A Blahán megint felálltak a színpadra azok, akik imádnak színpadra állni, és megint elmondták ugyanazokat a képtelenségeket, amelyeket egyenként ismételgetnek már 3-4 éve, és amelyek összesen rendre kudarchoz vezetnek. Most sem lesz másképp. Bokros "500 napja", Gyurcsány "ki, ha én nem" magán esztrádműsora, a PM "egy kicsit azért még elempé is vagyunk" unortodoxiája stb. a balos kínhalál biztos narratívái.
Kedves barátaim némelyike mégis eksztatikus hangulatba került, és már látják az új (a legújabb) köztársaság csillagát magasra ívelni. Tévednek és csalódni fognak. Szeretnék komplexebben érvelni annál, minthogy egyszerűen felidézem a számokat (a nevezetteknek összesen ha egyharmaduk van a biztos választók körében, ami legfeljebb egynegyed a mandátumokban, és az erőik összeadásával is csak úgy tudnának kimozdulni ebből a zárványból, ha olyan dinamizmust és olyan új arcokat tudnának felmutatni olyan stratégia implementációja mellett (mindez egyszerre), hogy az új vihart keltene a magyar politika színpadán. Nos, evidensen, erre ezekkel a showmanekkel sose fog sor kerülni. Makacsságuknál csak az önhittségük nagyobb, ami világosan mutatja a politikai tehetségtelenségüket). De nem a számokkal és az ismert kvalitásokkal akarok érvelni.
Egy, a Jobbik bevonása nélkül nem lehet leváltani Orbánt. Miért? (Túl a számokon, miszerint a Jobbik akár ellenzékben marad, akár a Fidesszel kormányon, a baloldal semmiképpen nem élheti majd ki az 500 napos vágyait.) Tehát még ha bíznék is a Blaha +/- stábban (nem bízom), rossz a politikai stratégiájuk: 1. még mindig, a múltkori népszavazás után is úgy tesznek, mintha demokrácia lenne, és bárkit érdekelnének a közöttük lévő ideológiai meg programbeli különbségek, így aztán nem véletlen, hogy 2. úgy is tesznek, mintha a demokratikus/nem demokratikus törésvonal volna az irányító percepció a politikai kultúránkban, holott ezt már eleve feladat volna kivívni. A valós percepció ezzel szemben a nemzeti/nemzetidegeninternacionalistabrüsszelitakommunista törésvonal. A Blaha öregjei még felülírni sem tudják ezt, márpedig ez a Fidesz hatalmának biztosítéka, nemhogy győzni, sőt -- ahogy látszik -- a feladatot még értelmezni se tudják. Ezért nem állja meg a helyét a az újabb összefogósdival szembeni eksztázis: demokratikus szemlélettel operál ott, ahol ez a szemlélet eleve bizonyításra és alátámasztásra szorul (szerintem meg elavult is). Ezen a hiányon segítene a Jobbik bevonása, amellyel átugorható lenne a "demokratikus" narratíva, az egymástól távoli pártok taktikai-funkcionális összefogása könnyen válhatna nemzeti egységteremtővé Orbánnal szemben, azaz Orbán verhetővé válna a saját narratíváján belül vagy -- még jobb esetben -- egy új narratívával, amely aztán a kormányzás alapja is lehetne (de egyelőre nem ismerjük).
Az egésznek ráadásul azzal kéne kezdődnie, hogy a balos csapat a hátralévő 500 napban megpróbálná, milyen rendszerellenzékként viselkedni, mert ha ez menne (nem fog), akkor pusztán ettől választásra érdemesekké válnának. Nem lehet tehetségessé válni a surranópályán, miközben a versenyben kiábrándítóan tehetségtelenek. És ennek kapcsán a kérdés természetesen úgy is felvetődik, miért lenne érdeke a Jobbiknak összeszűrni velük a levet, ha mindenki közben a saját pecsenyéjét sütögeti közöttük: Bokros félszázalékos pártja egy koalíció tagjaként szeretne bejutni a parlamentbe (ami minimum politikai "közgazdaságtani" ízléstelenség, mert hozzáadott értéke nincs), a PM dettó, a szocik és a DK pedig könnyen kieshetnek, ha a sok apró párt részvétele a koalícióban megemeli a bejutási küszöbüket. Már ezt a konfliktust sem fogják tudni feloldani, nemhogy stratégiai értelemben összeszedetten fellépni.
A Jobbik vesztenivalója viszont elég tetemes, hiszen a baloldallal összefogva a képviselői egyenként és összességükben is számíthatnak a Fidesz bosszújára, így a végén odajuthatnak, hogy "a balos, nemzetáruló csőcselék és a bűnözők koalíciójának" tagjaiként fognak elsüllyedni. Szóval, ezt át kéne gondolni, emberek. Ettől kezdve meg vége az egésznek, ugyebár. (A szerző ez alkalommal eltekintett a Fideszre és a Jobbikra gyakorolt közvetlen orosz befolyás "versenytorzító" hatásának latolgatásától.)