Lánczi András: Magyarországon megvalósult a liberális demokrácia. Azt nem kell védeni, számon kérni, ami megvalósult – megjegyezve: az a nagy kérdés, a jövőben hogy és mint legyen.
"Kritikátlanul tovább azt mímelni, hogy ezek a dolgok így mehetnek, nem megy" – fogalmazott az elemző.
A Századvég Alapítvány elnöke megjegyezte, a miniszterelnök a beszédében folyamatosan utalt arra, hogy a szociális piacgazdaság válaszút előtt áll. "Kétszáz éve ezzel a szabadversenyes kapitalizmussal küzdünk" – emelte ki az elemző, aki szerint két válasz lehetséges: vagy azt mondjuk, hogy államelvű módon közelítünk ehhez, vagy azt, hogy mindent a piacra hagyunk. "Jelzem, ez utóbbival még senki nem kísérletezett" – fűzte hozzá.
A legalkalmasabb ember szólalt meg a sok bátor meg nem szólaló után. Irónia nélkül. Amit Lánczi vagy Tellér nem tud a kormányfő bölcselmeiről (még azelőtt, hogy a kormányfő tudná őket), az nincs is. Liberalizmusellenes érvelés volt, mondja az előbbi. Köszönjük, ezt tudjuk. Azt viszont furcsálljuk, hogy bárki is kritikátlannak tekinti az elmúlt négy évet a liberalizmus szempontjából: hadd ne soroljuk fél oldalon át a jogállam-, szabadság-, erkölcs-, és közjóellenes intézkedések garmadáját. Ja, hogy vannak fokozatok? Valóban, mi jöhet még, ha a tusványosi illbsi bölcselkedés sem fúlt öt perc után közröhejbe? Közröhejt érdemelne speciel az is, hogy ideológusok és politikusok, akik életükben nem próbáltak meg még megélni a szabadpiacon, csak és kizárólag közpénzeken élősködtek, kétszáz éves permanens "küzdelemnek" láttatják a történelmünket (a világét? a magyart?) a szabadversenyes kapitalizmus ellen -- mialatt a nyugati civilizáció épp a szabadversenyes kapitalizmus és a protestáns etika alapján állva vált mindenki irigyelt emigrálási célpontjává, ezen az alapon állva adott jólétet a polgárainak és a világon közvetve számtalan szerencsétlenebb népnek (noha ez utóbbira senki sem kötelezte), és ezen az alapon tudta megvédeni a világot a náci, a bolsevik, plusz hébe-hóba (mint most) a szalonfasiszta agressziótól... Közben korrigált oda meg vissza? Nem áll mereven, mint a zászlórúd? Na és? Ez a szabad népek privilégiuma. A szolganépek meg a sérelmeiket babusgatják, mítoszokat faragnak magukról, és hagyják, hogy az ostoba politikusaik megőrjítsék őket.
Ezek a közpénzen eltartott ideológusok fenyegetnek a szabad piaccal, amellyel szemben (nem találja ki az olvasó) érvnek gondolják, hogy még nem valósult meg! Hadd kérdezzem meg, akkor ugyan miért (egyedüli) alternatíva vele szemben az etatizmus? Ha nincs? Hogy igazolja az etatizmust a szabad piac hiánya? Fárasztó, uraim. Ezeknek a tanácsára vagy jóváhagyásával merészkedik a közpénzen fizetett kormányfő odáig, hogy Oroszországgal és Törökországgal példálózzon a megvezetett, kisemmizett magyar nép előtt, ahol az újságírókat a nyílt utcán lelövik, a nőknek megtiltják a hangos nevetést, a kormány elleni tüntetéseket rendszeresen szétverik, a kisebbségeiket pedig historikusan, khmm.., eliminálják. Mi van??! Hogy mi baj van a liberalizmussal?
Még azt hihetné az ember, hogy feltalálták az örökmozgót, olyan garral rántják le a leplet valamiről..., de nem, ha közelebb mész, látod, hogy az egy egérszaros kis szárazkolbász, csak rajta van a hungarikum címke. Mert azt tudjuk: a semmit feldicsőíteni. Kétszáz éve, igen.
