A kisbabáknak csak nincs kedvük megszületni (a keleti tájakon), hihetnénk, ha ránézünk az abszolút számokra, amelyek szerint az egy nőre jutó élve született gyerekek száma 1,5 körül van Magyarországon, ami alatta marad a legtöbbb fejlett ország adatának. A helyzet azonban biztatóbb ennél. Az adópolitikának betudhatóan az utóbbi években sikerült elmozdulni a mélypontról és megtörni a megelőző húsz év negatív trendjét, jóllehet a változás anyagi alapja (szemben a "keresztény családpolitika" hagymázas álmával) tagadhatatlan.
Ezt erősíti, hogy a néhány -- főleg északi -- fejlett országban bekövetkezett (drámai) zuhanás jóval magasabb szintről indult, mint ahol a magyar valaha volt, illetve a (nők intenzívebb munkába állása és a hagyományos családi struktúra átalakulása nyomán bekövetkezett) zuhanás ellenére a bevándorlással is erősített nyugati gyerekvállalási hajlandóság stabilizálódott, méghozzá magasabb szinten, mint a magyar. A szórás egyre kisebb a fejlett országokon belül és ma úgy tűnik, hogy a fehér, (szekularizált) keresztény, vagy régebbi bevándorló lakosságon belül 1,7 körül, az első vagy második generációs bevándorlók körében egy nőre számolva 2 körül lehet. Eszerint a magyar rátának még javulnia kellene -- ha közben a kormányzat nem rombolná egyéb eszközökkel azt, amit a meglehetősen differenciáló (magyarul, nem a cigányoknak és nem a szegényeknek kedvező) családpolitikával elér.