A kérdésen persze rögvest felháborodik a progresszív olvasó, amin nem kell csodálkozni. Ugyanez az olvasó tegnapelőtt nagy eséllyel üdvrivalgással fogadta Kozák Márton és Magyar Bálint elemzését, benne a következő (elvszerű) mondatokkal:
"A rendszerváltásra szövetkező egyesült ellenzéknek a siker reményéhez már a választások előtt is egy jövőbeli kormányképességet felmutató együttműködésre van szüksége. Ennek legitimációs, elvi követelményei:
- kivonulás a rendszerlegitimáció szimbolikus tereiből; (...)
- a kormányzat legitimációjának a kommunikációban is megnyilvánuló megvonása; (...)",
majd ugyanez az olvasó tegnap óta vegyesen nem vesz tudomást vagy hagyja jóvá egyik üdvöskéje, a pártja népszerűségét messze meghaladóan kedvelt Donáth Anna fellépését az augusztus végi (pl. a 444.hu számára "nem sajtónyilvános") orbánista ifjúsági fesztiválon, a frissen ellopott Tihanyban. Fellép még Hajnal Miklós a nagy öreg, Mesterházy "Ellenzéki" Attila mellett. Na meg dottore Orbán (maga mellett) és a Szijjártó nevű futsallista putyinofil magyar embör.
Mármost a Donáth fellépését övező (átlagosan) óvatos optimizmus egyfelől nem meglepő a progresszív olvasó / közvélemény tévelygésének ( = politikai fogalmatlanságának) és elvszerűtlenségének ( = törzsi gondolkodásmód) ismeretében, másrészt üdvözlendő folyamat, ha valaki azt gondolja -- hozzám hasonlóan --, hogy ez a baloldali ellenzék soha a büdös életben nem fogja leváltani Orbánt, csak amikor az akarja. Na de hát az óvatosan optimista progresszív olvasó (és a nem olvasó) tipikusan nem gondolja ezt -- és ettől kezdve tényleg érdekessé válik, hogy mekkora rumli lehet a fejében.
Donáthék bevonzása a hatalom külső körébe nem véletlen. Donáth és Hajnal két kedvelt, megnyerő arcú fiatal politikus, a Fidesznek momentán nagyon nem áll jól a szénája a fiatalok körében, van valami nagyon halvány, távlati esély az ellenzék magára találására, az EU-ban mintha erősödne a türelmetlenség a hazai türkménbasival szemben, aminek a pénzforrások elapadása lehet a vége, Orbán viszont azért még itt szeretne lenni 2030-ig -- ezeket a dolgokat tehát a NER-szekértábor szemében megnyugtatóan kéne rendezni. A momentumosok rövid távon legitimációs, középtávon hatalmi partnerek lehetnek a politikai játszmában, ami semmi másról nem szól, mint erről... na, a hatalomról.
A fővárosi értelmiség hiába hiszi, hogy összetákolt dolgozatokkal, szigorú "kell"-ekkel (de legalábbis "kellene"-hegyekkel), specializált, n+1 lyukú erkölcsi szűrővel stb. irányt lehet mutatni egy -- funkcionális -- politikai pártnak. A moralizálás és a hatalom algoritmusai csak nagyon ritkán találkoznak.
Én a magam részéről nem leszek ellene annak, ha a Momentum a saját programjának egy részét kikövetelve összeáll egy kisebbségbe kerülő Fidesszel, és teljesül a címbeli kérdésem -- hányni fogok ugyan (most nem tudom elképzelni, 2022-ben mitől nem), de mivel (szemben a fővárosi értelmiséggel) valamelyest tisztában vagyok a magyar nép átlagos fiának-lányának-transzneműjének kompetenciáival és életfelfogásával, a hatalmi játékban érdekesebb és produktívabb fordulat lehet ez, mint egy hatpárti balos szövetség. (A Fidesz fedőnevű csoport persze bűnszövetkezet, de mindenekelőtt kulturális tény, pace Kozák-Magyar. Ezért az eltüntetésük se megy a V21, Draskovics Tibor és Karácsony Gergely összefogásával. A szabadságharcos népet Belorussziában keressétek! Itt a jó és rossz kiegyezések népe van, többnyire az utóbbit megvalósítva.)
Mindez persze, mint minden a jövőre vonatkozóan, ténybeli spekuláció, de nem politikamentes spekuláció. Van egyik oldalon a magyar nép, amelynek politikai kultúráját az utóbbi harminc évben nem sikerült közelíteni a nyugati átlaghoz (minden más ex-komcsi országban jobban sikerült, mi jobbára nemzeti szocialisták maradtunk), van a politika hatalmi algoritmusa, amivel logikusan és szinte magától értetődően élve a Momentum nem mond majd ellent a vázolthoz hasonló forgatókönyvnek (és ha ő nem lenne, élne vele más) és van a balos értelmiség moralizálása, aminek annyi a relevanciája, hogy semennyi.
Ez olyan ország, amelyben kevés jó dolog vár ránk ebben az évszázadban politikai szinten. Örüljünk annak, hogy Donáth Annának legalább sikerült bejárnia az utat viszonylag hamar kb. a liberális-erőszakoló apa erőszakoló leszbikus lányától a „jobboldali fiatalok legvagányabb közéleti fóruma és fesztiválja” (Pesti Srácok) díszvendégének pozíciójáig akkor is, ha a fideszes rövidtávú forgatókönyv szerint van ott egyelőre.
Mielőtt nagyon elkedvetlenedne mindenki: van az ellenzéki értelmiségi törzsi moralizálásnak alternatívája. Ez az elfogulatlan értelem becsületes működtetése lenne népünk ismeretében és a haza javára a nemzeti modernizáció stratégiai programja alapján. Ennek az esélye azonban jóval kisebb, mint a Fidesz-Momemtum koalícióé. Hát akkor min csodálkozunk?