Egy FB-bejegyzésben olvasom:
< Egy keresztény nagyvállalkozó ismerősöm írja:
"A sok keresztény polgári barátra ismerősre gondoltam, akik jobbat érdemelnek.
Milyen jó lenne egy igazi konzervatív kormány ami igazi keresztény alapokon alapulna; ami harcolna a lopás es a mutyizás ellen; ami lelkességet és szeretetet sugározna es nem cinizmust, erőszakot, bosszút. Amit az irgalom és nem az izgatás motiválna. Ami nem direkt bosszantaná és felidegesítené az embereket, hanem nyitott szívvel keresne az igazságot.
Egy kormány, ami a természetet, a hagyományt tisztelné, nem pedig ami mindent letarol és dózeról, ami esetleg pillanatnyilag nem tetszik nekik. Egy kormány ami a kisvállalkozókat engedné virágozni es nem félni, de nem pumpálja a közpénzeket a haverok es sógorok zsebeibe.
Egy kormány ami hagyja tanárokat inspirálni a gyerekeket ideológia es erőszak nélkül. Egy kormány ami körül lennének gondolkodó, jo indulatú, az ország érdekét szolgaló emberek és nem újgazdag, pénzéhes félmaffiózók. Ami eléri a célokat türelmesen és konzultációval, nem pedig durvasággal.
Aztán felébredtem." >
Meg kell, hogy mondjam, hogy a sok ostobaság, a tétlenséget igazoló gügyögés, és az utcai stílus között, ami a FB-on szembejön, eleddig ezt a bejegyzését találtam a legelképesztőbbnek. Adott egy nagyvállalkozó, nota bene keresztény, aki nyilván itthon nagyvállalkozik, tehát (ki)használja a rezsimet, de emellett képes álomba önteni a saját gyávaságát és tehetetlenségét egy "jó" ország kapcsán, amit titokban különös erényként él meg. Álomba önteni, miközben még inkább ódát zeng a saját kettős életéhez, mindközönségesen, well, jellemtelenségéhez -- és mindezt a publikáló barát agyonönti a sokaknak, így nekem is kedves, de itt félrevezető kereszténységgel (maga se értve, mi is volna a "nagyvállalkozó" valós feladata ebben az országban), mert ettől mindjárt minden okés, és olyan megható. Ez igen, ez egy igaz ember, az én barátom! Ilyen nagyvállalkozókra volna szüksége az országnak! Na de kedves barát, várj..., nem inkább az a helyzet, hogy túlnyomórészt ilyen? A teszt: a nyilvánosság kongása.
Amikor a magukat ellenzékieknek tartók miatt az amúgy is felismerhetetlenül csorba erkölcsi rendszerünk léket kapva elsüllyed. Így dolgozunk közösen a magyar kultúrán, amelyet aztán a kormány féltőn véd a bevándorlóktól -- és joggal, hiszen valódi unikum vagyunk Európában. (Mielőtt a cím tévutakra vezetne bárkit, a nagyvállalkozót nem ismerem, nem nekem üzent, a bejegyzés apropóját egy FB-bejegyzésben találtam, az eset viszont szimptomatikus, és csak ezért írtam meg.)
