A kivételek ellenére kutatások szerint erős korreláció mutatkozik egy ország fejlettsége (fejlődőképessége) és vallástalansága (elvallástalanodása) között.

Ugyan a fejlődésnek és a vallásosságnak is megvannak a maguk árnyoldalai, egy harmadik típusú mérés, a boldogságindexek, mégis inkább a fejlettséggel korrelálnak, azaz -- leegyszerűsítve, szisztematikus egybeesést feltételezve -- az emberek inkább boldogok lennének, mint vallásosak. Erre meg lehet azt mondani, hogy az emberiség a saját sírját ássa -- mert milyen áron boldog és milyen a boldogsága minősége? --, de ez egy következő probléma. (A linkelt kimutatásokat látva szembetűnő Magyarország unikális helyzete: elég vallástalan, mégis erősen boldogtalan. Vessük aztán össze ezzel a kormányzati propagandát és -- adekvát módon -- sírjunk.)

Mégis meg kell mondani, a vallásosság (hit) és a boldogság kapcsolatát illetően ellentmondó kutatások láttak napvilágot az utóbbi időben (itt és itt és itt). Van, amelyik a pozitív korrelációt egyértelműsíti, van, amelyik nem. Intuitíve az ember vele született és kulturális igényei a transzcendenciára igazolhatják a pozitív viszonyt, akár a kauzalitást is (a hit boldogabbá tesz). Az a tény azonban, hogy az erősen vallásos emberek boldogságának mértéke jelentősen eltér országonként (Hollandiában pl. a nagyon aktív hívők 38%-a mondja magát nagyon boldognak, míg Belaruszban csak 13%), illetve egy országon belül kisebb lehet a személyes hitek (pozitív) befolyása és az általuk okozott eltérés a boldogságra, mint az egyes országok boldogságszintjei közötti eltérés (pl. a leghívőbb spanyol is jóval kevésbé boldog, mint a vallástalan új-zélandi), arra utal, hogy az országok boldogságindexeiben a vallásosságnak nincs kirívó jelentősége, illetve még a nagyon hívő emberek boldogsága sem elsősorban a hiten múlik.

Röviden, nem tagadva a vallás kedvező hatását a boldogságra (statisztikai méretekben), az is igaz, hogy az országok és népek boldogságának fontosabb összetevői is vannak (mint pl. a fentebb említett fejlettség), illetve a vallás és más tényezők hatása a boldogság befolyásolására az előbbi hátrányára változik egy adott társadalom versenyképességének növekedésével (hogy egy következő bonyolult mérőszámot hozzak). Azaz, minél versenyképesebb egy társadalom, annál inkább visszaszorul(t) benne a vallás szerepe, ideértve azt, hogy visszaszorul(t) benne a hit fontossága a boldogságérzetben -- jellemzően nagyobb boldogságot eredményezve, mint azonos időben az archaikusabb társadalmaké.

Röviden: a versenyképesség és a boldogság nem állnak ellentétben egymással, sőt erős korreláció, adott esetben kauzalitás van közöttük. Az archaikus társadalmak átalakulása jó eséllyel jár boldogsággyarapodással, de az átmenet nem fájdalomnélküli. A sikeres átalakulás intuitíve azonosítható lényege, hogy az individualitás ne az együttműködésre képtelen egoizmus dominanciájának irányába, hanem a hagyományos közösség(ek) legalább részleges fenntartása mellett történjen meg, új értelmet adva neki(k). Ami Magyarországot illeti, mi mindkét világból (az archaikus, vallásos, közösségi és a deszakralizált, modern, versengő világból is) a rosszabbat kapjuk, valamiféle árnyak birodalmában mozgunk, ahol a múlt árnyai és a jövő előképei harcolnak egymással (ami a kompország metafora egyik változata itt), rendkívüli feszültséget okozva a társadalmunkban. A közösségből etnikai program, a versengő individualizmus helyett öldöklő egoizmus kapott lábra, a fentebb már jelzett anomáliát okozva a vallásosság, a boldogság és a versenyképesség viszonyában.