1. Nem lehet minden körzetből Baját (város) csinálni, hasonló pirruszi győzelmet aratni (vagy választási csalást elkövetni, majd meglátjuk), óriási energiabefektetéssel, hajszálnyi győzelemmel.
2. A pártkormányzati politikai agresszió lassan eléri vagy már elérte a maximumát, amikor még növeli a Semmi hitelességét, és ettől kezdve bármikor visszaüthet. Márpedig a Fidesz-politika: agresszió. (Amit a szenvelgő jobboldali teória szeret politikai művészetté stilizálni két fizetésemelés között. Ah! Viktor von Felcsút mint Carl Schmitt és Eric Voegelin reményeinek beváltója!)
3. A magyarok már beárazták a rezsicsökkentést. Már elkönyvelték, ezért messze nem fog olyan választói nyereséget hozni a Fidesznek, mint az első, ha közben -- ami tény -- nő a kilátástalanság és a rezignáltság. További nagy dobásra nincsen pénz, a bankok nem tűnnek már úgy, mintha paríroznának a kormánynak, szerintem a november 1-i devizásügyi határidő kitűzése a gyengeség eddig szokatlan megnyilvánulása volt a Fidesz részéről, amit a bankok megéreztek: megérezték a sebesült szagát, és csodálkoznék, ha ebből a helyzetből veszítenének. Ennek nyilván köze van Csányi személyes sértettségéhez is, aki ravaszul ki fogja csinálni Orbánt.
4. A nagy tét növeli a pártkormány oldalán a feszültséget, ami bármikor óriási hibákat eredményezhet, és földindulásszerű (néhány százezres) átrendeződést okozhat a táborok között. A Fidesznek jóval több a vesztenivalója, mint a baloldalnak (nem sorolom, de a végén ott vannak a hosszú szabadságvesztések), és ezt az egyenleget kell nézni a választási lélektanban, amikor egy stratégiát megítélünk. A Fidesz simán belehajszolható önsorsrontó ballépésekbe egy elszánt és okos ellenféllel szemben. De van-e ilyen?
5. Orbán rönoméja, ha lassan is, de elkezdett morzsolódni. Látszanak rajta a megfáradás, a tanácstalanság, nota bene a gyengeség jelei, a hiénák egyre szorosabban zárnak körülötte, a keselyűk felette. A kormányzás objektíve egyetlen órási kudarc, amiért Orbán az egyszemélyi felelős, ezt egyre többen kell hogy lássák és belássák a környezetében, olyanok elsősorban, akik a természetükből kifolyólag nem vevők a samanizmusra, a kormányzás-mint-nemzeti-méretű-lenyúlás egyoldalú programjára, és elkezdték félteni magukat. A kritikus belső ellenzéki tömeg elkezdhetett összeállni. Tudni fogjuk, ahogy egyre bizonytalanabbá válik Orbán pozíciója: párhuzamosan fognak ugyanis szaporodni a nyilvános felszólalásai, birkamenetekkel megspékelve. A kérdés: mikor alakul át a véd- és dacszövetség fogolydilemmává vagy egyéb racionális döntési játszmákká, és kezdenek el egyre többen gondolkodni egyéni (menekülési) stratégiákon.
6. Ha az ellenzék megtanul végre kommunikálni (feltéve, hogy akar, amivel kapcsolatban már kifejeztem a kétségemet), megtanul szenvedélyesnek lenni és úgy tűnni, mintha hinne valamiben, és megtanul 4-5 saját témára koncentrálni, ezekkel saját kommunikációs teret kialakítani, akkor simán semlegesítheti a Fideszt. Nem remélem persze, hogy a nemzetközi bal ne szálljon ringbe a nemzeti ballal az ócska népámításban, de azért lehetne egy kicsit találékonyabb is. Lásd újra a 4. pontot.
7. A kormányzás rendkívül sok támadási felületet hagyott Orbánon, csodálom, hogy képtelen Ron Werber meg Szél Bernadett, és mind akik köztük vannak, ezeket három tőmondatban (nem bővebben) összefoglalni és papagájszerűen ismételgetni. A gazdasági és a társadalmi tőke felhalmozása leállt, a Fidesz minden választási manőverét hitelből fedezi. A párt nyilván elvesztette (igazából már 2011 végén) az adósságcsökkentés elleni harcot (nem is nagyon hallunk róla egy ideje, rövidesen kiderül, hogy ez se volt, ahogy forradalom se, és újra beigazolódik az a népi bölcsesség, hogy Magyarország jövőnél csak a múltja bizonytalanabb), a nemzeti tőkét ellopják, a kicsiny gazdasági produktumot ellopják és/vagy eltékozolják, igazából nem értenek semmihez, ami kormányzásnak volna nevezhető, az EU finanszíroz gyakorlatilag minden fejlesztést, maradt a mások lenyúlásából fenntartott rezsiharc. Orbán Viktor ott vonaglik a saját maga által által eszkábált csatatéren, negyvenhét sebből vérzik, erre az ellenzék ahelyett, hogy lerohanná, folyamatos haditanácsot tart. (Persze, amilyenek a tábornokok... hát igen.) És akkor még nem beszéltem az olyan pimf témákról, mint a jogállam ("a diktatúra kapuját kitárták", tán megvárod, amíg belöknek rajta, kedves magyar, vagy intézkedsz a bereteszeléséről egyszer és mindenkorra?), a kormányprogram WC-papírrá romlott ("átvertek, kedves magyar, de mesterien"), miegymás. De fölösleges szaporítani a témákat. Az ellenzék lemondott volna arról, hogy a magyar nép bármit is megértsen ezekből? Tudjuk, sokat nem fog, na de hogy semmit?
8. Ki a vörös mócsingos lóbroki az a Puch? Meg a Baja (ember)? Meg a Szekeres? Hát ezt hogy, Gergő? Csináljátok össze magatokat, és száradjatok bele, you know! Miért nehéz könnyű a Fidesznek? Hát például ezért, elvtársak. Ezért, ami persze csak szimptóma.
