Piaci kofa: szembejön veled egy ügy és rászállsz. Elmegy, rászállsz a következőre. Eladnád magad és az ócska portékádat, de csak nem megy. Nem akartam durvábbat írni, pl. a légy meg az anyag kapcsán, mert nem.

Az az olcsó örömködés, ami nemcsak a FB-társadalomban, hanem az ország vezetésére magukat képesnek látó ellenzéki vezetőktől (első- és másodvonal) folyt kivált tegnap a Szájer-ügyben, előtte meg a Demeter-ügyben, nos, kiábrándító. Elképzelem, amint Churchill, Adenauer, de Gaulle vagy Thatcher ezen a nívón ragadták volna meg az országuk akkori válságát, vajon fennmaradt volna-e a nevük a történelemben. A mi válságunk nem véres, nem világrengető, mint egyiküké-másikuké volt, de más szempontból mélyebb, elhúzódóbb és bonyolultabb.

Egy dolog -- maradva az utóbbi hazai ügyecskénél -- Szájer kettős élete. Egy másik -- ha a szégyellnivaló politikai szerepjátszását is nézzük -- a hármas élete és a lebukása fölötti politikai lényegű káröröm a publikum szintjén (felejtsük most el az öncélú buzizást a "liberálisok" háza táján); de ezektől különböző (színvonalú) dolognak kellene lennie annak, ahogy egy mély válságban lévő nemzet vezetésére aspiráló politikai vezetők kezelik a helyzetet. Azok a pártvezetők, akik képtelenek politikai fogást találni Orbánon, mert nincs hozzá világképük, erkölcsi súlyuk és verbális tehetségük, eddig is folyamatosan Orbán hibáiból és bűneiből akartak várat építeni maguknak -- hasztalan. Az alapozásig sem jutottak még. Most se fognak. A hangosabb sikerük oka a nagyobb hiba. Nincs szó Orbán istenítéséről, látom a folyamatosan nehezített pályát, amit épít, de azt is látom, hogy nem ez az ellenzéki győzelem fő akadálya, illetve ha közös listával stb. végül legyőzik, láthatóan végképp hatalomtechnikai ügyekre redukálódik a magyar politika értelme az egyik és a másik oldalon is, mert sehol sincs nemzeti érdekű tudás és akarat. Legföjebb azt lehet nagyjából tudni, hogy a mostani ellenzék -- éppen mert kevésbé koncentrált -- kevesebb kárt okozna kormányon.

Olvastam a tegnapi posztjait és láttam tegnap Fekete-Győr teljesítményét Rónainál, nem volt vonzó finoman szólva. Nemcsak megalapozatlan és a decenstől nagyon távol álló álló kijelentéseket tett élő adásban, de a hangszínétől, a testmozgásán át a mondatfűzéséig érzékelhető volt az ember könnyű súlya, amivel lépten-nyomon igazolja, hogy fogalma sincs se a felelősségéről (10%-os párt, de mégis), se a feladat horderejéről, se a karaktere hiányosságairól. Le fog peregni néhány év, míg akár csak a saját pártja is -- ha lesz egyáltalán még -- belátja ezt. És, hát ja, Fekete-Győr még a legpotensebb pártvezető. Csakhogy ott az ego, a hiúság, a gyenge saját közeg, ami nem pofozza a megfelelő pályára, nem segíti a fejlődését... És ezek a fiataljaink, a jövő, akik már lassan középkorúak, és hézagmentesen épülnek be a magyar valóságba a kisebb-nagyobb lódításaikkal, alaptalanságukkal, alacsony horizontjukkal, nagyotmondásaikkal, megélhetési céljaikkal.

A rezsim egyik megalapozójának kirobbantásához a közéletből egy ereszcsatorna alkalmasabb volt, mint a teljes magyar ellenzék tíz éve. Ha az ereszcsatorna ereszcsatorna, akkor ők mik? Kérdezem ezt úgy, hogy ismerem (és el is ismerem bizonyos tekintetben) a botrányok hasznát a demokráciákban: az erkölcsi felháborodás sodort már el rezsimeket, és ha valamiben bízhatunk kis hazánkban, akkor az jószerivel csak ez. Ilyen értelemben tehát a Demeter- és Szájer-botrányok "jövőképesek": na de hogy a leendő politikai vezetőink ne tudjanak súlyt adni a bulvártörténéseknek, hanem azzal menjenek meg a TV-stúdiókba, amit Mari néni és az ifjú Töhötöm szájáról lopnak le (eddig rendben, szinkronban kell lenni a néppel), viszont meg is maradjanak ezen a szinten és nem ragadják meg az alkalmat a nemzet tragédiájának és feladatainak pontos rögzítésére (amihez a botrány, sőt maga Orbán és a NER is csak illusztrációk), nos, ez szomorú, végtelenül szomorú. Lehet nálunk a kelleténél szaftosabb (identitás- vagy identitásborzoló) botrány, elvégre ezt mindenki érti, de ha a NER-t végül a botrányai húzzák majd le (és láthatóan ez a tendencia a tavalyi önkormányzati választások óra), akkor a mai ellenzék kormányzása is a bulvár szintjén marad majd. Mert akik ellenzékben gyengék voltak, vajon miért lennének alkalmasabbak kormányon?