A nyugati civilizációban, ahova hazánk -- legalább a törekvéseiben, de ezer éves politikájának nagyobb részében is -- eddig biztosan tartozott, a liberális demokrácia választásának nincs reális alternatívája. A liberális demokrácia néha ügyetlenül, de a legjobb eséllyel egyezteti össze a többségi akaratot a kisebbségi és polgári jogvédelemmel, valamint a -- kapitalizmus révén -- a hatékony értékteremtéssel. Ennél még a legmegátalkodottabb nyugati konzervatívok szerint se találtak ki jobb rendszert -- rosszabbat viszont, amelyekből néhányat meg is valósítottak az utóbbi száz évben -- annál inkább.
A konzervatívok nemcsak azért tartják védendőnek a liberális demokráciát, mert benne valósul meg a legnagyobb eséllyel az emberi tökéletesedés lehetősége, és ehhez az ember (Isten és törvény előtti) szabadsága (döntése) adja az alapot, magyarán adott mindenki személyre lebontott felelőssége, hanem mert aki konzervatív módon akar élni, bármit jelentsen ez, annak ebben van meg a legnagyobb lehetősége erre. De! A konzervativizmus ugyanakkor a modernség politikai gyakorlata, ezért a konzervatív politikától egyik konzervatív sem várhatja joggal, hogy úgy élhessen benne, hogy ennek érdekében közösségileg is vissza kelljen fordítani az idő keretét mai szemmel teljesen intoleráns erkölcsi és értékrendek felé. A konzervativizmus mindig az adott kor kontextusában értelmezendő, ezért nincs átfogó ideológiája sem, és ezért lehet, hogy a legjobb megközelítése mindig a progresszivizmus kritikája. Mivel azonban -- és ez a lényeg -- Magyarország sok tekintetben premodern (etnicista, vezérelvű, antiindividualista, antikapitalista, intoleráns, xenofób) politikai alapokon nyugszik, a mai "jobboldala" által vallott "konzervativizmus" ugyan keltheti azt a látszatot a szemlélőben, hogy ez az autentikus magyar konzervativizmus, mégis mindössze annyiban az, amennyiben másfelől elismerjük, hogy premodern ország vagyunk és ezt jónak tartjuk. Ez viszont már nem konzervativizmus, hanem imbecilitás, retardáció -- leginkább pedig egy ügyes politikai haramiaosztály közgondolkodás feletti uralmának biztos jele. A mai so genannt jobboldalon a premodernség posztmodernizációja zajlik, és ezt mi, konzervatívok, joggal tartjuk nemcsak ízléstelennek, de nemzetellenesnek is, mert éppen csak a lényegi (modern) készségekkel nem ruházza fel a társadalmunkat.
Javaslom tehát a konzervatívoknak, ne csak bátran vállalják a liberális demokrácia eszméjét, hanem védjék is azt a maguk erejével -- ha modern konzervatívként akarnak élni. A premodern hagyomány dominanciája a nyugatias (liberális, polgári) konzervativizmust nagyon helyesen a modernizációs oldallal rokonítja Magyarországon, de közben igyekszik összemosni a hazai baloldali liberalizmussal. A konzervativizmus azonban kontextuális modernizációs, azaz az ismert valóságból indul ki, ezt tekinti problémának és feladatnak. A konzervativizmus számára vezéralakja, Széchenyi óta, Magyarország feladat, nem rózsaágyás és matyóhímzés, ugyanakkor Magyarország a feladat, nem pedig a progresszivista ideológiák átültetése Magyarországra, ahogy a megboldogult balliberális rendszerváltó hagyomány tudta, merte és tenni akarta. A modernizációs igény és a baloldali liberalizmus messze nem szinonim fogalmak, és ezt tudni, ha nem tudták volna, felszabadítóan hathat a konzervatívokra a liberális demokrácia vállalásával kapcsolatban.
Röviden tehát a modern konzervatívok számára a liberális demokrácia megvédendő politikai alapja a nemzetnek. "Nemzetvédelem" és a liberális demokrácia kéz a kézben járnak. És bármik legyenek ezek hibái, ahogy a kapitalizmus gyakorlatáé is, egyiket sem azzal orvosoljuk, hogy kiöntjük őket a fürdővízzel együtt egy premodern (valójában azonban radikális, szélsőjobbos) eszme nevében. A liberális demokrácián viszont épp elég javítani való van, hála progresszivista ellenfeleink munkálkodásának.
