A Telegraph-beli Orbán-interjúról az MTI / hetivalasz.hu / telegraph.co.uk alapján.

„Ahogy öregszem, hajlamosabb vagyok szkeptikusabb lenni. Az értékeket fontosabbnak tartom, mint a pénzt."

Jelentése: eddig többre becsültem a pénzt az értékeknél (bármit jelentsenek is ezek), de mostanra elég pénzem lett, törődhetek az értékekkel is. (Az nem deríthető ki, ennek mi köze a szkepszishez.) Stadionom van a kert végében, kelet-európai mércével elegáns vagyok, és kelet-európai mércével (tízévenkénti rendszeres forradalmárkodás után újra) konzervatív. Marketing pozíció: a hal megvénült, de annál szimpibb. Mint ilyen hal (vezető) készen áll a nemzet atyjának szerepére.

"A nemzeti szuverenitás egyre fontosabb a fejemben. A kérdés az: ki kormányoz minket? - ez a kulcskérdés."

Jelentése: nagyon szeretnék tovább kormányozni (mert olyan jó vagyok ebben), és nagyon nem szeretném, ha bárki megzavarna eközben. (Itt húztam, mert valóban nem voltak az előző mondatok méltányosak az interjú kontextusát tekintve, bár Orbán egész munkásságát tekintve nagyon is.)

Az interjú más részeiből kiderül, hogy néhány tekintetben korszakváltásra van szükség az európai (globális?) politikai gondolkodásban: egyebek mellett a személynek (a Vezetőnek) el kell nyernie az őt megillető helyet a politikában (az intézmények ellenében). Marketing pozíció: mi itt Magyarországon vagyunk a jövő. Konkrétan Ora et Labora(tórium), Soli Deo Gloria, de azért elsősorban Viktor rules, nerds.

A cikk utolsó bekezdésében a miniszterelnök személyiségére térnek ki: Orbán személy szerint nem szerény ijedős, kész felvenni a harcot. A boksz nemes sport - jelenti ki harciasan, majd hozzáteszi Nyugaton, a politika gyakran „csak karrier". Számára ennél sokkal több. 

Jelentése: Nagyon mély nyomot akar hagyni. Nagyon.

Visszaemlékszik a nehéz időkre, a késő 80-as években, amikor a Fidesz még kis pártként szemben állt a szovjetekkel, a szakszervezetekkel, a milíciákkal és az államapparátussal. „Ezzel voltunk körülvéve, és nyertünk. Hasonlítsa össze a kockázatot most - ez csupán semmiség." - mondja Orbán.

Jelentése: azé a múlt, akié a jövő (vagy legalább a jelen, de elég pofátlan emellett). A rendszerváltásnak ez a keresetlen behazudása a természetesen fogalmatlan angol újságolvasóknak Orbánt nem a Hősök terére, hanem a Csiperke utcai óvodába helyezi -- horizontilag.

Lehet, hogy Putyin szerepére kényszerülök -- vallotta be végül. Persze, csak ha a kényszer úgy kívánja, és nem nő elég ütemesen a gazdaság. Márpedig nem nő, mert Orbán nyomorgatja. Tehát Putyin lesz? Vagy csak arról van szó, hogy Európa Miniszterelnöke belengette az Armageddont arra az esetre, ha Európa elzárja a pénzcsapokat? Mert ez néz ki, ugye?

Is there a risk that he could become an authoritarian strongman, the Vladimir Putin of his country?
"The risk is there," Mr Orban rather surprisingly admits, though it is much smaller if Hungary is economically successful.

Lehet belőle egy magyar Putyin is, ha nem vigyázunk. Orbán az a fajta veszélyes ember (nem adok full diagnózist), aki szereti, ha tudjuk, hogy mit akar, mert szereti az elismerést és szereti kiváltani a döbbenetet. Ezért mindig elmondja előre, mit akar. És mi rendre múló rosszullétként kezeljük a bejelentéseit. Ez alkalommal aligha tudnánk nagyobb bakot lőni.