A rádöbbenés ideje lehetne ez a hét egy valamennyire még lelkiismeretes embernek. Szkeptikus vagyok. Ezt bírta eddig összehozni a kormányfő a szakembereivel (hadd tekintsek most el ez utóbbi szó felcímkézésétől):
- Az első reflex, hogy rátolták az "illegális migrációra" a koronavírus terjesztését. Éppen csak nem tulajdonítottak nekik -- akik irániak éppen annyira illegálisak, mint Orbán -- szándékosságot.
- Eközben erősen kétséges, hogy valójában ők voltak az első betegek. De egyébként is, mit számít ez, de tényleg??
- Eleve elkéstek a válságra való felkészüléssel. Nem kellett volna minimális belátóképességnél több (és hát ennél, halljuk elégszer, messze többnek van birtokában Orbán, ugyebár), hogy legkésőbb az első igazolt Kínán kívüli beteg megjelenésekor elkezdjék felkészíteni az egészségügyet. A második napon kirúgni a tökéletesen alkalmatlan Káslert. De hát Kásler persze csak szimptóma. Orbán szimptómája.
- És nem ennyit, de ennél jóval több időt veszítettünk, aminek legfájóbb fejezete az iskolákkal való szarakodás, a tanárok megfenyegetése és a kriminalizálásukra tett bájos kísérlet volt. Amihez járult a digitális oktatásról való hazudozás (a hiányzó kompetenciákra ott a Magyar Posta, mondták -- tényleg ezt mondták). Azóta a pedagógusok (!) szakmányban gyártják a megosztható digitális anyagokat (a hazudozást ennek kapcsán Czunyiné folytatta a parlamentben nagy tapsvihar közepette azt állítva, hogy itt már két éve gőzerővel folyik az iskolák digitális átállítása, tulajdonképp csak az utolsó simítások vannak hátra). A törzsi tájékoztatókon semmi használhatót nem tudhatunk meg, az ilyesmire való igényt kikérik maguknak, Kovács olyan stílusban nyomja, mint egy utolsó kommunista gazember, a fringe-ken a legszorgalmasabbak pedig már a nyilvánosság betiltásával flörtölnek. (Az jó volna, abba -- ha csak a kormányzati tájékoztatásra volnánk utalva -- garantáltan belehalnánk.)
Azóta is hazudnak az egészségügy felkészültségétől, aminek nyilvánvaló jele, hogy medikusokért rimánkodnak (mivel a 65 év feletti orvosokat hazaküldték, van olyan osztály, ahonnan az orvosok 70%-a távozott), maszkok nincsenek, fertőtlenítés a közintézményekben nincs, az országba ma is lázmérés nélkül lehet belépni, de legalább csak magyarok tehetik már, egy főre talán a legkevesebb tesztet nálunk végzik. A kórházaink kevés kivétellel olyanok, hogy sírtunk volna 30 éve, ha ezt előlegezi meg nekünk valaki 2020-ra. De 10 éve is, amikor azt állította magáról Orbán, hogy mindent egy pillanat alatt rendbe tesznek. Közben Orbánnal nem kevesebbnek, mint a civilizációnak fordítottunk hátat.
És hát rendbe tettek itt sok mindent. 265 forint helyett 350 az euró, tízezermilliárdok kerültek ki a közegészségügyből, az oktatásból és a nyugdíjrendszerből -- az állam gazdasági funkcióit ellenben úgy felhízlalták, hogy majd kicsattannak. Az ország mégis gyenge. Gyenge és szegény a társadalma, a honos gazdasági vállalkozások többségében -- ki fog derülni rövidesen -- nincs két-három havi puffer, hogy túléljen pl. egy jelentősebb válságot, gyenge az intézményrendszerünk, gyenge az erkölcsi rendünk. Törzsek meg akciócsoportok ide, katonai juntára utaló jelek oda (most épp 140 vállalatot akarnak katonai irányítás alá vonni ún. stratégiai megfontolásokból), Orbán minden intézkedése a gyengeségen tett újabb és újabb erőszak, mint eddig. Kivételes állapot volt idáig is, amelyben folyamatosan megmutatkozott, hogy ki a szuverén (nem a nép, hanem a vezér) -- a mostani helyzet csak egy más, újabb eszközökkel körbebástyázott kiadása ugyanennek.
Nem folytatom. Hiú remény, hogy saját logikája ellenében a rádöbbenés pillanata lesz ez az ország urának arra, hogy mit alkotott. Amit a víruspara most nyilvánalóvá tett a kormányzás objektív teljesítményével kapcsolatban, az ugyanis maga a rendszer. És a rendszer neve: inkompetencia. Ami kijött, napvilágra került, lelepleződött tegnapról mára, azt lehetetett volna még éveken át takargatni, hazudozni róla, nyomni a nacionalista dumát és vele tömködni be a kormányzati teljesítményben tátongó szakadékot. Most azonban íme, együtt belenézhetünk ebbe a szakadékba -- az országirányítás inkompetenciája megnyitotta szakadékba -- és talán eléggé rémisztőnek találjuk, hogy ne feledkezzünk meg róla. Ez a valóság, ami még tovább fog súlyosbodni, amíg csak ezek a helyükön maradnak.