Nagyon. Itt van bevezetőnek Orbánnak a Mikrofonállvány Rádió 1-es csatornáján adott szokásos heti interjúja:

A kötcsei beszédével kapcsolatban Orbán megjegyezte, Magyarországon olyan a politikai kultúra, hogy az emberek nehezen mondják ki, hogy jól mennek a dolgok. "Ha ezt mondjuk, az kommunista sikerpropagandának tűnik" - tette hozzá, és mint mondta, ezért arra kérte a híveit, hogy ne ezt mondják, hanem csak annyit, hogy Magyarország jobban teljesít, álljanak ki az eredmények mellett, de a még megoldandó feladatokat is hangsúlyozzák.

"Ha a szocialisták, internacionalisták kormányoznak, akkor azt gondolják, hogy bemutatják a tényeket és adatokat, hogy mennyit fejlődött a gazdaság, és akkor rájuk fognak szavazni. Ez ennél bonyolultabb" - mondta Orbán, aki szerint a "remény egy fontos eleme a magyar népléleknek", ezért a választásnak sokkal inkább a reményről, az emberekről és a lehetőségekről kell szólnia.

Az én olvasatomban OV hitelvekben és propagandaelvekben kócsingol minket, kb. (Session 1): 1. Én, OV, és a barátaim valóban kommunista (magyarra fordítva: megalapozatlan, agresszív, minden hallgatót hülyére vevő) sikerpropagandát űzünk, én meg még cinikus is vagyok és te csak eszköz vagy az önmegvalósításomban, de mindez eszedbe se jusson -- légy ellenben hazug realista, gondold és mondd, hogy bár jobban teljesítünk, mégis sok még a tennivalónk. (Ez olyan édi! Olyanok vagyunk, mint egy nagy család!) Ha az ellenség (mélyen önmagadban, aztán pedig a külvilágban) azt mondja, hát ez idáig egy nagy nulla, vágd a pofájába: nincs még itt a Kánaán, de lépésről lépésre közelebb kerülünk hozzá. Én, OV, kitalálom, mi zajlik a pszichéd mélyén ("bakker, itt tényleg nem történik semmit azon kívül, hogy ezek gazdagodnak!"), de jó előre semlegesítem ezt a kósza gondolatot azzal, hogy belefoglalom egy nyálkás alternatív értelmezési keretbe ("jó úton járunk", holott egy fenét), amelyben neked, kedves hülye, a kétségeid hamar eloszlanak. Amilyen hülye vagy.

2. Nem érdekes, hogy nem csináltunk semmit, csak loptunk -- reménykedjetek, hogy jobb lesz, ezért szavazzatok ránk!  Jó, jó, az alapján, amit csináltunk, tényleg nem lenne fair ilyesmit kérnem, ezt még én se tenném, de nézz a jövőbe!  Félre a tényekkel, a kommunista csökevényekkel, bölcsebb vagy te annál, nép, hogy a tényeket firtasd, bölcsebb és belátóbb, tudod, hogy ezek nem rád tartoznak, ne zavard meg ezekkel amúgy is zavart lelkedet! Hát nem látod megcsillanni a rózsaujjú hajnal első sugarait a horizonton? Nem? (Mi a franc?! Szóljatok Zsigónak vágtasson ide üstöllést!) Na, figyelj, addig is, hát nem olvastad az Árgyélus királyfit? Na, az én vagyok. A Rózsa és Ibolya megvolt? Kivel voltál? Én Rózsával. Te is, na látod! Kettőnulla lett, Elek apó is velünk volt, képzeld, az Elek apó! Még mindig nem látod? Hát disznóvágás lesz az idén? Na ugye! Rémlik a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata? Semjén Zsoltot hallgatod-e néha? Na, gyere csak ide, hadd karoljalak át, nézzük meg még egyszer együtt azt a horizontot! Ott van-e már az a hajnal? (Mit kérsz érte, hogy láss? Bocs, ráléptem a lábadra. Na, ez beszéd.)

Az nem eredmény, ami eredmény. Az az eredmény, ami nem eredmény. Az nem eredmény, ami eredmény. Az az eredmény, ami nem eredmény. (Noch zwanzig mal.)

De ez csak a központi üzenet. A lokális üzenet: buzi és narkós az ellenfél. Kb. ebben a tartományban oszcillál majd a polgári Magyarország érvelése. Mi lenne itt, ha ezek valóban felvállalnák, hogy fasiszták? (Miért, ha én kommunista vagyok a domináns fideszes világképből extrapolálva, nem következik ebből szükségszerűen, hogy fajsúlyos, ütős, kvázi ismerős ellenfél mondja ezt? Mondaná egy európai konzervatív-keresztény párt és egy európainak nevezhető miniszterelnök mintegy az alapvetés erejével berúgva az ajtót, hogy kommunista vagyok? Bizony nem. Csak a fasiszta tesz ilyet. Ütni is fogjuk egymást? Nincs kétségem.)

Olyan a kampány, amilyen a nép.

P.S.: Miért fontos ennyire Orbánnak a győzelem?