Miért kell egyetlennek, nagyon erősnek és vezérnek lennie annak, aki le akarja győzni Orbánt? Röviden: mert Magyarország nem polgári demokrácia. Kicsit bővebben: mert sosem volt az, tehát nem adott a kultúrájában az az erkölcsi, bizalmi, együttműködési képesség, amit finom úriemberek(nek látszó politikusok, egyáltalán: a szó klasszikus értelmében vett politikusok) türelmes, toleráns, könnyű súlyú vezetőként aktiválni tudnának. Karácsony Gergely vagy Márki-Zay sosem lesz ennek az országnak a miniszterelnöke, (sok ok miatt, de a poszt szempontjából azért,) mert nem tudnak mozgósítani annál jobban, amennyire az Orbán-ellenesség mozgósítja az ellenzéki szavazókat. Nem tudom, érthető-e ez a mondat. Az következik ebből, hogy az ellenzéki pártok mindig annyira erősek csak, amennyire a támogatóik utálják Orbánt (mert nincsen pozitív, saját jogú, saját erejű, inspiratív vezetésük), viszont így az Orbán iránti utálatot is Orbán irányítja, ami látszik is a táborának és ellentáborának hullámzásából. Amint Orbán -- volt rá példa -- kicsit visszavesz az agresszivitásából, rögtön lankad az ellenzéki szavazói kedv és cselekvési elkötelezettség is. Az ellenzéki szavazó számára is Orbán az iránytű, nem a saját vezetői. Ez utóbbiakban valójában nem bízik (eléggé).
Világos ez már csak az ellenzéki tüntetések sorsából is. Ahhoz, hogy M.o.-n tüntetésre járjon sok tízezer ember, legalább egy olyan vezetőre volna szükség (és egy elég is lenne), aki el tudja hitetni velük, hogy ennek értelme van, mert stratégiával rendelkezik és a tüntetéseknek stratégiai jelentőségük van a rezsim megdöntése szempontjából. 1. Minek elmenni, ha nem ilyen céllal megyünk? 2. Ha enélkül is elmegyünk tüntetni és ezektől várjuk a hirtelen rendszerhalált, akkor nincs szükség a vezetőkre, mert nem vezetnek, hanem élősködnek a tüntetéseken. Nekünk csak élősködő vezetőink vannak az ellenzéki oldalon, ezért sem kísérleteznek túl sokszor nagygyűlések szervezésével. De mivel egyébként mást se tudnak -- nincs országképük, narratívájuk, akaratuk, áttörő hatalmi ambíciójuk, végül pedig nincs bölcsességük sem visszavonulni -- pont olyanok, amilyennek mindenki tapasztalja őket. Enerváltak és cselekvésképtelenek.
Ezt az országot meg kell még csinálni. Nem aktiválni a (nem létező) belső képességeit. Ehhez elkötelezett, inspiratív, modernizáló, kulturálisan bekötött, a kapitalizmust értő és szociális kontextusba helyezni képes polgári-liberális vezérre -- komoly egyéniségre -- van szükség, aki a hatalomra kerülése után képes átvinni az országot a kritikusan szükséges, meredek, de járható modernizációs pályára -- immár visszavonhatatlanul.
Ellenzéki vezérre várunk. Még nem ismerjük.
Az utolsó 100 komment: