Sziasztok, íme, a nyilvános politikai ajánlatunk, lájkoljátok és terjesszétek, ha tetszik, és főleg kommenteljétek. Az építő (ideérve a jó szándékúan kritikus) kommenteket belefoglaljuk a programba, amelyet folyamatosan újraszerkesztünk június 9-én estig, aztán -- ha látható mennyiségű kommentet kapunk -- ez alapján összehívjuk a szokásos pártalapítási izét június második felére, ahol mindenki részt vehet, aki akar, és akinek a kommentjét valamilyen formában befoglaltuk, és bejelentkezik a nickjével (a pártalapítási izén). Ha nincs a kommentelésben elég nemzeti nekibuzdulás, akkor nem lesz párt sem, hogy megmentse az országot -- minek tovább küszködni, ugye, ha már az első fázisban elvérzünk. Ez itt alább MÉGSEM pártprogram, azt bőven elég lesz az év végére megírni. Ez egy alapvetés, afféle Alaptörvény (a mienk), amely alapján az alapítás, az identifikáció, a közösség létrejön.Tehát aki alapvetően nem ért egyet ezzel vagy a módszerrel, az keressen más platformot, please. Június 9-ig estig ez a blog nem közöl más posztot, mint a jelenlegi szerkesztett változatait.
A kommentek vonatkozási helyét (a szöveg alcímei szerint) adjátok meg precízen. A befogadott kommenteket kurzívval illesztjük az eredeti szövegbe, és megjelöljük a forrását. A szöveget mi is folyamatosan bocsátjuk közre. Kérdések, kérések, (nem trágár) beolvasások közvetlenül: programotirunk@gmail.com -on.
A KIINDULÓPONT
Magyarország a hazánk, nem akarunk innen elmenni, mert sehol sincs nagyobb esélyünk a boldogságra, ezért létre kell hoznunk azt az országot, amelyik a lehető legtöbb honfitársunk büszkeséggel és szeretettel tud gondolni, legalább ennyiünk biztos boldogulásának helyszíne, és néhányan meg termékenyen utálják és kritizálják, hogy idővel még jobbá tudjuk tenni.
A nemzet összetartó ereje a múlt, a jelen és a közös jövő reménye, a nyelv, és az akarat, hogy jobbítsuk, ami megadatott nekünk. Jobbítani szándék és nem minőség dolga. A nemzet mindenki felelőssége, de mindenki másképp képzeli a múltját, jelenét és jövőjét. A közös platformunk a jóakarat és a jobbítani akarás, a másik tisztelete, a különféle tradícióink megbecsülése, a becsület és az önbecsülés.
Magyarország rosszul teljesít. Immár legalább 500 éve súlyos belső konfliktusok szabdalják a politikai közösséget, a modern nemzetfejlődés 200 éve alatt pedig szabadság, függetlenség, hazafiság, hazaszeretet, haladás, európaiság, magyarság, önazonosság, igazságosság stb. dolgában annyi törésvonal jött létre a nemzeten belül, hogy a politikai vélemények mára gyakorlatilag kibogozhatatlanná és kibékíthetetlenné, a viták lefolytathatatlanná váltak, ezért túl kell lépni -- na nem rajtuk, mert ezek is részei az önazonosságunknak --, hanem azon a kártékony politikai rutinon, amely ezeknek a véleményeknek az élezésére épül, és ezek manipulálásával teremt hatalmi bázist a régi politikai osztálynak. Ugyanez a megosztottság modernizációs deficitet teremtett: nem alakultak ki a modern nemzetfejlődés biztosítékai: az individualista, erős személyes integritásra épülő, érték- és eredményközpontú polgári erkölcs, az emberi autonómia és a vállalkozó szellem tisztelete, a nyitott, innovatív gondolkodás, a reális alapokon nyugvó (nem pedig mítoszokat és ideológiákat kergető) önbecsülés, az ideológiákkal, az állammal, és az elosztó rendszerekkel (nem pedig pusztán a pártokkal) szembeni megalapozott kritikai készség (az alattvalói szemlélet helyett), és a tradíciók és közösségek sokaságának tisztelete (az állam által felkent, "udvari" eszmeköteg ellenében).
AZ ORSZÁG ÁLLAPOTA"
A régi politikai osztály jellemzője, hogy az államot a társadalom és a polgárok vezetésére és alárendelésére, nem pedig a szolgálatára használja, kihasználva és folyamatosan erősítve ezzel a modernizációs deficitet. Az állam az 1990-es képzeletbeli nullpont óta (amikor elvileg, persze csak elvileg, lehetőség volt az állam bármilyen koncepciójának meghonosítására) folyamatosan, kb. 2000 óta pedig egyre gyorsuló ütemben vetette alá a társadalmat, szemléletében és a joganyag alapján is szűkítve a személyes szabadság és a civil kompetenciák kialakulásának terét. 2010 ebben a folyamatban újabb kitüntetett pont: azt, ami korábban az inkoherens politikai akaratok és a társadalom politikai (szociális, autonóm szerveződési, szolidaritási) kompetenciái hiányának eredménye volt, az ezután az állam és a meghatározó politikai erő koncentrált támadásába fordul át a társadalom ellenében.
Ma a szabadságunk a valamikori (másfél évtizeddel ezelőtti) kezdetleges mércével mérve is korlátozott. Folyamatosan fogy a társadalmi cselekvéseknek az a tere, amelybe az állam valamilyen formában (jogszabállyal, ideológiával, informális elváráskeltéssel, korrupcióval stb.) ne avatkozna bele, és egyre inkább igaz ez a privát szférára is. Az állami hatalommegosztás rendszerét ténylegesen felszámolták, és ma olyan miniszterelnöke van az országnak, aki adott esetben bármilyen szubjektív elgondolását néhány napot belül törvénybe tudja iktattatni.
Az ország gazdasági reprodukciós képessége komolyan hanyatlik, miközben a bizonytalan és fundamentumait nélkülöző gazdasági kompetenciák mellett a szociális mutatóink kifejezetten rossz állapotról árulkodnak. Nem igaz tehát, hogy szabadságunk egy részének feladásáért cserébe nagyobb biztonságot kaptunk. Az utóbbi 10 évben látványosan romlott biztonságunk minden vetülete: az életünk és testi épségünk biztonságáé, a létbiztonságunké, a jogbiztonságé, az erkölcsi biztonságé (amelynek alapján jogot formálhatunk szuverén erkölcsi és világnézetünkhöz), és az átláthatóság adta biztonságé (vagyis, hogy nagyjából tudhatjuk -- ha tudhatjuk --, hogy mi folyik körülöttünk). Jegyezzük meg, a szabadságunk és a biztonságunk alapja ugyanaz: ez pedig a kontrollálhatatlan hatalomtól való minél nagyobb mentesség. A kockázat, hogy a szabadságot és a biztonságot elveszítjük, egyforma és egymással összefüggő. A forrása: a kontrollálhatatlan hatalmak -- köztük a legveszélyesebb hatalom: az állam. Az endemikus magyar korrupció pl. a szabadság és a biztonság hiányának közös terméke.
A kormányzat ellenségkereső függetlenségi zsargonja (a tőkeszegény Magyarország félperifériás helyzetét megpendítő néhány kétségtelenül releváns meglátás dacára) többet árt a nemzetnek, mint használ. Az EU-val kapcsolatos méltánytalan és néha a pökhendiség határát súroló, az EU gyengülésének szorító külpolitika nem szolgálhat reális nemzetstratégiát -- a motivációi a választók számára átláthatatlanok, amiként átláthatatlan az állam gazdálkodása, a jogrendje, a kormánypolitika maga és a középtávú nemzetstratégiánk. Ezek mind olyan dolgok, amelyeknek ismerete a polgárok joga, de ezt a jogot nem honorálja az állam.
Az országot sikerrel megosztó pártrendszer mára a modernizáció, a nemzet magára találásának és a válságból való kiútkeresésének első számú politikai akadályává vált. Az állam tehát aláveti a társadalmat, nem érvényesül a társadalmi kontroll az állami célok és az állami működés fölött, de közben a pártrendszer révén az állam folyamatosan újratermeli önmaga hegemóniáját a polgárok fölött: azzal, hogy a társadalomnak a jelenlegi pártkínálatból kell választani és egyik vagy másik többé-kevésbé állampárti alakulattal kell azonosulnia, maga megy szembe a saját érdekeivel, ami éppenséggel az állampárti és a hegemón logika meghaladása volna. Sokan nem vagyunk hajlandóak ezt tudomásul venni, mert nem tudunk kitekinteni a saját kultúránkból és örökségünkből, pedig a kettő együtt -- a társadalmat eszközként használó állampárti logika és ennek tudomásul vétele -- lehetetlenné teszi a felzárkózásunkat a sikeres, szabad, frusztrációit időről-időre letudó nemzetekhez. Ha ez nem sikerül, akkor a magyar ember mindvégig államember marad, akinek folyamatosan és -- ahogy kinéz -- egyre inkább szabadsága és biztonsága párhuzamosan hanyatlásával kell szembenézni. Egészen addig, amíg államemberből egy sikertelen nemzet, rosszabb esetben pedig egy diktatúra alávetettje válik. Ez az utóbbi lehetőség sem kizárható a mai trendeket és a magyar történelmet ismerve.
POLITIKAI TÉMÁK
Állam
Az állam a magyarok szabadságát és biztonságát fenyegető messze legnagyobb veszély. Államunk túlcentralizált, korrupt, alacsony hatékonyságú, kiszámíthatatlan és basáskodó, saját autonóm céljai vannak, elszakadt a közjó szolgálatától, és kiszakadt a társadalom ellenőrzése alól. Az állammal szembeni fellépésnek határozottnak kell lennie. Törvénybe kell iktatni a parlamenti és önkormányzati képviselők -- meghatározott feltételekkel érvényesíthető -- visszahívhatóságát. A központi igazgatási szervek transzparenciáját nagyságrendekkel, többféle intézkedés együttes alkalmazásával javítani kell. A korrupciót és a hatékonyságvesztést letörendő szét kell teríteni az állami hatalom nagyobb részét a társadalomban (decentralizáció, devolúció), úgy hogy az ügyeket ott intézzék, ahol keletkeznek, vagy ahol a legnagyobb hatékonysággal (kimenet/bemeneti képességgel) megoldhatók. Az állam fő funkciói közül az közszolgáltatásokat (egészségügyi, oktatási, nyugdíj- és szociális rendszer) vegyesen privát, állami és önkormányzati rendszerben kell üzemeltetni folyamatos minőségellenőrzés mellett. A magántőke bevonása elengedhetetlen az itt felsorolt összes területen, ami -- megfelelő jogszabályi környezetben és ellenőrzés mellett -- összehasonlíthatatlanabbul átláthatóbb, hatékonyabb, magasabb minőségű és méltányosabb szolgáltatást tesz lehetővé, mint a mostani szisztéma. A rendfenntartási funkció legfontosabb elemeit önkormányzati és közösségi kézbe kell helyezni folyamatos szakmai, vizsgálóbírói és törvényszéki ellenőrzés mellett. A szolgáltató állam ethoszát ki kell dolgozni, és az államigazgatás minden funkciójában ehhez kell igazítani a folyamatokat és a rendszerelemeket, úgyhogy minden állami alkalmazott megtanulja végre, a társadalom és az adófizetők alkalmazásában és érdekében végzi a munkáját.
Az állam reformja révén elérhető megtakarítások már 2-3 éven belül ezermilliárdokkal könnyítik az adófizetők terheit. A reform 5-6 éven belül minden funkcionális területen érzékelhető és fenntartható minőségjavulást eredményez, amit az adórendszerben a bevételi oldal visszanyesésével kell nyugtázni. Csupán az állami hatékonyság drasztikus javítása lehetővé teszi a GDP arányos elvonások mostani szintjének (kb. 51%) mintegy akár nettó 40%-os (kb. 6 ezer milliárd forintos) csökkentését és a társadalmi költségek egyenlegének 10%-os (kb 1,5 ezer milliárdos) csökkenését, ami a rendszer hatékonyságjavulásából ered, és folyamatosan nőni fog. Az egyenesadózási rendszeren nem változtatnánk, családtámogatás helyett gyermektámogatási rendszert vezetnék be, amely kiterjedne a felsőfokú képzésben résztvevőkre is legfeljebb 25 éves korig. A feladatok átcsoportosításának megfelelően lényegesen emelnénk az önkormányzatoknál maradó adó mértékét.
A közbeszerzési eljárások, értékelési szempontok, és megnyert összegek felhasználásának monitorozása és teljes nyilvánossága (cs.zoli). Kormányülések (leszámítva a nemzetbiztonságot érintő zárt üléseket) teljes nyilvánossága, on-line közvetítése a kormányportálon. Hosszabb távon internetes szavazási rendszer bevezetése országgyűlési, uniós és önkormányzati választásokon. Állam intakt funkciói: kül- és nemzetbiztonsági politika, honvédelem. Rögzítjük az állam semlegességét mindenféle világnézeti, hitbeli és -- leszámítva a jogrendszerben tükröződő vetületeit -- minden erkölcsi természetű kérdésben. Az állam nem foglalhat állást az alapjogok kérdésében, azokat -- kivételes, háborús vagy nemzeti méretű katasztrófahelyzeteket leszámítva -- nem korlátozhatja, és ekkor is csak arányosan, a kivételes stb. helyzet elmúltával utólagos bírósági jogorvoslat fenntartása mellett.
Gazdaság
A gazdasági élet alapja a nagy hozzáadott értéket előállító magánvállalkozások. Az országot a gazdasági harmadik világ státusába kényszerítő összeszerelő üzemek és közmunka helyett ösztönözzük a szellemi munkán alapuló tőkebefektetéseket (szolgáltató központok, kutatási és fejlesztőközpontok, niche és specializált termelő cégek, banki és biztosítói tevékenység, turizmus stb formájában.), a multik beszállítói körébe bekapcsolódni képes vállalkozások felfutását, és a generációkat eltartani képes családi vállalkozásokat (ebben a sorrendben). A állam tulajdonosi szerepét a nullához közelítenénk, szabályozó funkcióját korlátoznánk, de egyúttal hatékonyabbá és átláthatóvá tennénk, erősítenénk a munkahelyi szervezkedési jogot. A multiknak adott adókedvezményeket hosszú távú beruházási, foglalkoztatási és a beszállítói stratégiájukat érintő garanciákhoz kötnénk (a támogatások visszafizettetésének terhe mellett).
Lényegesen erősítenék a magyar gazdasági diplomáciát nyugat és kelet felé egyaránt. A fenti preferenciák alapján meghatároznánk Magyarország gazdasági stratégiáját, ahhoz szerepvállalókat keresnénk szerte a világban. A gazdasági stratégia alkalmazhatóságát folyamatosan monitoroznánk ésszerű, józan mutatószámok alapján.
(folyt.köv.)
Társadalom
A társadalom nem önálló entitás (kollektívum), hanem egyének társulása rengeteg változó metszetben. Társulások, kisközösségek, klubok, egyesületek, egyházak minél sűrűbb közege biztosítja egy egyén identitásának minél szélesebb palettáról történő, minél kiegyensúlyozottabb megválasztását és a társadalmi tolerancia erősödését (az intolerancia meglátásunk szerint nem pusztán identitásbeli, hanem hatalmi kérdés, mégpedig az indentitások hatalmi -- különösen állami -- elismertetéséért és erősebb pozíciójáért folyó harc eredménye, magyarán az intolerancia is csökken az állami hegemónia megszűnésével). A kisközösségek hálózata emellett erősíti a társadalom primér védekezőképességét az állammal és más hatalmi centrumokkal szemben. Amellett vagyunk, hogy a felsorolt vagy fel nem sorolt közösségek szabadon és mindenféle állami bejegyzés, ellenőrzés vagy támogatás nélkül működjenek. Ehhez kapcsolódik, hogy bár a szekularizációt elősegítő tényezőket nem tudjuk és nem akarjuk fékezni, és -- a világi intézményekéhez hasonlóan -- elismerjük és a világi intézményekével egyenértékű, törvényben meghatározott forrásokkal támogatjuk az egyházak oktatási, egészségügyi és szociális tevékenységét, ösztönözzük őket, hogy éljenek a szabad társadalmak nyújtotta lehetőségekkel, és szerezzenek annyi hívet maguknak, amennyit csak képesek a maguk erőfeszítésével, tanaik meggyőző erejével és a velük szemben elvárható maximális toleranciát kihasználva.
(folyt. köv.)
Alkotmányosság és az alapjogok rendszere
Az Alkotmány mindenekelőtt az állampolgárok alapjogainak, a szuverén választók és az állam közötti megbízási szerződésnek, a kormányzati rendszeren belüli hatalommegosztásnak és a hatalmi ágak meghatározásának, illetve a kivételes helyzet kihirdetésére vonatkozó eljárási szabályoknak a dokumentuma. Az Alkotmány rendelkezéseivel kapcsolatos vitáknak a Kúria Alkotmányjogi Tanácsa ad helyt, amely beadvány alapján vagy peres eljárásban hozza meg a döntését.
Az állampolgárok szólás-, gyülekezési, egyesülési szabadsága kivételes helyzeteket leszámítva nem korlátozható, azokban az állam törvényt nem alkothat. Ütközésük esetén vagy az érvényesítésükkel kapcsolatos gyakorlati kérdésekben a bíróság dönt. Ugyanez vonatkozik a sajtószabadságra is. Kivételes helyzet kihirdetéséről a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke és a Kúria elnöke közös tanácskozásban egybehangzóan dönthet, és ezt a döntést háromnaponta meg kell ismételniük, ellenkező esetben a kivételes helyzet elmúlik. A kivételes helyzet 12 napon túli fennmaradásáról az országgyűlés az összes képviselő háromnegyedes szótöbbségével dönt, ellenkező esetben a kivételes helyzet elmúlik. Az országgyűlés döntése maximum egy hónapra szólhat.
(folyt. köv.)
Oktatás
Az oktatás rendszere plurális és szabad, de állami minimum követelmények vonatkoznak rá, egységes állami érettségi és felvételi követelmények, és pedagógusi értékelési rendszer mellett. Támogatjuk a magán-, alapítványi, egyházi, vállalati (szak-) stb. iskolák párhuzamos jelenlétét az önkormányzati fenntartású iskolák mellett. Az állam maga nem tart fenn iskolákat, de egységes fejkvótával finanszírozza a rendszert. Az önkormányzati iskolákat iskolaszékek irányítják, amelyek kinevezik az igazgatókat, és a szülői és tanulói testületekkel, valamint az állami szakmai felügyelettel együttműködve biztosítják az iskolákkal szembeni minőségi és egyéb követelmények érvényesülését.
(folyt. köv.)
Egészségügy
Az egészség megőrzése és a gyógyítás a szabad társadalmakban is elérhető kell legyen mindenki számára. A vegyes állami- és magánrendszerben plurális egészségbiztosítás finanszírozza a szolgáltatókat. Az egészségbiztosítási rendszerben járulékfizetői státusban többféle, folyamatosan megújuló, versengő csomag közül lehet választani biztosítótól, életkortól, keresettől, életmódtól, kockázatviselési hajlandóságtól stb. függően. A legalább egy éve munkaviszonyban állók számára a munkájuk elvesztése esetén az állam fél évig átvállalja a korábbi csomagjuk fizetését, utána viszont az életkoruktól és az életmódjukban rejlő kockázatuktól függően írhat nekik elő életmód-változtatást és rendszeres orvosi ellenőrzést annak érdekében, hogy egy megajánlott csomagot biztosítson. A magán- és közegészségügyi intézmények minőséghatékonyságának ellenőrzését más-más szempontból folyamatosan vizsgálja az állam, az önkormányzatok és az egészségbiztosítók.
(folyt. köv.)
Nyugdíjbiztosítás
A rendszer túlnyomórészt magánbiztosítókra épül kötelezően választandó minimális ellátmány és kockázati ellátmány alapú vegyes rendszerben.
(folyt. köv.)