1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

Polgári konzervatív blog

2013.05.31. 18:48 HaFr

Szerény javaslat ellenzéki stratégiára

Vajh' teljesen elképzelhetetlen-e, hogy Mesterházy az egyik estvéli órán befárad az ATV stúdiójába és ahelyett, hogy imamalomszerűen elismételné azt a tizenegy mondatot, ami Orbánról az eszébe jut, hirtelen előhúzza, és komoly, ünnepélyes hangon felolvassa a következő szöveget (vagy valami hasonlót)?

"Kedves nézők, én az utódpártját vezetem annak az állampártnak, amelyik -- itt reggelig sorolhatnám a bűneit, de most elégedjünk meg annyival, hogy -- 1989-ig végleg szétaszalta a magyarság gerincét, amelynek egykori (bizony, ellenséges megszálló hatalmakkal kollaboráló, tehát hazaáruló) vezetői és tagjai közül, noha egy szinttel lejjebb és kisebb irodákba küldve, többen máig egy levegőt szívnak velem a pártközpontban, továbbá, ami engem illet, utódja és egykori kollégája vagyok annak a Gyurcsány Ferencnek, és részese a már említett utódpárt utóbbi tíz évének, aki és amely inkompetens, hazug és veszélyes kormányzással (valóban) a szakadék szélére juttatták ezt az országot erkölcsi, gazdasági, társadalompolitikai, és még egynéhány értelemben, nem utolsó sorban pedig kétharmados győzelemhez segítették a jelenleg is regnáló gátlástalan politikai alakulatot. Most ahogy itt ülök Önökkel szemben bizony megilletődötten, szeretném mindezért és minden el nem mondott megbocsáthatatlan bűnünkért, hibánkért és tévedésünkért mégis az Önök nagylelkű megbocsátását kérni, és bár nem hiszem, hogy számíthatok erre, kérem Önöket, esdeklek, hogy fontolják meg a szavaimat. Magyarország súlyos válságban van. Én, aki érdemtelen vagyok Szent István, Kossuth és Bibó gyakran tévelygő, de hitem szerint nagyra hivatott nemzetét vezetni, ennek ellenére azzal fordulok Önökhöz, hogy szavazzanak nekem bizalmat két hónapra. Járuljanak az urnákhoz a 2014-es választásokon, és szavazzanak nekem bizalmat, és én nem fogok kormányt alakítani, hanem a parlamenti többséggel a hátam mögött, ígérem, kialakítok egy olyan konszenzust a parlamenti erők között, hogy képesek leszünk egy új alkotmánytervezetet és néhány sarkalatos törvényt újraszövegezni, utána véleménynyilvánító szavazásra Önök elé bocsátani, majd kedvező fogadtatás esetén a parlamentben elfogadni, hogy közvetlenül ezt követően lemondjak, a parlament feloszlassa magát, és Önöknek lehetőségük legyen egy újonnan kiírt választási fordulóban megválasztani az új törvényhozást. Kérem, fogják fel ezt a kérésemet úgy, hogy ha elegen szavaznak majd az ellenzéki pártok közös listájára és jelöltjeire ennek az ígéretemnek a tudatában, az elég kényszerítő erő lehet a mai kormányzat számára a végeredményben kíméletlen, zsákutcás politikájának a feladására. Kérem, fontolják meg szavaimat, és jelezzék a közvélemény kutatóknak, ha belém helyeznék a bizalmukat. Az álláspontomat egyeztettem Bajnai, Fodor és Bokros pártelnök urakkal, akik egyetértenek velem, és csatlakoznak a kérésemhez, mert velem egyetértésben úgy vélik, hogy az évtizedes marakodás korszakát le kell zárni, meg kell alapozni a nemzet összefogását, és ezt nem remélhetjük, ha mi, a rivális ellenzéki erők képviselői nem tudunk az összefogásban példát mutatni. Az egyéni ambíciók és a közjó megvetése oda vezették az országot, ahol most tartunk, de ennek ezennel véget vetünk."

Teljesen elképzelhetetlen ez? Teljesen. Orbán Viktor hibája ez? Természetesen nem. Szégyen az ellenzékre. A hagyományos toldozásra-foldozásra már semmi esély.

PS: Ajánlom: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=649984&lstparts=0

61 komment

2013.05.31. 07:19 HaFr

9%

Orbán most meglebegtette a 9%-os jövedelemadót (hogy "több maradjon a magyar emberek zsebében"), miközben pedagógusnapi realitásként -- a tizenhatodik határidő után -- egyik ritka, őszinte mondatával a hiperűrbe tolta a pedagógusi életpályamodellt (mármint életpálya természetesen lesz: tanárkám, te barackfásat énekelsz, te légy oly kedves, táncolsz hozzá, te krétát hozol, te megtanítod a hivatalos történelemértelmezést és irodalmi kánont, te belépsz a pedagóguskarba, neked felemelem az óraszámodat, téged meg megfigyellek 30 napon át, különösen, ha nem lennél hajlandó felvenni a sík hülye gyerekemet az angolos osztályba, értve vagyok? -- hát ki mondhatná, hogy nincs életpálya modell, ha pénz nem is jár hozzá, bónuszként azonban a gáláns tisztelendő úr felköszönt és hazudik neked egy-két gondolatnyit ad maiorem Dei gloriam).

Ez csak egy szelet a tortából. A TDE-ból való kiszabadulást Orbán teljes politikai tehetségével a nem létező kormányzati eredmények (az "eredmény" preorwelliánus értelmében, mert egyébként eredmény persze rengeteg) sulykolására és a rózsás jövő meglebegtetésére használja. Tegnap véletlenül meghallgattam valamelyik rádiós krónikát, 25 percből 22 a kormányzat ilyen meg olyan szempont szerinti, abszolút koncepciózus magasztalására fordítódott,1 perc a (szoci) Laborc lefokozására, maradék katasztrófa, sport, időjárás, elköszönés. Az önbecsülésnek még a látszatát is elkerüli az udvari média, konkrétan a benne dolgozó mameluk hadak. A hadak aztán este hazamennek gyermekeikhöz, és elmondják nekik a tutit az életről. Így termelődik újra a sok öntudatos magyar polgár, amíg a világ és két nap, csak mondom.

Orbánnak valóban nem kell osztogatnia, hogy nyerjen jövőre. Elég, hogy ismeri a népét. Ha a gazdaság jól teljesít, lesz itt minden, de ez nem rajtam múlik, hanem rajtatok, fiúk-lányok, sóhajt. Ha jól akartok élni, dolgozzatok (amit természetesen akkor is csinálnátok, ha én és Lajos nem lennénk itt, de ez így sokkal jobb mindenkinek: nekem, mert így el tudom szedni minden második forintotokat, amiből nagy csinnadrattával, egyes szám első személyben idővel visszaadom minden harmadikat, mert hát a különbözet kell nekem és kicsiny sleppemnek, és jobb neked, mert biztonságérzeted lehet. Ugyanúgy, mint az előző ötszáz évben, biztos lehetsz benne, hogy van urad, az akol viszonylag meleg, és magyar vagy. Tudod, zember, én nem csinálok semmit, csak amit megengedsz nekem, és te ezt engeded, sőt kéred, nézz magadba, olvass Etienne de la Boitiét.)

Minden diktátort ugyanaz tart hatalmon: a népe megnyugvása ebben a helyzetben. A szolgaság önkéntes vállalása.

19 komment · 1 trackback

2013.05.30. 20:45 HaFr

Harmadközlés, no comment

Nehogy valaki lemaradjon. Courtesy 444.hu.


3 komment

2013.05.29. 21:01 HaFr

A nemzeti összetartozás fala

A mélyen megosztott, boldogtalan és perspektívátlan magyar nemzetet utoljára még táncba is viszi Orbán prímás egy műnépiesch dallal, műagrárromantikus barackfa körül -- bevált taktikával a sok vesszőzést feledtetendő egy csepp nemzeti mézzel. És a magyar táncolni és énekelni fog. Megint. És még mindig.

Pedig a dal vélelmezte összetartás fikciója mellett ott van egy komolyabb realitás, amely valójában összetartja ezt a népet: a tehetetlenség, vagy -- ha szerencsések vagyunk, amiben nem hiszek -- a diktatúra okozta múló sokk. Ezekhez azonban  valaki másnak kell majd dalt írni -- egy őszintébb korban. (A változatosság kedvéért becsüljük meg egymást azzal, hogy megtakarítjuk a fölösleges szócséplést a diktatúra körül. Ahol egy ember bármit megtehet egy országban: az diktatúra. Oszt jó napot. Ennél diktatúrább diktatúra nem kell. Hogy még nem lőnek? Nem reaktiválták az Andrássy 60-at? Téged még nem bántottak? Vicces vagy, hagyjál lógva. Ez egy olajozott, européer diktatúra. A kis homokszemek észre sem veszik, hogy a gépezet részei. Kétségtelenül még nem totalitárius a cucc, ennyi írható a javára. Köszönjük meg? Köszönd, és csóválj.)

Nem a dal tart össze minket, hanem a tehetetlenség fala. A falunk most éppen -- nem először -- a függetlenségi retorikából épül: nem leszünk gyarmat! (A szokásos tempó: értelmezhetetlen problémára adott populista válasszal fedni el felhalmozódott hazugság hegyet, legelsősorban is azt, hogy magyar népet teljes függetlenségben fosztja ki a saját virtigli magyar uralkodóosztálya, az meg tapsol hozzá.) Aki a kormányt bántja, Magyarországot bántja, a gyarmatosítók pártján áll. A függetlenségi retorika össze- és bezár. Minél függetlenebbnek hisszük magunkat, annál nagyobbra nő a közös tehetetlenség is a tényleges problémák kezelésében -- első lépésben pedig a kormány megbuktatásában. A populista válasz megtette a hatását: a tényleges problémák homályba, az agyak bősz sötétbe borultak, hordjuk a téglát a falhoz, ami előbb-utóbb eltakarja a maradék kilátást is a világra. Az igazság azonban az, a teljes és totális szabadság lehetősége, a nagyon nagy szabadság valósága, és az ezen alapuló önreflexió nélkül esélyünk sincs megismerni a saját problémáinkat. Enélkül te, olvasó, ahogy mindenki más is, aki enged a naponta adagolt propagandának, előbb-utóbb már csak a falat fogod látni magad körül. Amit idővel megszoksz. De szép fal! Zöldre festhetem, smasszer úr? Fessed fiam, csak aztán hagyjál a Pistának is. Milyen független is ez a magyar nép! Nem vagyunk gyarmat. Éljen a kormány! Összetartozás!

A függetlenségi retorika már régen a szabadság ellen fordult. És hatékonyan teszi. Az új GOELRO-elv:  "függetlenség" + rezsicsökkentés = Fideszizmus. Nemzeti szocializmus light. Ungarisch. Unortodox lenne? Egy fenét. Ez a boldogtalan országok ortodoxiája a 20. század elejétől, ha nem tudnátok.

A falon belül nincs szabadság. Az élet sivár, egyhangú, vezérelt, mint a kormánypropaganda. Így dolgozz, ilyen iskolába járj, ez legyen az erkölcsöd, így keress párt magadnak, itt vegyél cigarettát, ezeket a híreket tudjad, ennek a pártnak a búzáját egyed, ebben a bankban bankolj, ezt a dalt dudorászd. Hát nem jó ez így, buta magyar? Ehetsz, ihatsz, ölelhetsz, alhatsz, a mindenség nem rád tartozik. Minek neked szabadság? Független, erős nép vagyunk. Nézz rám, a Lajosra és a Zsoltira, majd kicsattanunk. Miféle szabadságról beszélsz? Egyáltalán mi az, hogy szabadság? Hogy azt teheted, amit akarsz, amíg másoknak nem ártasz? Ugyan, értelmezhetetlen. Hát te meg? Neked meg mi a bajod? Illúzióid vannak? Na, mutasd csak őket. Igen, ez én vagyok '89-ben. Ez meg '13-ban. Nem ismersz rám? Na mindegy. Szépen fogd be. Egyél kenyeret, és igyál rá vizet. Magyar ember evés közben nem beszél.

A nemzeti összeláncoltság összetartozás falán belül van egy nagy tér. Két obeliszk emelkedik rajta. Az egyiken ez áll: Vezérünknek. A másikon ez: A Hősöknek. Akik vérüket adták Magyarország függetlenségéért a külső és belső ellenséggel vívott harcokban. 2024.  https://www.youtube.com/watch?v=u7aScNDaDCI

43 komment

2013.05.29. 19:32 HaFr

Két nap vereség

"Schwarzenegger átkarolta a vállát. Maria kissé megroggyant a súly alatt, és rögtön előlibbent az emlékezetéből az ismert fénykép – Lenin..." (Viktor Pelevin: Az agyag géppuska)

Elnézést kérek mindenkitől, akinek csalódást okoztam. Megyünk tovább természetesen.


HaFr

 

17 komment

2013.05.27. 18:57 HaFr

Good-bye

Kedves Mindannyian!

Levonjuk következtetést a politikai kudarcunkból, és mivel fél év alatt mindent elmondtunk, amit mondhattunk, és különösen mivel már nincsen értelme a szónak, cselekvésben pedig nem tudtunk áttörést elérni, bezárjuk ezen a blogon a tevékenységünket.

Magam mögött hagyva az emelkedett többesszámot, megköszönöm minden kedves hozzászólónak, hogy társam volt a beszélgetésben, megköszönöm a sok jó szót és a sok rosszat is (miért ne), az ötleteket az ötletelőknek, a kalandot a kalandoroknak, és nagyon köszönöm a blog.hu, az Index és a Mandiner szerkesztőinek az irántam való figyelmüket. Rengeteget tanultam ennek a blognak hála az országról -- valószínűleg jóval többet, mint amennyit adhattam neki. De hát ez így van jól.

Good night and good luck.

HaFr

32 komment · 1 trackback

2013.05.24. 23:56 HaFr

Tíz év múlva Nagy-Magyarország?

A három éve rakosgatott puzzle kezd összeállni. Az agrárminiszter szerint „a következő lépés egy nagy magyar kereskedőlánc »felizmosítása«, feltőkésítése” lenne. Elismerte, hogy „ehhez még nem vagyunk elég erősek, azonban néhány éven belül el kell érni, hogy akár a CBA vagy a COOP, vagy a kettő együtt (...) legyen a Tescóhoz vagy a Metróhoz hasonló magyar multi, amelyik a gazdák által megtermelt javakat terítené a környező országokban." Mindezt abban az időszakban, amikor az OTP idehaza 50% fölé akarja feltornászni a piaci részesedését, tovább növelve ezzel a regionális súlyát is (amihez a magyar állam is asszisztál a kevésbé tőkeerős külföldi bankok kiszorításával: a bankadóéhoz hasonlóan ez lenne a devizaadósoknak nyújtott támogatások távlati célja). Történik ez mellesleg akkor, amikor az OTP vezére a legnagyobb magyar agrárvállalkozó (potenciális exportőr) és a magyar gazdaságpolitika legfontosabb informális irányítója. Akkor, amikor a környező országok olajiparában meghatározó jelentőségű MOL-ban az állam jelentős részesedéssel rendelkezik, és saját gáztározói vannak. Akkor, amikor az állam "erősít" az energiaszektorban, a telekomban, a TV- és hírpiacon. Akkor, amikor már ismert a kormány földbérlet-politikája (breve "foszd ki a kismagyart"), és amikor a nevezett miniszter azt is elárulja, hogy a parlament előtt lévő földtörvény-tervezet az EU irányelveivel összhangban persze lehetővé teszi az uniós polgárok számára a földvásárlást, de -- így a miniszter -- "ez az eleje a törvénynek, utána pedig van ötven oldal, ami arról szól, miképpen lehet azt elérni, hogy még se tudjon venni egy kávéskanálnyit se”. És mindezt akkor, amikor éppen "visszanyerjük függetlenségünk újabb darabját" az EU-tól a túlzott deficit eljárás alól való kikerüléssel, és Orbán uniós politikája élesen szembehelyezkedik az erősebb integrációval.

A három éve rakosgatott puzzle kezd összeállni. Minden afelé mutat, hogy a magyar kormány céltudatosan a vezető regionális gazdasági erővé igyekszik tenni Magyarországot, azon belül pedig a magyar államot, amelynek révén akár komolyabb politikai jelentőségre tehetne szert a szomszédos államok (belügyeinek) vonatkozásában, helyreállítva Nagy-Magyarország gazdasági és politikai integritásának egy részét. Az újabban egyre többet hangoztatott "erős ország" kitétel ebben a folyamatban nyeri el az értelmét, és ez az erő nem csak védené a külhoni magyar állampolgárokat, de egyéb követelésekkel is felléphetne a "kisantant" kormányokkal szemben -- egészen.... meddig is?

Orbán nyilván arra számít, hogy vagy az egész EU kudarca be fog igazolódni rövidesen, vagy a magországok hagyják leválni a perifériákat, köztük a Kárpát-medence térségét, ahol Magyarország a magyar állam tőkoncentrációs súlyánál fogva át tudja venni az irányítást. Ez persze nem jelenti azt, hogy Orbán ebben az átmeneti időszakban, ami 10 évig is elhúzódhat, ki akarná léptetni az országot az Unióból (sőt, szüksége lesz rá a tőkeáramlás akadálytalansága, illetve később a környező országokkal fenntartandó béke érdekében). Csak azt jelenti, hogy Orbánnak olyan súlyos, egyszerre lenyűgöző és baljós víziója van az országról -- és benne a projektben közvetlenül résztvevő 50-60 "új arisztokrata" és a néhány ezer "újnemesi" család vezette, illetve a maradék által kiszolgált nemzetgazdaságról -- amelyhez képest az ellenzéki pártok és szánalmas értelmiségi holdudvaruk tétova, ványadt, gondolattalan nekirugaszkodásai nem is érdemelnek említést. Mint pipafüst a levegőben, csak az illatuk rosszabb. Ugyan miért kellene őket hatalomra juttatni?

Az új birodalom születőben van. Egyetlen belső ellenfele a szabadságalapú társadalom lehet, amely mindenkinek egyenlő jogokat és kiszámíthatóságot biztosít saját életcéljai megvalósításához, ideértve, hogy senkit sem kezel eszközként: pl. nem rabol ki se nemzetstratégia, se az állami vezetők privát céljai, se a klientúrájuk finanszírozása érdekében, akkor sem, ha ezek kényelmesen egybeesnek. A szabadságnak azonban nincs kedvező közege, főleg ha egy triumfáló magyarságképpel találja magát szemben: még ki kell vívnia a saját helyét, ám közel sem biztos, hogy ki fogja tudni. A birodalomnak ezt az ellenfelét mindenesetre ne is keressétek a mai ellenzéki oldalon. Az a mozgalom és az a párt még meg sem született. És nem is fog nélküled, egy új belátás és egy új akarat nélkül! http://hafr.blog.hu/2013/05/22/nyilvanos_programiras_itt

70 komment

2013.05.22. 21:43 HaFr

Nyilvános programírás: itt és most

Sziasztok, íme, a nyilvános politikai ajánlatunk, lájkoljátok és terjesszétek, ha tetszik, és főleg kommenteljétek. Az építő (ideérve a jó szándékúan kritikus) kommenteket belefoglaljuk a programba, amelyet folyamatosan újraszerkesztünk június 9-én estig, aztán -- ha látható mennyiségű kommentet kapunk -- ez alapján összehívjuk a szokásos pártalapítási izét június második felére, ahol mindenki részt vehet, aki akar, és akinek a kommentjét valamilyen formában befoglaltuk, és bejelentkezik a nickjével (a pártalapítási izén). Ha nincs a kommentelésben elég nemzeti nekibuzdulás, akkor nem lesz párt sem, hogy megmentse az országot -- minek tovább küszködni, ugye, ha már az első fázisban elvérzünk. Ez itt alább MÉGSEM pártprogram, azt bőven elég lesz az év végére megírni. Ez egy alapvetés, afféle Alaptörvény (a mienk), amely alapján az alapítás, az identifikáció, a közösség létrejön.Tehát aki alapvetően nem ért egyet ezzel vagy a módszerrel, az keressen más platformot, please. Június 9-ig estig ez a blog nem közöl más posztot, mint a jelenlegi szerkesztett változatait.

A kommentek vonatkozási helyét (a szöveg alcímei szerint) adjátok meg precízen. A befogadott kommenteket kurzívval illesztjük az eredeti szövegbe, és megjelöljük a forrását. A szöveget mi is folyamatosan bocsátjuk közre. Kérdések, kérések, (nem trágár) beolvasások közvetlenül: programotirunk@gmail.com -on.

A KIINDULÓPONT

Magyarország a hazánk, nem akarunk innen elmenni, mert sehol sincs nagyobb esélyünk a boldogságra, ezért létre kell hoznunk azt az országot, amelyik a lehető legtöbb honfitársunk büszkeséggel és szeretettel tud gondolni, legalább ennyiünk biztos boldogulásának helyszíne, és néhányan meg termékenyen utálják és kritizálják, hogy idővel még jobbá tudjuk tenni.

A nemzet összetartó ereje a múlt, a jelen és a közös jövő reménye, a nyelv, és az akarat, hogy jobbítsuk, ami megadatott nekünk. Jobbítani szándék és nem minőség dolga. A nemzet mindenki felelőssége, de mindenki másképp képzeli a múltját, jelenét és jövőjét. A közös platformunk a jóakarat és a jobbítani akarás, a másik tisztelete, a különféle tradícióink megbecsülése, a becsület és az önbecsülés.

Magyarország rosszul teljesít. Immár legalább 500 éve súlyos belső konfliktusok szabdalják a politikai közösséget, a modern nemzetfejlődés 200 éve alatt pedig szabadság, függetlenség, hazafiság, hazaszeretet, haladás, európaiság, magyarság, önazonosság, igazságosság stb. dolgában annyi törésvonal jött létre a nemzeten belül, hogy a politikai vélemények mára gyakorlatilag kibogozhatatlanná és kibékíthetetlenné, a viták lefolytathatatlanná váltak, ezért túl kell lépni -- na nem rajtuk, mert ezek is részei az önazonosságunknak --, hanem azon a kártékony politikai rutinon, amely ezeknek a véleményeknek az élezésére épül, és ezek manipulálásával teremt hatalmi bázist a régi politikai osztálynak. Ugyanez a megosztottság modernizációs deficitet teremtett: nem alakultak ki a modern nemzetfejlődés biztosítékai: az individualista, erős személyes integritásra épülő, érték- és eredményközpontú polgári erkölcs, az emberi autonómia és a vállalkozó szellem tisztelete, a nyitott, innovatív gondolkodás, a reális alapokon nyugvó (nem pedig mítoszokat és ideológiákat kergető) önbecsülés, az ideológiákkal, az állammal, és az elosztó rendszerekkel (nem pedig pusztán a pártokkal) szembeni megalapozott kritikai készség (az alattvalói szemlélet helyett), és a tradíciók és közösségek sokaságának tisztelete (az állam által felkent, "udvari" eszmeköteg ellenében).

AZ ORSZÁG ÁLLAPOTA"

A régi politikai osztály jellemzője, hogy az államot a társadalom és a polgárok vezetésére és alárendelésére, nem pedig a szolgálatára használja, kihasználva és folyamatosan erősítve ezzel a modernizációs deficitet. Az állam az 1990-es képzeletbeli nullpont óta (amikor elvileg, persze csak elvileg, lehetőség volt az állam bármilyen koncepciójának meghonosítására) folyamatosan, kb. 2000 óta pedig egyre gyorsuló ütemben vetette alá a társadalmat, szemléletében és a joganyag alapján is szűkítve a személyes szabadság és a civil kompetenciák kialakulásának terét. 2010 ebben a folyamatban újabb kitüntetett pont: azt, ami korábban az inkoherens politikai akaratok és a társadalom politikai (szociális, autonóm szerveződési, szolidaritási) kompetenciái hiányának eredménye volt, az ezután az állam és a meghatározó politikai erő koncentrált támadásába fordul át a társadalom ellenében.

Ma a szabadságunk a valamikori (másfél évtizeddel ezelőtti) kezdetleges mércével mérve is korlátozott. Folyamatosan fogy a társadalmi cselekvéseknek az a tere, amelybe az állam valamilyen formában (jogszabállyal, ideológiával, informális elváráskeltéssel, korrupcióval stb.) ne avatkozna bele, és egyre inkább igaz ez a privát szférára is. Az állami hatalommegosztás rendszerét ténylegesen felszámolták, és ma olyan miniszterelnöke van az országnak, aki adott esetben bármilyen szubjektív elgondolását néhány napot belül törvénybe tudja iktattatni.

Az ország gazdasági reprodukciós képessége komolyan hanyatlik, miközben a bizonytalan és fundamentumait nélkülöző gazdasági kompetenciák mellett a szociális mutatóink kifejezetten rossz állapotról árulkodnak. Nem igaz tehát, hogy szabadságunk egy részének feladásáért cserébe nagyobb biztonságot kaptunk. Az utóbbi 10 évben látványosan romlott biztonságunk minden vetülete: az életünk és testi épségünk biztonságáé, a létbiztonságunké, a jogbiztonságé, az erkölcsi biztonságé (amelynek alapján jogot formálhatunk szuverén erkölcsi és világnézetünkhöz), és az átláthatóság adta biztonságé (vagyis, hogy nagyjából tudhatjuk -- ha tudhatjuk --, hogy mi folyik körülöttünk). Jegyezzük meg, a szabadságunk és a biztonságunk alapja ugyanaz: ez pedig a kontrollálhatatlan hatalomtól való minél nagyobb mentesség. A kockázat, hogy a szabadságot és a biztonságot elveszítjük, egyforma és egymással összefüggő. A forrása: a kontrollálhatatlan hatalmak -- köztük a legveszélyesebb hatalom: az állam. Az endemikus magyar korrupció pl. a szabadság és a biztonság hiányának közös terméke.

A kormányzat ellenségkereső függetlenségi zsargonja (a tőkeszegény Magyarország félperifériás helyzetét megpendítő néhány kétségtelenül releváns meglátás dacára) többet árt a nemzetnek, mint használ. Az EU-val kapcsolatos méltánytalan és néha a pökhendiség határát súroló, az EU gyengülésének szorító külpolitika nem szolgálhat  reális nemzetstratégiát -- a motivációi a választók számára átláthatatlanok, amiként átláthatatlan az állam gazdálkodása, a jogrendje, a kormánypolitika maga és a középtávú nemzetstratégiánk. Ezek mind olyan dolgok, amelyeknek ismerete a polgárok joga, de ezt a jogot nem honorálja az állam.

Az országot sikerrel megosztó pártrendszer mára a modernizáció, a nemzet magára találásának és a válságból való kiútkeresésének első számú politikai akadályává vált. Az állam tehát aláveti a társadalmat, nem érvényesül a társadalmi kontroll az állami célok és az állami működés fölött, de közben a pártrendszer révén az állam folyamatosan újratermeli önmaga hegemóniáját a polgárok fölött: azzal, hogy a társadalomnak a jelenlegi pártkínálatból kell választani és egyik vagy másik többé-kevésbé állampárti alakulattal kell azonosulnia, maga megy szembe a saját érdekeivel, ami éppenséggel az állampárti és a hegemón logika meghaladása volna. Sokan nem vagyunk hajlandóak ezt tudomásul venni, mert nem tudunk kitekinteni a saját kultúránkból és örökségünkből, pedig a kettő együtt -- a társadalmat eszközként használó állampárti logika és ennek tudomásul vétele -- lehetetlenné teszi a felzárkózásunkat a sikeres, szabad, frusztrációit időről-időre letudó nemzetekhez. Ha ez nem sikerül, akkor a magyar ember mindvégig államember marad, akinek folyamatosan és -- ahogy kinéz -- egyre inkább szabadsága és biztonsága párhuzamosan hanyatlásával kell szembenézni. Egészen addig, amíg államemberből egy sikertelen nemzet, rosszabb esetben pedig egy diktatúra alávetettje válik. Ez az utóbbi lehetőség sem kizárható a mai trendeket és a magyar történelmet ismerve. 

POLITIKAI TÉMÁK

Állam

Az állam a magyarok szabadságát és biztonságát fenyegető messze legnagyobb veszély. Államunk túlcentralizált, korrupt, alacsony hatékonyságú, kiszámíthatatlan és basáskodó, saját autonóm céljai vannak, elszakadt a közjó szolgálatától, és kiszakadt a társadalom ellenőrzése alól.  Az állammal szembeni fellépésnek határozottnak kell lennie. Törvénybe kell iktatni a parlamenti és önkormányzati képviselők -- meghatározott feltételekkel érvényesíthető -- visszahívhatóságát. A központi igazgatási szervek transzparenciáját nagyságrendekkel, többféle intézkedés együttes alkalmazásával javítani kell. A korrupciót és a hatékonyságvesztést letörendő szét kell teríteni az állami hatalom nagyobb részét a társadalomban (decentralizáció, devolúció), úgy hogy az ügyeket ott intézzék, ahol keletkeznek, vagy ahol a legnagyobb hatékonysággal (kimenet/bemeneti képességgel) megoldhatók. Az állam fő funkciói közül az közszolgáltatásokat (egészségügyi, oktatási, nyugdíj- és szociális rendszer) vegyesen privát, állami és önkormányzati rendszerben kell üzemeltetni folyamatos minőségellenőrzés mellett. A magántőke bevonása elengedhetetlen az itt felsorolt összes területen, ami -- megfelelő jogszabályi környezetben és ellenőrzés mellett -- összehasonlíthatatlanabbul átláthatóbb, hatékonyabb, magasabb minőségű és méltányosabb szolgáltatást tesz lehetővé, mint a mostani szisztéma. A rendfenntartási funkció legfontosabb elemeit önkormányzati és közösségi kézbe kell helyezni folyamatos szakmai, vizsgálóbírói és törvényszéki ellenőrzés mellett. A szolgáltató állam ethoszát ki kell dolgozni, és az államigazgatás minden funkciójában ehhez kell igazítani a folyamatokat és a rendszerelemeket, úgyhogy minden állami alkalmazott megtanulja végre, a társadalom és az adófizetők alkalmazásában és érdekében végzi a munkáját.

Az állam reformja révén elérhető megtakarítások már 2-3 éven belül ezermilliárdokkal könnyítik az adófizetők terheit. A reform 5-6 éven belül minden funkcionális területen érzékelhető és fenntartható minőségjavulást eredményez, amit az adórendszerben a bevételi oldal visszanyesésével kell nyugtázni. Csupán az állami hatékonyság drasztikus javítása lehetővé teszi a GDP arányos elvonások mostani szintjének (kb. 51%) mintegy akár nettó 40%-os (kb. 6 ezer milliárd forintos) csökkentését és a társadalmi költségek egyenlegének 10%-os (kb 1,5 ezer milliárdos) csökkenését, ami a rendszer hatékonyságjavulásából ered, és folyamatosan nőni fog. Az egyenesadózási rendszeren nem változtatnánk, családtámogatás helyett gyermektámogatási rendszert vezetnék be, amely kiterjedne a felsőfokú képzésben résztvevőkre is legfeljebb 25 éves korig. A feladatok átcsoportosításának megfelelően lényegesen emelnénk az önkormányzatoknál maradó adó mértékét.

A közbeszerzési eljárások, értékelési szempontok, és megnyert összegek felhasználásának monitorozása és teljes nyilvánossága (cs.zoli). Kormányülések (leszámítva a nemzetbiztonságot érintő zárt üléseket) teljes nyilvánossága, on-line közvetítése a kormányportálon. Hosszabb távon internetes szavazási rendszer bevezetése országgyűlési, uniós és önkormányzati választásokon. Állam intakt funkciói: kül- és nemzetbiztonsági politika, honvédelem. Rögzítjük az állam semlegességét mindenféle világnézeti, hitbeli és -- leszámítva a jogrendszerben tükröződő vetületeit -- minden erkölcsi természetű kérdésben. Az állam nem foglalhat állást az alapjogok kérdésében, azokat -- kivételes, háborús vagy nemzeti méretű katasztrófahelyzeteket leszámítva -- nem korlátozhatja, és ekkor is csak arányosan, a kivételes stb. helyzet elmúltával utólagos bírósági jogorvoslat fenntartása mellett.

Gazdaság

A gazdasági élet alapja a nagy hozzáadott értéket előállító magánvállalkozások. Az országot a gazdasági harmadik világ státusába kényszerítő összeszerelő üzemek és közmunka helyett ösztönözzük a szellemi munkán alapuló tőkebefektetéseket (szolgáltató központok, kutatási és fejlesztőközpontok, niche és specializált termelő cégek, banki és biztosítói tevékenység, turizmus stb formájában.), a multik beszállítói körébe bekapcsolódni képes vállalkozások felfutását, és a generációkat eltartani képes családi vállalkozásokat (ebben a sorrendben). A állam tulajdonosi szerepét a nullához közelítenénk, szabályozó funkcióját korlátoznánk, de egyúttal hatékonyabbá és átláthatóvá tennénk, erősítenénk a munkahelyi szervezkedési jogot. A multiknak adott adókedvezményeket hosszú távú beruházási, foglalkoztatási és a beszállítói stratégiájukat érintő garanciákhoz kötnénk (a támogatások visszafizettetésének terhe mellett).

Lényegesen erősítenék a magyar gazdasági diplomáciát nyugat és kelet felé egyaránt. A fenti preferenciák alapján meghatároznánk Magyarország gazdasági stratégiáját, ahhoz szerepvállalókat keresnénk szerte a világban. A gazdasági stratégia alkalmazhatóságát folyamatosan monitoroznánk ésszerű, józan mutatószámok alapján.

(folyt.köv.)

Társadalom

A társadalom nem önálló entitás (kollektívum), hanem egyének társulása rengeteg változó metszetben. Társulások, kisközösségek, klubok, egyesületek, egyházak minél sűrűbb közege biztosítja egy egyén  identitásának minél szélesebb palettáról történő, minél kiegyensúlyozottabb megválasztását és a társadalmi tolerancia erősödését (az intolerancia meglátásunk szerint nem pusztán identitásbeli, hanem hatalmi kérdés, mégpedig az indentitások hatalmi -- különösen állami -- elismertetéséért és erősebb pozíciójáért folyó harc eredménye, magyarán az intolerancia is csökken az állami hegemónia megszűnésével). A kisközösségek hálózata emellett erősíti a társadalom primér védekezőképességét az állammal és más hatalmi centrumokkal szemben. Amellett vagyunk, hogy a felsorolt vagy fel nem sorolt közösségek szabadon és mindenféle állami bejegyzés, ellenőrzés vagy támogatás nélkül működjenek. Ehhez kapcsolódik, hogy bár a szekularizációt elősegítő tényezőket nem tudjuk és nem akarjuk fékezni, és -- a világi intézményekéhez hasonlóan -- elismerjük és a világi intézményekével egyenértékű, törvényben meghatározott forrásokkal támogatjuk az egyházak oktatási, egészségügyi és szociális tevékenységét, ösztönözzük őket, hogy éljenek a szabad társadalmak nyújtotta lehetőségekkel, és szerezzenek annyi hívet maguknak, amennyit csak képesek a maguk erőfeszítésével, tanaik meggyőző erejével és a velük szemben elvárható maximális toleranciát kihasználva.

(folyt. köv.)

Alkotmányosság és az alapjogok rendszere

Az Alkotmány mindenekelőtt az állampolgárok alapjogainak, a szuverén választók és az állam közötti megbízási szerződésnek, a kormányzati rendszeren belüli hatalommegosztásnak és a hatalmi ágak meghatározásának, illetve a kivételes helyzet kihirdetésére vonatkozó eljárási szabályoknak a dokumentuma. Az Alkotmány rendelkezéseivel kapcsolatos vitáknak a Kúria Alkotmányjogi Tanácsa ad helyt, amely beadvány alapján vagy peres eljárásban hozza meg a döntését. 

Az állampolgárok szólás-, gyülekezési, egyesülési szabadsága kivételes helyzeteket leszámítva nem korlátozható, azokban az állam törvényt nem alkothat. Ütközésük esetén vagy az érvényesítésükkel kapcsolatos gyakorlati kérdésekben a bíróság dönt. Ugyanez vonatkozik a sajtószabadságra is. Kivételes helyzet kihirdetéséről a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke és a Kúria elnöke közös tanácskozásban egybehangzóan dönthet, és ezt a döntést háromnaponta meg kell ismételniük, ellenkező esetben a kivételes helyzet elmúlik. A kivételes helyzet 12 napon túli fennmaradásáról az országgyűlés az összes képviselő háromnegyedes szótöbbségével dönt, ellenkező esetben a kivételes helyzet elmúlik. Az országgyűlés döntése maximum egy hónapra szólhat.

(folyt. köv.)

Oktatás

Az oktatás rendszere plurális és szabad, de állami minimum követelmények vonatkoznak rá, egységes állami érettségi és felvételi követelmények, és pedagógusi értékelési rendszer mellett. Támogatjuk a magán-, alapítványi, egyházi, vállalati (szak-) stb. iskolák párhuzamos jelenlétét az önkormányzati fenntartású iskolák mellett. Az állam maga nem tart fenn iskolákat, de egységes fejkvótával finanszírozza a rendszert. Az önkormányzati iskolákat iskolaszékek irányítják, amelyek kinevezik az igazgatókat, és a szülői és tanulói testületekkel, valamint az állami szakmai felügyelettel együttműködve biztosítják az iskolákkal szembeni minőségi és egyéb követelmények érvényesülését.

(folyt. köv.)

Egészségügy

Az egészség megőrzése és a gyógyítás a szabad társadalmakban is elérhető kell legyen mindenki számára. A vegyes állami- és magánrendszerben plurális egészségbiztosítás finanszírozza a szolgáltatókat. Az egészségbiztosítási rendszerben járulékfizetői státusban többféle, folyamatosan megújuló, versengő csomag közül lehet választani biztosítótól, életkortól, keresettől, életmódtól, kockázatviselési hajlandóságtól stb. függően. A legalább egy éve munkaviszonyban állók számára a munkájuk elvesztése esetén az állam fél évig átvállalja a korábbi csomagjuk fizetését, utána viszont az életkoruktól és az életmódjukban rejlő kockázatuktól függően írhat nekik elő életmód-változtatást és rendszeres orvosi ellenőrzést annak érdekében, hogy egy megajánlott csomagot biztosítson. A magán- és közegészségügyi intézmények minőséghatékonyságának ellenőrzését más-más szempontból folyamatosan vizsgálja az állam, az önkormányzatok és az egészségbiztosítók.

(folyt. köv.)

Nyugdíjbiztosítás

A rendszer túlnyomórészt magánbiztosítókra épül kötelezően választandó minimális ellátmány és kockázati ellátmány alapú vegyes rendszerben.

(folyt. köv.) 

87 komment · 2 trackback

2013.05.21. 17:15 HaFr

SZABADSÁGOT!!!

A magyarságnak újra megadatott, hogy végigkísérje egy olyan bűntény megtörténtét, amelyben az áldozat ő maga. Megesett ez már, nem is egyszer. A házmesterek és a feljelentők országa vagyunk, ami szomorú, de az életbevágó kérdéseket mégsem ezek, hanem a nagy, rendíthetetlen massza dönti el, amelyik kritikus időben, mint ma, otthon ül bezárkózva a négy fal között, nézi, mi történik, és az istennek sem mozdul -- ezért a dolgok valóban megtörténnek. Adott esetben persze a függöny mögött ücsörgőkért is eljön az állam, de mielőtt áldozattá válthatnának, tudniuk kell: tétlen szemlélők is voltak. Nem méltók a sajnálatra.

Ma a magyar jogállamot folyamatosan és szisztematikus ássa alá egy szűk érdekszövetség, amelyik három éve indította el az alkotmányos jogi és intézményi koherencia, magyarul a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolását (amelybe csak ma belefért a választási jogok újabb korlátozása, a titkosszolgálati törvény módosításával a magánszféra megrendítése, és a negyedik alaptörvénymódosítás átcsusszanása az eszköztelen Alkotmánybíróságon). A magyarok -- néhány tucat tiltakozót leszámítva -- most is otthon ülnek, nem mozdulnak. Agyrémnek beillő indokokkal és sötét, baljós érvekkel támasztják alá (ha egyáltalán alátámasztják), miért jó így nekik -- mígnem visszafordíthatatlanná válik a bűnbanda rombolása, és beleküldenek minket egy újabb zsákutcába, amelyből nincs kiút, csak súlyos szellemi és fizikai károk árán.

Az ellenzék a demokráciáról papol, amikor a demokrácia csak eszköz. Itt nem a demokrácia forog kockán, hanem az emberi SZABADSÁG. És ezt nem az elkoptatott, kivehetetlenül fakó hangoknak kellene elsutyorogniuk végre, hanem érctorkoknak, amelyek felzúgják, hogy igen, a jogállam, a demokrácia, az alkotmányos eszközök mind a szabadság garanciáiként kapnak szerepet a kultúrállamok fejlődésében, és egyetlen funkciójuk ennek a szabadságnak a védelme. A demokrácia nem az államokat, hanem a SZABAD polgárokat hivatott védeni, ezért amikor a hatalom puszta legitimációjává silányul, mint most, akkor valami nagy baj van! A demokrácia nem pártügy, nem -- bah! -- politika, nem olyasmi, amiért pártoknak kell kiállniuk, hanem a társadalom legfontosabb közügye! Az önvédelmünk eszköze. A SZABADSÁGUNK garanciája.

Magyarországon persze nem akkor fordult meg a világ, amikor a mai rezsim elvette az alkotmányunkat, és sokatmondó gesztussal a szabadság és az emberi jogok védelme helyett egy beteg és korrupt országról vallott hagymázas álmait öntötte az alaptörvény paragrafusaiba. A világunk fokozatosan sötétült el attól a pillanattól, hogy a politikai osztály az első szabad választások másnapján képletesen szólva összekötözte és a parlament alagsorába láncolta a közérdeket és a szabadságot -- amelyek azóta sem láttak napvilágot. Orbánék csak kiteljesítik a felelőtlen, korrupt politizálás két évtizedét, amelynek során a szabadság és a közérdek közötti teret kisajátították az állam és csatolt szervei, a polgárokkal pedig szépen fokozatosan elfeledtették azt az egyszerű igazságot, hogy nem ők vannak az államért, hanem az állam értük, és ennek jegyében kell berendezni a világukat.

Az újságoknak rég gyászkeretben kellene megjelenniük, ha komolyan vennék magukat. A rádióknak rég gyászzenét kéne sugározniuk, ha egy cseppet is érdekelné őket vagy tudatában lennének a szabadságra leselkedő veszélynek: hogy nincs már -- a saját gusztusán kívül --, ami elejét vehetné egy ember gátlástalan randalírozásának. Ha az ellenzéki pártok kultúrájában ismert okok miatt nincs is benne az emberi szabadság féltése és a társadalom végső értékeinek pontos tudása, ezért minden szavuk egyformán hangtalanul veszik el az éterben, vannak olyan művelt magyarok, akikben meg lehetnek ezek, de a jelek szerint -- e néhány tucattól eltekintve -- ezek otthon kushadnak. Ez a rezsim, amelyik gátlástalanságában lassan odaér, hogy nem engedheti meg magának a pozícióinak feladását és egy választás elvesztését, a demokráciát szükségképpen tovább fogja rombolni, míg nem az már végképp a múlté lesz, és a szabadságunknak minden garanciája eltűnik.

Emberek, a legfőbb gondotok a SZABADSÁG legyen! Azt kérjétek számon a rabló és mameluk hadakon, amíg egy cseppnyi esélyetek van!

195 komment · 1 trackback

2013.05.20. 11:54 HaFr

Csend, szülés!

Majd ha sok pénzem lesz, megbízom a Tárkit meg az Ipsost, csináljon egy felmérést a magyarok közt arról, hogy mit jelent számukra a szabadság. Ki fog jönni, hogy a fizetett szabadságot. Petőfi, József Attila egy cseppet majd búsong ezen, fordul kettőt a sírjában, a magyarok mítoszai dettó, de Orbán és Mesterházy jelentőségteljesen egymásra pillantva, kéz a kézben felmásznak a szülőasztalra, körülöttük az ifjú Gulyás és Rétvári doktorok (még csak a pályájuk elején, de máris országos szaktekintélyek), Szekeres bába szigorú arccal már egy ideje szülőcsatornát tágít, így együtt lélegzik-tol-lélegzik-tol a stáb, majd pikk-pakk megszülik a rendet.

A két pici mázas Rend, íme, ott sivalkodik most a szülői csecseken, beh bájosak, tiszta Rosemary's Babies. Navracsics docens bekukkant a borítékért. Viktor és Attila kicsit pihegnek még, homlokukat megtörli az Idő, a magyarok virágot és csokit hoznak nekik, kezdetét veszi a százéves Örömünnep.

A magyar nép vigad.

A nemzetidegenek szerint? (Ez volnék én.) A szabadság nem jelent semmit a magyaroknak. Egyre kevesebbet jelent a világnak is, de e "szabadságharcos" nép (amelyik valószínűleg az az egyik legtorzabb önértékelésű nép is a világon), élen járt a fogalom eltemetésében, ami legkésőbb a '60-as évek derekán meg is történt a magyar rónán. Az Éljen a magyar szabadsággal az ajkukon, nem beszélve a Szent Világszabadságról, itt már csak pszichésen terheltek jelennek meg a nyilvánosságban, azt, hogy Európa csendes, már csak a legvadabb fantáziával lehet értelmezni (mert előbb jutna eszébe a polgárnak valami EU-s csendrendelet, mint az elzúgó forradalmak), nem fokozom. A szabadság tök értelmetlen fogalommá korcsosult.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet! Nem ő szüli. Itt az állam szüli a rendet, a kenyeret, a pénzt, magát a bukszát, sőt ha már itt tartunk, a szabadságot is, és Rozika a par excellence magyar politológus. Morzsoljunk el hát néhány könnycseppet az egykori nagy magyarokért, és öleljük honfiúi keblünkre az aszott valóságot! Kicsi is, savanyú is, de legalább magyar -- amint a szabadságunk netovábbja is a fizetett.

7 komment

süti beállítások módosítása