1000 leütés

Kedves Diákok!
Ti még meg sem születtetek akkor, amikor én, Hoffmann Rózsa néni, kommunista párttagként szolgáltam a diktatúrát, most viszont -- hála a mi Miniszterelnök Urunk végtelen kegyelmének és a harcedzett magyar jellememnek -- itt vagyok, része vagyok a keresztény establishmentnek is, nektek meg alkalmatok van végighallgatni ezt a kriminális stílusú levelemet valamelyik megalázott tanár bácsi vagy tanár néni felolvasásában. Ennek lényege, hogy én, HR néni, odáig megyek, hogy Magyarország 1989-es rendszerváltó alkotmányát, a III. Köztársaság alapdokumentumát, bután és agresszíven kommunista csökevénynek minősítem. Nem csoda, hogy ti is, kedves diákok, hamarosan elhagyjátok ezt az országot, mert nem bírjátok a permanens hazudozást. Vagy -- és ezt javaslom -- beépültök, mint én. Ki tudja, harminc év múlva talán ti is titkárnők lehettek valahol. Csak okosan!
Csók: Rózsi néni, államtitkárnő (a.k.a. főpedellus, fogaskerék, az eltakarítónő, Rózsika)

Mondjuk, írhatta volna ezt is, de a permanens hazudozás kultúrájában, amelyben Orbán magasra állította a mércét, egy oktatásügyi bürokratának is meg kell tennie a magáét, hogy legalább mérhető legyen ezzel a mércével, különben jön a telefon. E fiktív levél helyett született hát az a másik, az igazi. A kiskorúak abuzálásának ez a kordokumentuma tulajdonképpen már meg sem lep a narancssárga uzsonnásdobozok, az erkölcstankönyvek kontentje, az erkölcs- és a hitoktatás és a testnevelési órák infrastruktúrájának finoman szólva kezdetleges állapota, a tankönyvellátás esetlegessége, a tanári életpályamodell (benne a jövedelememelkedés) grandiózus hazugsága, a teljesen stupid és versenyképtelen oktatási rendszer kiépítése (ellenben a betanított munkásság számarányának rövid időn belül várható megugrása), és közben a mindennek ellenére habzó penetráns nagypofájúság után.

Hoffmann nyilvánvalóan maga sem tudja, mi a saját funkciója a gépezetben, hát megsúgom neki: ő gondoskodik (mint ahogy gondoskodna akkor is, ha Kádár lenne a főnöke, similis simile gaudet, ennek a nőnek teljesen akcidenciális, hogy 1989-ben leszedték a parlamentről a vörös csillagot), tehát ő gondoskodik a rezsim hosszú távú emberi erőforráspolitikáján belül (ez a névválasztás sem véletlen ebben az orwelli rendben) a gondolkodás igényének kiöléséről az ifjúság soraiban. Orbánék nem véletlenül nem piszkálják a populáris kultúrát, csak amennyiben megpróbálják magyarosítani azt: a gyerekek betörése a színvonaltalanságba a rendszer káderpolitikájának részeként fungáló oktatáspolitika fő célja. A közmédia és a kereskedelmi csatornák továbbra is vagy még inkább ontják a szemetet, a plázák alternatíváiként nem épültek ki az ifjúság színvonalas szórakoztatásának helyei (illetve a meglévő terek, pl. a művészmozik, a közgyűjtemények hálózata beszűkül), a tanárok kedvét elveszik az önműveléstől és az extra energiabefektetéstől (az új életpályamodell valójában ezt szolgálja az idősebb tanárok leminősítésével, illetménykiegészítési lehetőségeinek megvonásával, párhuzamosan a szakszervezetek megfektetésével, a bürokrácia és az ellenőrzés irracionális, fenyegető megnyilvánulásaival, a megalázó hivatali beszédmóddal), a gyerekek (maradék) kedvét elveszik a tanulástól és az országtól, a szülőkét a részvételtől és a tiltakozástól. A HR minisztériumot vezető pap a nyálas reprezentáción, a seggnyaláson és a hazudozáson kívül nyilvánvalóan nem ért máshoz, vagy legalábbis félve vigyáz, nehogy kiderüljön róla. 

A rendszer a parlagi, szektás populizmus vágányára tereli a magyar közgondolkodást, amelyet ezen túlmenően még a politikai agresszió is áthat, és olyan emberek osztják benne az észt és az erkölcsórákat, akikről egy nyugati polgári társadalomban nem is tudnánk. Korábban sem volt fenékig tejfel az élet, a kánonokat akkor is részint haveri alapon írták és finanszírozták, de a mai autokrácia felkavarta és nagyon mélyről hozta felszínre a szennyet. Az országnak mindent összevetve egyre rosszabb.

Az alagút végén a fény a szemberohanó vonaté. A magyarok ostobán hallgatnak. Szép példát szolgáltat erre az [origo] mai bajai összefoglalója, amely a politikusok egyöntetű megvetéséről, de közben az állam biztonsága iránti lankadatlan, kádárista vágyakozásról szól. Nem látják, hogy a kettő együtt nem megy. Meg egy nőről, aki szerint Orbán jól teszi, ha megvéd minket Brüsszeltől -- miközben a gyereke óvodáját száz százalékban EU-s pénzből újították fel. Tökéletes irracionalizmus. Ropogós haláltánc, népzenére.

Orbán: "szétszakadtak az erkölcsi kötelékek". Ja, barátocskám, szét. Sikerült. Célhoz értél.

Nagyon. Itt van bevezetőnek Orbánnak a Mikrofonállvány Rádió 1-es csatornáján adott szokásos heti interjúja:

A kötcsei beszédével kapcsolatban Orbán megjegyezte, Magyarországon olyan a politikai kultúra, hogy az emberek nehezen mondják ki, hogy jól mennek a dolgok. "Ha ezt mondjuk, az kommunista sikerpropagandának tűnik" - tette hozzá, és mint mondta, ezért arra kérte a híveit, hogy ne ezt mondják, hanem csak annyit, hogy Magyarország jobban teljesít, álljanak ki az eredmények mellett, de a még megoldandó feladatokat is hangsúlyozzák.

"Ha a szocialisták, internacionalisták kormányoznak, akkor azt gondolják, hogy bemutatják a tényeket és adatokat, hogy mennyit fejlődött a gazdaság, és akkor rájuk fognak szavazni. Ez ennél bonyolultabb" - mondta Orbán, aki szerint a "remény egy fontos eleme a magyar népléleknek", ezért a választásnak sokkal inkább a reményről, az emberekről és a lehetőségekről kell szólnia.

Az én olvasatomban OV hitelvekben és propagandaelvekben kócsingol minket, kb. (Session 1): 1. Én, OV, és a barátaim valóban kommunista (magyarra fordítva: megalapozatlan, agresszív, minden hallgatót hülyére vevő) sikerpropagandát űzünk, én meg még cinikus is vagyok és te csak eszköz vagy az önmegvalósításomban, de mindez eszedbe se jusson -- légy ellenben hazug realista, gondold és mondd, hogy bár jobban teljesítünk, mégis sok még a tennivalónk. (Ez olyan édi! Olyanok vagyunk, mint egy nagy család!) Ha az ellenség (mélyen önmagadban, aztán pedig a külvilágban) azt mondja, hát ez idáig egy nagy nulla, vágd a pofájába: nincs még itt a Kánaán, de lépésről lépésre közelebb kerülünk hozzá. Én, OV, kitalálom, mi zajlik a pszichéd mélyén ("bakker, itt tényleg nem történik semmit azon kívül, hogy ezek gazdagodnak!"), de jó előre semlegesítem ezt a kósza gondolatot azzal, hogy belefoglalom egy nyálkás alternatív értelmezési keretbe ("jó úton járunk", holott egy fenét), amelyben neked, kedves hülye, a kétségeid hamar eloszlanak. Amilyen hülye vagy.

2. Nem érdekes, hogy nem csináltunk semmit, csak loptunk -- reménykedjetek, hogy jobb lesz, ezért szavazzatok ránk!  Jó, jó, az alapján, amit csináltunk, tényleg nem lenne fair ilyesmit kérnem, ezt még én se tenném, de nézz a jövőbe!  Félre a tényekkel, a kommunista csökevényekkel, bölcsebb vagy te annál, nép, hogy a tényeket firtasd, bölcsebb és belátóbb, tudod, hogy ezek nem rád tartoznak, ne zavard meg ezekkel amúgy is zavart lelkedet! Hát nem látod megcsillanni a rózsaujjú hajnal első sugarait a horizonton? Nem? (Mi a franc?! Szóljatok Zsigónak vágtasson ide üstöllést!) Na, figyelj, addig is, hát nem olvastad az Árgyélus királyfit? Na, az én vagyok. A Rózsa és Ibolya megvolt? Kivel voltál? Én Rózsával. Te is, na látod! Kettőnulla lett, Elek apó is velünk volt, képzeld, az Elek apó! Még mindig nem látod? Hát disznóvágás lesz az idén? Na ugye! Rémlik a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata? Semjén Zsoltot hallgatod-e néha? Na, gyere csak ide, hadd karoljalak át, nézzük meg még egyszer együtt azt a horizontot! Ott van-e már az a hajnal? (Mit kérsz érte, hogy láss? Bocs, ráléptem a lábadra. Na, ez beszéd.)

Az nem eredmény, ami eredmény. Az az eredmény, ami nem eredmény. Az nem eredmény, ami eredmény. Az az eredmény, ami nem eredmény. (Noch zwanzig mal.)

De ez csak a központi üzenet. A lokális üzenet: buzi és narkós az ellenfél. Kb. ebben a tartományban oszcillál majd a polgári Magyarország érvelése. Mi lenne itt, ha ezek valóban felvállalnák, hogy fasiszták? (Miért, ha én kommunista vagyok a domináns fideszes világképből extrapolálva, nem következik ebből szükségszerűen, hogy fajsúlyos, ütős, kvázi ismerős ellenfél mondja ezt? Mondaná egy európai konzervatív-keresztény párt és egy európainak nevezhető miniszterelnök mintegy az alapvetés erejével berúgva az ajtót, hogy kommunista vagyok? Bizony nem. Csak a fasiszta tesz ilyet. Ütni is fogjuk egymást? Nincs kétségem.)

Olyan a kampány, amilyen a nép.

P.S.: Miért fontos ennyire Orbánnak a győzelem?

Összegezzük, miért is reménytelen a baloldalról (várni Orbán megdöntését).

1. A Fidesz lenyúlta a baloldali agendát.

2. A baloldalnak huszonhárom év alatt nem sikerült kitalálnia, hogy micsoda. Megoldásnak, előrebocsátom, nem jó, hogy sokféle, amiben aztán a baloldalak büszkén megnyugszanak, Mihancsik Zsófia megvakargatja a talpukat, aztán hazariszálják magukat azzal, hogy a civilizáció velük van. Nincs velük. A baloldal hasznavehetetlen, civilizáció már nincs. De ha lenne, se lenne velük. (A részletesebb definíció igényével, a magyar baloldal kb. a a kádárizmus talaján post mortem kinőtt húsevő növény, amelynek idáig volt mit felzabálnia maga körül, de most, hogy Orbán lelke beleköltözött Kádár örökségébe, hirtelen eszébe jutott nekiesni a gazdatestnek. A baloldal hirtelen nagyon demokratikussá szeretne válni, most, hogy valaki az övénél ambiciózusabb -- igazi reinkarnációs, nem csak sundán-bundán élősködő  -- programmal lépett fel, de amíg tovább hazudik magáról, esélye sincs győzni -- nem azért, mert a magyar annyira vágyná az igazságot, bár 10%-uk talán igen, hanem -- mert ez a ragaszkodás önmaga demokratikus fikciójához megakadályozza esetében az innovációt. A baloldal nem szociáldemokrata, nem blairi harmadikutas, nem példaszerűen demokratikus, semmi köze a szakértelemhez, és már Kádárt is elvették tőle. Akkor meg micsoda? Hogy indulnak így háborúba, ha már a saját küszöbüket sem tudják átlépni?)

3. Ebből következőleg a baloldalnak sem az egyenlősdi, sem a demokrácia programja nem áll jól -- de nem csak nem áll jól, hanem teljesen diszfunkcionális is (a fentiek miatt), ám hogy a baloldal maga mennyire diszfunkcionális, azt jól mutatja, hogy ott még mindig nem jöttek rá erre. Egymás után jönnek a közvélemény-kutatási eredmények, amelyek növekvő Fidesz-előnyről szólnak, a csapnivalónál is csapnivalóbb politikai megnyilvánulásaik csak a hülyéknek nem bizonyítják a teljes tanácstalanságot, nota bene már a Klubrádió is azt suttogja, hogy "Attila 2018-ra készül" (sírva röhögünk) -- de a baloldal csak megy tovább előre a zsákutcában, és közben már be is esteledett, zseblámpa nincs, "Attila" szeme meg még mindig nem világít.

4. A baloldal vezetői, ha nem is flepnis kretének, de az ország politikai kulturálatlanságának drámájában a főszereplő Orbán mellett a darab illusztris, fontos mellékszereplői -- vagy inkább kellékei. Velük esélytelen nem csak az ország, de a saját háztáji körzetük is. Esélytelen.

5. Orbán a magyar politikatörténet egyik legbaljósabb (mert egyszerre cinikus és eltökélt) figurája, a politikai gátlástalanságnak olyan Saljapinja, Paganinije, Darth Sidius-a, akit 120%-on pöfögve sem lehet legyőzni. Mesterházy és az Együtt-PM társelnökeinek, blogolóinak és sopánkodóinak baráti társasága távolról sem ismeri azt az akaratot (der Wille zur Macht), ami ezt az embert hajtja, nemhogy akár mindenüket összetéve reprodukálni tudnák azt. Szótlanul hagyják Orbán kötcsei mondatát, hogy itt 2014 után kezdenek el majd igazán megváltozni a dolgok, és ha így megy, bizony ezt is meg fogjuk látni, amíg ők a végtelen tehetségtelenségükben egymás után morzsolják el a napokat.

6. A baloldal ebben a szellemi, HR- és kulturális leosztásban csak úgy juthat valami vakszerencse folytán kormányra, ha Orbán egyik napról a másikra valamiért beleun. Nos, az a rossz hírem, hogy nem fog. Addig biztos nem, amíg le nem vadássza őket (minket) egyenként, ahogy Kövér mondta annak idején, kivéve azokat, akikre valamiért szüksége van a centrális erőtérben. Mint az MSZP-re ebben a formájában.

Orbánt csak egy új radikális középjobb párt tudhatná megszorítani. De ezt bitang nehéz megcsinálni (úgy értem, hogy valami haszna is legyen). Igazából az irkálás már pótszernek is egyre szánalmasabb, lássuk be. A feltételes cselekedni tudás pedig egy vicc. Politizálj vagy a nevedben politizálnak, és aztán megnézheted magad!

Van itt három névszó, abból egy -- de csak egy -- fed valamiféle szégyellni való dolgot a populista magyar politikai kultúrában. Na melyik?

Államunk 1914 óta durván másfél millió polgárát küldte a halálba háborúkon, népirtáson, diktatúrák belső erőszaktevésén keresztül. Ez a száz év alatt élt összes magyar állampolgár mintegy 5-6%-a. Mégis imádjuk: az állam értéket képvisel a magyar köztudatban.

A család? Vele jobban állunk. De a család minden szépsége, szívet melengető volta, szociális, pszichés és érzelmi támogató ereje stb. mellett rendkívüli mennyiségű demagógia, politikai számítás és diszkrimináció tárgya, amellett, hogy a pszichés és testi erőszak messze legburjánzóbb terepe a társadalomban. Ha az államnak köszönhető legnagyobb sorcsapás a háború és az en gros erőszak, a békeidőé minden bizonnyal a családi hétköznapok, amelyek a hol finoman, hol kevésbé finoman adagolt, perszonalizált, fizikai, lelki és szellemi erőszak terei, soha ki nem fogyó, fel-feltörő vagy éppen gazdagon bugyogó forrásai, amelyeken vagy képes úrrá lenni a szeretet, vagy (többnyire) nem. E bizonytalanság ellenére a család mint olyan (megkötés nélkül) a kötelező társadalmi ájtatosság célpontja, társadalmi dogma.

A magántulajdon (a szabad piacgazdaság körülményei között) az előző kettővel szemben senkinek sem árt -- ártani csak az államnak, az egyházaknak, a családoknak és a szabadpiacot lelépő -- és gyakran a politikával összefonódó -- korporációknak alávetve képes, amikor már nem az emberi szabadság garanciája, hanem a hatalom eszköze. Mert egyébként a magántulajdon az emberi szabadságnak a politikai kultúra mellett a legfontosabb garanciája a modern korban: csak követi ezeket az alkotmány és az írott jog.

Amikor jól elrendezett társadalomról beszélek, akkor az individuumot védő magántulajdon, a legfontosabb természetes közösség, a család, és a társadalmi szintet képviselő állam harmonikus viszonyát tételezem fel, amelyben egyik a másikat korlátozza. Országunkban a magántulajdonnal kapcsolatos szemérmes hallgatás (illetve szemérmetlen cselekvés) a lehető legjobban jelképezi egyrészt a társadalmi kollektívumok napi erőszaktételét a védtelen individuumokon, másrészt a hatalmas zavart az erkölcsi életünkben, amely nagyobb értéket tulajdonít bármelyik aktuális nemzeti fikciónak (mondjuk, a keresztény Magyarországnak, vagy a családnak mint olyannak), mint az élő magyar emberek szabadságát és méltóságát garantáló magántulajdonnak.

Minden diktatúra a magántulajdonhoz fűződő jogok, majd utána követlenül a magántulajdon (implicit vagy gyökeres) erkölcsi megvetésével kezdi és az elvételével folytatja, mert jól tudni, hogy a magántulajdon biztosít autonómiát az embernek a hatalommal szemben, tehát egy diktatúra úgy teszi jól, ha ez az első, amitől megfosztja a polgárt -- és lőn, megfosztja azonmód a polgárságától is.  A család -- ha egyáltalán -- csak a sorban nagyon későn válik célponttá (a mesterséges közösségek, önkormányzatok, klubok, szabad társulások, sőt az életek elvétele után), kisajátítani tehát a család védelmét és szemére hányni a "kommunistáknak" az aktuális családellenességet az aktuális kényszervallatás vádja nélkül, vagy miközben a jobboldalon irtják a tulajdont és az önkormányzatiságot, ugyanolyan cinizmus, mint privát érdekű állami kátyúzást lehazudni kommunistázással.

A magántulajdonától (trafikjogától, részvényétől, megtakarításától, kamatjövedelmétől, cégétől) és -- az állam túlterjeszkedésén, a társadalmi viszonyok kedvezőtlen alakításán, a nevelésben való alárendelésén, a propagandában való erkölcsi visszaszorításán, mások kifosztásának állami erényként való feltüntetésén, a jogbizonytalanságon keresztül -- a magántulajdon lehetőségétől is "megmentett" és állami szolgaságba kényszerített ember nem polgár többé, hanem alattvaló, aki előbb-utóbb megszokja, hogy minden nap hálát adjon az államnak azért, hogy a járszíján lehet: hogy kap még tőle némi fizetést, közműdíj-támogatást, devizakölcsön-jóváírást, tanyasi esküvőt. Ha éppen kap (ha nem kap, reménykedhet). Az, aki ezeknek örül, és nem a tulajdon lehetőségét megölő társadalmi viszonyok ellen lázad -- szolga már a javából. Örül a koncnak, amit az állam vet neki, bár sokkal több van, amit számon kérhetne rajta: mondjuk, a lehetőségeiből való kisemmizését. "Kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért..."

A populizmus az egoisták (a hülyék) kollektivizmusa. A járható konzervativizmus viszont az egyének és a (természetes és mesterséges) közösségek szövetsége az állami túlhatalommal szemben. A diktatúra az állam túlhatalma az egyénekkel és a közösségekkel szemben. Most már mindenki ért mindent.

Magyarország megint megijedt, és letért a polgárosodás, a demokrácia, a gazdagodás és a jó élet útjáról.

 A rendszerváltást követő húsz nehéz év kevésnek bizonyult arra, hogy létrehozzuk a társadalmi békét és kitermeljünk egy tisztességes politikusi réteget, ami mostanra visszaütött: a Fidesszel hatalomra került uralkodó osztály – érzékelve a demokráciával szembeni bizalmatlanságot – nekilátott a gyengén működő rendszer teljes felszámolásának, egy új autokrácia kiépítésének.

1. A jó kormányzás eszménye helyett a közrossz kormányzását valósították meg. Hazudozás, agresszió, cinizmus, és a magyar néppel szembeni tiszteletlenség övezi minden lépésüket. A tiszteletlenséget leereszkedő populizmussal palástolják. A kormányzás színvonaltalan, az ország versenyképessége hanyatlik, az államigazgatás alacsony hatékonyságú, intézményesült a korrupció, az államot magánérdekek szolgálatába állították, a polgárok nem érezhetik magukat úrnak a saját hazájukban, amelyet egy kiterjedt geng irányít magáncélok mentén.
2. Átláthatatlanul kezelik vagy saját céljaikra irányítják át az adófizetők pénzét.
3. A kormány hatalmának megnövelésével (önkormányzatok letörése, állami tulajdon kiterjesztése, valós hatalommegosztás felszámolása, oktatási rendszer központosítása, félelemkeltés, klientúraépítés) függésbe taszították a társadalom nagyobbik részét. Ahelyett, hogy a nép megbízottjaiként viselkednének, ők és helyi kiszolgálóik basáskodnak fölöttünk, hatalmi delíriumukban egyes szám első személyben beszélve a közös ügyeinkről.
4. A polgári jólét lehetőségét a pártot szolgáló néhány százezer barátra, családtagra, kliensre korlátozták, akiket közpénzen tőkésítenek föl. További egy-másfélmillió tehetősebb, családos honfitársunkat pacifikálták az adórendszer számukra kedvező átalakításával, de ennek és a további adócsökkentésnek mára elfogyott a fedezete, fenntarthatatlanná vált, ezért ez a réteg is hanyatlásra és megszorításokra számíthat a mai rezsim továbbélése esetén. A többieknek néha koncot vetnek rezsicsökkentés vagy (kétes értékű) devizaadós-mentés formájában, de ennek a költségeit nem a kormány teremti elő, hanem a magáncégek, akik aztán az ügyfeleikre terhelik a kormány “nagyvonalúságát” a szolgáltatásaik megdrágításával. Eközben a mindennapi megélhetés folyamatosan drágul, és az elemi európai szolidaritás elveinek mond ellent a szegénység és a kilátástalanság látványos növekedése a társadalom alsó harmadában. 
5. Orbán úr és csatlósai az autokrácia irányába taszították a jogállamot. Ma Magyarországon a Fidesz és Orbán lényegében azt tehet, amit akar. A jogszabályi környezet kiszámíthatatlan, az ország nemzetközi presztízse romlik, a médiából ömlik a szégyenteljes, hazug propaganda, a pártkormányzás olajozása érdekében rútul kihasználják a nemzeti érzést, tenyészik a populizmus és a demagógia, a közhangulat szomorú, reménytelen.

 Az ország készen áll a diktatúrára, miközben a gazdasági teljesítménye csökken, és nő a szegénység. Orbán úr szándékosan zilálja szét és teszi kiszolgáltatottá a társadalmat és növeli a szegénységet.  A szegénység kiábrándultságot szül, elgyávítja, eltompítja az embereket, noha sok ember együttes kiállása mentheti csak meg az országot attól, hogy tovább ereszkedjen az Orbán által kijelölt lejtőn.

A magyarok közül eddig is sokan tudták, hogy szoros – túl szoros -- kapcsolat van egy kormány működése és a személyes sorsuk között, de ezt a kapcsolatot még kevesen tanulták meg a visszájára fordítani, vagyis azzal tenni a saját sorsuk javításáért, hogy minden nap kiállnak a jó kormányzás mellett és tesznek a rossz kormányzás ellen. Az országgyűlési választás azonban mindenképpen kitüntetett lehetőség egy rossz kormány elzavarására. Aki ekkor sem lép fel a közügy és saját személyes életének védelmében, az megérdemli, hogy a rossz kormányzás árnyékba borítsa az életét. A lemondás arról és az apátia azzal kapcsolatban, hogy lehetséges jó kormányt alkotnunk, a közrosszt szolgálja. Azoknak az érdekét szolgálja, akiknek pontosan az a céljuk, hogy az eltompultság és a kiábrándultság fokozásával a saját bűnös hatalmukat hosszabítsák meg.

Alternatívát kívánunk nyújtani azoknak a polgári gondolkodású magyaroknak, akik nem találják a pártjukat a jelenlegi kínálatban, vagy kénytelenségből, félszívvel szavaznának valahova. Várunk mindenkit, aki a korlátozott kormányzás, a szolgáló állam, a szabad élet, a tulajdon tisztelete és élvezete, a másokkal szembeni méltányosság, a gyarapodás, a műveltség, a polgári öntudat és egy klassz Magyaroszág mellé tennék le a voksukat, de valamiért ennek sorsát nem látják biztosítottnak Orbán Viktor, Kövér László, Simicska Lajos, Hoffmann Rózsa, Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, Szekeres Imre, Gyurcsány Ferenc, Schiffer András és Schmuck Andor kezeiben.   

Ne habozzatok, csatlakozzatok hozzánk! Söpörjétek félre a kiábrándultság felhőit! Vessünk véget a barbár kormányzás évtizedének, a közrossz 1914-ben beköszöntött évszázadának.

Az európai Magyarországgal tartozunk még egymásnak.

Az elkövetkező hetekben megtörténik a pártalakítás, kíváncsiak vagyunk, a Fidesz-Magyarországon még bejegyeznek-e minket. (A remélt kollektív és személyi vegzálásokról beszámolunk majd.)

Ha igen, a párt önállóan fog indulni a választásokon. A tágabb -- szimpatizánsi és választói -- körbe várunk és remélünk mindenkit, akinek elege van abból, ami itt 12 (vagy 3, 5, 8, 23, 500) éve folyik. Nem különösebben érdekes, miért, nem különösebben érdekes, mit ért mindabból, ami itt folyik, ha érzi, hogy valami nagyon nincs rendben. Ha -- mindent összevetve -- preferálja Ausztriát Kazahsztánhoz, Nizzát Irkutszkhoz képest. Várjuk ezen túl a politikai hazátlanokat, útkeresőket, árvákat, a megkeseredetteket és a kalandvágyókat is.

A párt várható irányultsága alapján szívesen veszünk jelentkezőket szorosabb kapcsolat kialakítása céljából a polgári és tulajdonosi felfogású, nyugatos, szabadpiaci konzervatív, (klasszikus, nemzeti, keresztény) liberális, kommunitárius, államkritikus, politikai szkeptikus irányzatok közül bármelyikből.

Ez előbbiből is következően, mivel nem tudunk mindenkinek egyforma vonzerőt nyújtani, a bal-jobb (egyenlőség-szabadság) skálán preferáljuk az utóbbi felé húzó honfitársainkat. Az etatista-individualista skálán szintén. (A hamis magyar bal-jobb, valójában a "bal" populizmustól a jobb "etatizmusig" terjedő demagógia-skálán sehova sem helyezzük magunkat.) Kérjük, ne jelentkezzenek olyanok, akik (egyebek mellett) további közműdíj-csökkentést, az élősködő állam szerepének megőrzését, a társadalom fokozódó alávetését, vagy a korrupt közigazgatás és egészségügy érintetlenül hagyását várnák a párttól.

Ezért (is) kizáró ok a jelentkezésre a Fidesz- és MSZP-párttagság, bármikori fizetett pártalkalmazotti vagy -beszállítói státus, titkosszolgálati múlt és/vagy jelen (főleg, ha ez utóbbit rosszul titkolják). A célunk a nyugat-európai polgári társadalom feltételrendszerének, gyakorlatának és értékrendszerének kialakítása a magyar nemzeti hagyomány versenyképes elemeinek megőrzésével, a versenyképtelen vagy kártékony hagyományelemek (etnicista nacionalizmus, revansizmus, politikai irracionalizmusok, perszonalizált autoriter politizálás, populizmus, intézményes korrupció, szervilizmus, kulturális bipolarizmus, önreflexió hiánya stb.) skanzenba tömörítése mellett. (A skanzen vagy politikai néprajzi múzeum helyéül már idejekorán Felcsútot javaslom.)

Célunk, hogy Magyarország Európa egyik legszerethetőbb, legsikeresebb, legklasszabb országává váljon, reálisan nézve, kb. a 2040-es évtizedre -- de addig is visszatérjen a remény és a "jó helyen vagyunk" érzése.

A következő területeken várunk jelentkezőket MOST az ezamihazank@gmail.com-on vagy az ezamihazank@yahoo.com-on az érdeklődési kör megjelölésével:

1. második körös párttagság,

2. mozgalmi háttérmunka,

3. szakértelem: közigazgatás és közigazgatási jog, államháztartási alrendszerek, makrogazdaságtan, alkotmányjog, rendezvényszervezés.

4. pénzügyi támogatás,

5. történetmesélők az MSZP- és/vagy Fidesz-hatalom kárvallottainak köréből.

A célunk a parlamenti mandátumok relatív többségének megszerzése, bármely esetben a mozgalom tovább erősítése 2014 után.

Köszönöm.

HaFr / BP

Megírtam már, most látom, hogy Bartus is felveti, hogy vajon nem kell-e attól tartanunk, hogy a Fidesz megzsarolta/lefizette az MSZP kulcsembereit vagy egy részüket, és nem annyira a szocik természetes bénasága, mint inkább Habony forgatókönyve érvényesülne az ellenzék tétovaságában -- miközben a leosztásban természetesen számítanak a híg baloldali értelmiség öntudatlan asszisztálására. (Ennek az értelmiségnek a tőle telhetően legszínvonalasabb tagja, Tamás Gáspár Miklós ismerte el napokban egy rádiós műsorban, hogy a baloldali értelmiség összezárt a "demokratikus" ellenzék mögött, pragmatikus megfontolásokból nem kritizálja azt: parbleu! -- magyarul önként teszi ki magát az MSZP-Együtt képződmény valóságértelmezésének és politikai érdekeinek. No nem mintha ez valaha is gondot okozott volna neki, ha ellenzékben, akkor ezért, ha kormányon, akkor meg azért, tudniillik az érdekeik elég rendesen összevágnak. Ezt -- az értelmiség instrumentalizálódását és erkölcsi lezüllését -- hívta Julien Benda, majd később többen az írástudók árulásának.)

Ami történt, ennek jegyében is történhetett. Az elhúzódó ellenzéki egyeztetés (majd' egy év!), Gyurcsány távol tartása a fazéktól, a Mesterházyval szembeni kímélet a Fidesz-csatlós médiában, az ellenzék teljes inaktivitása az utcán, azaz a társadalom mozgósításának elszabotálása (hol tartott négy éve a Fidesz!), a tökéletes inkompetenciájuk a kampányban (hol tartott négy éve a Fidesz!), végül a Fidesz megbízható vezetése a közvélemény-kutatóknál (és ennek ellenére az MSZP váltásra és megújulásra való képtelensége) -- mind arra utalnak, hogy itt nem egyszerűen tehetségtelenségről van szó, mert tehetségtelenségnek ez már sok.

A probléma az, hogy nem tudhatjuk. A tehetségtelenség olyan fokot ért el, hogy az hihetetlen, viszont a feltételezésre, hogy az MSZP-t a legnagyobb szatellit pártként beszippantotta volna a centrális erőtér (nem csak pszichésen, mintha azok kénytelenségből meghajolnának az erő előtt, hanem tevőlegesen, ha tetszik, tettlegesen is, a politikai rendszer korrupciójából történő hosszú távú részesítéssel és/vagy fenyegetéssel), természetesen nincs (egyelőre) bizonyíték. Az egyetlen elfogadható bizonyíték ellene az volna, ha az MSZP elkezdene ellenzéki pártként viselkedni. Hogy aztán a nagy fogadkozások szellemében a rezsim meg a rendszer ellenzékévé is válhatna-e, az erősen illuzórikus, de nekem elég volna momentán, ha a kormány ellenzéke bírna lenni. Akkor tudhatnám, hogy van ellenzéki pártunk.

De így élek a gyanúperrel, hogy immár nem csak a közpénzek, hanem a választói bázis feletti kartell is alakulóban van. Mintha a választói közönséget (a szavazatokat) osztanák meg és fixálnák néhány tízezres pontossággal egymás között, tudományos alapon. Három-négy magyar összehajolt, és a lelkeket adják-veszik.

(A poszt írásakor nem ismertem Kertész Ákos ugyanilyen címen megjelent 2010-es írását, de azóta megtaláltam, elérhető itt.)

Íme, hát elkezdődött a finálé:

(Index/InfoRádió) A parlamentnek nagyobb mozgásteret kellene adnia a mindenkori kormánynak, mondta Kövér László házelnök az InfoRádió Aréna című műsorában. Kövér szerint a mostani, törvényekhez kötött kormányzásra már nincs szükség, ezt a rendszert a diktatúráktól való félelem miatt alkották meg a rendszerváltás után, és talán 1998-ig indokolt volt. A veszély azonban elmúlt.

A házelnök szerint a parlamentnek nagyobb mozgásteret kellene adnia a kormánynak, hogy az közvetlenül, rendeletekkel irányítson. A parlament pedig "fordítsa az energiáit a végrehajtó hatalom beszámoltatására".

„Azt tartanám normálisnak, függetlenül attól, hogy a következő ciklusokban milyen kormányok lesznek, ha a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak" – mondta. Ez elképzelése szerint egyfajta rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül.

Sok mindent lehetne erre mondani. Erre a gonosz, velejéig romlott, végzetes ostobaságra. De azt gondolom -- egészen tömören --, hogy ha a magyar népnek Kövér kijelentése nem elegendő ahhoz, hogy sűrű, tömött sorokban az urnák elé járulva leváltsa ezt a rezsimet, akkor valóban megérdemli a sorsát. Az EU-n kívül, diktatúrában, szegénységben, reménytelenségben. (Öröm az ürömben, hogy legalább Lánczi és Kövér InfoRádiónak adott nyilatkozatai összecsengenek. Nem kell azon tipródnunk, hogy most akkor kié a hivatalos álláspont. Az álláspont egyértelmű: vissza Horthy/Kádár korát, a Koronatanácsot/Elnöki Tanácsot és a mindenkori Egy-Pártot. Míg ezt írom, hallgatom a Klubrádiót: egy büdös hangot nem érdemel az Országgyűlés elnökének kirohanása. Viszont 50%-ot adnak a Bajnai-Mesterházy kiegyezésnek. Pikó joviálisan gőgicsél. A barmok.)

Az 1918-19-nél és 1945-47-nél valóban kissé hosszabbra nyúlt harmadik demokratikus próbálkozásunk visszafordult. A végjáték megkezdődött.

Nya, megint tápot adtak a gondolkodásnak. A kormány főideológusa és egyik legjobb minőségű szolgája, Lánczi András eztet nyilatkozza az Info Rádiónak: 

1. Magyarország és az unió kapcsolatát erősen befolyásolja a tőkehiány és a közösségi forrásoktól való függés. Mint mondta, abszurd, hogy gyakorlatilag az ország fejlesztésére fordítható pénzek 90-95 százaléka az EU-s forrásokból származik. Ez is azt mutatja, hogy mérhetetlen tőkeszegénység van az országban, ami hatással van Magyarország és a közösség rossz viszonyára.

2. A nemzeti összefogás szlogen fontos politikai jelszó volt - mutatott rá a továbbiakban a Századvég Alapítvány elnöke. Elmondta, a rendszerváltás idejére vezethető vissza az a probléma, hogy vajon mi fogja adni a politikai közösség megszilárdító erejét. Jól látszott, hogy ha ezt pusztán rábízzuk a demokratikus játékszabályokra, akkor inkább szétcsúszás felé halad az ország. Vagyis létkérdés volt, hogy valaki mondjon valamit abból a szempontból, politikai értelemben mi tartja össze az itt élő embereket.

3. Lánczi András szerint Orbán Viktor miniszterelnök erre a problémára adott választ a nemzeti összefogás programjával. Ahhoz ugyanis, hogy bármilyen racionális célt el lehessen érni, érzelmi töltetre és hitre is szükség van.

Tévedés volna azt gondolnom, hogy pusztán ezekkel az idézetekkel jelezném azt is, hogy mekkora blődlivel állunk szemben megint, ezért leírom:

Ad 1. Yes, tőkeszegény ország vagyunk, és legföljebb abban okozhat ez feszültséget, aki azt hitte, hogy OV balzsamos ajkain népmesébe illően aranypénzek fognak kicsorogni a beiktatása pillanatától, vagy 2010 májusában hálából rögtön ideköltözik az egész bajor-japán ipari tengely. Ennyi a kommentárom ehhez, mert egyebekben fogalmam sincs, mi az ördögöt jelent Lánczi mondata, mi az abszurd a mi tőkeszegénységünkben (hacsak nem az, hogy olyanok beszélnek róla, akik egyetlen passziója éppen a közpénzek elköltése, aka a tőke felélése). Ja meg annyit még, hogy ilyen kézenfekvő tényekre fogni az EU és Magyarország rossz (!) viszonyát (ezek szerint rossz a viszonyunk), az elég gigantikus frusztrációra utalhat ott, ahol Lánczi úr a kenyerét keresi. A szofisztikált magyar külpolitika tömören: csúnya az EU, mert tőkeszegények és tolvajok vagyunk. A megoldás: odahányunk a közös asztalra. (Taps a Fidesz padsoraiban.) Hát ehhez tényleg kellett nyolc év ellenzékiség.

Ad 2. Lánci András nem először adja bizonyosságát a demokráciával szembeni szkepszisének (úgy látszik, a magyar style konzervatív élharc egy ideje ezen a fronton zajlik), na de szépen kérem, ezt ne közpénzen tegye. Megértem, hogy mindenféle elképzelései vannak a jövő konzervatív társadalmáról, de akkor mondja meg egy füst alatt (ne csak célozgasson), hogy forró olajban főzi-e meg a penelprolikat, internálja, vagy csak eltiltja őket a szavazástól. Nem illő dolog közpénzen rébuszokban beszélni nyolcmillió embert érintő ügyekben, főkorifeusi minőségben. Azt mondja, demokráciában szétcsúszik a társadalom. Mé', most mi az a szilárd erő, ami összetartja? A demokrácián valóban ejtettünk néhány szúrt sebet, de mit is adtak cserébe Lánczi úrék?

Ad 3. Ja, a nemzeti összefogást. Na ez az a pont, ahol a múltamat Lánczi Andráséval összekötő minden kellemes bog egy csapásra szertefoszlik. Nem akarom azt mondani, hogy én ismerem L.A.-t annyira, hogy ő ilyen sötétséget csak nagy pszichés ráhatás mellett nyilatkozhat, nem mondom, mert régen találkoztam vele utoljára, és nem tudom, milyen motivációkra hajlik azóta. De amit itt mondott, az emlékeim szerint nem méltó hozzá. Amit nyilatkozott, az Fricz Tamásnál is két szinttel lejjebb van. Ilyet még egy Bayer sem mondana, mert az ugyan elkötelezett, de van karaktere. Nem tudok, mit mondani, hacsak nem annyit, hogy L. András megnyugodhat: OV valóban érzelmi töltetet adott: megalázottságot, félelmet, gyűlöletet, másrészről a másik lenézését és a kárörvendést.

És hitet is adott, mégpedig abban, hogy nincs alternatívája a neki kedves élősködők elzavarásának. Ha nem hiszünk ebben teljes értelmünkkel és minden érzelmünkkel... hát akkor életünk egyetlen nem szűnő kaland lesz a Jurassic Parkban.

"Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője az m1 Az Este című műsorában bejelentette: a Fidesz-frakció azt szeretné, ha a jövőben havonta kétszer ingyenesen lehetne pénzt felvenni az automatákból. Rogán szerint a részletek kidolgozása még hátra van, de fontos, a fogyasztók érdekét védő lépésről lenne szó. "Egy hónapon belül kétszer az mindenki mindenféle díj nélkül vehetnék fel a fizetésük egy részt vagy egészét."

Ha a tisztelt olvasó abszurd hírt akar az EU egyik úgynevezett piacgazdaságából, itt van ez. Ennek a kétsoros tárgyilagosságnak minden szava kincs, minden szava mögött egész történelem van, loaded, ahogy az angol mondja. Rogán, frakcióvezető, Az Este, bejelentette, Fidesz, azt szeretné, a jövőben, havonta kétszer, ingyenesen pénzt felvenni, egy hónapon belül kétszer, mindenféle díj nélkül, fizetésük egy részét vagy egészét, a részletek, kidolgozás, hátra van, fogyasztók érdekei...

Oda jutottunk, hogy ezen a földön egy vezető "politikusnak" kell egy vezető "hírmagyarázó műsorban"  bejelentenie azt, ami semmilyen civilizált országban nem lehetne egy parlamenti pártfrakció gyűlésének témája, miközben a bejelentéssel ez a velejéig romlott, hazug pártpolitika visszamenőleg meghazudtolja saját hazug önmagát ("a bankok nem háríthatják át a bankadót"), és előre is robosztus hazugságoknak ágyaz meg a fogyasztók védelméről papolva. De lásd, a "részleteken még dolgoznak" (nem csoda, mert körülbelül másfél órás lehet a szakavatott ötlet, az se biztos, hogy nem Rogán szopta az ujjából a Kunigunda felé nyomuló költségtérítéses taxiban), csak egy a biztos: a bankok zsarolása a barna zacskós fizetésosztás felé való öles elmozdulás meglebbentésével. (De az csak a legalapvetőbb olvasat, hermeneuták és kultúrantropológusok bőven találnának még csemegézni valót, life is a bitch).

Benne van ebben minden: az, hogy semmi sem működik, hogy minden hazug, és ami működik (az ATM), az is diszfunkcionális. Az életünk minden utcasarka az állam kegyhelye, miközben életünk minden utcasarkán valójában omlásveszély, tarhálás, bicskások és stricik leselkednek ránk, és ócska propaganda harsog hatalmas megafonokból.

Történt mindez akkortájt, amikor a Bukarestbe "győzni induló" (Vezér) magyar válogatott háromnullára kikap (ami lehetett volna hatnulla is), Egervári szerint jó úton járunk (miért éppen ő ne hazudjon, ugye, amikor már csak a hazugságból lehet megélni ebben a lángoló ölben), a vezérszurkolók európai módon átrendezik a bukaresti belvárost, és festik a Margit körúti templom homlokzatát is. És az 5. osztályos erkölcstan tankönyv így fordul a nebulókhoz: "az egyház biztonságot nyújt", és a "magyar fiatalok közül egyre többen választják a templomi szertartást", továbbá "a magyarság Európa egyik legnyitottabb népe, vendégszeretők (sic!), barátságosak (sic!)" --- "Szent István óta így ment ez... míg... a sok befogadott nép szétbomlasztotta az országot".

Ehhez képest felhőtlen kacagást ígér, hogy Gyurcsány 2. helyet akar az MSZP listán, amely listára eddig csak a nagyanyám nem kéredzkedett fel. (Mert a mama elég bátor lenne egyéniben is elindulni, ha felkérték volna. Neve és címe a szerkesztőségben.) A baloldal most megmutatja önzsarolásának potenciálját. Nem lehetek második a listán? Állítok neked ellenjelölteket mind a száááázhat helyen, apuskám. Lám, most a tiszteletbeli nyugdíjas kis Schmuck is bedurcizott. Kíváncsian várjuk Ferenc sorsának fordulatait. Közben azért ne feledjük, ez a lista Fodorostul, Szigetváristul, Szekeresestül, minden szakszervezeti bizalmival és arany szájú demokratával együtt momentán a Fidesz-lista vonzerejének kb. a kétötödét tudja. De a 2. hely biztos befutónak tűnik rajta. Momentán.