Az egyik kedves kommentelőm érdekes megállapítást tesz, nagyjából így: a magyar nép nagyobb kedvvel szenvedi el Orbán uralmát, mint szenvedte vagy szenvedné pl. Gyurcsányét (az értelmezésemben a hangsúly a dőlt betűvel szedett szón). Ez a skizofrén állapot már az első ránézésre sem áll távol a zavaros kollektív lelkületünktől, de a kérdés maga ezen túlmenően jól rávilágít a politikai kultúránk (ha nem is a DNS-ünk) kettős spiráljára: a minden politikussal szembeni generikus gyűlöletre és az államias, ('bal-' vagy 'jobb-szocialisztikus') szemlélet dominanciájára az individualista-kooperatív, teljesítményelvű, piacgazdasági gondolkodás/értékrend fölött. Az értékrend nyomán kialakuló -- végső fokon -- irracionális (a politikumot megvető, de az állammal szemben követelőző, vakon etatista) politikai viselkedés egy valamire való politikus számára megoldást követel, hogy a viselkedés kihasználható legyen.
Orbánnak, az egyetlen valamire való politikusnak a megoldása ez: a nacionalizmus és a differenciált populizmus sikeres egybegyúrása. Differenciált populizmus alatt pedig azt a háromféle "szociális" csomagot értem, amit Orbán sikerrel ajánlott meg a kereső (valamennyire is partiképes) társadalmi rétegeknek: a legalsó szinten rezsicsökkentést (illetve a nyilván hamarosan felerősödő nyugdíjemelési vonulatot), a középosztálynak (posszibilis polgároknak) a családi- és az adókedvezményt, az újburzsoáziának (nem véletlenül nem használom ezekre a polgár szót) a rablásban való részvételt. Jellemzően mindhárom réteg az államon élősködik, az államtól várja és kapja a folyamatos életszínvonal-emelkedés reményét (csak kis részük él a piacon). Kissé leegyszerűsítve, a magyar társadalom szétesettsége (a közjó iránti érdektelensége, a szociális kompetenciáinak hiánya, és a mély politikai-ideológiai megosztottsága) miatt egyfelől csak ennyi kell, hogy mindhárom kedvezményezetti kör szemet hunyjon a disznóságok fölött, másfelől a nacionalizmus révén mégis egységesnek, legyőzhetetlennek és igazolva lévőnek érezze magát. A nacipopi kombóhoz (nem akarok baljósabb jelzőt használni, sem ezt jobban kibontani*) már csak egy valami kell, hogy meglehetősen teljes legyen a kép: mindhárom réteg nagyfokú műveletlensége és tájékozatlansága a politikában és a makrogazdaságban, aminek fenntartására Orbánék egész intézményrendszert hoztak létre vagy erősítettek meg: kb. a templom - iskola - Századvég - sajtó négyszögben. A kérdés ezek után legfeljebb az, hogy az egyszeri honpolgár hol veszik el a négyszögön belül.
Mondani sem kell, hogy a nemzeti populizmussal szemben, amely lényegesen pontokon magába gyúrta a szociális populizmust is, a baloldali blokk pusztán jóléti populizmusa gyengécske, és valójában elvéti a problémát (nem kínál azonosulási lehetőséget az állammal, nem véletlenül stagnál a közvélemény-kutatásokban -- de erre még visszatérek). A jóléti populizmus, ha nem társul mellé szimbolikus populizmus (ami a Fidesz esetében a nacionalizmus), irigységet és konfliktust hoz létre a javadalmazott rétegek között, és nem teremt olyan értelemben erős, összetartó, könnyen mobilizálható tömegbázist, mint a Fideszé. (A nacionalizmus a Fidesz-Magyarországon praktikusan egyenértékű a politikai államelvűséggel, a nemzet az állammal. Egy szoci Magyarországon a kettő szembefordulna egymással.) A baloldalnak tehát szüksége volna valamiféle alternatív szimbolikára, de egy, nem képes ilyet elgondolni, és főleg nem képes azt képviselni, kettő, még nem találtak fel erősebbet ebben a térben a nacionalizmusnál (ami már foglalt). A baloldal megpróbálhatja ezt megúszni a hipertrofizált (eszetlenségig felfújt) szociális populizmussal, de van, amit nem lehet megtenni a jelenlegi gazdasági helyzet párhuzamos kritikája mellett.
A mostani helyzetben az egyetlen versenyképes "szimbolikus" erő a társadalom széles tömegeiben lappangó bosszúvágy felkorbácsolása lehetne (a differenciált populizmuson belül az új burzsoázia felé történt hangsúlyeltolódással és az azt takargató pofátlan hazudozással szemben, a reménytelenség és perspektívátlanság növekvő nyomására alapozva). A bosszúvágy manipulálása azonban veszélyes folyamatokat indíthatna el, és a baloldal alapvetően gyáva (túl körültekintő) ehhez. (Ennek egy felvizezett változata látszik most terítékre kerülni: a Fidesz hiteltelenítésének stratégiája, amiről mondanom sem kell, olyan játszma, amely legfeljebb döntetlenre hozható ki.) Más szimbolikák -- három ilyen jöhet számításba: a modernizáció, a Nyugat, a kormányzóképesség/szakértelem -- lehetnének esélyesek, ha nem Mesterházynak vagy Bajnainak kéne előadni őket. Így azonban csak az őszi levélhullás izgalmát tudnák kiváltani.
Ahogy egy múltkori posztban írtam, a baloldali blokk ennek ellenére nem vesztette el minden esélyét. Az orbánizmus arroganciája és kormányzóképtelensége oly gyakran átvérzi a nacipopi szövetét (nyomókötését, liberóját), hogy egy rossz döntés, rossz gazdasági hír, nyugati kritika meg is reccsentheti a rezsimet. De akkor sem a baloldal miatt fog így járni. Ahogy Orbán helyesen ráérzett, a rá leselkedő fő veszély az, hogy elvész az a remény a szavazóiból, hogy a Fidesz -- gyakorlatilag nulla gazdasági növekedés mellett, egy csomó sarlatánnal és mamelukkal a fedélzeten -- képes lesz a jövőben is fenntartani az itt leírt differenciált populizmust, és végül sikerre viszi a szabadságharcos nacionalista frazeológiát (ami, lássuk be, valójában a tetszhalál állapotában van). Mindent összevetve tehát a baloldal, mint 15 éve mindig, legfeljebb Orbán elvakultságának és intelligenciája határainak, illetve a mindenféle autokráciát sújtó információhiánynak és szuboptimális döntéseknek a vámszedője lehet, saját jogán (produktuma alapján) továbbra is túl kevesen szavaznának rá.
PS. Baja vs. közvélemény-kutatások. A különbséget a bosszúvágy és a reményvesztés közös "vámszedő-effektusa" okozta, amely az öntudatlan, nem-politikus, nem-racionalizált Fidesz-ellenességet hívta felszínre, és okozhat még kellemetlen meglepetéseket a kormánypártnak. Ahogy mondtam, ez a baloldal fő fegyvere. Amit a Fidesz adott a kezébe.
*Ti. a nacionalista segg(fej) irányába (hiszen ez most egy szigorúan technokrata poszt).