A magyarságnak újra megadatott, hogy végigkísérje egy olyan bűntény megtörténtét, amelyben az áldozat ő maga. Megesett ez már, nem is egyszer. A házmesterek és a feljelentők országa vagyunk, ami szomorú, de az életbevágó kérdéseket mégsem ezek, hanem a nagy, rendíthetetlen massza dönti el, amelyik kritikus időben, mint ma, otthon ül bezárkózva a négy fal között, nézi, mi történik, és az istennek sem mozdul -- ezért a dolgok valóban megtörténnek. Adott esetben persze a függöny mögött ücsörgőkért is eljön az állam, de mielőtt áldozattá válthatnának, tudniuk kell: tétlen szemlélők is voltak. Nem méltók a sajnálatra.
Ma a magyar jogállamot folyamatosan és szisztematikus ássa alá egy szűk érdekszövetség, amelyik három éve indította el az alkotmányos jogi és intézményi koherencia, magyarul a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolását (amelybe csak ma belefért a választási jogok újabb korlátozása, a titkosszolgálati törvény módosításával a magánszféra megrendítése, és a negyedik alaptörvénymódosítás átcsusszanása az eszköztelen Alkotmánybíróságon). A magyarok -- néhány tucat tiltakozót leszámítva -- most is otthon ülnek, nem mozdulnak. Agyrémnek beillő indokokkal és sötét, baljós érvekkel támasztják alá (ha egyáltalán alátámasztják), miért jó így nekik -- mígnem visszafordíthatatlanná válik a bűnbanda rombolása, és beleküldenek minket egy újabb zsákutcába, amelyből nincs kiút, csak súlyos szellemi és fizikai károk árán.
Az ellenzék a demokráciáról papol, amikor a demokrácia csak eszköz. Itt nem a demokrácia forog kockán, hanem az emberi SZABADSÁG. És ezt nem az elkoptatott, kivehetetlenül fakó hangoknak kellene elsutyorogniuk végre, hanem érctorkoknak, amelyek felzúgják, hogy igen, a jogállam, a demokrácia, az alkotmányos eszközök mind a szabadság garanciáiként kapnak szerepet a kultúrállamok fejlődésében, és egyetlen funkciójuk ennek a szabadságnak a védelme. A demokrácia nem az államokat, hanem a SZABAD polgárokat hivatott védeni, ezért amikor a hatalom puszta legitimációjává silányul, mint most, akkor valami nagy baj van! A demokrácia nem pártügy, nem -- bah! -- politika, nem olyasmi, amiért pártoknak kell kiállniuk, hanem a társadalom legfontosabb közügye! Az önvédelmünk eszköze. A SZABADSÁGUNK garanciája.
Magyarországon persze nem akkor fordult meg a világ, amikor a mai rezsim elvette az alkotmányunkat, és sokatmondó gesztussal a szabadság és az emberi jogok védelme helyett egy beteg és korrupt országról vallott hagymázas álmait öntötte az alaptörvény paragrafusaiba. A világunk fokozatosan sötétült el attól a pillanattól, hogy a politikai osztály az első szabad választások másnapján képletesen szólva összekötözte és a parlament alagsorába láncolta a közérdeket és a szabadságot -- amelyek azóta sem láttak napvilágot. Orbánék csak kiteljesítik a felelőtlen, korrupt politizálás két évtizedét, amelynek során a szabadság és a közérdek közötti teret kisajátították az állam és csatolt szervei, a polgárokkal pedig szépen fokozatosan elfeledtették azt az egyszerű igazságot, hogy nem ők vannak az államért, hanem az állam értük, és ennek jegyében kell berendezni a világukat.
Az újságoknak rég gyászkeretben kellene megjelenniük, ha komolyan vennék magukat. A rádióknak rég gyászzenét kéne sugározniuk, ha egy cseppet is érdekelné őket vagy tudatában lennének a szabadságra leselkedő veszélynek: hogy nincs már -- a saját gusztusán kívül --, ami elejét vehetné egy ember gátlástalan randalírozásának. Ha az ellenzéki pártok kultúrájában ismert okok miatt nincs is benne az emberi szabadság féltése és a társadalom végső értékeinek pontos tudása, ezért minden szavuk egyformán hangtalanul veszik el az éterben, vannak olyan művelt magyarok, akikben meg lehetnek ezek, de a jelek szerint -- e néhány tucattól eltekintve -- ezek otthon kushadnak. Ez a rezsim, amelyik gátlástalanságában lassan odaér, hogy nem engedheti meg magának a pozícióinak feladását és egy választás elvesztését, a demokráciát szükségképpen tovább fogja rombolni, míg nem az már végképp a múlté lesz, és a szabadságunknak minden garanciája eltűnik.
Emberek, a legfőbb gondotok a SZABADSÁG legyen! Azt kérjétek számon a rabló és mameluk hadakon, amíg egy cseppnyi esélyetek van!