1000 leütés

Na, most, hogy mindenki Attilája talán lelép, elmondanám hogy tizedmagammal megalapítottam a második pártunkat, a Magyar Gyémántkereskedők Pártját, és mától kezdve mi leszünk az egyedüli gyémántkereskedők magyar honban. Ugyan nem csinálunk semmit (ehhez nagyon értünk), se nem termelünk, se nem kereskedünk, se nem keresünk semennyi pénzt, és főleg senki se hiszi el, amit magunkról állítunk, de ha 2019-ben elveszítjük a következő EP-választásokat, akkor éjfél előtt negyed órával ki fogunk állni a nyilvánosság elé, és azt mondjuk, hogy ez idáig maga volt a gyémántkereskedelmi szakma megalázása, semmilyen folyót, ahol szitálhattunk volna, nem bocsátottak a rendelkezésünkre, semmi pénzt nem kaptunk furgonokra meg rabszolgákra, és az ellenfél aranyárusok is elég populista módon a nemesfém tőzsdén fektetnek be, nem a mi bizniszünkbe.

Gyenge metafora, de kb. így képzeli a "demokratikus oldal" és holdudvara a saját demokratikus voltát. Magára applikálja a címkét, várja érte az állami támogatást és a sajtóizgalmat (amit részben meg is kap egyébként, tehát olyan nagy méltánytalanság azért nem történt), közben nem tesz a demokráciáért semmit (az ajkain kívül mást nem mozgat meg érte), és a végén, amikor törvényszerűen bekövetkezik az n-edik elhasalás, akkor kiáll a pódiumra siránkozni. Nyafi, büfi. Utána meg "felajánlja a lemondását" némi számítással.

Weimárosodunk, weimárosodunk? Bullshit. Kell a demokrácia? Dolgozz meg érte! Félted a Fidesztől? Nagy szerencse, hogy van még ebben az országban tízmillió ember, akiket mind meggyőzhetsz erről. Ezzel szemben egy kézen megszámlálhatók a valamire való demokratikus megmozdulások az utóbbi négy évből, de egyiket sem "demokratikus" párt szervezte -- szerettek viszont ráakaszkodni valamennyire a Millától, a Ha-Hán át a legutóbbi Szabadság téri tüntetésekig. Az MSZP & Tsai valójában a demokrácia hiénái voltak, a Fidesz lemészárolta, ők dögették. Attilával ez volt a felállás, kis pénz, kis foci, de elég nagy ahhoz, hogy egy olcsó ember ne mozgassa meg a csülkeit négy éven át. 

A demokrácia a nép nélkül nem igazán jön össze. A jövőre nézvést is mondom. Ahogy nekem sem lesz soha egy valamire való darab gyémántom.

Vasárnap este fél tíz felé úgy látszik, az MSZP lesz a nagy vesztese az EP-választásnak, aminél jobb hír aligha jöhetne a baloldalról. Az MSZP régóta, legkésőbb 2004 óta megérett a bukásra, de Mesterházy elnöksége alatt minden padlót átszakított politikai vonzerőben és erkölcsiségben. A baloldalon ettől kezdve négy egyenlő erő fog küzdeni a végső vezető szerep elnyeréséért, ami akár tartós válságot is okozhat ezen a térfélen, de minden jobb, mint a korrupt, deprimáló utódpárt további hegemóniája!

Pezsgőt bontunk az MSZP kezdődő végnapjaira! Ideje volt már!

A magyar társadalomban az elmaradt polgárosulás beteges vonzódást tartósított az állam és a nemzet iránt. Annak ellenére, hogy a politikai osztály tíz, valójában azonban már legalább száz éve bizonyíthatóan zsákutcából zsákutcába kergeti az országot, a társadalom mindig ennek a politika osztálynak -- és legfőképp a politikai osztály etatista és nacionalista habitusának -- a megerősítésével válaszol. Ez az elképesztő, öngyilkos társadalmi stratégia magyarázatra szorul, amely egy ilyen poszt adta terjedelemben nyilvánvalóan nem tehető meg. Se a magyarázatot nem tudjuk nyújtani, se -- noha igazából erre volna szükség -- annak a módszertanát, hogy miként lehet ebből a helyzetből kivágni magunkat.

Az előbbi társadalomtudományos, az utóbbi politikai feladat volna. Az utóbbi tekintetében sokkal rosszabbul állunk. Már Széchenyi felismerte, hogy a magyar közjogi helyzet (tkp. a politikai rezsimünk) nem optimalizálható anélkül, hogy a vagyonosodás és a polgári mentalitás kialakulása meg ne történne előtte. Ez előtt a több évszázados ügy előtt azonban ma legalább két gát meredezik: az egyik maga a politikai osztály (a politikai rezsim haszonélvezője), amelynek nem érdeke az államot kiengedni a kezéből és a társadalmat felszabadítani, a másik a polgári fejlődés hiányzó nemzetközi kontextusa, ti., hogy a Magyarországnak kijelölt vagy Magyarország által a világgazdaságban betölteni képes hely nem kedvez az átfogó polgárosodás és a társadalmi integráció programjának, paradox módon az ország túl szegény ahhoz, hogy belátható időn belül érzékelhetően előre lépjen a polgárosodásban. Hiányoznak és tartósan hiányozni fognak a társadalmi kompetenciáink és erőforrásaink a versenyképességünk növeléséhez, ami egy borzasztó csapdahelyzet.

A versenyképességünk alapjainak és a polgári fejlődés hiányzó felhajtó erejének legalább részleges pótlására csakis az élősködő politikai rezsim visszaszorításával lenne remény. De a rezsim -- és itt nem csak a szélsőségesen társadalomellenes NER-re, hanem a legtöbb választható politikai stratégiára is gondolok -- láthatóan nem érdekelt ilyesmiben. Ma tehát valójában az állam és az államnemzeti ideológia a legnagyobb ellenségei a társadalom regenerálódásának, a közösségi hálózatok kialakulásának, a közbizalom erősödésének. Leszámítva az ellenérdekeltségüket, a rezsim haszonélvezői talán nem is értik, hogy egy versenyképes társadalom a korunkban pontosan a merev állami logika és az etnicista intolerancián és korszerűtlen világképen alapuló nemzeti megoldások ellenében vihető csak sikerre. Ma az állam és a totalitárius nemzeti gondolat a hosszú távú szegénység garanciái.

Félő, hogy az a társadalom, amelyik az etnikumának (vélt szubsztanciájának) túlélését már túl sok ideje a saját tagjai túlélése elébe helyezi, az identitását egyoldalúan a kollektívumból eredezteti, és a biztonságát önmaga helyett az államától várja, nem fog erre rádöbbenni, mielőtt az évszázadok óta tartó hanyatlása újabb fordulatot vesz, és tartósan Európa legszegényebb népei közé csúszik le.

Az Atético meze. Miről is szavazunk holnap? Tényleg, miről is?

A nyugati konzervatív -- egyébként a keresztény perszonalizmusban gyökerező -- álláspont szerint az ember dönteni, cselekedni, szeretni és bűn elkövetésére képes egyén, ebből fakad egyáltalán a megváltásának a lehetősége. Aki a morális individualizmust tagadja, olyan anti-teista, pogány, materialista álláspontot vall, amelynek semmi köze Európa sokat emlegetett keresztény gyökereihez. Kollektívumokat, nemzeteket, családokat nem lehet megváltani -- Krisztus nem foglalkozik ilyesmivel. Ez Orbán Viktor asztala. A konzervatív lehet büszkén és okkal ateista (Istentől távol élő, de Istent toleráló ember), de anti-teista pogány -- így nacionalista és kollektivista -- nem. Isten jelenvalósága a nyugati civilizációban az autonóm személy iránti tiszteletben nyilvánul meg. Aki ezt tagadja, az embert kollektívumoknak rendelné alá, az pogány, barbár. A mai magyar jobboldali államrezon pont ilyen anti-teista, pogány, barbár akkulturációba hajtja a magyarokat. 

Csak azért mondom ezt, mert az az óriási műveletlenség, sületlenség, és agresszió, ami az utóbbi napok során elöntötte a médiát egyfelől az ízlésemtől távol álló Conchita nevű ember mint jelenség kapcsán, másfelől a Kerényi nevű alattvaló aktív buzizásától megittasulva, vidáman kimerítik a pogány társadalmakra és anti-teista nemzetekre jellemző halálos civilizációellenességet. Conchita megítélése a kormánypárti sajtóban abból a tökéletes félreértésből táplálkozik, hogy ami egy szubkultúrában (konkrétan a Székelyföld nevű mentális skanzen szuvenírjeiből budai polgári körök által összetákolt ideológia és a revizionista államkatolicizmus találkozási pontján) hundert procent autentikus és igaz keresztényi álláspontnak tűnik, az nem csak a nemzet érdekét (ti. önvédelmét) is szolgálja, hanem egyszersmind az igaz magyar erkölcsiség talpköve (igaz magyar = keresztény fideszes). De már az a feltelezés is, hogy ilyen talpkő létezhet tagadja az autonóm erkölcsiséget és ellentmond a keresztény antropológiának, amely minden erkölcsi álláspont képviselőjének megváltást ígér. Épp ez a lényege: ti. a megváltás a hibás döntéseink effektuálta bűneinktől. A nemzeti lényeggel és annak erkölcsi tartalmával operáló "politikai kereszténység" (valójában pogány bálványimádás) ellen az egyházak mégsem tiltakoznak, ellenkezőleg. Nagyon ritka megszólalásoktól eltekintve úsznak a farvizén.

A nemzethalál és a nemzeti önvédelem kényszere Magyarországon régi frusztrációk, és az egyik legvalószínűbb forrásai (helytelen politikai döntéseket indukálva) a magyar politikum és az ország kudarcainak. A Conchita-jelenség fenyegetésként való megélése (amit a Heti Válasz releváns címlapja sejtet) azzal a tökéletesen téves előfeltevéssel operál, hogy egy nemzet megőrizhető (vagy ami még rosszabb, visszaállítható) egy idealizált, valójában kizárólag (többnyire) fizetett értelmiségi agyakban élő, kanonizált formában (formába). A személyi autonómia, a döntés, a cselekvés a bűnelkövetés képessége e "politikai kereszténység" szerint nem illet meg bárkit -- Conchitát és a buzilobbit például nem. Amit Isten elrendelt, azt a "politika kereszténység" felülírja azzal, hogy kitagadja a morálisan kompetens személyek sorából a szubkultúrájába nem illő személyeket. Nem kevesebbet mer megtenni, mint a kereszténység nevében dönteni bűnről és megigazulásról -- Isten helyett. Ehhez képest a hitetlenség jámbor istenfélelem. A magyar társadalom csak a jobboldal képe szerint keresztény -- de ez a kép is hamis. A társadalom valójában -- ahogy a jobboldal működteti -- pogány és bálványimádó, a bálványa a jobboldal törzsi értékeire és érdekeire szabott nemzet.

Vegye észre a tisztelt jobboldali polgár: a kereszténység számára csak egy, csak egyetlen egy dolgot ír elő az embertársával kapcsolatban: szeresse, mint önmagát. Az ítélkezést hagyja Istenre. Vegye észre a bálványimádó egyházi kar: vagy ennek az individuumnak -- a Conchitáknak -- a védelmére szegődik, vagy elenyészik. Elhiszem, hogy a közéleti aktivistáknak és a püspöki karoknak ez kevés a világi céljaikhoz. Na én pont teszek erre, ahogy nálam sokkal értőbb hívők is tettek a múltban. Nem is szerették őket a világi hatalmak.

Van-e a keresztény toleranciának határa? Nincsen. (Arra a mellékes kérdésre pedig, hogy fenyegeti-e a transzvesztita előadó a magyar társadalom integritását, annyit mondok: ha ez veszélyezteti, akkor meg is érdemeljük.)

Eddig volt a Jobbik, a valamilyen (Magyar vagy Antiszemita, nem emlékszem, végül mennyire őszinte) Hajnal, a szélbalon néhány lökött erő, amelyik kedvvel szajkózza, hogy globalizmus, globalizmus, de ennél többre még véletlenül sem jutott a világmegváltásban, van ez a nagyon furcsa LMP, amelyikről bármelyik pillanatban a nyakunkba kaphatunk bármit, ami tőke- és modernség-ellenes, a lényeg, hogy versenyképtelen legyen, és már amikor azt hinnénk, ennyi elég, kiderül, hogy a széljobb mellett veti ki a horgonyát Madame Seres és társasága is, a Haza Nem Eladó (eredetileg a devizahitelesek érdekképviselői, mostanra azonban már átfogó világképet kifejlesztett -- lásd, globalizmus, globalizmus) Mozgalom. Az ember azt hinné, valamit osztogatnak Magyarországon a szélsőségnek a diliflepni mellé, hogy így szaporodásnak indult. Cukorkát, ingyen szakszervezeti tagságot, kis zacskó földet, előbb-utóbb úgyis kiderül, ma Magyarországon semmi lényegtelen nem marad titokban.

Ezek a bevallottan kapitalizmus-ellenes és államfetisiszta (tehát szegénységpárti) nyomelemek a ma esti ATV-vitában ennek megfelelően tök ugyanazt mondták, de tényleg, semmi különbség nem volt: adjátok nekünk az államot, mi meg munkahelyet teremtünk az adótokból, ki vörös, ki zöld, ki nemzetiszín égbolt alá, de nagyon jó lesz. Mellettük figyelt a bevallottan szocialista Szocialista Párt, amelyik a szolidaritásból próbál meg munkahelyeket kicsikarni, de ha egy mondatnál többet kell volna mondania Szanyi úrnak erről a varázslatról, félő, ott helyben leomlott volna a fátyol a kiskunsági keynesianizmus aszott pofájáról. Na de nem is arról szólt ez a kitttűnően megkoreografált alkalom, hogy a valahonnan jövő értelmes kérdésekre valaki értelmes válaszokat adjon.

Mindazonáltal kár, hogy Pelczné elegánsan távol maradt, mert az alá a narancs ég alá, amit ő festett volna munkahelyteremtés és a nemzet képviselete címén, én is beálltam volna kalandvágyból, vágynék oda, mint a Jamie és a csodalámpa csúszdájába, zeneszóval, pizsamában... cserebogár, sárga cserebogár. Most eszmélek, hogy sajna meg is kapom. (Végül, ha jól emlékszem, Bajnai Gordon is megjelent a stúdióban, de megint el tudta érni, hogy még azoknál is kevésbé legyen jelen, akik nem voltak jelen, ez az ő specialitása, mióta ismerjük és szeretjük. Kár, mert valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ő legalább nem szocialista, nem azt költi, ami a másé. De az már régen volt, tán igaz se volt.)

Ezt az elképesztő színvonalú (tévesen "vitának" nevezett, valójában) tökéletesen anti-européer, ostoba hakni tökéletesen elárulta a magyar politika minden mondanivalóját. Az egyoldalúan államelvű, gyakran szélsőségesen demagóg pártok választéka egyre tágul, miközben semmilyen életjelet nem mutat a reális társadalomképpel és nyugatias politikai reflexekkel megvert törpe kisebbség. A magyar társadalom honorálja a szélsőséget és elutasítja a kapitalizmust. Így aztán egy ilyen vitán betanult panelek, vágyálmok és az acsarkodás légkörében a szocializmus minden fajtájából kap az arcába a nagyérdemű, de semmit nem tudhat meg arról, hogy mi lehet a menekvés a mindent bevonzó fekete lyukból, ami az egyetlen valós, mindenki életét befolyásoló hungarikumunk. 

A miniszterelnök szerint. A miniszterelnök autokrata méltóságként péntek reggel éppen emberi életekkel játszadozik. Mit neki! Mit neki az Úristen, mit neki az EU (sőt!), mit neki az ízlés!

Úgy véli, meg kell nyitnia a frontot a halálbüntetés felé, mert így válik középutassá az életfogyt melletti meggyőződése. A miniszterelnöknek semmi sem számít, amikor a maga igazát kell belemanipulálnia a híveinek fejébe. 

Magyarországon jellemzően nincs társadalmi vita a tényleges életfogytiglanról, mintha az egész csak jogi (és végeredményben adminisztratív orbáni) döntés volna. A társadalmak azonban éppen az ilyen vitákon edződnek, kulturálódnak, szoknak össze -- de persze a kormányfőnek ez nem érdeke, ha nem ő edz, kulturáltat, és szoktat össze. De ő teszi, ezért a sintértelepi vonyítás, vicsorgás a magyar közéletben. Egy volt komcsi, most éppen  "a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott" lebuzizza a magyar színházi szakmát, csak mert (még) nem ő irányítja azt, noha megtett már mindent, amit lealjasult ember golyószóró nélkül megtehet. Noha nem hallgattam az interjúját, csalódnék, ha a kormányfő a Szentmise invokációja mellett türelemre és jó ízlésre intette volna a hívét, netán ott helyben, a nagy nyilvánosság előtt megvonta volna tőle a "magyar kulturális értékek megőrzésének" feladatát.

Miért is tenné. Az ő törzséből kihajtott ágacska ez az ember is.

Pintér Attila csapata takarékosan, okosan, gondolatban végig mezőfölényben játszva igazolta a stadionépítési program alapfilozófiáját, miszerint engedjünk egy kicsit lopni a kisebbségnek, és boldog lesz a többség -- amit egyébként a versenyképes nyugati társadalmak boldogságmaximalizáló szemléletének pontos átültetése a speciális magyar körülmények közé.

Ha máshol nem, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre vezető visszaúton a dánok biztosan megértették, hogy nem sok babér termett számukra a gyönyörű nagyerdei stadionban, hiszen az a két kis gólocska, amit igen alacsony hatékonysággal, verejtékezve, fölösleges nyomás alatt tartva a magyar kaput elértek, tulajdonképpen a mi javunkat szolgálja. Ha hozzáteszem ehhez, hogy a két helyzetből belőtt két magyar gól méltó hálája volt a magyar válogatottnak a világszínvonalú hazai körülményekért, akkor azt is láthatja mindenki, akinek van szeme, hogy ez az este a válogatottunké és a magyar embereké volt. Úgy vélem, a buszról leszállva, pláne a check-in pultok előtt már nem volt dán, aki ne ugyanígy vélte volna, talán ezért is volt a pánikszerű távozásuk a menetrend szerinti koppenhágai járattal.

Pintér Attila a jövőről is beszélt. A dicséretes visszafogottsággal nyilatkozó vezető edző figyelmeztetett: a következő, spanyolok elleni mérkőzés a megszépült kozármislenyi arénában távolról sem lefutott. Nem mehetünk biztosra, elvégre a spanyoloknak tiszteletre méltó múltjuk és jelenük van, de -- így Pintér -- a jövő a fociban is a magyaroké, és ezt előbb-utóbb mindenkinek tudomásul kell vennie. A június 31-re tervezett németek elleni meccs az FTC akkor felavatandó oroszlánbarlangjában pedig méltó megkoronázása lesz a már másfél hónapja zajló megfeszített szakmai munkának , és igazolja majd a Szabadság téri megszállási emlékmű üzenetét: Európa hozzánk jár tanulni. Az edző az újságírók vastapsa közepette hagyta el a sajtótájékoztató színhelyét.

A három jelentősebb szocialista pártunk közül a két kisebb (MSZP, Jobbik) vitatkozni fog a harmadik (a Fidesz) távollétében, na, nem fog megrendülni a világegyetem. A majd elhangzó "gondolatokat" borítékolni lehet, az arcok sem éppen frissek vagy izgalmasak, a "kipróbált" szó inkább illik az átlagra. Nyomott, előázsiai Európa-feelinget várok, fel vagyok dobva, na.

Az MSZP-nek némi belső tusakodás árán sikerült elérnie, hogy mielőtt elesne ettől a média-lehetőségtől, mégis csak élni fog vele, aminek kb. akkora a jelentősége a választási eredmény szempontjából, hogy semekkora. A három szoci párt elviszi kis szerencsével az összes mandátumot, már mindenképpen beláthatatlan perspektívák állnak előttünk.

Nos, kétségtelenül van jelentősége annak, hogy az euroszkeptikus kódnéven futó Putyin-zsoldosok mekkora létszámban fogják kovácsbélázni az EU-intézményeket, no de sokat elmond a feltartóztatás politikájáról, hogy balszoci oldalon Szanyi viszi csatába az "európai gondolat" híveit.

Persze semmiféle megrendülést nem érzékelek a választókban ezzel kapcsolatban, de miért is kellene, hiszen csak az európai politikai valóságunkról van szó, ami a következő években így fog kinézni: Orbán fogja verni a tam-tamot (önmagában nagy élmény), nyomában jobbról Morvai, balról Szanyi fogja helyrebillenteni a hitet a magyarokkal kapcsolatban, néha szólásra emelkedik még (középfokú angol nyelvvizsgával) Veres János (Gyurcsány eposzian sikeres pénzügyminisztere) és Kovács Béla (fluens orosz nyelven). A jó Isten is így szeretné látni a magyarok reprezentációját a világ kultúrfelén. De ha Ő nem, a magyarok biztosan.

Ami pedig ezt az elaggott antifasiszta népfrontosdit illeti, üzenem a Jókai utcába, hogy ha lenne egy, csak egy szál nézhető arcuk (=hiteles politikus stb.), akkor nem okozott volna nekik nehézséget eldönteni, hogy vitázzanak vagy ne vitázzanak, hanem kusba' lenne az egész balos értelmiség, mert alig várnák, hogy a Hiteles Politikus földbe döngölje a szegény deprivált magyarokat megtévesztő jobbikos nácit. De nem, ők természetesen a vitáról vitáznak, erre a célra ki lehet bérelni az ÉS-től kezdve az utolsó szoci blogig az összes szimpatizáns felületet, miközben egyik européer demokrata ügyeleten sem kellemetlenkednek azzal, hogy Mesterházynak már rég a csányoszrói alapszervezet nyugdíjasfórumán kéne töltögetnie a vizet. Mert, mondjuk, az utóbbi enyhén szólva előrelendítené a dolgaikat, nem úgy, mint a Jobbikkal szembeni "stratégia" (fuldokló röhögés a karzatról) helyes megválasztása. 

Meghallgatám Varga és Cséfalvay szakértő urakat, amint megfúják a fanfárokat a gazdasági adatok láttán, és ki tudja, hanyadszor az utóbbi 12 esztendőben, szembesülém a szisztematikus valóságtorzításnak az érzékekre gyakorolt kegyes hatásaival. Engedék ugyanis a kísértésnek, és rövid időre bódultba kerülék az olyan kijelentésektől, hogy "Európa leg..." meg a "régió leg..." meg a "nyolc év leg..." -- hát, jó vala. Ha rövid es vala.

Mert kénytelen voltam felébredni, na mire?

1,1%-os negyedéves GDP növekedés (ezt is milyen forrásokból? és hol van ezek között a versenyképes magyar tulajdon? és hol van ehhez képest a régió?), 84,6%-os bruttó államadósság (picit vegyük elő újra harcos és definitív miniszterelnöki tódításokat az államadósságnak egy nemzet életében betöltött végzetszerű szerepéről, mintegy három évvel ezelőttről!), ezermilliárdok szabályos eltűnése a rendszerből, a versenyképességi, szegénységi, PISA- stb. ranglistákon való konzekvens lecsúszás, a sajtószabadság- és a korrupciós indexünk kitartó romlása, beruházási ráta a béka feneke alatt, magyarán a társadalmi kompetenciák újratermelése már a tegnapelőtti szinten sem működik ... igen, hallak, olvasó, hogy mi van az ezeket felülütni hivatott deficittartással, deflációval (rendes 3% közeli maginfláció mellett), és külkereskedelmi többlettel... na, mi? Hát semmi. Ezek nem eredmények úgy, ahogy nekünk volt szerencsénk elérni őket. Ellenben mind sokba kerülnek valakinek, társadalomnak és magántőkének, miközben a halk sóhajtással kísért kiskereskedelmi eszmélkedést pedig az ellenkező értelmű jelek eluralkodásig a külhonban kalandozó magyarok hazautalt pénzeinek tudom be, ha nem haragszik a T. Gazdasági Misztérium. Ugyanis nem lehet másnak. A valóság az, hogy szisztematikus leépülés folyik az egész társadalomban.

Elképesztő felelőtlenséggel folyik a valóság átértelmezése. Dilettáns, a gazdasági mélyvalóságot hírből sem ismerő miniszter, földrajztanár államtitkára, és a miniszterelnök fantaszta jobbkeze szolgálják ki a valóság megerőszakolásának jellegzetes, radikális programját -- és vajon meddig mehet még ez? Ha ők nem látják, hogy a tüdővészes, gennyes sebhelyekkel borított, üszkösödő gazdaságunk lassú megindulása a pincéből a derengő napfény felé nem a kormány zsenialitása miatt, hanem éppen a kormány agresszív dilettantizmusa ellenében történik, vajon miért nem látja ezt a szaksajtó, az ellenzék, a média? Mi ez a folyamatos, alélt picsogás a pillanatnyi gazdasági kép értelmezései körül? Mintha senkinek sem lenne fogalma itt az éppenséggel egymást erősítő negatív tendenciákról, a big picture szükségképpen egyre szomorúbb voltáról! Várják a csodát?! Ez valami új közgazdasági fogalom?

A kormány mindenütt gyatrán teljesít, amit mérni lehet, és mindenütt égbekiáltóan sikeres, ahonnan a mutatószámok észveszejtve menekülnének. Emlékezetpolitika, szabadságharc, folyamatos meghurcoltatás majd ökölrázás az EU-intézményekben, pálinka, akác, életfogyt, "üzenetek" Brüsszelnek, folyamatos élcsapat-komplexus és hadiüzem-feeling. Hogy meddig mehet még a valóság ilyen elképesztő, irracionális meghágása, csak a jó ég tudja. Milyen örvendetes is volna, ha a nép érzelmeinek meghekkelése az értelmének jobbítása érdekében (vagy legalább az értelem titkos akciói mellett) történne! De nem.

Az egész egy robusztus ostobaság, úgy, ahogy van.