1000 leütés

20. A nyugdíjas kosár inflációjában maximált nyugdíjnövekedés 2022-ig. 

21. Fordított ÁFA a teljes élelmiszergazdaságban.

22. Önkormányzati alárendelésű rendőrség + Nemzeti Nyomozóiroda.

23. Vizsgálóbírói intézmény a nyomozások ügyészi felügyelete helyett.

24. Alapélelmiszerek szűk körének és téli fűtőanyagnak ingyenes, feltételmentes, jegyrendszerszerű biztosítása meghatározott (pl. a minimálbért összesen el nem érő) családi jövedelemszint alatt (vagy e jövedelemszint fölött, szociális munkás döntése alapján).

25. MÁV, távolsági és városi közlekedési vállalatok privatizálása vagy az utóbbiak önkormányzati tulajdonba adása (tartása).

26. Civil felsőházi kuratórium a közmédia (és nemzeti médiatár) fölött.

27. Bírósághoz való hozzájutás demokratizálása (illetéki rendszer, perrendtartás és ügyvédi asszisztencia átalakítása az olcsó, szakszerű és gyors igazságszolgáltatás érdekében). Esküdtszéki rendszer felé történő elmozdulás.

28. Adóhatósági reformcsomag.

29. Közigazgatási átláthatósági csomag.

30. Egyetemi autonómiák helyreállítása, tandíj-, ösztöndíj- és tanulmányi hitelrendszer.

31. Országgyűlésbe jutási küszöb leszállítása 2%-ra.

32. Kezdő vagy mikrovállalkozásokkal szemben 3 éves adótürelem.

33. Beruházási adókedvezmények a vállalkozások 5 éves koráig.

34. (?)

1-19. pont a korábbi posztban.

1. 19%-os általános adó (ÁFA és SZJA), 2018-tól családi adózás.

2. Ösztöndíjrendszer általános iskolás kortól, közoktatási program, iskolai könyvtárfejlesztés.

3. Minden közbeszerzési eljárásnak minden fázisára vonatkozó teljes, mindenki számára biztosított átláthatósága.

4. Kétkamarás törvényhozás sorsolás útján betöltött felső házzal.   

5. Az Alkotmánybíróság és a Kúria összevonása.

6. Államigazgatás költségeinek 1000 Mrd Ft-os csökkentése, költségvetés visszanyesése 50% alá 2018-ig, 35% alá 2022-ig.

7. Önkormányzatok hatásköreinek visszaállítása, majd továbberősítése.

8. Nagy munkaerő igényű iparosítási zónák kijelölése, fejlesztési "adóparadicsomok".

9. PSZÁF függetlenítése, nyomozati és államigazgatási jogkörökkel való felruházása.

10. Vegyes egészségbiztosítás.

11. Három szintű (háziorvosi, szakrendelői, kórházi), vegyes tulajdonú egészségügyi ellátó rendszer.

12. Bérlakás program.

13. Közös piacon, közös valután, közös külgazdasági politikán, összehangolt költségvetéseken és a lemaradt nemzetek felzárkóztatásán alapuló európai konföderáció.

14. Konvergenciaprogram és euró 2022-ig

15. Nukleáris és alternatív energiaprogram, külföldi energiafüggőség radikális csökkentése. 

16. Honvédségi elitalakulat, gyors reagálású védelmi és taktikai támadó képesség fejlesztése.

17. Nagy hozzáadott értékű kutatás-fejlesztési és szolgáltatószektor fejlesztése.

18. Stratégiai agrárgazdálkodás.

19. Alkotmánykiegészítések az állami hatalom dekoncentrálásának, az emberi és szabadságjogok érvényesülése további erősítésének, az állam és az egyházak teljes körű szétválasztásának, az állam ideológiai semlegességének, a tulajdonon alapuló polgári létbiztonság eszményének, és a hatalom kizárólagos birtoklására tett kísérlet elhárításnak érdekében.

20.(?)

Ez a mi hazánk. A népé, a nemzeté, tízmilliónké.

Az MSZP-nek sikerült aláásni a kormányváltásba vetett hitet. Fidesz-MSZP közös nyomásra Bajnai betagozódott Mesterházy szalonjába, elvállalta a zsúrfiú szerepét. A konc egy részét házhoz viszi a Fidesz. Már csak Gyurcsány szerepe eldöntetlen azon az oldalon. Az LMP még küzd. Ennyi.

Ügynökügy, pártfinanszírozás, hatalmi tér.

Ez a három téma olyan erős koalícióvá láncolja össze a Fideszt és az MSZP-t (illetve a holdudvaraikat), hogy minden más ellentét közöttük legfeljebb másodlagos. A Fidesz-MSZP koalíció uralma a magyar politikai rendszer rendező elve.

A nyilvánosság reménytelenül deformált. Az a látszat, hogy az ellenzék képtelen fogást találni a fiatal demokratákon, valamint az ellenzéki sajtó butának tűnő bezárkózása az MSZP, az Együtt és a DK közötti térbe (mikor innen már semmilyen új gondolat, inspiráció, sőt a győzelemnek semmilyen reménye nem származhat), valójában a választóknak szóló cirkusz. A háttérben lévő, a poszt legelején jelölt három érdek felülír minden demokratikus látszatot: legelőször is a szó és a tett egységét, aztán a választási küzdelem célját, legvégül pedig a közjóra való törekvést. A közjó nem érdekel senkit... a választási küzdelem elsődleges célja nem a győzelem, hanem a saját hatalmi tér uralása (az ellenfelek -- az MSZP esetében a két említett ellenzéki kispárt és a Fidesz -- kiszorítása innen)... a szó és a tett egysége, nos, erről jobb nem is beszélni.

Mindez egyfelől azért lehet így, mert a politikai szereplők hosszútávú megélhetést és befolyást keresnek, nem kormányzási lehetőséget. A politikánkban semmilyen emelkedettség nincs. A politikai osztály úgy viselkedik, mint egyetlen nagyvállalatnak a hatalmi klikkjei -- egyik az egyik erőforráscsoport, a másik a másik erőforráscsoport vonzásában járul hozzá az egész tönkretételéhez anélkül, hogy az egész feletti hatalom (és gond) nagyon érdekelné őket. Másfelől automatizmusok uralkodnak. A múlt- és jelenbeli disznóságok, illetve a saját hatalmi térhez kötődő erős, diverzifikált érdekek miatt a domináns logika már egy pártelnök számára is érinthetetlen. A logika elszabadult, utolérni, netán legyőzni ma képtelenségnek tűnik.  

A választók persze éreznek valamit ebből, érzik ezt legutóbb a NAV-botrány, a mindenkori elszámoltatások kudarca, a kormányokon átívelő útépítési tenderek, a Bajnaival és Gyurcsánnyal szembeni (de a Mesterházyt megkímélő) fideszes támadások stb. okán, de proszcéniumban csak folyik a játék, a nép mégis megveszi a jegyet, és maga is lassan, de biztosan hozzáhülyül a megtévesztéseken alapuló bohózathoz.

Nem szánnám nagy leleplezésnek ezt az írást, valójában nincs már mit leleplezni azoknak, akik valamennyire is követik az eseményeket. A többiek meg úgyis eljutnak majd valahogy a szavazófülkékhez. Még a lábuk sem lesz sáros.

A Polgári Konzervatív Párt munkatársakat, aktivistákat és szakértőket keres döntően 50 ezer lakos feletti városokban. Kérjük, az érdeklődők jelentkezzenek az ezamihazank@gmail.com címen. Várunk mindenkit szeretettel! Biztos állás, nulla fizetés, sok munka, hatalmas perspektíva, észbontó vidámság.
A PKP Elnöksége

(Dalos érzelműeknek releváns a Kossuth-nóta. Vegye mindenki úgy, "még egyszer" azt üzente, illetve többször nem fogja. Bár mi inkább Széchenyivel vagyunk, ha már.)

Kedves barátom, XY, jóindulatúan orrba vert, mert nem jól mondtam fel a konzervatívok Európa dogmáját. Mert hogy mi is lenne az?

Integráció és euró mindhalálig. Hogy hadd hozza már a kultúrát a német és a belga Magyarországra, amelyet Orbán éppen most állít rá (hallani) az ukrán-orosz-kínai vágányra.

Az utóbbit sem lehet kizárni, az előbbi viszont igencsak obskúrus romantikát takar: mintha az erkölcsi egységként nem, civilizációs mágnesként alig létező EU-nak a legfőbb célja nem a tőke működtetése lenne itt, hanem valamiféle kultúrmissziónak a teljesítése. Hát nem. Az EU hagyta, hogy Orbán berendezze itt az illegitim, korlátozott, keleties (ha tetszik, Carl Schmitt-i szuverén) demokráciáját, és mindeközben egy dolog volt neki fontos (minden liberális paláver dacára): a tőke üzemeltetésének biztonsága. A Nyugat, és konkrétan Merkel, elnézte, hogy Orbán lenyomjon nyolc Bokros-csomagnyi megszorítást a magyarok torkán, mert Orbán biztosítani tudta közben a megtévesztett magyarok mazochista együttműködését vagy éppen büszke követelőzését a még több megszorításért -- és ezzel elkerültük Görögország sokkal költségesebb sorsát. A Realpolitik jegyében nem csinált semmit, mert Orbán kiebrudalta ugyan az IMF-et (vastaps a zsöllyéből), de ugyanazokkal a (pl. német) bankokkal, amelyek az IMF-et és az EKB-t finanszírozzák, lezsírozta a drágább "szabadpiaci" hiteleket (ütemes taps a páholyból). Megrendszabályozta a Merkelhez nem épp barátságos (német) energiaszolgáltatókat, miközben néhány érdekeltségüket azért túlárazva ki is vásárolta, hogy azok hálásak lehessenek a kancellárnak (és lenyeljék a megújuló erőforrások állami támogatásának őket berogyasztó németországi programját).

Konkrétan tehát hogy is kell kinéznie a big business és a big government összefonódását mindenek fölött károsnak tartó magyar konzervatívok (nem pedig a magyar rezsinacionalisták) Európa-dogmájának, amikor a német és belga kultúrimport a gyárakhoz vezető körforgalmakra igen, de a bérekre és a jogra nem terjed ki? Munkahely megtartó támogatásokra és adómentességre ja, de a magyar beszállítói kör bővítésére nein? (Látszat) GDP-növelésre ja, de adófizetésre nein?

Persze vannak EU-s fejlesztési pénzek. Most éppen sebtiben kiszórva (ahogy a pályázati bizniszben résztvevő tanácsadók mondták nekem az utóbbi hetekben vagy féltucatnyian), csak a jó ég tudja (Brüsszel nem), hogy milyen hatásfokkal. Kéz kezet most. Korrupt államot olajoznak korrupt és gyenge minőségű bürokráciák.

A kérdésre válaszolva, a konzervatívok Európa-politikája óvatos. Biztosan nem szuperállami föderalista (bármennyire kevéssé hisz is a magyar civilizációs önerőben), mégis szilárdan európai. A Keletben az autonómiák és a jogállam ellenségét látja. Európát egy széttört és újraintegrálandó tradíciónak tekinti, a tradíció iránti vonzalma magától értetődő, de jórészt szentimentális. Az európai civilizáció ugyanis már a múlt. Éppen a tömegtársadalom, a jóléti agresszió, a Bizottság és a bürokrácia tették azzá. És amikor a magyar (jobboldali, etnikai nacionalista) hagyomány kb. 1900 - 1918 és 1936 - 1945 után harmadszor is a nemzet ellen fordult, előbb okozva Trianon, majd a Don-kanyar és Auschwitz nemzeti tragédiáját, ma pedig az önmaga legjobb érdekeiért kiállni képtelen, és közben a Nyugat által megint csak számító távolságtartással támogatott nép lecsúszását és balkanizálódását -- nos, ebben az időben "Európa" hiánya annál jobban fáj.

A tradíciónk megkeresése (és önmagunk megtalálása) még várat magára. De Széchenyit és Eötvöst mindenképpen ajánlom előtanulmányul. Belőlük megtanulható, hogy a magyar (polgári) konzervativizmus -- vállalható tradíció híján -- lassan már 200 éve mások eszméiből él.

November 29-én, pénteken, a Polgári Konzervatív Párt nevében Béndek Péter és Nagy Tamás átadják az állam képviselőinek a magyar kormányzati rendszer illegitimitásáról szóló nyilatkozatot.

A felkeresendő állami vezetők és szervek:
- Orbán Viktor miniszterelnök, Országház, Kossuth tér, 9 óra.
- Kövér László OGY elnök, Országház, Kossuth tér, 9.15 óra
- Navracsics Tibor miniszter, KIM, Kossuth tér, 9.30 óra
- Paczolay Péter elnök, MKAB, Donáti u., 10.15 óra
- Áder János államelnök, Dísz tér, 11 óra.

Mindenkit szívesen várunk az alkalmakra. Ugyaneddig a napig hazánk több külképviseletén ugyanezt a nyilatkozatot adják át a velünk egyetértő külhoni magyarok. Ez utóbbiak sorába még lehet jelentkezni.
A PKP Elnöksége

1. Egy ország értéke mérhető, kimutatható, csökkenhet és nőhet.

2. Ezt az értéket nemzetközileg elfogadott mérce szerint érdemes mérni. Lehet szuverén nemzeti mérce szerint is, de nem érdemes. Magyarországhoz képest Magyarország mindig lesz, amiben jól teljesít. Hollandiához képest ez nehezebb. Emellett persze szeresse minden magyar az országát a kedve és habitusa szerint, inkább, mint ne. De tegyen is érte. Ez utóbbi hoz létre értéket. Nehezebb is, mint az andalgó nemzeti romantika.

3. Az országok értékét sajnos pénzzel méri a nemzetköziség. Pech, hogy nem álmokkal, nagyotmondással, hazudozással és önáltatással, mert akkor nyerők lennénk. De nem. Hanem pénzzel.

4. Aktuális érték tehát úgy keletkezik, hogy (némileg leegyszerűsítve) több pénzt kapunk valamiért, mint amennyibe az előállítása kerül. Minél nagyobb a különbség vagy a tört értéke, annál jobb nekünk. Így működik az autógyártástól kezdve a turizmuson át a nyilvános WC-k társadalmi értékének megállapításáig majdnem minden. Ami nem konvertibilis vagy ami alacsony értékű az elfogadott nemzetközi mérce szerint, abból tipikusan nem fog megélni egy ország. Akkor se élne, ha nem egy, hanem három miniszterelnök hazudozna egyszerre három udvartartás kórusától kísérve. És Magyarország értékteremtő ereje ütemesen fogy.

5. Az értéket az egész társadalom állítja elő, az állam szerepe ebben először is gyanús. Másodszor is úgy kell működnie, hogy az értékteremtést a minél nagyobb különbség (4. pont) érdekében hangolja össze abban az esetben, ha erre jobban képes, mint a társadalom egyéb mechanizmusai. Ha erre nem képes, nem teremt értéket. Egy olyan országnak viszont esélye sincs, amelynek az állama a mienkhez mérhető agresszivitással és súllyal nehezedik rá a társadalom mindennapi működésére -- veri szét az optimális döntési központokat, az erőforrásokat, a kreativitást, a maradék közbizalmat és a versenyképességet biztosító egyensúlyi piacot. Egy ilyen ország szükségszerűen fog egyre gyorsuló hanyatlásnak indulni, ha nem ma, akkor holnapután.

6. Az államnak nem lehetnek önálló szempontjai. Nem lehetne önjáró miniszterelnöke, Rogánja és Fekete Györgye. Ezeknek az alakoknak mind minimum el kell számolniuk azzal, hogy hogyan szolgálják az értékteremtést. Nem titkolózni, sejtelmeskedni, agresszívkodni, hazudozni és szakmányban lopni. A társadalomnak (és megbízottainak, a parlamenti képviselőknek) minden nap végén fel kell tenni ezt a kérdést (priméren) a kormányfőjének: mit csinált ma, uram, amivel meg tudja indokolni a létét?

7. Ha a magyar nem teszi fel ezt a kérdést vagy nem kap rá ellenőrizhető választ, és belenyugszik ebbe, ne csodálkozzon, hogy napról napra szegényedik, egyre szerencsétlenebb, boldogtalanabb, lyukas a gatyája, szuvas a foga, büdös a hónalja, és nem hoz ide nagyobb értékteremtő lehetőséget az Audi, mint az összeszerelő üzemét (hiába nemzetgazdaságunk éke ő még így is) -- a kevés sikeres magyar start-up meg itt hagyja az országot. A polgári mentalitás (az autonómia) hiánya, az ebből eredő "nagyvonalúság" a közpénzek felhasználásának ellenőrzésében és a politikusi megtévesztés és korrupció feletti szemhunyás ugyanis törvényszerűen hozza magával a (gyorsuló) lecsúszást. Úgy nemzetileg, mint egyénileg. Aztán meg az egyre vadabb hazudozást -- úgy nemzetileg, mint egyénileg. A nemzetközi mércék megvetését és kigúnyolását egy kormányfő vezetésével. Az öntömjénező ciklus után pedig a döbbenetet, a siránkozást, az önfelmentést, és a mások pénzéért való kuncsorgást. Mint most és mindig.

8. Ha a magyar hónalja büdös, nem ad magára se szellemileg, se egészségileg, se, se, se, hanem belenyugszik a helyzetébe, akkor ne csodálkozzon, hogy a miniszterelnöke vérszemet kap, és elkezdi lehazudni a csillagot is az égről a magyarok "eredményeivel" kapcsolatban, csak hogy megőrizhesse a társadalomtól elkülönült hatalmát, amit úgy használ fel, ahogy nem szégyelli. És nagyon nem szégyell semmit. 

9. És a végén jönnek a költőink. Elsírják a jelenünket, elparentálják a jövőnket. "Isten, áldd meg a magyart...". Legalább Te. Ha már magunk képtelenek vagyunk tenni a jókedvünkért és a bőségünkért.

Mivel ez a blog marad, ameddig engem bármennyire is érdekel a politika (tehát még sokáig), és az én személyes politikai stratégiám (ami nem egyenlő a PKP-jével) is itt fejlődik, hadd írjak egy kicsit erről.

Egy kezdő politikus akkor teszi jól, ha legalább három erénye van: az eredetiség, a rendszeresség, és az ezek menedzselésére alkalmas önmegvalósító erő. Bajnai pl. azért bukdácsol, mert se nem eredeti, se nem rendszeres, illetve hiányzik a gondolatai közvetítésére és a tettekhez való ereje. Másodlagos, hogy milyen bélyegeket hordoz a múltból, a fő hátránya a saját gyengesége -- nem az ellenfelei dominanciája. Nem az utóbbi volt először, hanem az előbbi. Szerintem se Bajnai, se Mesterházy nem érdemli meg, hogy vezető politikus legyen ebben az országban, nem is azok (ez előbbi kifejezetten egy média hoax), és 2014 után semmilyen formában nem lesznek azok.

Az eredetiség és a rendszeresség ugyanakkor egy választott időrendbe illeszkedik, lehetnek lassú pártok, és lehet egy párt gyorsabb. Az időrendjét kijelölik az erőforrásai és a kontextus, amelyben mozog. A PKP e két utóbbi szempontból igen feszített helyzetben van (pénze nincs, a környezete hegemón), elvileg minden amellett szólna, hogy a lassú építkezést válassza. De én nem szeretem a langyosságot.

A baloldali ellenzék vezetői (leszámítva annak az esélyét, hogy le se akarják váltani Orbánt, mert pl. le vannak fizetve, ki vannak vele egyezve, 2018-ban gondolkodnak stb.) jelenleg éppen azon vannak, hogy a balos sajtóval való együttműködésben (és éppen nem az ún. fideszes médiafölény hatására) hatalmas vereséget szenvedjenek 2014-ben. Ennek elsődleges oka az ellenzéki oldalon való teljes képtelenség az innovációra (és a sajtójuk túlnyomó részének érdekeltsége és asszisztálása a kontraszelektált, versenyképtelen pártos logika fenntartásában). Orbán nem elsősorban a sajtójának támogatása miatt fog nyerni, hanem mert ez a sajtó szisztematikusan közvetít egy innovatív politikai akaratot. Az ellenzéke akkor sem nyerne, ha az egész sajtót meg hozzá még a CNN-t is birtokolná, mert annyira ásítóan unalmas, silány, ostoba. Sőt ami azt illeti, jobbat tenne neki, ha semmilyen sajtója nem volna, mert akkor legalább rá volna kényszerítve valami alternatív performanszra. Az üzleti életben olyan nyűglődés, ami az ellenzéki oldalon folyik Bolgár úr, Németh úr és mások joviális sopánkodásával, az azonnali vagyonvesztéssel lenne egyenértékű.

Nagyon jó nézni, hogy mindenféle önjelt gurura támaszkodva is mennyire harmatgyenge azon a térfélen minden. Ez előző posztban pl. felvetettem egy témát, előtte egy másikat (a blognak itt természetesen az agyaggalamb funkcióját szánom). Ha az ellenzék semmi mást nem tenne, mint három jól megválasztott üzenetet szajkózna a nap 24 órájában, és nem reagálna minden ökörségre, amivel a fiatal demokraták etetik a nyilvánosságot, már rég 10%-kal beljebb volna. Csak mondom. Ez ráadásul elég elemi követelmény. Ezen túl is lennének még, de ezt ingyen adom.

Egyelőre ennyi.

A nyugati civilizáció demokratikus kormányainak legitimitása (megkülönböztetve a törvényességüktől) a következő alapokon nyugszik:

1. kiszámíthatóság,

2. szakszerűség,

3. populáris támogatás.

A legitimitás erkölcsi, érzelmi, politikai (puha) feltételek bonyolult kombinációja, amely akkor is megreccsenhet, ha a kormány egyébként törvényes, vagy -- mint esetünkben -- élvezi a választók relatív többségének bizalmát. Igaz, ha élvezi ezt a bizalmat, de közben kiszámíthatatlan és szakszerűtlen, akkor valószínűleg a választók megvezetésével vívja ki és tartja fenn a bizalmat maga iránt. Mint esetünkben.

A választás pillanatában élvezett tudásunkra visszagondolva, és mellé téve azt, amit a kormány azóta tett, evidens, hogy a kormányzat a kiszámíthatóság kritériumának nem felel meg. Radikálisan mást tett, mint amit sejteni -- vagy egyáltalán elképzelni -- engedett (noha keveset mondott ki egyáltalán, tehát eleve nem nyugszik a hatalma transzparens alapokon).

A kormány az 1990-et követő összes eddigi kormányok nyilvánvalóan legdilettánsabbika és lekorruptabbja, semelyik elődje nem okozott ekkora anyagi és szellemi kárt a magyaroknak, és különösen semelyik nem vesztegetett el akkora lehetőséget, mint ez a kormány, amikor az órási erkölcsi és jogi felhatalmazását (a bizalmat) ily szegényesen ( a visszájára) használta ki.

A (relatív, de a legitimációhoz elégséges) populáris támogatását nem lehet megkérdőjelezni, de ezt olyan populista módszerekkel éri el (nacionalizmus, fenntarthatatlan osztogatási spirál), amelyek tovább lökik a szakszerűtlenség lejtőjén, és tulajdonképpen a támogatás kritériumát a szakszerűség kritériumának szabályos kivégzésével teljesíti.

A kormány saját teljesítményén túl van még egy szempont, amely tovább rontja, illetve egyenesen megsemmisíti a legitimációját -- ez pedig magának kormányzati rendszernek (a korlátozott, irányított, keleti demokráciának) a behelyettesítése a -- tökéletlenül, gyengén, de mégiscsak létező -- nyugati típusú plurális, jogvédő, parlamentáris demokrácia helyére. Mivel maga az újonnan létrejött kormányzati rendszer illegitim, a kormány is szükségképpen és abszolút mértékben illegitimmé vált. Senki nem adott ugyanis Orbán Viktornak felhatalmazást arra, hogy lecserélje az 1990-es rendszerváltás tulajdonképpeni értelmét a keleti despotizmus light verziójára. Amelyhez hozzátartozik az ellenzék akadályozása abban, hogy ez a csere talán visszafordíthatóvá váljon.

Orbán rendszere illegitim. Már csak a többség jelentette törvényesség tartja fenn. A demokrácia matematikája legyőzte a demokrácia ethoszát.