A rövid válasz: lehet, de nem holnap. Akarom-e ezt? Nem. Azt akarom, hogy megálljunk a lejtőn, mielőtt erőszakra kerülne a sor. Van emény erre? Fogyóban.
Az Orbán-rendszer sikeresen telepedett rá a magyar politikai kultúra antimodernizációs, etnicista fősodorvonalára, de ez a vonal és a vele járó közösség inkompetencia óhatatlanul a hanyatlás felé visz. Közben a rezsim elzárja a politikai ellenállásnak azokat az intézményes csatornáit, amik valóban számítanak és a lehetővé tennék a gyakorlat korrekcióját. Ha Orbán nem száll le erről a vonatról, az ország előbb-utóbb olyan állapotba kerül, amit a többség észre fog venni és hirtelenül, kétségbeesetten fog reagálni rá. Ez nem a szokványos ballib jajveszékelés (hadd dobjam ezt a csontot a kutyáknak), hanem pusztán logikus következtetés, amire -- az értelemre és a logikára -- a magyar történelem ugyan visszatérően rácáfol, de ez nem ok a büszkeségre. (Nézzünk rá a sorsunk alakulására úgy ötszáz évre visszamenően!) Az értelmet kiröhögni sokba kerül. Rövid idejű kielégülés, hosszú siránkozás, permanens tévelygés.
A rezsim tíz éve van uralmon és ezt a tavalyi eredményt produkálta. (A táblázatban az EU "alsó háza", megjelölve a mi országunk -- láthatóan tökösek vagyunk, mindenkit legyőztünk, minden csatát megnyertünk. Vagy mégse. A baloldali oszlop a vásárlóerővel kiigazított fogyasztás (kb. az életszínvonal) százalékos aránya, a másik az egy főre jutó GDP aránya az EU átlaghoz képest, az Eurostat kimutatásában. Az előbbihez nézni kell még az államadósságot, valamint háztartások eladósodottságát és likvid vagyonát, az utóbbiakat itt lehet. Nem javít a képünkön.) Világosan a harmadikak vagyunk -- a végéről. Ezek a fiúk tényleg értenek a kormányzáshoz! (A kutyám jobb lenne benne.) És még a forint romlásával elért GDP-növekedést le se számoltam ebből. Az intézményes korrupcióról nem beszélek.
Ezt nem lehet sokáig űzni így, ennek meglesz a böjtje. Ha valaki nem hisz a számoknak, elég, ha elfogulatlanul körbenéz az országban. (Tudom, ez sokaknak nehezére esik, mert inkább gebednének meg maguk is, minthogy elismerjék választott kormányuk példátlan kártékonyáságát. Mit mondjak erre? "Okos.") A közszolgáltatásokban és a közpénzek felhasználásának hatékonyságában romlás mindenhol. Nem véletlenül.
Ahogy a dakoták mondják, a magyar türelmes, béketűrő fajta, én meg azt mondom, történeti kondicionálása miatt túlnyomórészt jobbágyi a mentalitása (ez valahol a tekintélytisztelő és a szolgai között van) és nem enged a fantáziája játékának, amit a soros urai is kihasználnak. De egyszer majd rájön, hogy átverték. És akkor lehet Minszk itt is -- főleg, ha előtte Orbánék is rákényszerülnek egy-két választás elcsalására. Előbb-utóbb rá fognak. Eltart még egy darabig ez, de nincsenek csodák, ahol ilyen számok vannak, mögöttük meg ilyen aljas kormányzati gyakorlat.
