A kormánypropaganda szerint a magyar történelem két definitív mozzanata (1.) a keleti eredetünk és (2.) Trianon.

1. A keleti eredet minden indoeurópai nyelvet beszélő nép(csoport) sajátja. Európa benépesítése kb. a Kr. e. VI-V. évezredben kezdődött (Afrikán keresztül) Palesztína felől déli, az indoeurópai őshaza (Anatólia? dél-orosz sztyeppék?) felől keleti irányból. Nem mellesleg már ebből a sok ezer éves perspektívából is látszik a kormánypropaganda értelmetlensége, amennyiben keleti eredetünkkel a mai állapotaink bármiféle legitimációját célozza. Az értelmetlenség még szembeötlőbb amiatt, hogy a konkrétan 895 körül a Kárpát-medencében letelepülő magyar törzseknek gyakorlatilag semmilyen "tiszta" származéka (genetikai és etnikai maradványa) nem él ma Magyarországon, hanem ezek folyamatosan keveredtek a már itt élő, a betelepülő vagy a betelepített egyéb (szintén "keleti") népcsoportokkal, amelyek cserébe jó adag "magyar" vért szereztek. A magyarságnak a származásnál jóval pontosabb ismertetőjegye az államiság és a nyelv. Ezek viszont nem determinálják, hogy kulturálisan "kelethez" tartozunk, aminek nemcsak a közvetlen leszármazás hiánya mond ellen, hanem az a határtalan butaság is, amellyel a kormánypropaganda azt próbálja elhitetni, hogy több ezer éven keresztül intakt, változatlan marad egy nép kultúrája.

2. Trianon fő oka (ahogy a magyar zsidók holokausztjáé, a Soáé is -- a seregnyi mellékes ok és körülmény mellett, amelyek hiányában azonban legföljebb később következett volna be a történeti Magyarország szétesése) az addigra teljesen versenyképtelenné és taszítóvá váló magyar etnicizmus; az a tény, hogy a magyar uralkodó elit képtelen volt a változó valósághoz igazítani a magyar nemzetkoncepció, az államiság, a magyar nép (kultúra, nyelv, élet) és a lakosság felét kitevő más etnikumok közös rendjét. Az etnicizmus mint hegemón államszervező (politikai) erő a kulturális mítoszokat és a közös származást előnyben részesítve a nép összetartozásának meghatározásában a politikai nemzet lehetőségét ássa alá, elmélyítve az befelé fordulást, az intoleranciát, a xenofóbiát, a belső megosztottságot, és rombolva a tanulási, adaptációs és együttműködési készséget.

A kormánypropaganda ráfüggése a keleti voltunkra -- együtt a már eddig is államromboló, versenyképtelen etnicizmusunk felelevenítésével -- a politikai kártékonyság non plus ultrája. Beszélnek ezen kívül persze (ez lehetne a történeti narratívájuk 3. mozzanata) István király államalapításáról, de ez Trianonon mint veszteségnarratíván keresztül értelmeződik a közbeszédben, semmiféle helye nincs benne a józanul felfogott kényszereknek, alkalmazkodásnak, értelemnek, országféltésnek, a közjónak.