Mi a profit haszna? Ösztönöz: megtakarításra, minőségjavításra, hosszútávú gondoskodásra, a tulajdonosi szemlélet érvényesítésére. A profit hiányával (pontosabban megvonásával) nyilván az ellenkező hatás érhető el. A nyereségüktől megfosztott (a miheztartás végett: kifosztott) vállalatokban törvényszerűen megindul az anyagi és szellemi hanyatlás. Nem igaz, hogy a nyereségüktől megfosztott vállalatok ugyanúgy üzemelnének, mert csak néhány (száz, ezer) tulajdonos esne el az osztalékától (akik mellesleg a vállalat tőkéjét adták össze, de oda se neki). A vállalat esik el a hatékonyság és a minőségjavulás ösztönzőjétől és mércéjétől. A piacgazdaság esik el a központilag vezérelt tervgazdaságtól őt megkülönböztető egyik legfontosabb jellemzőtől.
Az állami kézbe vett vagy nem vett, de kifosztott közművek sorsa monopolisztikus piacon a következő: röviden, lerohadás. Hosszabban, a racionális vállalatgazdálkodás korrupciója, csökkenő hatékonyság és minőség, elmaradó beruházások, pénztelenség, rövidesen az állami szubvenció kényszere, azaz a rezsicsökkentés (és egyre halmozódó járulékos költségeinek) megtéríttetése Kovács úrral. Ő, ha emlékszünk, a rendszerváltás hajnalán a VW Bogarát cserélhette Golfra, de most a Junkers kazánját fogja eladni, hogy visszatérjen a széntüzeléshez, ahova az újonnan megnyitandó Nemzeti Szénbányák Zrt-től fogja venni a mélyfejtésű szenet, aminek extra költségét az adójából fog megtéríteni a magyar állam számára. Magyarul, Kovács úr rezsicsökkentést fog venni. A Fidesz vágya szerint. És a magyar emberek vágya szerint. (Dupla áron? Tripla áron?) Az esetet egyebekben nem minősítjük.
Az ellenfél szocialisták szerint ez nincs így jól. Kovács úr ugyanis még nagyobb rezsicsökkentést érdemel, mindegy, hogy érjük el, de nagyobbat. A szocialisták ugyanis vagy félnek kiállni Kovács úr elé elmondandó neki durván azt, ami az első két paragrafusban áll, vagy maguk is osztják a rezsicsökkentés magyar tanát, amely mint minden harcosan nemzeti kiállásunk esetében, most is az aktuális ellenfelünk (a multik és a Nyugat) csúfos kudarcával és meghátrálásával fog végződni. Konkrétan így: Magyarország (és benne Kovács úr) szegényedik, eladósodik -- és közben hahotázik és hangosan gúnyolja a Nyugatot.
De ki tudja? Az is lehet, hogy már a 2014 decemberi számlán sírni fog. Akkor már minden szavazatát besöpörték -- és az újraválasztott kormányfő egy reggel feláll a parlamenti patkóban, és bejelenti: ennyi volt, Kovács úr, vége a gyereknapnak. Ideje megfizetned a mérhetetlen hülyeséged árát. (Persze ő szebben fogja mondani, és a szemével csippantani fog. Az idősebbek majd értenek ebből. És a Híradó tele lesz a halódó Nyugatot érő természeti csapásokkal, sztrájkokkal és merényletekkel. És Belorusszia sikereivel.)
Az utolsó 100 komment: