Európa keresztény gyökereit félti ma Magyarországon minden maffiózó, tényleg lassan már csak egy pisztollyal a mellényzsebükben tűnhetnének még keresztényibbnek. Kérdezem így: vajon mi az ördög az, ami a Fidesz-Magyarországban keresztény. De meg fordíthatom: mi a kereszténység, ha ezek veszik a pajzsukra?
Szerencsére nyilvánvalóan nem kell teológiai vagy egzegetikai mélységekbe rándulnunk, ha a magyar politikai kereszténység definícióját keressük, elég az enyves kezeket nézni és mint a csiga nyálát követnünk a kézfogások útját. A magyar politikai kereszténységben az Út, az Igazság és az Élet a megszámolt és megnyálazott pénz útja és igazsága, valamint a mások életének tönkretétele.
A kereszténység (egyfelől a hit, másfelől a hagyomány és intézményei, harmadsorban az etika, negyedsorban pedig a keresztény magas és népi műveltség) olyan távol állnak az Orbán-rezsim és korifeusainak (inc. KDNP) lelkétől és gyakorlatától, amilyen távol csak lehet. Aki velük összeszűri a levet és kereszténynek mondja magát, tartozik egy alapos önvizsgálattal, ha klerikus, ha laikus.
Még egy népszerű tévhit: hogy a kereszténység és a nacionalizmus közös nevezőn lehetnek valahol. Nem, a végtelenben sem. Lehet valaki nacionalista és lehet valaki keresztény, és tudhatja valaki ezeket összeegyeztetni, nem zárom ki. De egyik sem következik a másikból, pláne nem erősítik automatikusan egymást, és még kevésbé mutatnak egy egységes erkölcsi világra. Hiába hazudják a maffiózók.
ÉS egyébként, ha európai gyökerekről beszélünk általában, amelyek között a kereszténység csak egy erős gyökér a több között, az európaiság lényege mégiscsak mindenkor a tradíciók közötti (konfliktusos) párbeszéd volt: műveltséggel vagy fegyverekkel. Európa agonisztikus (küzdelmes) múltja az egymás által korlátozott, de közben egymásra ható tradícióké. Amelyek között egy vékony ér az őrült demagógoknak is jut az emlékezetben.
Az utolsó 100 komment: