1000 leütés

Gyorsan átfutva a 2014-es költségvetés tervezetét, megnyugodtam: jut pénz a Piarista Rendtartomány fejlesztéseinek támogatására, a Győri Evangélikus Egyházközség Insula Lutherana fejlesztésére és a tucatnyi standionra és sportcsarnokra is (baráti városokban, persze melyik nem az), nem akarom címkézni mindegyiket, jó sok pénz. Több mint hajléktalanellátásra. Eközben némileg javul a szociális ellátás torz trendje, ami mára odavezetett, hogy a legfelső háztartási decilishez átlagosan 300 ezer forinttal több jutott szociális támogatásként (!), mint a legalsó decilisbe. Persze a gazdagokat ezentúl is jobban szereti majd a kormány, de a választásokhoz közeledve legalább felismerte, hogy van az országban 4 millió létminimum alatt élő is.

Jó látni azt is, hogy a folyamatos sakkozás közepette az állam egyre magabiztosabbá is válik, mert szereti és úgy érzi, képes meghatározni azt is, hogy az utolsó falu templomába mekkora harang kerüljön, kár, hogy elég ortodox módon (lásd tervgazdaságok) szereti ehhez egyre jobban központosítani a GDP-t is. Jövőre a központi költségvetés kiadási oldalának aránya meghaladja majd az 55%-ot (meggyőződésem szerint fölé tervezett bevétel mellett), miközben a versenyképességünk növelésére semmilyen elgondolás nem tűnik elő a tervezetből. Öles léptekkel közelítünk a '80-as évekhez e tekintetben is. Orbán Viktor agya mindent lát, a Szem mozgásban van.

Ez még akkor sem adna okot az örömre, ha nem lennének közben nagy és kis Nyergesek, Simicska és epigonjai, zuglói, szombathelyi és belvárosi kiskirályok, trafikosok és lónyál az utcán, nem a szoci alternatíva lenne a legerősebb, nem lenne manyup, szabadságharc, különadók, megannyi fenntarthatatlan intézkedés, amelynek a hatásait még a Szem sem látja. A költségvetés olyan feldobott kő, amely egyszer nagyon ortodox gravitációval fog visszahullani. Kockázati társadalomban élünk, amelyben az állam a legnagyobb kockázati tényező. Az állam és képviselői folyamatosan hazudnak (szorosabb témámnál maradva minden költségvetés-módosítás egy korábbi hazugság beismerése), korruptak és nélkülözik a megkívánt szakértelmet. Ez az állam terjeszkedik most tovább a jövedelemcentralizáció növelésével. Ennek következtében koncentrálódni fog a hazudozás, a korrupció és a hozzá nem értés hatása is: törvényszerűen tovább fogni nőni a társadalmat érő veszteség.

Nagyon szomorú látni a jelenünket, amelyben a politika viták arról szólnak, hogy ki mit kapjon (lehetőleg minél többet) az államtól. Bár elméletileg talán tudjuk, a gyakorlatban mégsem jelenik meg, hogy mindezt nem az államtól kapjuk, hanem a társadalmi össztermék elvonás alá kerülő része csak tesz egy kört az államon keresztül, amelynek éppen ezért semmi másnak nem kéne lennie ebben a tekintetben, mint egy információs, stratégiai és policy központnak, ehelyett azonban ezermilliárdokat emészt fel fölöslegesen: költ el önmagára, éget el rossz döntésekkel és korrupció formájában. Mármost milyen világ az, amelyben az állam névleges urai (a polgárok) közül milliószámra élnek napi betevő és perspektíva nélkül, miközben a megbízottjuk számolatlanul dobálja ki a pénzüket az ablakon?! Az állam, amelyik eleve a legnagyobb ellensége a hatékony társadalmi működésnek, ezzel a költségvetéssel még mélyebbre hatol be minden egyes ember bőre alá. Vakargatjuk, közben óbégatunk, ahelyett, hogy kimetszenénk.

Felkínáljuk vitára a tisztelt kommentelőknek az alábbi módosított anyagot, amelynek végleges verziója alapján az Ez a Mi Hazánk mozgalom és pártja (az utóbbi) kormányra kerülése esetén költségvetési döntéseket javasol majd a parlamentnek a 2015-ös pénzügyi évre (zárójelben a számolt költségvetési vonzat +/-):

2015

- Egységes 10%-os SZJA (nominálisan -550 Mrd, összes költségvetési hatását - járulékok és piaci hatások - bekalkulálva -650 Mrd)

- Alapélelmiszerek Áfa-tartalmának 5%-ra csökkentése (nominális - 120 Mrd, a költségvetési egyenlegben -50 Mrd)

- Központi költségvetés kiadásainak csökkentése a jelenlegi 90%-ára a személyi kiadások, 95%-ára a dologi kiadások oldalán (nominális +200 Mrd, a költségvetési egyenlegben a bértömegcsökkentés hatása és egyszeri, részben áthúzódó költségei miatt +150 Mrd, 2017-re a jelenlegi 80, illetve 90%-án, beruházásokra - 150 Mrd, a ciklus során összesen +950 Mrd)

- Önkormányzati alrendszer folyó kiadásainak és támogatásainak csökkentése a jelenlegi 95%-ára (nominális +100 Mrd, tényleges +40 Mrd, devolúciós program a ciklus során -100 Mrd, a ciklus során összesen +200 Mrd)

- Antikorrupciós és közbeszerzési program (nemzetgazdasági szinten a GDP 20%-ával számolva +140 Mrd, a ciklus során összesen +1200 Mrd)

- Földbérletek progresszív megadóztatása (+40 Mrd)

- A költségvetés kiadási oldalának egyéb csökkentései (+150 Mrd)

- Ágazati különadók fenntartása.

- Ingatlanadó (40 M Ft fölötti részre)

- Évi bruttó 12 millió Ft jövedelem fölött kiegészítő magán egészségbiztosítási rendszerbe való kötelező belépés.

2018-ra az állami újraelosztás mértékét a jelenlegi 51-52%-ról 43% köré csökkentjük (átlagosan 1,5%-os GDP növekedés mellett).

Egészségügy: Vegyes egészségbiztosítás, orvostőke bevonása, magánintézmények + állami kiemelt kórházi (fekvőbeteg) és regionális kórházi (fekvő- és járóbeteg) rendszer kistérségi rendelőintézeti és helyi háziorvosi praxisok mellett, ápolónői és asszisztensi ellátás radikális javítása, szakképzési és rezidensi rendszer átalakítása, külföldi orvosok bevonása keletről minőség-ellenőrzés mellett (+500 Mrd a ciklus során)

Oktatás: Vegyes szerkezetű és tulajdonú iskolarendszer, tanári életpályamodell megerősítése az állami és önkormányzati iskolákban, ugyanitt iskolai integráció megerősítése (felfelé nivellálás), nyelvi képzés megerősítése, egyetemi-college-népfőiskolai rendszer, kombinált tandíj vs. ösztöndíj rendszer, szakképzési rendszer ipari támogatással.

Közigazgatás: Radikális reform: e-közigazgatás, minőségi + költséghatékonysági tradeoff mellett maximális devolúció, települési önkormányzatok igazgatási hivatalainak további összevonása a politikai jogok kiszélesítése mellett.

Igazságszolgáltatás:esküdtszéki gyakorlat bevezetése az első fokon, ítélőtáblák megerősítése, békéltetés rendszerének megerősítése.

Munkanélküliség: cél a szinten tartás, a vártnál magasabb GDP növekedés esetén csökkentés. 

JELENTKEZZ SZAKÉRTŐNEK ÉS/VAGY AKTIVISTÁNAK A FENTI EMAIL CÍMEN! UTÁNA ÉLMÉNY!

KERESÜNK MÁR BEJEGYZETT KIS PÁRTOKAT, AMELYEK VÁLLALJÁK A FENTI ALAPKONCEPCIÓT ÉS INDULNÁNAK VELÜNK KOALÍCIÓBAN A VÁLASZTÁSOKON.

A Kecskeméti Törvényszék törölte a múlt vasárnapi időközi önkormányzati választás eredményét, az ötből egy (a 32.) szavazókörben meg kell ismételni a választást. A szombati dátumú végzés szerint a bíróság a rendelkezésére bocsátott videófelvétel alapján megalapozottnak találta a kifogást, hogy az érintett helyen a választói akaratot befolyásolva szervezetten, autóval szállították az embereket szavazni: ez kampánycsendsértésnek minősül. Megtörtént az első jelentősebb hiba, amit korábban megelőlegeztem, és komoly érvágás lehet a Fidesznek a jövőre nézve, miközben Orbán utoljára 50-60 éve hallott tónusban így szónokolt a kongresszusukon, ahol egyetlen ellenszavazat nélkül választották újra: 

"Magyarországot és a magyar embereket a volt kommunisták adták a spekulánsok, a bankok és a multik kezére. Ez az igazság. A pufajkát öltönyre cserélték, de a mentalitás ugyanaz. Vannak, akik azt mondják a kommunistázás ma már üres beszéd: a kommunisták már kikoptak, a mai MSZP-sek pedig már fiatalabbak, mint mi vagyunk. Meglehet. De én azért azt gondolom, hogy ahol dinoszauruszok vannak ott vannak bébiszauruszok is. Az öregek pufajkát hordanak, a fiatalok elegáns öltönyöket. Mikor mi a világdivat. Ők azok, akik mindig készen állnak arra, hogy Magyarországot ismét átadják a gazdasági gyarmatosítóknak”.

Megnyugtató, hogy Orbán egyetlen lényeges dolgot árult el a Listen to Your Heart ma már anakronisztikus dallamára (ha már a szenvedélyeket akarják költögetni egy ilyen kormányzás után, akkor ajánlom inkább a Wallt vagy Bruce rappesített változatát), és ezt jó egyre többször kihallani a beszédeiből: a Fidesz-kormányzás egyetlen csődtömeg, és a konzerv Roxette-feeling mellett már csak az ökölrázás és a véres száj maradt meg a Vezér 25 éves politikai múltjából. A jó időben hozott törvényszéki döntésnek megvan a szimbolikus jelentősége is: hivatalosan is leszámolt a Fideszhez fűződő minden illúzióval. Ez az illúzió egyre inkább csak a legközelebbi szűk körben működik (meglehet, pontosabb úgy fogalmazni, hogy már csak ebben a szűk körben működtetik, miközben talán ezek sem hiszik), akiket vastapssal jutalmazott a kongresszusi mameluk sereg a megválasztásuk alkalmából. Reménykedjünk benne, hogy a világ kleptokráciájának eme illusztris tagjai az utolsó pártvezetői ciklusukba kezdtek bele!

Némi perpatvar tört ki a blogon és kívüle a múltkor közölt költségvetési tervezetünk "populista" fejezete kapcsán, amelyben megajánlottuk 2015-re a bruttó 4 millió Ft alatti keresők 10%-os bérkompenzációját (hogy egészen pontos legyek).

Konzervatív-liberális szemmel első látásra ez valóban nehezen értelmezhető -- főleg, ha ez a konzervatív szem, bármennyire is piacinak és antipopulistának akar látszani, mégis csak kelet-európai fejhez tartozik, amelyik ahhoz szokott, hogy a társadalom igényeinek értelmezését is egy kormányzat szemszögéből (jelen esetben visszaosztásként) nézze: így lesz a nagyobb bérkövetelés teljesítése populizmus, a nagyobb bérkövetelés meg agyrém. Pedig dehogy visszaosztás ez, hanem először is a helyes egyensúlyhoz való közelítés, amelyben eleve nem vesz többet el az állam, mint amennyi a társadalom értékelése szerint szükséges. Másodszor is a bérkompenzáció ebben a konkrét esetben az államtól korábban elszenvedett túlzó (mert veszteséggé transzformált) eltulajdonításért juttatott demonstratív kárenyhítés, amellyel egy új -- egyén- és társadalomcentrikus, nem pedig etatista -- államrezon beköszönt az országba. Annak tudomásul vétele, hogy az államot finanszírozó népesség a továbbiakban már nem hajlandó az eddigi összegeket kifizetni az eddigi szolgáltatásokért, a korábbi veszteségeiből pedig visszakövetel egy részt. Azt sugalljuk, hogyha a társadalom jövedelmi pozíciója a bevételi és a kiadási oldalon is javítható, akkor ne csak a bevételi oldal (a keresetünk) miatt aggódjunk, hanem nézzünk rá a kiadásainkra -- a közterhekre -- is, amelyek jelentős része veszteséggé transzformálódva tűnik el az állam sötét zugaiban.

A polgárok szempontjából a bérkompenzáció követelése mögött az az elvárás húzódik meg, hogy az állam ennyivel kevesebb pénzből, kevesebb idő- és minőségvesztéssel oldja meg legalább ugyanazokat a feladatokat: nota bene, a polgárokat nem kell hogy érdekelje, hogy az állam hogyan képes ennek az utasításnak eleget tenni -- csak tegye szépen meg. A polgárok -- a példából kiindulva -- azt várják el, hogy az állam úgy teljesítse a feladatait a társadalom megnyugvására, hogy közben a gazdaságilag aktív népességnél ennyi és ennyi pénz (itt és most 1 + 0,1 x) marad. Ne az állam döntse el, hogy az önmaga által magára szabott feladatokat mennyiért hajlandó elvégezni (ez az etatizmus), hanem vesse alá magát a társadalom akaratának (mivel legitim módon mást nem tehet), és váljon képessé arra, hogy a rábízott összegből megcsinálja azt vagy a lehető legtöbbet abból, ami elő van írva neki. (Itt egyedül a "rábízás" módszertanáról lehetnének viták, hogy azt -- tehát a költségvetés sarokszámainak meghatározását -- meghagyjuk-e a parlamentnél, valamiféle költségvetési tanácsi mandátummá, esetleg alkotmányos rendelkezéssé tegyük. Megjegyzem, pl.a hiányt az EU máris előírja, ahogy az Alaptörvény is rendelkezik költségvetési kérdésekben.)

A bérkompenzációnak ezért semmi köze a fidesznyik és szoci populizmushoz (ami, mint tudjuk, az egoisták, a racionálisan együttműködni képtelen egyének kollektivizmusa / etatizmusa). A bérkompenzáció követelése individualista (nem egoista) lépés: annak elismerése, hogy a magyar állam jó ideje sokkal többet vesz el a magyar polgároktól, mint amit legitim (átlátható, hasznos, hatékony) módon költ el, ezért a bevételeinek egy része egész egyszerűen nem illeti meg. A szemléletem tehát nem populista visszaosztó, hanem individualista megtartó, és alapja lehet a lényegesen magasabb állami hatékonyság és minőség elérésének.

Ha a magyar polgárok számára magától értetődő igazság, hogy az államuk pazarló (korrupt, alacsony hatékonyságú, amelyik ráadásul még alacsony minőségű szolgáltatást is nyújt), miért nem szorítják rá arra, hogy hagyjon fel ezzel a rossz szokásával? Miért finanszírozzák a pazarlást? Miért hagyják, hogy adott esetben populizmusnak minősüljön az, ami egyszerűen megtakarítás a részünkről? Miért előzze meg az államháztartás önálló (korrupt) szempontrendszere a társadalmi termék előállítóiét? Miért ne követeljük vissza a pénzünk egy részét, amit a továbbiakban, ezután minden évben, meg is tartanánk maguknak, sőt növelnénk? Persze ehhez ennek megfelelően kell fellépni az állammal szemben. A politika, és benne a pénzügypolitika, ugyanis priméren hozzánk tartozik, nem oda.

Felkínáljuk vitára a tisztelt kommentelőknek az alábbi anyagot, amelynek végleges verziója alapján az Ez a Mi Hazánk mozgalom és pártja (az utóbbi) kormányra kerülése esetén költségvetési döntéseket javasol majd a parlamentnek a 2015-ös pénzügyi évre (zárójelben a számolt költségvetési vonzat +/-):

2015

- Egységes 10%-os SZJA (nominálisan -550 Mrd, összes költségvetési hatását bekalkulálva -400 Mrd)

- Élelmiszerek Áfa-tartalmának csökkentése 16%-ra (nominális -130 Mrd, a költségvetési egyenlegben hosszabb távon pozitív, 2016-ban 5%-ra, 2017-ben teljesen kivezetve azt)

- Központi költségvetés kiadásainak csökkentése a jelenlegi 90%-ára a személyi kiadások, 95%-ára a dologi kiadások oldalán (nominális +200 Mrd, a költségvetési egyenlegben az elbocsátások hatása és egyszeri, részben áthúzódó költségei miatt +100 Mrd, 2017-re a jelenlegi 80, illetve 90%-án, a ciklus során összesen +1100 Mrd)

- Önkormányzati alrendszer folyó kiadásainak és támogatásainak csökkentése a jelenlegi 95%-ára (nominális +100 Mrd, tényleges +40 Mrd, devolúciós program a ciklus során -100 Mrd, a ciklus során összesen +200 Mrd)

- Antikorrupciós és közbeszerzési program (nemzetgazdasági szinten a GDP 18%-ával számolva +100 Mrd, a ciklus során összesen +2000 Mrd)

- Földbérletek progresszív megadóztatása (+20 Mrd)

- A költségvetés kiadási oldalának egyéb csökkentései (+150 Mrd)

- Ágazati különadók fenntartása

- Évi bruttó 12 millió Ft jövedelem fölött kiegészítő magán egészségbiztosítási rendszerbe való kötelező belépés, évi bruttó 36 millió Ft fölött állami egészségbiztosítási rendszerből való kiléptetés.

2018-ra az állami újraelosztás mértékét a jelenlegi 51-52%-ról 43% köré csökkentjük (átlagosan 1,5%-os GDP növekedés mellett).

Egészségügy: Vegyes egészségbiztosítás, orvostőke bevonása, magánintézmények + állami kiemelt kórházi (fekvőbeteg) és regionális kórházi (fekvő- és járóbeteg) rendszer kistérségi rendelőintézeti és helyi háziorvosi praxisok mellett, ápolónői és asszisztensi ellátás radikális javítása, szakképzési és rezidensi rendszer átalakítása, külföldi orvosok bevonása keletről minőség-ellenőrzés mellett (+500 Mrd a ciklus során)

Oktatás: Vegyes szerkezetű és tulajdonú iskolarendszer, tanári életpályamodell megerősítése az állami és önkormányzati iskolákban, ugyanitt iskolai integráció megerősítése (felfelé nivellálás), nyelvi képzés megerősítése, egyetemi-college-népfőiskolai rendszer, kombinált tandíj vs. ösztöndíj rendszer, szakképzési rendszer ipari támogatással.

Közigazgatás: Radikális reform: e-közigazgatás, minőségi + költséghatékonysági tradeoff mellett maximális devolúció, települési önkormányzatok igazgatási hivatalainak további összevonása a politikai jogok kiszélesítése mellett.

Igazságszolgáltatás:esküdtszéki gyakorlat bevezetése az első fokon, ítélőtáblák megerősítése, békéltetés rendszerének megerősítése.

Munkanélküliség: cél a szinten tartás, a vártnál magasabb GDP növekedés esetén csökkentés. 

JELENTKEZZ SZAKÉRTŐNEK ÉS/VAGY AKTIVISTÁNAK A FENTI EMAIL CÍMEN! UTÁNA ÉLMÉNY!

KERESÜNK MÁR BEJEGYZETT KIS PÁRTOKAT, AMELYEK VÁLLALJÁK A FENTI ALAPKONCEPCIÓT ÉS INDULNÁNAK VELÜNK KOALÍCIÓBAN A VÁLASZTÁSOKON.

Csak a legutóbbi eseményekből szemezgetve, látszik a rezsicsökkentési őrületből (most éppen önkormányzatokat büntetnek százmilliókra, mert nem az előírt betűtípussal vagy narancssárga mezőben tüntették fel a számlákon a Fidesz választási propagandáját), látszott legutóbb a bajai választásokon (a kormányzati eredmények nem beszélnek önmagukért, Zsigónak meg a helyi libázóknak és buzizóknak kell), látszik a Fidesz kiskirályságaiban (Zugló) és konfliktusos nyúlványaiban (Esztergom) dúló és egyre gyakrabban felszínre bukó politikai harcokon és/vagy a korrupció koordinálatlanságán, látszott az IMF-kölcsön fölöslegesen siettetett visszafizetéséből, amely megnyitja a teret az osztogatásnak, látszik a hazugság-himnuszokba vesző kormánypárti sajtótájékoztatókon (most éppen Kövér keresztény értelmiségiek előtt elmondott tegnapi szövege van előttem, mellbeverő élmény, hogy mire tartják a saját értelmiségüket), látszik a pedagógusokat sietve alávető átsorolási kampányon, látszik a napról napra erősödő agresszión -- hogy a Fidesz-kormány az elmúlt három és fél évben, alkalmas kifejezéssel élve, meghekkelte az országot, és a kormányzati produktuma összefoglalható a hatalomkoncentrációban, a klientúra-építésben, a közpénzek magáncélra való átirányításában, mindezek eredményeként a gazdasági ésszerűség aláásásában, a gazdasági reprodukciós és növekedési képességünk jelentős visszavetésében, és az országban munkáló centrifugális erők végzetes megerősödésében -- egyszóval egyre-másra felfeslik a szövet, az agresszióval eddig is csak a hazudozás ért fel, de most minden töményebb, felgyorsult, kapkodó, esendőbb. Röviden, válságüzemmód van. A kormányzati eredmények helyére ácsolnak sietve cukros bódét.

A centrális (ám önmaga létjogosultságát megalapozni nem tudó, illegitim) erőtér a szándékával ellentétben (de minden autokráciára jellemzően) centrifugális társadalmi erőket hozott mozgásba, amelyeket már nem tart az ellenőrzése alatt. A szétforgácsolódás, az országtól való elidegenedés, az érdektelenség, a csalódottság, a kivonulás kezdte el marni (vagy marja a korábbinál még erősebben) a társadalom szövetét, ami a legrombolóbb eredménye egy önhitt, buta, agresszív politikai erő fellépésének.

Ahova léptek, ott fű nem terem azóta. A nyomukban burjánzó gyom viszont felüti a fejét és kiírtja a vegetációt ott is, ahova nem léptek.

Látszik, hogy ilyen körülmények között csak a remény maradt -- nekik. A Fidesz politikai stratégiája jelenleg egy dolog köré épít: az ország meghekkelése után az idő meghekkelésére. Színesben, széles vásznon élvezhetjük majd végig a visszafelé záruló, előrefelé kinyíló idő politikáját: beszélj tőszavakban és magabiztosan (röviden) a múltról és hosszasan ecseteld a nagyszerű a jövőt, amelytől az ellenfél megfoszthat! A múlt semmi, a jövő minden. 

Nem szabad megengedniük, hogy még a választások előtt összeomoljon az, amit (Kövér szavaival élve) "könnyekkel és verítékkel kiszenvedtünk magunkból", ideértve nyilván a lapítást, a megfélemlítettség érzését, a döbbenetet. Mindennek ki kell tartania! Már múlik a varázs, de még tartson ki! Legyen az, hogy a tények érdektelenek a reményhez képest -- adta ki a jelszót Orbán, ami a legjobban aktivitással, az időérzet felgyorsításával érhető el: vissza zár, előre nyit, közte gyorsít, sűrít (szapora impulzusokkal, folyamatos aktivitással, a társadalom nyomás alá helyezésével, azt az illúziót keltve, hogy a remény már-már kézzelfogható közelségben van, már csak egy x kell a megfelelő helyre) ..., röviden terel, hekkel. A Fideszben ráadásul megerősödött a félelem szülte összetartási pszichózis -- ami persze minimum furcsa, ha az ország egy állítólag ennyire sikeres közös erőfeszítésen van túl --, de vigyázni kell, nehogy ez depresszióba csapjon át, amit szintén csak az önmardosás folyamatos semlegesítésével, aktivizmus-kényszerrel lehet elérni. Terelni, hekkelni.

Az idő bezárása a múlt (a tények) és kinyitása a jövő (a remény) felé, a köztes időnek pedig a sűrítése a tények és a remény kiszínezése mellett -- erre számíthatunk. Zár, sűrít, nyit. Néha durran. 

Aki időt nyer, életet nyer -- gondolják a Fideszben. Ez azonban súlyos tévedés. Magát talán átmenti a pártokrácia, de súlyos tévedést azt hinni, hogy a Fidesz ezzel a kompetenciával, ezzel a belső kultúrával, ezzel a világképpel egy fikarcnyi jót is tehet az országnak 2014 után. Nem következhet semmi jó a múltból. Sokat elmond erről a pártról, hogy a mai napig egyoldalúan, csont nélkül kiszolgálja egy hiú, küldetéstudatos, már egy ideje az intelligenciája határain túlra merészkedett ember végtelenül önző és érzéketlen politikai napirendjét (aki, most úgy tűnik, nyolcvanévesen is azt fogja hajtogatni, hogy "még négy év, és sikerülni fog..., adjatok még négy évet... már csak ennyi kell"), és így a párt tíz év megágyazását követően önreflexió nélkül tudta a romlás további mélységeibe taszítani ezt az országot. Amelyik politikai alakulat erre képes, abban nem munkálnak a közjóhoz köthető ellenőrzési mechanizmusok, erők, érdekek és szenvedélyek -- az az alakulat végtelenül korrupt a szó tágabb értelmében, és kizárt dolog, hogy komoly belső munka nélkül vissza tudjon térni a magyar társadalom szolgálatába. A Fidesz nem alkalmas arra, hogy az önmaga által előidézett válságból kivezesse az országot. Kérdéses, hogy az ellenzék -- amelyik Orbán ágyát megvetette -- ki tudja-e.

A Fidesz egész kampánya az időről és a túlélésről fog szólni. Nagyon valószínű, hogy a lehető legkorábbra szeretnék időzíteni a parlamenti választásokat (és ebben a vágyukban Áder elnök nyilván nem fogja megakadályozni őket), a kampányban mindenre és bármire képesek lesznek, a választások napján szintén, a szavazatok összesítésekor szintén. 2014 áprilisa után szintén. Miután fű már nem terem utánuk, most minden követ meg fognak mozgatni.

Aztán már csak a sivatag marad.

Az egyik kedves kommentelőm érdekes megállapítást tesz, nagyjából így: a magyar nép nagyobb kedvvel szenvedi el Orbán uralmát, mint szenvedte vagy szenvedné pl. Gyurcsányét (az értelmezésemben a hangsúly a dőlt betűvel szedett szón). Ez a skizofrén állapot már az első ránézésre sem áll távol a zavaros kollektív lelkületünktől, de a kérdés maga ezen túlmenően jól rávilágít a politikai kultúránk (ha nem is a DNS-ünk) kettős spiráljára: a minden politikussal szembeni generikus gyűlöletre és az államias, ('bal-' vagy 'jobb-szocialisztikus') szemlélet dominanciájára az individualista-kooperatív, teljesítményelvű, piacgazdasági gondolkodás/értékrend fölött. Az értékrend nyomán kialakuló -- végső fokon -- irracionális (a politikumot megvető, de az állammal szemben követelőző, vakon etatista) politikai viselkedés egy valamire való politikus számára megoldást követel, hogy a viselkedés kihasználható legyen.

Orbánnak, az egyetlen valamire való politikusnak a megoldása ez: a nacionalizmus és a differenciált populizmus sikeres egybegyúrása. Differenciált populizmus alatt pedig azt a háromféle "szociális" csomagot értem, amit Orbán sikerrel ajánlott meg a kereső (valamennyire is partiképes) társadalmi rétegeknek: a legalsó szinten rezsicsökkentést (illetve a nyilván hamarosan felerősödő nyugdíjemelési vonulatot), a középosztálynak (posszibilis polgároknak) a családi- és az adókedvezményt, az újburzsoáziának (nem véletlenül nem használom ezekre a polgár szót) a rablásban való részvételt. Jellemzően mindhárom réteg az államon élősködik, az államtól várja és kapja a folyamatos életszínvonal-emelkedés reményét (csak kis részük él a piacon). Kissé leegyszerűsítve, a magyar társadalom szétesettsége (a közjó iránti érdektelensége, a szociális kompetenciáinak hiánya, és a mély politikai-ideológiai megosztottsága) miatt egyfelől csak ennyi kell, hogy mindhárom kedvezményezetti kör szemet hunyjon a disznóságok fölött, másfelől a nacionalizmus révén mégis egységesnek, legyőzhetetlennek és igazolva lévőnek érezze magát. A nacipopi kombóhoz (nem akarok baljósabb jelzőt használni, sem ezt jobban kibontani*) már csak egy valami kell, hogy meglehetősen teljes legyen a kép: mindhárom réteg nagyfokú műveletlensége és tájékozatlansága a politikában és a makrogazdaságban, aminek fenntartására Orbánék egész intézményrendszert hoztak létre vagy erősítettek meg: kb. a templom - iskola - Századvég - sajtó négyszögben. A kérdés ezek után legfeljebb az, hogy az egyszeri honpolgár hol veszik el a négyszögön belül.

Mondani sem kell, hogy a nemzeti populizmussal szemben, amely lényegesen pontokon magába gyúrta a szociális populizmust is, a baloldali blokk pusztán jóléti populizmusa gyengécske, és valójában elvéti a problémát (nem kínál azonosulási lehetőséget az állammal, nem véletlenül stagnál a közvélemény-kutatásokban -- de erre még visszatérek). A jóléti populizmus, ha nem társul mellé szimbolikus populizmus (ami a Fidesz esetében a nacionalizmus), irigységet és konfliktust hoz létre a javadalmazott rétegek között, és nem teremt olyan értelemben erős, összetartó, könnyen mobilizálható tömegbázist, mint a Fideszé. (A nacionalizmus a Fidesz-Magyarországon praktikusan egyenértékű a politikai államelvűséggel, a nemzet az állammal. Egy szoci Magyarországon a kettő szembefordulna egymással.) A baloldalnak tehát szüksége volna valamiféle alternatív szimbolikára, de egy, nem képes ilyet elgondolni, és főleg nem képes azt képviselni, kettő, még nem találtak fel erősebbet ebben a térben a nacionalizmusnál (ami már foglalt). A baloldal megpróbálhatja ezt megúszni a hipertrofizált (eszetlenségig felfújt) szociális populizmussal, de van, amit nem lehet megtenni a jelenlegi gazdasági helyzet párhuzamos kritikája mellett.

A mostani helyzetben az egyetlen versenyképes "szimbolikus" erő a társadalom széles tömegeiben lappangó bosszúvágy felkorbácsolása lehetne (a differenciált populizmuson belül az új burzsoázia felé történt hangsúlyeltolódással és az azt takargató pofátlan hazudozással szemben, a reménytelenség és perspektívátlanság növekvő nyomására alapozva). A bosszúvágy manipulálása azonban veszélyes folyamatokat indíthatna el, és a baloldal alapvetően gyáva (túl körültekintő) ehhez. (Ennek egy felvizezett változata látszik most terítékre kerülni: a Fidesz hiteltelenítésének stratégiája, amiről mondanom sem kell, olyan játszma, amely legfeljebb döntetlenre hozható ki.) Más szimbolikák -- három ilyen jöhet számításba: a modernizáció, a Nyugat, a kormányzóképesség/szakértelem -- lehetnének esélyesek, ha nem Mesterházynak vagy Bajnainak kéne előadni őket. Így azonban csak az őszi levélhullás izgalmát tudnák  kiváltani.

Ahogy egy múltkori posztban írtam, a baloldali blokk ennek ellenére nem vesztette el minden esélyét. Az orbánizmus arroganciája és kormányzóképtelensége oly gyakran átvérzi a nacipopi szövetét (nyomókötését, liberóját), hogy egy rossz döntés, rossz gazdasági hír, nyugati kritika meg is reccsentheti a rezsimet. De akkor sem a baloldal miatt fog így járni. Ahogy Orbán helyesen ráérzett, a rá leselkedő fő veszély az, hogy elvész az a remény a szavazóiból, hogy a Fidesz -- gyakorlatilag nulla gazdasági növekedés mellett, egy csomó sarlatánnal és mamelukkal a fedélzeten -- képes lesz a jövőben is fenntartani az itt leírt differenciált populizmust, és végül sikerre viszi a szabadságharcos nacionalista frazeológiát (ami, lássuk be, valójában a tetszhalál állapotában van). Mindent összevetve tehát a baloldal, mint 15 éve mindig, legfeljebb Orbán elvakultságának és intelligenciája határainak, illetve a mindenféle autokráciát sújtó információhiánynak és szuboptimális döntéseknek a vámszedője lehet, saját jogán (produktuma alapján) továbbra is túl kevesen szavaznának rá.

PS. Baja vs. közvélemény-kutatások. A különbséget a bosszúvágy és a reményvesztés közös "vámszedő-effektusa" okozta, amely az öntudatlan, nem-politikus, nem-racionalizált Fidesz-ellenességet hívta felszínre, és okozhat még kellemetlen meglepetéseket a kormánypártnak. Ahogy mondtam, ez a baloldal fő fegyvere. Amit a Fidesz adott a kezébe.

*Ti. a nacionalista segg(fej) irányába (hiszen ez most egy szigorúan technokrata poszt).

Mi a profit haszna? Ösztönöz: megtakarításra, minőségjavításra, hosszútávú gondoskodásra, a tulajdonosi szemlélet érvényesítésére. A profit hiányával (pontosabban megvonásával) nyilván az ellenkező hatás érhető el. A nyereségüktől megfosztott (a miheztartás végett: kifosztott) vállalatokban törvényszerűen megindul az anyagi és szellemi hanyatlás. Nem igaz, hogy a nyereségüktől megfosztott vállalatok ugyanúgy üzemelnének, mert csak néhány (száz, ezer) tulajdonos esne el az osztalékától (akik mellesleg a vállalat tőkéjét adták össze, de oda se neki). A vállalat esik el a hatékonyság és a minőségjavulás ösztönzőjétől és mércéjétől. A piacgazdaság esik el a központilag vezérelt tervgazdaságtól őt megkülönböztető egyik legfontosabb jellemzőtől.

Az állami kézbe vett vagy nem vett, de kifosztott közművek sorsa monopolisztikus piacon a következő: röviden, lerohadás. Hosszabban, a racionális vállalatgazdálkodás korrupciója, csökkenő hatékonyság és minőség, elmaradó beruházások, pénztelenség, rövidesen az állami szubvenció kényszere, azaz a rezsicsökkentés (és egyre halmozódó járulékos költségeinek) megtéríttetése Kovács úrral. Ő, ha emlékszünk, a rendszerváltás hajnalán a VW Bogarát cserélhette Golfra, de most a Junkers kazánját fogja eladni, hogy visszatérjen a széntüzeléshez, ahova az újonnan megnyitandó Nemzeti Szénbányák Zrt-től fogja venni a mélyfejtésű szenet, aminek extra költségét az adójából fog megtéríteni a magyar állam számára. Magyarul, Kovács úr rezsicsökkentést fog venni. A Fidesz vágya szerint. És a magyar emberek vágya szerint. (Dupla áron? Tripla áron?) Az esetet egyebekben nem minősítjük.

Az ellenfél szocialisták szerint ez nincs így jól. Kovács úr ugyanis még nagyobb rezsicsökkentést érdemel, mindegy, hogy érjük el, de nagyobbat. A szocialisták ugyanis vagy félnek kiállni Kovács úr elé elmondandó neki durván azt, ami az első két paragrafusban áll, vagy maguk is osztják a rezsicsökkentés magyar tanát, amely mint minden harcosan nemzeti kiállásunk esetében, most is az aktuális ellenfelünk (a multik és a Nyugat) csúfos kudarcával és meghátrálásával fog végződni. Konkrétan így: Magyarország (és benne Kovács úr) szegényedik, eladósodik -- és közben hahotázik és hangosan gúnyolja a Nyugatot.

De ki tudja? Az is lehet, hogy már a 2014 decemberi számlán sírni fog. Akkor már minden szavazatát besöpörték -- és az újraválasztott kormányfő egy reggel feláll a parlamenti patkóban, és bejelenti: ennyi volt, Kovács úr, vége a gyereknapnak. Ideje megfizetned a mérhetetlen hülyeséged árát. (Persze ő szebben fogja mondani, és a szemével csippantani fog. Az idősebbek majd értenek ebből. És a Híradó tele lesz a halódó Nyugatot érő természeti csapásokkal, sztrájkokkal és merényletekkel. És Belorusszia sikereivel.)

1. Nem lehet minden körzetből Baját (város) csinálni, hasonló pirruszi győzelmet aratni (vagy választási csalást elkövetni, majd meglátjuk), óriási energiabefektetéssel, hajszálnyi győzelemmel.

2. A pártkormányzati politikai agresszió lassan eléri vagy már elérte a maximumát, amikor még növeli a Semmi hitelességét, és ettől kezdve bármikor visszaüthet. Márpedig a Fidesz-politika: agresszió. (Amit a szenvelgő jobboldali teória szeret politikai művészetté stilizálni két fizetésemelés között. Ah! Viktor von Felcsút mint Carl Schmitt és Eric Voegelin reményeinek beváltója!)

3. A magyarok már beárazták a rezsicsökkentést. Már elkönyvelték, ezért messze nem fog olyan választói nyereséget hozni a Fidesznek, mint az első, ha közben -- ami tény -- nő a kilátástalanság és a rezignáltság. További nagy dobásra nincsen pénz, a bankok nem tűnnek már úgy, mintha paríroznának a kormánynak, szerintem a november 1-i devizásügyi határidő kitűzése a gyengeség eddig szokatlan megnyilvánulása volt a Fidesz részéről, amit a bankok megéreztek: megérezték a sebesült szagát, és csodálkoznék, ha ebből a helyzetből veszítenének. Ennek nyilván köze van Csányi személyes sértettségéhez is, aki ravaszul ki fogja csinálni Orbánt.

4. A nagy tét növeli a pártkormány oldalán a feszültséget, ami bármikor óriási hibákat eredményezhet, és földindulásszerű (néhány százezres) átrendeződést okozhat a táborok között. A Fidesznek jóval több a vesztenivalója, mint a baloldalnak (nem sorolom, de a végén ott vannak a hosszú szabadságvesztések), és ezt az egyenleget kell nézni a választási lélektanban, amikor egy stratégiát megítélünk. A Fidesz simán belehajszolható önsorsrontó ballépésekbe egy elszánt és okos ellenféllel szemben. De van-e ilyen?

5. Orbán rönoméja, ha lassan is, de elkezdett morzsolódni. Látszanak rajta a megfáradás, a tanácstalanság, nota bene a gyengeség jelei, a hiénák egyre szorosabban zárnak körülötte, a keselyűk felette. A kormányzás objektíve egyetlen órási kudarc, amiért Orbán az egyszemélyi felelős, ezt egyre többen kell hogy lássák és belássák a környezetében, olyanok elsősorban, akik a természetükből kifolyólag nem vevők a samanizmusra, a kormányzás-mint-nemzeti-méretű-lenyúlás egyoldalú programjára, és elkezdték félteni magukat. A kritikus belső ellenzéki tömeg elkezdhetett összeállni. Tudni fogjuk, ahogy egyre bizonytalanabbá válik Orbán pozíciója: párhuzamosan fognak ugyanis szaporodni a nyilvános felszólalásai, birkamenetekkel megspékelve. A kérdés: mikor alakul át a véd- és dacszövetség fogolydilemmává vagy egyéb racionális döntési játszmákká, és kezdenek el egyre többen gondolkodni egyéni (menekülési) stratégiákon.  

6. Ha az ellenzék megtanul végre kommunikálni (feltéve, hogy akar, amivel kapcsolatban már kifejeztem a kétségemet), megtanul szenvedélyesnek lenni és úgy tűnni, mintha hinne valamiben, és megtanul 4-5 saját témára koncentrálni, ezekkel saját kommunikációs teret kialakítani, akkor simán semlegesítheti a Fideszt. Nem remélem persze, hogy a nemzetközi bal ne szálljon ringbe a nemzeti ballal az ócska népámításban, de azért lehetne egy kicsit találékonyabb is. Lásd újra a 4. pontot.

7. A kormányzás rendkívül sok támadási felületet hagyott Orbánon, csodálom, hogy képtelen Ron Werber meg Szél Bernadett, és mind akik köztük vannak, ezeket három tőmondatban (nem bővebben) összefoglalni és papagájszerűen ismételgetni. A gazdasági és a társadalmi tőke felhalmozása leállt, a Fidesz minden választási manőverét hitelből fedezi. A párt nyilván elvesztette (igazából már 2011 végén) az adósságcsökkentés elleni harcot (nem is nagyon hallunk róla egy ideje, rövidesen kiderül, hogy ez se volt, ahogy forradalom se, és újra beigazolódik az a népi bölcsesség, hogy Magyarország jövőnél csak a múltja bizonytalanabb), a nemzeti tőkét ellopják, a kicsiny gazdasági produktumot ellopják és/vagy eltékozolják, igazából nem értenek semmihez, ami kormányzásnak volna nevezhető, az EU finanszíroz gyakorlatilag minden fejlesztést, maradt a mások lenyúlásából fenntartott rezsiharc. Orbán Viktor ott vonaglik a saját maga által által eszkábált csatatéren, negyvenhét sebből vérzik, erre az ellenzék ahelyett, hogy lerohanná, folyamatos haditanácsot tart. (Persze, amilyenek a tábornokok... hát igen.) És akkor még nem beszéltem az olyan pimf témákról, mint a jogállam ("a diktatúra kapuját kitárták", tán megvárod, amíg belöknek rajta, kedves magyar, vagy intézkedsz a bereteszeléséről egyszer és mindenkorra?), a kormányprogram WC-papírrá romlott ("átvertek, kedves magyar, de mesterien"), miegymás. De fölösleges szaporítani a témákat. Az ellenzék lemondott volna arról, hogy a magyar nép bármit is megértsen ezekből? Tudjuk, sokat nem fog, na de hogy semmit?

8. Ki a vörös mócsingos lóbroki az a Puch? Meg a Baja (ember)? Meg a Szekeres? Hát ezt hogy, Gergő? Csináljátok össze magatokat, és száradjatok bele, you know! Miért nehéz könnyű a Fidesznek? Hát például ezért, elvtársak. Ezért, ami persze csak szimptóma.

Az Ez a Mi Hazánk mozgalom azt javasolja, hogy 2014-es választások után kerüljenek az Alaptörvénybe a következő intézmények:

1. Állampolgári antikorrupciós testületek (megyei és országos), amelyek kisorsolt állampolgárok kötelező részvételével rotációs alapon egy évig üléseznek független elsőfokú igazságszolgáltatási szervként hivatásos bírói segédlettel, a döntésük ellen a Kúriához lehet fellebbezni. Mindenki terjeszthet eléjük ügyeket a közbeszerzés vagy közbeszerzés nélküli közpénzfelhasználást érintő minden ügyben akár 5 éves elévülési időn belül. A beterjesztőt teljes védelem (adott esetben anonimitás) illeti, és 10% és 30% között részesül a leleplezett korrupció értékéből.

2. Képviselők visszahívhatósága egyéni jelöltként bejutott parlamenti és az önkormányzati képviselők esetében ún. (időközi) ellenválasztási eljárásban, új képviselő egyidejű megválasztásával (vagy az előző újraválasztásával) történik. Az ellenválasztás kiírásának feltétele helyi állampolgári kezdeményezés (internetes szavazás vagy aláírásgyűjtés), amelynek eredményeként a helyben választójoggal rendelkező szavazók legalább 25%-a az ellenválasztás megtartása mellett foglal állást. Listán bejutott képviselőket nem lehet visszahívni. 

3. A Kúriát önálló ügyindítási joggal ruházza fel a hatalom kizárólagos (formális vagy informális) birtoklására tett kísérletek vagy gyakorlat elbírálására a bizonyítékok súlyát mérlegelve akár 15 évre visszamenőleg. A Kúria ezekre az estekre ítélőtáblai szintről kér fel egy-egy védőként és ügyészként eljáró bírót, és a tárgyalás a Kúria elnöke vezette tanács előtt zajlik. A vizsgált kísérlet vagy gyakorlat beigazolódása esetére a bíróságok hazaárulás tényállás alapján ítélkeznek. Az egész eljárás teljes nyilvánosság mellett, a közmédia folyamatos közvetítése, esetleg internetes online közvetítés mellett zajlik.