Először is ez nem a nacionalista megítélését jelenti. Bár a konzervatizmus és a nacionalizmus némi átfedésben van a nyugati világban (a miértbe most nem megyek bele), csaknem teljesen fedik egymást a magyar szóhasználatban; mondhatni, az erősen hiányos polgári fejlődésünk és az etnicizmus túlburjánzó tradíciója miatt csaknem felcserélhetően használja a szavakat bal- és jobboldal egyaránt. Nem baj, én magamat úgy tartom konzervatívnak, hogy nem vagyok nacionalista, miközben elismerem a nemzetállam szerepét a konzervatívoknak fontos kultúra, identitás és politikai közösség védelmében. (Megint csak más kérdés, hogy mivel Orbán számára a nacionalizmus csak a hatalmi játszma része, úgy lehet nacionalista a közvélekedésben, hogy közben szétveri a magyar kultúrát, a politikai és a gazdasági közösséget, illetve deformálja a magyar identitást.)

Saját konzervatív megítélésem vele kapcsolatban elég egyértelmű. Egyetértek Orbán migrációval kapcsolatos véleményével, miszerint azt el kell kerülni, illetve erősen korlátozni kell a befogadható nem nyugati (elsősorban muszlim) kultúrájú emberek számát. Egyetértek vele abban, hogy a migráció egyre erősebb fenyegetés lesz a kontinensen. (És ismét más kérdés -- mindennek van ugyanis árnyoldala, amit Orbán mond és nem mond, csinál és nem csinál, mert mindent hatalmi megfontolásokból, tehát nem az adott kérdés optimális megoldása érdekében tesz --, hogy én vele szemben a kínai, ukrán és egyéb elemek letelepedését is korlátoznám, illetve csak a munkavégzés korlátozott időtartamára tenném lehetővé.) Egyetértek a nézőpontjával, hogy az európai civilizációnak van magva, amely jelentést ad ennek a szintagmának ("európai civilizáció"), és ez a mag döntően antik, keresztény és -- amit a kormányfő szeret nem tudomásul venni -- liberális-felvilágosodáskori rétegekből épül fel, mellettük népvándorláskori, zsidó és bevándorló héjrészekkel/fringe-ekkel. De Európában domináns az antik, keresztény és liberális-felvilágosodáskori tradíció, amelyet meg kell tartani, támogatni kell, nem pedig a fehér ember vétkével azonosítani; nem pedig felszámolni a haladás, a (poszt)modernség és az egyenlőség nevében. (Orbán árnyoldalához:  a magyar kulturális elit szétverésében mutatott buzgalma, a kereszténynek egy csöppet sem nevezhető hoax, amelynek nevében a keresztény Európát védi, a liberalizmus értelmének -- persze a progresszívok által a másik oldalról már megkezdett -- kiforgatása stb.) Európa addig van, amíg európai kultúra van, ebben a szintetizált formájában. És ezt a kultúrát az EU nem védi megfelelően.

A konzervatívok számára ugyanakkor elfogadhatatlan az, hogy Orbán a saját családja, barátai és a hatalmát biztosító koncentrikus körök számára segít gyengíteni és kifosztani az ország népét, megtörni az amúgy sem versenyképes kompetenciáit, tönkretenni a magyarok recens erkölcsi világát és a 30 év alatt legalább félbéna állapotban létező politikai demokráciáját. Orbán kormányzati teljesítménye -- lásd ennek napi bizonyítékait -- selejtes, szemétre való. Nem mintha mindez újdonság lenne: amiért megemlítem, az azért van, hogy világosan látsszék a törésvonal Orbán megítélésében: gyenge "igen" a szimbolikus politikájára és robusztus "nem" gyakorlatilag minden másra.

Ez a/egy konzervatív álláspont, amely két lábbal áll egy gazdag emberképben, amelyben a szabadság a könyörület képességével egészül ki, a kultúránkban és a hagyományainkban (legyenek ezek európaiak vagy magyarok), a család és a mesterséges közösségek védelmében, az állam korlátozásában és a piac erejébe vetett hitben. Hogy Orbán miben áll kétlábbal, azt itt a továbbiakban nem elemezném.