Petrás Mária népi énekestől visszavonták a Zsidó Nyári Fesztivál szervezői a felkérést, amely alapján fellépett volna a rendezvényen, mert P.M. nép énekest valaki összefüggésbe hozta radikáljobbos rendezvényekkel, talán éppen a Magyar Szigettel is. (Valami ilyesmi.) Petrás repült, vele szállt (önként) a Muzsikás együttes is, nagyon helyesen. Mai napi hír az is, hogy a Klubrádió napi rendes "közvéleménykutatása" szerint a betelefonálók, ha jól emlékszem, 88%-a (az előbbitől függetlenül) egész egyszerűen betiltaná a Magyar Szigetet. Nem akarom most hosszan bizonygatni, amit minden józan ember sejt, hogy a baloldali-liberális közeg az ég egy adta világon semmivel sem toleránsabb, mint a jobboldali -- azt akarom megmutatni, hogy a toleranciára való folyamatos felszólítás a baloldalon nem csak kontraproduktív, elfogult (hiszen a tolerancia a liberális hagyományba tartozó norma), hanem, hogy teljesen szembemegy a józan ésszel is.
Ami viszont kétségtelenül konzervatív elfogultság: hogy az előítélet alapjaiban kulturális, identitás- és önvédelmi reflex. Előítéletesnek lenni ésszerű. Az előítéletesség egy bizonyos fokig a túlélés záloga, utána persze éppen az ellenébe is fordulhat, ha akadályozza az alkalmazkodást (vagy másokat fenyeget, amivel visszacsapást és agresszióhullámot vált ki), de a lényeg: nem ab ovo hülyeség. Az, ami konzervatív elfogultságnak (antropológiának) tűnik, viszont távolról sem az, ha az előítéletesség másik oldalát, a tolerancia mindennapi gyakorlatát nézzük. Nincs ugyanis olyan politikai ideológia vagy beállítottság, amely eleve toleránsabb lenne a másiknál. A liberálisok esetében a fénytörést az okozza, hogy ők a toleranciát kvázi kisajátítják, és csak ebben az értelemben nevezhetik magukat "toleránsnak" (pontosan, ahogy a jobboldaliak "nemzetinek"), de leíró értelemben -- a többi, ellentétes nézőpont elfogadóiként -- semmivel sem sikeresebbek a toleranciában, mint bárki más.
A liberálisok "toleranciája" nem tényleges toleranciára (a másik elfogadására) utal, hanem arra, hogy ez az önkép (hogy ők toleránsak) a csoportképződésük alapja, a közösségük szervezőelve (más egyéb mellett). Ez azonban olyan privát elv, amelyhez komoly tartalmi elvárások járulnak, és így akarják (az elvárásokkal együtt) kiterjeszteni mindenki másra. A toleranciáról szól-e például a melegházasság? Igen, ha a liberálisok -- tartalmilag bekötött -- toleranciértelmezését vesszük. Nem, ha (a sztereotip) konzervatív politikai értékrendet (amely szerint a jogkiterjesztés nem okvetlenül erősít egy kultúrát). A liberálisok toleranciája intoleráns a többiek saját (privát) elveivel szemben.
De nem a kritika a célom itt, hanem a megértés. A liberálisoknak sincs kevésbé szükségük közösségre, amelyben biztonságban érzik magukat, mint a radikáljobbosoknak. Mindössze a közösségek szervezőelvei és -értékei mások. A liberálisok sem kevésbé agresszívek, mint a radikáljobbosok (erről itt-ott forgolódva magam is éppen elégszer meggyőződtem egyetemi szobáktól a nyilvánosság tereiig sokfelé), csak ők a "tolerancia" privát értelmezése nevében teszik ezt. (Hajszálra úgy, ahogy egy virtigli jobboldali számára sem lehet "nemzeti" egy baloldali liberális.)
Tehát összefoglalva: a tolerancia értéke viszonylagos, ahogy a gyakorlata is borulékony, bárki gyakorolja is. Intoleranciára viszont szükség van az identitásunk egy részének megőrzése érdekében. A konzervatívok szerint az identitás jelentős része a személyen túli világban van lehorgonyozva, ezért nagyon fontos a közös kultúra viszonylag intakt megőrzése, vagy legföljebb belátható módosítása. A muszlimok tömeges befogadása a liberálisok szerint tolerancia (és emberiesség stb.), a konzervatívok szerint viszont énünk jelentős részének veszélyeztetése (is), amellyel szemben az intoleranciának ésszerű helye van.