1000 leütés

A Polgári Konzervatív Párt az alábbi nyilatkozatában felhívja a figyelmet a magyar kormányzati rendszer illegitimitására, és követeli a kormányzati legitimitás – alábbi szempontoknak megfelelő, a köztársaság alapértékeit tiszteletben tartó – mihamarabbi helyreállítását.

1. Az 1990 és 2010 között fennálló parlamentáris demokráciát a Fidesz-MPP vezetésével létrejött törvényes kormányzat előre nem jelzett módon alakította át korlátozott, irányított demokráciává: súlyosan csorbította a hatalommegosztás rendszerét és a jogbiztonságot, továbbá a miniszterelnök személye körül olyan mértékű politikai és gazdasági hatalmat koncentrált az államigazgatás, az önkormányzatiság, a civil társadalom és a piaci szereplők kárára, amely egyfelől lehetetlenné teszi az optimális kormányzati döntéshozatalt, másfelől visszaveti és elsorvasztja a társadalmi készségek egy részét.

A kormányzat úgy hozta a társadalmat ebbe a helyzetbe, hogy ilyen radikális lépésekre előzetes erkölcsi vagy politikai felhatalmazása nem, csak – a választási eredmények biztosította -- jogi felhatalmazása volt. Az létrejött korlátozott, irányított demokrácia ugyan törvényes alapokon nyugszik, de illegitim: a választók megtévesztésével, erkölcsi és politikai felhatalmazásuk nélkül jött létre.

2. Felhívjuk a figyelmet a demokrácia procedurális és a tartalmi értékei közötti különbségekre. A kormányzat megfelelő törvényi felhatalmazással cselekedve ugyan, de felrúgta a parlamentáris demokrácia európai hagyományából következő távlatos konszenzuskeresési kötelességét is. Megalakulása pillanatától nehezíti a társadalmi beágyazottsággal rendelkező politikai ellenfelei nyilvánosságban való megjelenését, a kisebb politikai szereplőket és lehetséges választóikat pedig súlyosan hátrányos helyzetbe kényszeríti a közmédia és a választási rendszer átszervezésével, az állami források egyoldalú kampánycélú felhasználásával, és a választási korrupció intézményesítésével. Azzal, hogy nem teremt méltányos és igazságos körülményeket az ellenzékének, és kiszolgálja a vezető kormányerő, a Fidesz politikai érdekeit, jelentősen csorbítja a leváltására törekvő politikai szervezetek esélyeit, tehát a lényegétől fosztja meg a parlamentáris demokráciát.

E két szempontrendszer – tehát egyfelől a mai korlátozott, irányított demokráciára adott népi felhatalmazás eredendő hiánya, másfelől az ellenzék ellehetetlenítését célzó gyakorlat – miatt a jelenlegi kormányzati rendszer nem szolgálja a közjót, nem szolgálja a közérdek kifejeződését, szembe megy a nyugati civilizáció erkölcsi és politikai elveivel, ezért nem legitim. Felhívjuk a kormányzatot a legitimációs válság enyhítésére, amelynek egyetlen módja ebben a pillanatban a konszenzusos média - és választási viszonyok mihamarabbi kialakítása.
Budapest, 2013. november 20.

A Polgári Konzervatív Párt Elnöksége

A konzervativizmus jó dolog, főleg, ha tudja az ember, hogy micsoda. Nálunk nem tudni. Ezért jönnek be a képbe olyan politikai malackodások, hogy a Fidesz (az ún. magyar jobboldal) konzervatív lenne.., hogy a konzervativizmus a "kisemberek" ellensége..., hogy konzervatívokként a modernség ellenségei vagyunk.

Nos. Amikor a konzervativizmus a 19. század elejére ekként ismerte fel magát (addig szimplán a jakobinus terror ellensége volt), többé-kevésbé nyilvánvaló volt, hogy sok apróságon túl (mint a koronás fők védelme a guillotintól) a generikus programja a társadalmi és kulturális status quo védelme a radikális és erőszakos központi hatalmi beavatkozástól. Ma, ha van programja, az ugyanez.

A konzervativizmus a társadalmi intézmények védelmének talaján áll egyfelől az állammal, másfelől a hagyományt, a tekintélyt és közösségi együttműködés tereit bomlasztó egoizmussal szemben. A konzervatívok pontosan látják, hogy a szabadság és a rend összefüggő értékek -- a szabadság biztosítéka nem elsősorban a jog (éppen manapság látjuk, mennyire törékeny ez) és nem is a gazdasági szabadság (ami méltánytalanul szelektív és önmagában kontraproduktív is lehet), hanem az erős autonómiák rendszere, az individuumok és a közösségek hálózata és az ezek által táplált politikai kultúra, ami összességében mindig államellenes. A konzervativizmus politikai programja az autonómiák védelme.

Aki konzervatív, nem lehet a mai magyar jobboldal szimpatizánsa. A mai jobboldal istene az állam és az államvezetés, ez a csúf, primitív ideológia éppenséggel manipulálja és tönkreteszi a társadalmi rendet, a hagyományok és a közösségek kultúráját, és erősíti az egoizmust, amennyiben a polgárokat az állami forrásokért versengő felekké degradálja. Az ún. jobboldali konzervatívokat csapdába ejtette az állami nacionalizmus és az állami redisztribúció mechanizmusa, amely az ő javukra sajátítja ki a társadalmi jövedelmeket. Az ún. jobboldali polgárság, mint annyiszor az elmúlt száz évben, gyengének és önzőnek bizonyult egy jól megválasztott hatalmi manipulációval szemben.

De ezt nem tudta volna megtenni anélkül, hogy előtte a liberalizmusunk ne korrumpálta volna a szabadság eszméjét. Korrumpálta, méghozzá kétszeresen: mert a vezető pártja és értelmisége pont olyan etatista -- ha nem éppen tudatlan -- volt, mint a jobboldal; és mert a liberalizmus a tömegtársadalmakban eleve odadobta a szabadságot a hatalmi centrumoknak és a jóléti elvárásoknak, amiről a tanúsítványt 2008-ban állította ki az amerikai bankrendszer.

Mára megint kiderült a kétszáz éves újság: a közösségek, a hagyományok és a kultúra rendje kínálja az egyedüli potens garanciáját a szabadságnak. A szabadság egyedüli garanciája a konzervativizmus. Mivel a szabadság korrupciója nem hozott biztonságot a tömegtársadalmak polgárai számára, ma már azt is könnyebb belátni, hogy a szabadság és a biztonság nem egymás alternatívái, hanem az előbbi az utóbbi feltétele.

Sosem árt ezt újra és újra megírni. A politikai rendszerünk centruma az elkövetkező évtől jobbra fog tolódni. Néhány éven belül a jobb- és baloldali vetélkedés át fogja adni a helyét a kudarcos etatizmus (MSZP-E14, Fidesz) és a feltörekvő autonomizmus (a Polgári Konzervatív Párt és a piaci liberális MOMA) egymás elleni harcának. A nyitány hangjai már felcsendültek. Ha egyelőre sordinóval is.

Orbán Viktor 1990 óta négy országgyűlési választást veszített el, e mérce szerint messze a legtöbbet bukott, legkudarcosabb politikus az országban. A 23 év alatt egy valamire fűzhető fel a politikai pályája: ez a radikalizmus. Ennek révén térhetett vissza akkor is, amikor már mindenki a végét jósolta (2006-ban), és ennek révén tudja ma is folyamatosan alázni az ellenfeleit.

A Fideszt pontosan úgy megbabonázta és lemerevítette az erőszakossága és gátlástalan találékonysága, mint a magyar népet. Orbán az adott célja elérésben sosem ismert felette álló vagy őt korlátozó intézményt. A radikalizmusnak lényege éppen az intézmények, a közös tapasztalatokon kialakult józan ész, és az együttműködés megvetése, az ellenfél megtévesztésében, megalázásában, és tönkretételében való tobzódás. Orbán a rendszerváltás korának legszélsőségesebben radikális politikusa. Konzervatívnak érezni a eszközként használt nacionalizmusa miatt lehet, ez viszont sokat elmond a hazai kvázipolgárság (nómenklatúra) politikai kultúrájáról. A nacionalizmus egy évszázada vakká és felelőtlenné teszi ezt a réteget, amely hajlandó a nevében bármit -- de bármit -- megbocsátani, és hajlandó ennek a nevében bármire jogosultnak érezni magát.

A Fidesz radikális liberális mozgalomként indult (miután a radikális kommunizmus piaca érthetően összeomlott), radikális polgári párt lett belőle 1998-ra, de 2001-től egyre erősebben etatista, 2006 óta pedig a radikális populizmusával hódít. A párt karaktere semmi más, mint Orbán személyiségének kivetülése -- alakváltozása Orbán radikalizmusának politikai megnyilvánulásaival áll szinkronban. 

Orbán 2006-ra, a negyedik elveszített választása után végletesen csalódott a magyar népben, már nem akarja megváltani a kínjaitól, már csak kihasználja. Ami 1998 és 2002 között igaz volt még rá, hogy jót akart tenni, az mára végleg elmúlt. Orbán valójában bosszúhadjáratot vezet egy szociálisan inkompetens -- mert polgárosulatlan -- nép ellenében, amely kiszámíthatatlanságában és állhatatlanságában korábban annyi csalódást okozott neki, és ehhez nem rest a legválogatottabb eszközöket felhasználni. Az alacsony minőségű politikai kultúránk kihasználásával és a társadalom állam általi gyarmatosításával végeredményben ez az egy célja van: a bosszúállás. Megmutatni, hogy végül képes volt legyőzni és az uralma alá hajtani mindenkit. Kövértől kezdve a mohácsi hajléktalanig.

Ha jól figyelsz, olvasó, a lánc csörgését hallhatod magadon is. Legyőzött vagy. Ennyire vitted az életben.

P.S. Ellenszer az Orbánok ellen? 1. Szabadság. 2. A lehető legtöbb tulajdonos-szereplő által a hatékonyságot megőrzően működtetett szabad piac. 3. Erős autonómiák (individuumok és közösségek) rendje. 4. Korlátozott, szolgáló állam.

Hetente jelentkező videóblogot indítok "2000 A heti show" címmel. Polgári leszek, radikális leszek, konzervatív leszek, ellenálló leszek, élvezetes leszek - és még mennyi minden! Jó lesz! Az első adás a nevezetes november 25-én reggeltől érhető el (CET)!

Aki unja a kurzustévét, a Klubrádiót és a BBC-t, jöjjön, nézzen! Kommentelek híreket, nyomok egy kis audiovizuális publicisztikát -- hogy szem nem marad szárazon.

Csá.

A Párt

Hosszan mondjam vagy röviden? Hosszan: a blogban. Röviden: az értékteremtés fogalmát. (Nem a közgazdasági hozzáadott értékről beszélek, amit persze nagyon is jól ismernek és 27%-kal adóztatnak, hanem az ennek hátterében lévő értékteremtési képességről és értékteremtő tevékenységről.)

Egy példa. A Facebook a fejlettebb országok fiataljaink körében már egy ideje elkezdett visszaszorulni a különböző instant messaging platformokkkal (a WhatsUp-pal, a fotóküldő Scnapchattel) szemben, amelyek lehetővé teszik, hogy a posztoló ifjú polgárok ne hagyjanak digitális nyomot, és egyúttal kivédjék a lájkoló szülők árgus tekintetét és béna posztjait (és még bénább kommentjeit). De visszaszorul a FB (legutóbb a rendszeres felhasználóik számának csökkenéséről számoltak be) a közösségi alkalmazásokhoz képest is (ilyen az amerikai Pinger, a koreai Kakao Talk, a kínai WeChat, amelyek jobban teljesítenek az okostelefonokon, ami, lássuk be, nem nehéz). A SnapChat forgalmi értékét 2 és 4 milliárd dollár (!) közé teszik, ami egy darab zseniális ötletnek tudható be: hogy egy-két másodperccel a megtekintés után törlődnek a fotók, tehát "érzékeny" tartalmakat is meg lehet osztani kockázatmentesen.

Mármost erről szól az értékteremtés. Arról, hogy melyik nép szelleme és keze tud létrehozni egy Audit, egy Omega órát, egy londoni City Hallt, egy szingapúri Marina Bay Skypark-ot, egy Harvard egyetemet stb. Ötletek, folyamatos innováció, az emberi szellembe (nem az erőforrásba) vetett végtelen hit, vevő- és felhasználócentrikusság, szociális kompetenciák, a verseny védelme, mobilitás, könnyed érintkezés több idegen nyelven, magas szintű érintkezés angolul, jó modor, önbizalom, marketingerő -- és én nem vállalatokról beszélek, hanem mindenki személyes kvalitásairól. Az ilyen embernek van egyedül esélye megállnia a helyét a világban -- a saját erejéből.

Mármost nagyon figyeljen ide a kisember: ennek az embertípusnak pont az ellenkezőjét termeli ki a NER korrupt közmunkaalapú társadalma. Olyan emberek (a Főhadúr és talpnyalói, buta és tájékozatlan miniszteriális méltóságok, gazemberek és strómanjaik, élősködők és hatökrök, naivak és gyávák) vezetik és lakták be, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi kárt tesznek: fogalmuk sincs az érték nemzetközileg elfogadott fogalmáról, mégis értékekről papolnak, fogalmuk sincs a versenyről, mégis erről hazudoznak péntek reggeltől péntek reggelig, fogalmuk sincs egy nép iránti felelősségről, mégis erről szenvelegnek nap mint nap, fogalmuk sincs, mi lenne az ő hozzáadott értékük (hiszen csak elvesznek) -- radikálisan fogalmatlanok és kártékonyak.

Elmondom nagyon röviden, felcsúti-pápai agresszor nyelven, mi lenne a hozzáadott értékük: lépjenek le. Akkor is így tennék jól, ha ez a magyar nép őket választaná újra. Vegyék észre ennek a népnek a tragikus képtelenségét az önreflexióra, és ne használják ki azt: menjenek innen. Jelöljék meg azt az összeget, amit még el akarnának lopni (nem biztos, hogy megadjuk nekik, de megadjuk a lehetőséget az emigrálásra). Lépjenek le! Hagyják meg az esélyt a konzervatív újrakezdéshez.

Kisember, hát itt a vége. Minek elnyújtani mindenki kárára.

Az állam: elsajátít, újraoszt, közben pazarol és korrumpálódik. Kb. ez az államtan lényege egy polgári társadalomban, és ezt az államtant már az általános iskola 5. osztályától oktatni kellene. Összefoglalom alább a leckét a hasonkorú fiamra gondolva. (A polgári ismeretek ilyenforma oktatása elejét veszi annak, hogy az államra mint valami misztikus, emelkedett logika szerint működő, személytelen, de közben nagyon is frusztráló mechanizmusra tekintsünk, és megalapozza kora gyerekkortól a szolgáló állam kultúráját -- ezeket a polgári ismereteket tanítani egy felelős társadalom alapvető érdeke, enyhén szólva összemérhető fontosságban az általános iskolai biológia meg fizika oktatással. De természetesen a nyomát sem látjuk ennek Magyarországon, ahol a kora ifjúságuktól államelvűségre, függésre és hallatlan hozzáértéssel közben még egoizmusra is neveljük az állampolgárokat.)

Az állam polgári szemlélete az autonóm polgár érdekeiből és értékrendjéből indul ki. Nem az állam érdekeiből és a politikai osztály érdekeiből és értékrendjéből. Ha az államot a saját logikája alapján akarjuk megérteni, igazolni és ellenőrizni, a megértés automatikus igazolást von maga után, és az ellenőrzés gyors halálában végződik. Ennek a tombolását van szerencsénk éppen végigkövetni.

Minden hatalom a népé. Bizony. A nép azonban felfogad több ügynököt, brókert stb, hogy a nép kebelén jelentkező vitás kérdésekben döntsenek. Az ügynökök stb. iránt bizalmat táplál, különben miért fogadná el a döntéseit -- az első pont, amely az ügynöki legitimáció alapfeltétele. Aztán minél közelebb érzi magához, minél jobban érthető és átlátható számára az ügynök tevékenysége, annál kevesebb formális ellenőrzésre van szüksége felette a bizalom fennmaradásához. Minél távolabbi, kevésbé érthető stb. a munkája, annál több. Az ügynökök közül néhányan közösségi, néhányan regionális, néhányan országos problémákat oldanak meg, az utóbbiak között vannak az állam és az országos hatáskörű szervek (amely utóbbiaknak egyébként nem kellene okvetlenül a központi államszervezet részeinek lenni) - mivel ezek elég távoliak már a polgártól, a közvetlen bizalomhoz nincs alap, elengedhetetlen a transzparenciájuk és a hatékony ellenőrzésük.

Minél inkább biztosított az ügynök szolgáló volta, annál nagyobb a legitimitása, és megfordítva, annál kevésbé van  szüksége a döntései kikényszerítésére. A kényszer alapvetően a kölcsönös bizalom hiányát, a rossz döntéseket, és az egész itt előadott logika megfeneklését tükrözi -- és csak kisebb részben van szükség rá objektíven, de van, amennyiben számos potyautassal, renegáttal, immoralitással stb. kell szembenéznie a rendszernek. Ennyiben természetesen az ügynököt kényszerítő hatalommal is fel kell ruházni (1) a saját döntései kikényszerítésére és (2) a rendszer egésze feletti őrködés érdekében.

De ha ez a kívülálló szaporítja a problémákat ahelyett, hogy megoldaná őket, mert az ügynök nevében eljáró személyek (a politikai osztály tagjai) a privát érdekeiket vegyítik a közérdekkel (pl. felkorbácsolják a nacionalizmust, hogy elfedjék a közpénzek elsajátítását, vagy megsértődnek, amikor érvelniük kellene), akkor az ügynök (állam, önkormányzat, kamara, vállalatvezetés, szülő stb.) terhessé válik a megbízó számára, és ha nincs világos kritériumrendszer, amit a megbízó érvényesíteni is tud, akkor előbb-utóbb valamilyen háborúskodásba torkollik a viszony. Felhívom a figyelmét, kedves olvasó, hogy ezek az ügynöki megbízások szinte felismerhetetlenül mások pl. egy család és pl. az állam esetében (illetve dehogy is felismerhetetlenül mások, hiszen a nemzet transzmissziós szíjának működtetésével a legfőbb állami vezetők gyakran a családapák, "öregek" stb. presztízsét vindikálják maguknak, lásd Horthyt, Kádárt, Orbán Viktort és a nagy Sachemet). De erről Max Weber usw. írtak eleget. Lényeg, ami a lényeg, hogy ilyen ügynöki viszony éppúgy létezik természetes és mesterséges közösségekben, még ha rondának tűnik a kifejezés egyes nexusok leírására -- bár közel sem olyan ronda, ha egy adott nexus (pl. család, vallási közösség) elkezd rosszul működni, és valahogy mégis meg kell érteni a rossz működésének okait.

A társadalmon és egyes közösségeiben élősködő ügynökök tehát egyfelől hatékonyságvesztést és morális züllést idéznek elő, másfelől -- ha már a privát érdekeik beszüremkedtek a megbízotti viszonyba és ez a viszony játszmává alakul át -- az erőforrások (a formális hatalmi jogok, informális kényszerítés, a pénz stb.) további centralizációját akarják elérni. Ez szélsőséges esetben (eleve inkompetens társadalom esetében, mint amilyen a magyar) az autonómiák gyarmatosítását is magával hozhatja. Az ilyen ügynök illegitim, kedves olvasó, pont. Fennmaradhat, mert a leváltási mechanizmus (pl. a demokratikus választás) csak bizonyos késéssel követi vagy (szétesett társadalmak esetében, mint amilyen a magyar) a formális leváltási mechanizmus már át is vette a bizalmon alapuló legitimációs mechanizmus helyét (a demokrácia kiüresedett), de az ügynök attól még illegitim. A bizalom persze mindenhol foszlik, sőt sosem létezett tökéletesen -- de norma, ami ott kísért az emberek fejében, norma, amit öntudatlanul számon kérnek.

Az állam renegát és illegitim, ha a politikai osztálya saját érdekeire figyelemmel kijátssza a közérdeket, alacsony hatékonysággal, átláthatatlanul és korrupt módon viselkedik, gyarmatosítja a társadalmi autonómiákat, és becsapja (és szélsőséges esetben erőszakosan kiiktatja) a megbízóit. Ha csak egy is megvalósul ezek közül, attól az állam már illegitim. Magyarországon az erőszak kivételével mindegyik megvalósul. A gyarmatosításnak vannak nyilvánvaló jelei (pl. a választási rendszer meghekkelése), de sokkal aljasabbak a mélyben zajló folyamatai: a polgárok gazdasági kiszolgáltatottságának, államhoz kötésének, indoktrinációjának és megfélemlítésének mechanizmusai. A megbízott lázadása zajlik a bizalom rendje ellen.

A társadalmi inkompetenciánk még nem teszi lehetővé annak széleskörű belátását, hogy ha lemondunk erről a rendről: konkrétan a gazdasági, szociális (önszervezési, önsegélyezési) és erkölcsi szabadságunkról, és azt tálcán kínáljuk fel az államnak a rosszul értelmezett biztonság fejében, elvész a rend, a szabadságunk és a biztonságunk is. Az állam látszólag kellemes függést teremt azoknak, akiknek állam nélkül rá kellene döbbenniük, hogy mire képesek egyedül és a saját kisközösségeikben, és ők nem kíváncsiak erre. Nem szeretnek tenni magukért és másokért. Az állam személytelenül ad -- de sokkal többet vesz el tőlük is (nemcsak az újraelosztás nyilvánvaló kárvallottjaitól): elveszi az öntudatosság, a saját élet feletti rendelkezés, a másokkal való folyamatos koordináció jótékony kényszerének, a mások iránti felelősségnek, végeredményben az erkölcsi autonómiának a lehetőségét. Az ilyenek (a magyarok túlnyomó része) államemberekké válnak, akik kaotikus versenyben állnak a jogosultságokért, állami javakat látnak ott, ahol csak másoktól elsajátított magánjavak (és az elszivárgásuk) vannak, úgy vélik, a dolgok járnak nekik, és vevők minden ígéretre, nyitottak a manipulációra, az államban ez urukat látják a szolgájuk (megbízottjuk) helyett, és a függést magukban ellensúlyozandó szomjazzák a politikai bulvár világát. Az eredmény az olyan szétesett, államfüggő, lecsúszó társadalom, mint a mienk.

A magyar állam ezekből él, kedves olvasó, kedves tanuló. A renegát államnak ilyen emberek előállítása az érdeke. Vigyázz, ne válj te is ilyenné. Nehéz generációba születtél, mert neked kell megváltoztatnod a közérzületet és a politikai kultúránkat, de sikerülni fog. Talán...

...annak apropóján, hogy Kovács László (Lendvai Ildikó mellett) visszatért az MSZP fedélzetére, mert evidensen Attilának szüksége van a tapasztalatra, és ezzel Karácsony Gergely szegről-végről politikai szövetségesévé vált a nagy öregeknek. Lám, ilyen fiatalon is, mi politikai utat lehet megtenni. Way to go, Greg.

- Laci bátyám, mesélj magadról. Azt már tudom, hogy a pártodat nagyon rosszul ítéltem meg idáig, most hirtelen (tegnapelőtt óta) az a balsejtelmem, téged is.

- Nem vagyok én olyan fontos, Gergő, hogy meg kelljen ítélned. Egyébként is, az életem nyitott könyv. 1963-ban léptem be az MSZMP-be. 1966-ban átkerültem a KISZ Központi Bizottságának nemzetközi osztályához, amelynek 1971 és 1975 között vezetője voltam. Eközben 1969 és 1971 között Prágában az NDSZ magyarországi képviselője voltam. 1975-től 1976-ig az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának konzultánsa, 1976 és 1983 között annak alosztályvezetője, 1986-ig osztályvezetője voltam. 1986-ban a Lázár-kormány külügyminiszter-helyettese lettem, mely tisztségét a Grósz-kormányban is megtartottam. A Németh-kormány alatt az újonnan kialakított külügyminisztériumi államtitkári pozíciót viseltem. Rövid ideig az MSZMP Központi Bizottságának tagja voltam. (Azért ez valami, elmondanám neked.) És aztán jött a demokratikus korszakom, azt már ismerheted. Talán csak annyit, hogy az Economist is megemlékezett rólam az uniós biztosi mandátumom lejárta után, eszerint a biztosi munkám nem hagyott nyomot Brüsszelben.

- Laci bátyám, alig várom, hogy együtt dolgozhassunk. Karácsony (ki vagyok én) Gergő voltam, ha esetleg megjegyeznéd a nevem. Egykor abban hittem, hogy lehet más a politika, aztán abban, hogy rezsim- és korszakváltásra van szükség, most már csak abban, hogy leakasztok egy listás helyet a közös MSZP-Együtt listán. Számíthatsz rám, Laci bátyám, és kérlek, tartsd rajtam óvó tekintetedet.

- Gergő, hosszú politikai pályát látok előtted. Na, szerbusz, kisfiam.

P.S. Azon merengek, hogyan hozhat valaki másfél éven belül kizárólag csak rossz politikai döntéseket, saját eredeti hitelességét szisztematikus munkával annak morzsáivá aszalva szét. Karácsony szomorú politikai karrierje azonban nem arra tanmese, hogy miként áldozta valaki fel a személyiségét a politika oltárán, mert valószínűleg éppen a személyiség gyengesége tette lehetővé a rossz döntések sorát. És ennek ellenére, még mindig maradni akar a ringben. Igaz, már megteheti -- már nem veszíthet semmit. A rendszerváltás utáni generáció is pusztulásnak indult, a nemzet felfalja a gyermekeit.

A Polgári Konzervatív Párt megalakulása alkalmából nemzetközi sajtótájékoztatót tartunk a Centrál Kávéházban (Budapest V., Károlyi u. 9.). Időpont: 2013. november 15., du. 3 óra. A sajtótájékoztató nyelve: angol és magyar.

THE ORGANIZERS OF THE CIVIC CONSERVATIVE PARTY OF HUNGARY ARE TO HOLD AN INTERNATIONAL PRESS CONFERENCE ON THE EVENT OF THE FORMATION OF THE PARTY.
(Working language: English and Hungarian)

VENUE: CENTRÁL KÁVÉHÁZ (BUDAPEST V. KÁROLYI U. 9.)
DATE: 3 PM, 15th NOVEMBER

Itt.

http://gepnarancs.hu/2013/11/bendek-peter-kell-egy-nyugatos-part/

HaFr