1000 leütés

Megvan a Fidesz számára az új csodafegyver, amelyet jó eséllyel egészen 2018-ig lehet pucolgatni, lesz olyan hatásos, mint a rezsidémon elleni harc, és talán olcsóbb is lesz, mint az utóbbi (amely, mint emlékszünk, részint a szolgáltatók lerablásából, részint közpénzből állt össze, és összevetve múlt, jelent és jövőt, Paks nélkül is százmilliárdos közpénzveszteség lehet -- egyszer kiszámolhatná valaki.).

Sajnos nem tudom komolyan venni ezt a szemenszedett hazugságot sem, amit a bevándorlással kapcsolatos fenyegetettségünk kapcsán előadnak azok, akiknek károkozását csak egy következő tatárjárás tudná perspektivikusan überelni, egyszerűen, mert nem tudok ezektől semmit komolyan venni, ami a nemzetért való aggódásban jut általuk kifejezésre. Azt, hogy Orbán, Finkelstein, Lánczi Tamás, Bayer, Garancsi és Semjén volnának a hazafiak ebben az országban (hogy egy reprezentatív mintát vegyek), az nekem pont annyira megfelelő B-kategóriás zombi történet, mint bármi, amire Hollywood a rosszabb pillanataiban képes, ilyen nincs, ezt a valóságot én semmilyen intézkedésük kapcsán nem lennék képes elhinni, még ha mindjárt az Armageddont tartóztatnák is föl, a Captain Hungary meg a crew. Nincs az a döntésük, nincs az a szavuk, amit elhinnék.

Magyarország társadalmi békéjét jelenleg kemény két-háromezer ágrólszakadt fenyegeti (ennél többnek esze ágában se lenne itt letelepedni), nem a családok szétszakadása és kivándorlása, nem az elszegényedés, nem a demokrácia tönkretétele, nem a kilométeres egészségügyi várólisták, nem az oktatás lezüllesztése, nem az, hogy az említettek és elvtársaik könyékig turkálnak a közpénzekben, nem az, hogy csak azt nem lopnak el, amit nem szégyellenek, miközben a relatív többség tapsol. Nem ez fenyegeti így szépen egészben. Hanem azok a nyomorultak. A mi keresztény kultúránkat. Hogy meg kell a szívnek hasadni. Gratula.

Még egyszer, lassabban. Lehet, hogy kell kerítés. Lehet, hogy jönnek majd többen is. De hogy ezek adják elő nekünk ezt színes digitálban, felfűzve erre az ostoba történetre a következő választási győzelmüket, na, az fáj. Erőst fáj.

Nem mintha ez a beteg európai bürokrácia szintén ne érdemelné a legteljesebb megvetésünket egy jó erős farbarúgás kíséretében. Hogy itt van egy kontinens, amely még mindig a világgazdaság negyedét adja, és összecsinálja magát néhány tízezer írni-olvasni is felibe-harmadába tudó csónakos ipsétől, legelső sorában azért, mert fogalma sincs önmagáról -- mert az értékrendje valahol elúszott Gibraltár előtt ki a semmibe, és maradt helyette Merkel meg Juncker, az a szoci EP-elnök, mi is a neve, meg a zöldek, ostoba rendeletek, impotens egyezkedési maratonok kávé-snack hegyeken, és leginkább a tétova semmittevés és a lecsúszás... na ez tényleg kemény. Nem is tud érvelni mellette senki: és tényleg, ha ilyen az ideál, akkor menjen szépen mindenki a pokolba. Megyünk is. Na de hogy ezt mind Orbán rágja a fülünkbe, és ettől legyen trendi...hát kérem... Na, ez botrány.

Azokat a menekülteket, akiket valamilyen oknál fogva üldöznek vagy nagyon komoly háborús helyzet alakult ki az országukban, továbbra is fogadja Magyarország, hiszen ők az életüket mentik – mondta Németh Szilárd fideszes országgyűlési képviselő az M1 aktuális csatornán szerdán. Hozzátette: akiknél azonban a fő motiváció gazdasági eredetű, akik a jobb élet érdekében indulnak el, azok nem menekültek. Németh Szilárd úgy fogalmazott: a most zajló bevándorlás már gyakorlatilag egy népvándorlás, hiszen több millióan indultak el Európa felé.(MTI)

A kiváló Németh, aki a mostan már éppen leállítandó, de eddig is közpénzen refinanszírozott -- mert önkormányzatilag kezelhetetlen -- víz-, szemét, kéményseprés stb. (mindközönségesen a Nemzeti Rezsi, úgy is mint a Tökéletes Választási Fegyver, a.k.a. Szemfényvesztés) biztosa volt eleddig, utána pedig azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elhappolta a birkózó szövetség elnökségét az eddigi elnök olimpiai bajnok elől, ma népvándorlás ügyben szakért. Helyes. Már csak ő hiányzott. Persze amolyan plagizátor szakértő ő is -- amely mesterség az eredeti értelmében sem ismeretlen a Fidesz legmagasabb berkeiben --, hiszen előtte már éppen nyolcan mozdultak rá a "népvándorlásra" mint kulcsszóra, ezzel is kiemelve Magyarország (konkrétan Orbán úr) drámai szerepét az történelem Történelem eztán következő mindent eldöntő fordulatában.

A népvándorlásról az jut a minimálisan művelt TV-néző eszébe is, hogy egy, ott nagy erők mozdultak meg, kettő, nagyon marcona alakok mozdultak meg, és három -- a legutóbbi során alakult ki Európa mai genetikai arculata. (Ja, ez utóbbi nem jut mindenkinek eszébe.) Ha nem tévedek, kicsit megkésve, még mi is ennek keretében vetődtünk e tájra. Szóval, csak mondani akarnám a rezsibiztos (birkózó- és népvándorlásbiztos) úrnak, hogy ha népvándorlásnak nevez valamit, abból mi -- legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján -- nem jöhetünk ki jól. Akkor mi valószínűleg el leszünk söpörve. Tehát ne fesse az ördögöt, bármennyi plusz szavazat is néz ki, mert ha tényleg megindul az ár, akkor Németh úr úgy fog elsüllyedni a kerítéssel együtt, hogy nem is emlékszünk majd rá, hogy voltak-e.

Egyébként meg az úrnak nyilván fogalma sincs semmiről, akárcsak azoknak, akiket papagáj üzemmódba állított a főnökük. Fogalmunk sincs ebben a pillanatban, hogy ami most folyik, az ténylegesen mennyivel népvándorlásabb a 70'es évektől zajló török, az utána kezdődött kínai, vagy a tíz éve zajló kelet-európai eredetű migrációnál (csak Európáról beszélve), amelyekben valóban milliók (értsd: sok milliók) mozdultak meg, és telepedtek le Nyugat-Európában (nem éppen virtigli "keresztények") akár véglegesen, akár egy eperszezon erejéig. De Németh urat nem azért tartjuk, hogy konkrétan bármihez is értsen. Őt azért tartjuk, hogy a "közszolgálati" média fel tudjon mutatni beszélni bármikor kész megbízható embereket, meg egy picit azért is, hogy ne mindenütt a nagy Őt kelljen látnunk. Aki éppen a Történelmet igazítja.

Európa -- ha nem éppen romokban, de -- rosszul fest. Junckert inkább nem kellett volna. Amihez -- rendszerint amerikai koprodukcióban -- nyúlunk (Líbiában, Egyiptomban, a Közel-Keleten, Ukrajnában stb.), abból vér, gyom és gaz hajt ki. A pénzügyi rendszert egy óvodás is kitalálhatta volna, a bürokráciát lassan egy bolsi pártállam is megirigyelhetné, a GDP-t meg majd a következő évszázadban kezdjük el masszírozni, ha ráérünk. A csónakos emberek elkeseredettek, Eritrea nem lesz jobb hely még egy darabig, és akár még szükségünk is lehet a kerítésekre. Ez mind igaz -- de értse meg a hazai slepp, ez a belátás meg még több tucat egy cseppet sem fogja jobb színben feltüntetni a magyar martalóc rezsimet. Soha. Semmilyen körülmények között. Az egész Európát ellepheti a Boko Haram, az Orbán-rendszer attól egy fikarcnyival sem lesz tisztességesebb.

Egyébként, ha fel is teszem, hogy a népvándorlásbiztos és környezete személyekre lebontva meg tudja állapítani a finom különbséget, és ki tudja szűrni azokat, akik az életüket menekítik, és nem egyszerűen az éhhalál szélén vannak (mondjuk, egy szíriai, de akárcsak egy líbiai kontingens esetében is elég nagy bravúr lesz), akkor is világos, hogy a menekülteket máris sikerült bezsúfolniuk a "megélheti magyarellenes bűnözők" egyre táguló világába. Ezzel is a magyar nép lelki egészségét és realitásérzékét erősítve, akárcsak ahogy eddig tették.

Egy FB-bejegyzésben olvasom:

< Egy keresztény nagyvállalkozó ismerősöm írja:
"A sok keresztény polgári barátra ismerősre gondoltam, akik jobbat érdemelnek.
Milyen jó lenne egy igazi konzervatív kormány ami igazi keresztény alapokon alapulna; ami harcolna a lopás es a mutyizás ellen; ami lelkességet és szeretetet sugározna es nem cinizmust, erőszakot, bosszút. Amit az irgalom és nem az izgatás motiválna. Ami nem direkt bosszantaná és felidegesítené az embereket, hanem nyitott szívvel keresne az igazságot.
Egy kormány, ami a természetet, a hagyományt tisztelné, nem pedig ami mindent letarol és dózeról, ami esetleg pillanatnyilag nem tetszik nekik. Egy kormány ami a kisvállalkozókat engedné virágozni es nem félni, de nem pumpálja a közpénzeket a haverok es sógorok zsebeibe.
Egy kormány ami hagyja tanárokat inspirálni a gyerekeket ideológia es erőszak nélkül. Egy kormány ami körül lennének gondolkodó, jo indulatú, az ország érdekét szolgaló emberek és nem újgazdag, pénzéhes félmaffiózók. Ami eléri a célokat türelmesen és konzultációval, nem pedig durvasággal.
Aztán felébredtem." >

Meg kell, hogy mondjam, hogy a sok ostobaság, a tétlenséget igazoló gügyögés, és az utcai stílus között, ami a FB-on szembejön, eleddig ezt a bejegyzését találtam a legelképesztőbbnek. Adott egy nagyvállalkozó, nota bene keresztény, aki nyilván itthon nagyvállalkozik, tehát (ki)használja a rezsimet, de emellett képes álomba önteni a saját gyávaságát és tehetetlenségét egy "jó" ország kapcsán, amit titokban különös erényként él meg. Álomba önteni, miközben még inkább ódát zeng a saját kettős életéhez, mindközönségesen, well, jellemtelenségéhez -- és mindezt a publikáló barát agyonönti a sokaknak, így nekem is kedves, de itt félrevezető kereszténységgel (maga se értve, mi is volna a "nagyvállalkozó" valós feladata ebben az országban), mert ettől mindjárt minden okés, és olyan megható. Ez igen, ez egy igaz ember, az én barátom! Ilyen nagyvállalkozókra volna szüksége az országnak! Na de kedves barát, várj..., nem inkább az a helyzet, hogy túlnyomórészt ilyen? A teszt: a nyilvánosság kongása.

Amikor a magukat ellenzékieknek tartók miatt az amúgy is felismerhetetlenül csorba erkölcsi rendszerünk léket kapva elsüllyed. Így dolgozunk közösen a magyar kultúrán, amelyet aztán a kormány féltőn véd a bevándorlóktól -- és joggal, hiszen valódi unikum vagyunk Európában. (Mielőtt a cím tévutakra vezetne bárkit, a nagyvállalkozót nem ismerem, nem nekem üzent, a bejegyzés apropóját egy FB-bejegyzésben találtam, az eset viszont szimptomatikus, és csak ezért írtam meg.)

Aki nem próbálta még a pártcsinálást kedvezőtlen nyilvánosság, hegemón pártszerkezet és társadalmi kiábrándultság közepette, az nem is tudja, milyen érdekes misszió az. Nem részletezem most se az apró vargabetűket, se az örömöket és sikereket, vagy az ismertség lapályán a kis dudorokat, elég hozzá, hogy jó ebben dolgozni, jó érezni, hogy az ember többet tesz, mint az összesség 99%-a. Ez bizony büszkeség, a jó lelkiismeret egyik forrása, amellett meg izgalom.

A PKP-nek elég jó a stratégiája, amely kb. három hónapos varianciával hozza az elgondolt útitervünket. Az előző évet nem boncolom most, 2016 közepéig viszont kb. a következő teendőink vannak:

-- 106 választókerületekbe eljutni és legalább helyi 5 fős csoportokat alakítani (kb. 20-ban megkezdődött vagy a nyár végéig megkezdődik a munka) -- minden választókerületben kampányolni fogunk és jelölteket fogunk állítani, illetve a kerületek közül kiválasztjuk a (kulturális értelemben) stratégiai jelentőségű (budapesti, nagyvárosi és nyugat-magyarországi középvárosi), illetve a listás szavazatmaximalizálás szempontjából kulcsfontosságú kerületeket, ahová a többi között is fókuszálni fogunk;
-- ismert és hiteles embereket "bevonzani" a párttal kapcsolatos csoportokba vagy fórumokra publikusan vagy nem nyilvánosan;
-- mivel a hivatalos nyilvánosságtól el vagyunk zárva (ezt hadd ne elemezzem itt), a nyilvánosság új csatornáit kell létrehoznunk (ilyen például az Ország Fája kezdeményezésünk, de jön más is) + keresünk egy jó politikai marketing céget, nem "ingyért".

Azért rossz, mert nem a funkciója adja az igazi súlyát, hanem a világos illeszkedése a kormány bezárkózó, etnicista, versenyellenes nemzetképéhez. Nem lenne semmi bajom a kerítéssel (pontosabban nem tudok jobbat), ha az egy egyébként nyitott, az emberek szabadságára és közösségeire, versenyképességére és kooperációjára épülő ország hangsúlyozottan kényszerű és hangsúlyozottan átmeneti válasza lenne egy komoly globális problémára, és közben a kormány nem a Nyugat ellen kérkedve, hanem vele együttműködésben dolgozna a hosszú távú megoldásokon.

De nem. Ez a kormány sportot űz a hibás nemzetstratégiai megoldásokból, semmi mást nem tart szem előtt, mint Orbán újraválasztását, hibát hibára halmoz*, amelyeket néhány év késéssel csak azok után szeret beismerni, hogy már rendre learatta értük a szavazatokat egy véleményében manipulált, bátortalan, polgárosulatlan nemzettől. Ez a kormány a legotrombábban hazug tényező a magyar nyilvánosságban, de pechünkre messze a legerősebb is.

Az ország süllyed, ami meglátszik a Pisa-adatoktól a fogyasztási statisztikákon keresztül az országban való puszta lét minőségéig zavaróan sok tényből. Aki ezt tagadja, az -- nem tudok mást mondani -- hazudik. Ez nem szemlélet kérdése, ebben az állításban összecseng minden tapasztalat, adat és szubjektív érzés. Sajnos Lázár János ötévente csak egyszer ismeri be ezt a tényt, és azzal sem tud mit kezdeni se a nyilvánosság, se az ellenzék. Mennyire kell még tönkremenni ahhoz, hogy az egyes (hatalmi relevanciával rendelkező) erkölcsi világokban fordulat álljon be a helyzet értékelésében?

*Ha már itt tartunk, nagyságrendileg súlyosabb probléma a versenyképességünk és a nemzeti összetartás szempontjából, hogy az elit gimnáziumok gyakorlatilag komplett osztályai mennek külföldi egyetemekre, majd vállalnak ott munkát -- ha ezek itthon maradnának és általában a kormány célja az oktatási és kutatási színvonal, illetve ezen keresztül a magyar etnikum értékteremtő képességének növelése lenne, akkor kevésbé kellene félni attól, hogy a képzetlenek munkalehetőségeit kik viszik el, elvihetnék akár a bevándorlók is, mit érdekelne minket. Sőt, akár hívhatnánk is őket.

A magyarok gyorsuló ütemben hagyják el az országot nyugat felé, menekülnek az Orbán-vezette országból, és próbálnak új életet kezdeni máshol. Jelenleg nagyságrendileg nagyobb probléma a nyugat felé történő távozás a délről tapasztalt bevándorlásnál. Sőt, ahogy az emigráló magyarok növekvő számából következtetni lehet, nagyobb probléma is marad még egy darabig.

Kérdezzük a miniszterelnököt, hogy a saját kormányának hozzá nem értését, korrupt és kártékony működésének migrációs hatását mikortól kezdi el a nyugati határainknál felépítendő kerítéssel orvosolni -- követve a hagyományt, hogy a dilettáns kormányzása által keltett problémákat rendszeresen álmegoldásokkal vagy látszatproblémákkal igyekszik kezelni, tovább rontva az ország helyzetét. Megismételjük: visszaállítaná-e a Fidesz adott esetben a nyugati határzárat is, hogy megakadályozza az ország értékteremtő polgárainak elmenekülését?

Polgári Konzervatív Párt, OS-MTI

Egy hamarosan benyújtandó törvényjavaslat szerint egyetlen elektronikus kártya váltaná fel az adó- és tb-kártyát, a személyi igazolványt és akár a BKV/BKK bérletet. Ez egyfelől könnyebbséget jelent a polgárnak és az államnak, másfelől olyan mértékű adatkoncentrációhoz vezet, amely kiszolgáltatottá teszi az embereket az állammal és az esetleges visszaélőkkel szemben, írja a napi.hu.

A személyi adatok ilyen összekapcsolása egyetlen rendszerbe hallatlanul veszélyes, de a veszély nem fogja elérni a magyarok ingerküszöbét. A legtöbb érintett embernek nehéz lenne elmagyarázni, miért baj, ha egyszerre valósul meg, hogy 1. az államtól származik a jövedelme: ez ad neki munkát közfoglalkoztatóként, a magáncégeknek kiírt (korrupt) közbeszerzések kiírójaként és támogatások megítélőjeként, és ez biztosítja a nyugdíját, 2. ha állami bankokon vagy a bankfelügyeleten keresztül a költési szokásai is elérhetők, a magánélete nagy része nem magánélet többé, 3. ha az állam finanszírozza az egészségügyi ellátását és működteti az egészségügyi intézményeket, irányítja az oktatási és családtámogatás rendszerét, 4. ha az állami propagandán nő fel minden közéleti kérdésben és értékválasztásában, és immár 5. ha az állam minden személyes (adó-, egészségügyi, és közigazgatási természetű) mozgását egyetlen adatbázisban egyesítheti, monitorozhatja, és profilírozhatja (amellett, hogy adott esetben meg is figyelheti őt, az internethasználatát, a telefonját, és kompromittáló adatokat gyűjthet róla észrevétlenül, közvetlen titkosszolgálati módszerekkel is).

A legtöbb embernek nehéz lenne megmagyarázni, hogy a fenti tényekből milyen szorosan következik az a -- történetileg is megalapozott -- általános magyar érzés (inkább csak érzés, mint tudatos választás), hogy "jobb nem ugrálni". A legtöbb ember nem értékeli maga számára, hogy ami a fentiek szerint az életében zajlik, abból bizony szorosan következik a saját apolitikussága, a "nehogy még rosszabb legyen" attitűdje, a felsőbbség előtti meghajlása!

A magyar jog szerint is -- írja a TASZ a javaslat véleményezésében -- csak célhoz kötötten lehet a polgárokról adatot gyűjteni - ezt megteheti minden hivatal a saját területén -, ám a célhoz kötöttség már nem valósul meg, ha ezeket az adatbázisokat összekapcsolják. Az állampolgárok kiszolgáltatottsága ezáltal potenciálisan teljessé válik az állammal, és az azt üzemeltető nyilvánvaló személyes érdekekkel szemben, miközben az állampolgárok állam feletti kontrollja gyakorlatilag már nem létezik. Ezt pontosan érezzük, de nem tudatosítjuk magunkban, és mi mást, mint a demokráciával szembeni mélységes enerváltság elismerését látom abban, hogy nem is vállalkozunk  legalább részleges ellentámadásra az autonómiánk visszaszerzése érdekében.

Erre a szörnyszülött Leviatánra legtöbb állampolgár csak a vállát fogja megvonni. Azt mondja, van neki egyéb baja is annál, hogy ilyen távoli, érthetetlen dolgokkal foglalkozzék, és egyébként is így jó, praktikus, biztonságos, és talán olcsóbb is. De azt érzi, hogy úgy is reménytelen egy ilyen küzdelem. A helyzet minden szempontból elkeserítő. A kiszolgáltatottságunk és az irányíthatóságunk olyan mértéket ölt, amelyből nincs visszaút, és a demokrácia egyre inkább délibábbá válik.

Nyilvánvaló, hogy a magyar társadalmi közeg és a meglehetősen befelé forduló, etnicista magyar kultúra nem támogatja a nagymértékű bevándorlást, és én sem helyeselnék ilyet ilyen körülmények között. Nem helyeselném azért sem, mert a nyugat-európai tapasztalatokból látszik, hogy Európában nincs megfelelő elképzelés a bevándorlók integrációjának elveiről és platformjairól, nincs legjobb gyakorlat a bevándorlók nyomon követésére, és a bevándorlás hatásmechanizmusának szoros visszaellenőrzésére, tehát az egész folyamat meglehetősen ész nélkül zajlik. Röviden: nincs bevándorlási stratégia, feltehetően, mert nincsenek társadalmi stratégiák sem. És már ott is vagyunk Európa önképének válságánál.

Ám Magyarország még nincs lekésve semmiről, mert egyelőre nem célország, tehát el lehetne gondolkodni azon, hogy az egyébként szintén elöregedő, saját kulturális konfliktusaiba merevedett, a politika áldozatává vált, versenyképtelen társadalmunknak nem tenne-e jót a tudatos bevándoroltatás -- hogy ilyen rondán fejezzem ki magam. Az előzetesen kiadott szempontok alapján, a határokon történő kikérdezésen, ideiglenes engedélyek kiadásán és folyamatos meghosszabbításán (gyakorlatilag idegenrendészeti eszközökkel támogatott nyomonkövetésen) és egy párhuzamosan honosítási-beillesztési stratégián alapuló bevándoroltatási stratégia, amelynek kulturális és társadalmi hatásait folyamatosan értékelnénk, akár jót is tenne az országnak.

De ennek a bevándoroltatásnak nem csak a bezárkózó, idegenellenes kultúra a gátja (ezen éppen lehetne szívós politikai munkával javítani), de legalább annyira a nemzetgazdaság gyengesége, a vállalkozásellenes környezet, az általános ambícióhiány, a társadalmi mobilitás gyengesége, a bürokrácia -- egyszóval az értékteremtést tőlük függetlenül visszafogó környezet és intézményrendszer. A bevándorlók egy ilyenben nehezen tudnának mit kezdeni magukkal, nehezen tudnák bebizonyítani, hogy képesek megszolgálni a bizalmat, és nehezen tudnának adófizető polgárokká válni.

Hogy mi egy ilyen környezetre büszkék vagyunk -- az a mi nyomorunk. Ezzel ellenkező törekvésünk lehetne olyan társadalmi környezet kialakítása, amelyben a bevándorlók is megtalálhatnák a számításukat. Ez ugyanis egyet jelentene azzal, hogy a magyaroknak is jobb lenne.

Mezei Balázs, a Pázmány tanszékvezető professzora világossá tette a Bölcsészkar álláspontját a Holokauszt-oktatás bevezetésével kapcsolatban, miszerint azt ezért kell tanítani az általánosan kötelező (kvázi közművelődési) tárgyak sorában, mert az az emberiség ügye és a magyar történelem része.

Nem zavartatva magát ettől Schiffer LMP-társelnök szűk két nappal később rárontott a Fidesz-kormányra (!) amiért az egyetem rossz döntést hozott, mert nem vette tekintetbe -- hogy a Holokauszt az emberiség ügye és a magyar történelem része. Ezért(?), így Schiffer, a Holokauszt egyetemi oktatása kontraproduktív. (Geez.)

A jogállamra egyébként nem sokat adó kormány képviselőjének, a neves Rétvárinak kellett finoman helyre tennie az LMP-s demokratát, hogy sajnos a kormány nem szabhatja meg, hogyan alakítja egy magánegyetem a tanrendjét. (Még -- mondta volna az LMP-s demokrata a viszontválaszában, ha konzekvens önmagához.)

Következtethetünk-e ebből arra, hogy Schiffer zöld államának mérete adott esetben a narancsét is überelné, ha tehetné? Miközben legalább olyan zagyva gondolatmenetekkel szédítené a magyarokat?

(Azt nem hinném, hogy Schiffer így hajt a [szél]jobbos szavazókra. Ő nem ilyen. :))

Nagyon érdekesnek tartottam mindig is egy adott társadalom versenyképes egyensúlyának (vagy ennek hiányának) és uralkodó politikai kultúrájának összefüggéseit. Különös súllyal vetődik fel a kérdés egy versenyképtelen társadalom és a politikai kultúrájának esetében, amilyen a magyar, annak kapcsán, hogy egyáltalán lehetséges-e exit az ilyen helyzetekből.

A gazdasági és a politikai liberalizmus brit mesterei (elsősorban Adam Smith és Locke) talán maguk sem értették pontosan, milyen kulturális kontextusban tartották magától értetődőnek a spontán piaci rend és a természetjogi alapú megoldások, köztük a szerződés alapú polgári kormányzat lehetőségét, illetve nem, vagy alig reflektáltak erre. Az előzetes hagyomány hiánya okozta problémák csak az eszméiknek a kontinensre való átkerülése után váltak nyilvánvalóvá, amikor -- nyilván leegyszerűsítve a történetet -- rögtön forradalmaknak kellett kirobbanniuk az irántuk való hódolatban.

Angliában az egyéni szabadságok és ezek működése elválaszthatatlan volt attól a hagyománytól és attól az intézményes rendtől, amelyben ezek tárgyiasultak (felfedeződtek, leíródtak). Adam Smith és Locke normativitása nem volt elvonatkoztatható a kultúrájuktól, szemben a szabadság, az egyenlőség, és a testvériség szentháromságával, amely úgy vált exportcikké a kontinensen, hogy teljesen híján volt a mögöttes kultúrának és intézményeknek. Más szóval a liberalizmus a hagyomány (közösségi és intézményi erő) nélkül gyökértelen konstrukció maradt, amely bűnösnek mondható a politikai konstruktivizmusok (pl. a progresszivizmus, a nacionalizmus, a pozitivizmus, a szocializmusok, a bolsevizmus és részben az etnicista fasizmusok) sok áldozatot követelő meghonosításában -- egyszerűen, mert a kontinensen elvált egymástól a módszere és az értéktartalma, és sokkal befolyásosabbá vált az előbbi.

A játékelméleti kutatások, közöttük az ún. Nash-egyensúly, a konvenciók elmélete, illetve az iterált fogolydilemmával kapcsolatos eredmények bebizonyították, hogy megfelelő intézményi háttér nélkül a puszta egyéni hasznonmaximalizáció nem vezet optimális közösségi eredményhez. A piaci individualizmus állami (és ami még hatékonyabb: társadalmi/kulturális) koordináció nélkül hasonlóképpen szuboptimális eredményekre vezet, mint az oligopol megoldások. Hasonlóképp, ahol a társadalmi/kulturális koordináció evolutív intézményeit az oligopol szereplők (az állam és a túlsúlyos korporációk) letörik -- akárcsak Magyarországon -- , ott a társadalmi versenyképesség és eredményesség tartósan sérül. (A magyar állam működése ezért is összehasonlíthatatlan pl. a szingapúrival, amely a részben létező versenyképes kulturális jegyek stabilizálására és kiegészítésére irányult, és volt ennek okán mindig is kiszámítható -- és áll sokkal közelebb az oroszhoz, amely maga a haramia és latorállam.)

Egy ilyen helyzetből a kiút (exit) csaknem lehetetlen, vagy nagyon lassú. A magyar társadalom versenyképes kulturális és intézményi egyensúlyának tartós elnyerése jó esetben is legalább fél évszázados evolúció eredménye lehet csak. Ebben az állam szerepe kezdetben nélkülözhetetlen. Az állam alárendelését azonban ennek a feladatnak nagyrészt akadályozza magának a feladatnak a meg nem értése a szélesebb társadalmi közegben, ami viszont következik a kulturális versenyképtelenségünkből. A kör bezárult. Az autonomista és szabadságelvű konzervativizmus (ez a kulturális és intézményi erő) ugyan elvi fölényben van a pozitivista liberalizmussal szemben, ha az ember és a szabadsága védelméről van szó, mégis nehezen stabilizálható bármilyen konstruktivizmus, így akár a liberalizmus, akár az "illiberalizmus" ellenében. A politikai kultúrák evolúciójának ez a fejezete ugyanis már lezárult.