Szakály: "Az 1920-as törvény abban az értelemben korlátozta a felsőoktatásba bekerülők számát, hogy az megfeleljen minden magyarországi nemzetiség és népfaj lakossági arányának. (...) Ezt lehet sérelmezni, ám attól ez még nem jogfosztás, hanem – meglátásom szerint – jogkorlátozás, és semmiképp nem helyes zsidótörvénynek nevezni."
Well, Szakály úr hazudik, mert éppen a lényeget mismásolja el. A zsidók 1867 óta jogilag izraelita vallású magyaroknak számítottak, és éppen a törvény végrehajtási utasítása minősítette őket nemzetiségnek, hogy elérje velük kapcsolatban a célját. Ez komoly - mondhatni, paradigmatikus - törés volt a dualizmus jogkiterjesztő folyamatához képest. A törvényjavaslat vitája pedig konkrétan az első náci hangvételű parlamenti vita volt a magyar történelemben olyan hangadókkal, mint Gömbös, Prohászka Ottokár és Dánér Béla. És igen, világos volt belőle, hogy a törvény a magyar zsidóság ellen irányult, viszont a közhiedelemmel szemben ezt nem a felvehető zsidó hallgatók számának maximálásával, hanem a többi nemzetiségből - az országos számarányuknak megfelelően - felveendő hallgatók számának előírásával, kvázi a többség pozitív diszkriminációjával tette, egy "zárt számon" belül. Még ezt megelőzően visszaállították egyébként a női korlátot is.
Szokás felemlíteni egyfelől, hogy a zsidóság valóban magas reprezentációja a legtöbb értelmiségi pályán (1910-ben jóval 50% felett az ügyvédi, az orvosi vagy az újságírói szakmákban) feszültségeket okozott a nem-zsidó társadalomban és még nyilvánvalóbban a Horthy-rendszer világképében. Ez így is volt, okozott ilyen feszültséget. De nem lehet egyszerre asszimilációt hirdetni és utána utólag újraértékelni ezt a folyamatot azzal, hogy az asszimiláció túl jól sikerült. Miközben más befolyásos rétegek -- pl. a gyárosok vagy a földbirtokosok -- körében nem annyira. Miközben egyéb - tényleges - nemzetiségek asszimilációja pedig egyáltalán nem sikerült. Akkor tehát mit is akarunk? (Mint tudjuk, Szabó Dezsőtől, Féja Gézától és Németh Lászlótól a virtigli nácikig egységes volt az asszimiláció negatív megítélése, mint amelyben már a magyar etnikum "sajátos fajisága" forgott kockán az agresszív kisebbségekkel szemben. De hogy mennyire volt ebben ludas a magyar osztályszerkezet vagy a kisebbségek eredendő kirekesztése bizonyos jogokból és foglalkozási ágakból, aminek hatására ezek az ún. szabad - értelmiségi és pénzcsinálással kapcsolatos - pályákon koncentrálódtak, azt persze nem vizsgálták. Csak annyit éreztek vagy tudtak, hogy a tömegtársadalom és a demokrácia nyomásával, valamint a gazdasági és szellemi élet átalakulásával leginkább a zsidóság befolyása nő az országban, míg a hagyományos magyar pozíciók meggyengültek, ezt azonban etnikai és nem modernizációs problémaként azonosították, ami teljes vakságra vall.)
És hallani azt is, hogy seregnyi országban voltak - nem okvetlenül a zsidók ellen irányuló - hasonló törvények. Ez is igaz. A különbség az, hogy az 1920. évi XXV. törvény -- amelynek a zsidóságra sérelmes értelmező rendelkezéseit egyébként 1928-ban visszavonták -- a lehető legrosszabb kontextusba került a későbbi zsidótörvények társaságában és a Holocausttal a folyamat végén. Ez nem történt meg se Amerikában, se Kanadában.
Egy kis ízelítő a végére a törvényjavaslat vitájából Gömböstől, hogy világosan lehessen érzékelni, milyen hangok voltak Magyarországon már 1920-ban (miközben sok illusztris politikus és tudományos tekintély elhatárolódott a törvénytől): "A szabadkőművesség, a szociáldemokrácia, az összes internacionális szervezetek révén a zsidóság nemcsak bent az országban, hanem kifelé is uralta a helyzetet és még ma is uralja. [...] Mikor bekövetkezett a forradalom és mikor már október 31-én itt volt a trikolórba öltöztetett bolsevizmus (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) s mikor láttam, hogy egy pár keresztényt, - mondjuk mintakeresztényt - még most is odaállítanak... és mögöttük a Jászi Oszkárok s a szabadkőművesség van, amely tudtommal akkor már teljesen zsidó kézen volt és a szociáldemokrácia, amely az ártatlan munkástömegeket szintén a zsidók járma alá hozta, ezek mind mint hadsereg állottak egy pár zsidó vezér mögött s miután kénytelen voltam annak idején az országot elhagyni és éppen Bécsbe kerültem, ahol Wichtl professzor lakik, aki a minap előadást tartott a szabadkőművességről és ott a Reichspost révén megkaptam az adatokat és csodálkozással láttam, hogy a szabadkőművesség, amely a liberalizmushoz hasonlóan, szintén nagyon szép jelszavakkal indult, tulajdonképen semmi egyéb, mint egy nagy zsidó világuralmi törekvésnek az eszköze." Nna, parlagiságában is ismerős, nem?
