Kell-e? Csak amennyire az élettől. Meg a levegőtől. Meg az apánktól. Ugyanis a kapitalizmus valóság. Csak a hozzá való viszonyunk változhat. A tőke, vagy tágabban magántulajdon alapú társadalom, amelyben a tulajdonát mindenki átfordíthatja befektetésbe (teszi tőkévé) akár azzal, hogy lottó szelvényt vesz, akár azzal, hogy gyárat vesz darabonként, részvények formájában, vagy egészben, ha éppen sok a pénze, valóság. Itt van velünk, mindig is itt volt (leszámítva a marxista történelemszemlélet rabjait, ezt nagyjából mindenki tudja), és mindig is itt lesz. A kapitalizmus az emberi individualizmussal jár, amíg az emberek a kollektívumtól bármennyire is független életet élnek, lesz kapitalizmus. A szocializmusban is volt, csak kevesek művelték a sokak pénzén. Kommunizmus ellenben nincs, sosem volt, nem is lesz. A legkártékonyabb eszme, mert eligazítani akarna, de semmilyen empirikus értelme nincs. Az értelmiség tökéletesen felelőtlen, reális humanizmusra képtelen válfajának szellemi homokozója.
A kérdés csak az, hányan vehetnek részt a kapitalizmusban értelmesen, a nyereség reményében. Az élet, a levegő és apánk egyaránt lehet káros, mérgező, rossz, akárcsak a kapitalizmus, ha olyan minőségben szabadulnak ránk, amelynek révén megölik az egyént. Mindenki személyes felelőssége, ezentúl pedig mindannyiunk közös felelőssége a kapitalizmusnak olyan rendszerét létrehozni, amelybe minél többen kapcsolódhatnak be az értékteremtés igényével. Nem az elosztásról beszélek. A klasszikus baloldal mindig nagyon jó volt abban, hogy elossza mások pénzét. Én az értékteremtésről beszélek, vagyis annak a kapitalista logikának a mind jobb kihasználásáról, hogy a nagyobb emberi szabadság megfelelő koordinációban nagyobb összértéket képes létrehozni, amelynek egy részét aztán különböző szempontok szerint érdemes visszaosztani.
A kapitalizmust nem lehet kikerülni azzal, ha valaki behunyja a szemét, ha valaki sokat néz tévét, vagy sokat hallgatja Kerényi Imrét. Legfeljebb csukott szemmel húzza a rövidebbet. A magyar nép minden egyes tagjának megvan a választása a kapitalizmusban: vagy tudomást vesz róla, és úgy rendezi be az életét, hogy a lehető legjobban ki tudja használni, és kikényszeríti a többiekből az optimális rendszerét, vagy elhazudja, retteg, vacog, menekül tőle, és ez esetben biztosan beledöglik -- miért? Mert mások ellene fogják fordítani, mert mások élnek majd az ő kárára vele és belőle. Jól.
A NER azon alapul, hogy sokan rettegnek, kádárista emlékezetfoszlányok keverednek Orbán évértékelőivel, amelyekből nagy összességben az mászik elő, hogy a kapitalizmus a brókerek, a bankok és a multik uralma a becsületes magyar emberek fölött. De a cseppet is okosak pontosan tudják, hogy a NER csak a konkurenciát ritkítja, a célja az, hogy minél többen térjenek be az állami akolba (alkalmazottként, közmunkásként, kincstárjegy vásárlóként, CBA-kliensként, államnyugdíjasként), a tőlük elszedett (köz)pénzen finanszírozott vircsaft pedig maradjon meg a kivételezett keveseknek. Piac? Ja, az nincs. Kapitalizmus van, de csak a keveseknek.
A NER állami pénzen hízlalt álpolgárai mégis sokkal károsabb termékei a magyar társadalom kapitalizmus- (és szabadság-) ellenes, önsorsrontó érzületének, mint a csaló brókerek, mert az utóbbiaknak nem áll rendelkezésére az állam az aljasságuk törvényesítésére. De mindkettő a kiegyensúlyozatlan, piacellenes kapitalizmusnak az eredménye, amelyet az táplál, hogy a magyar polgárok zömének nincs indíttatása a piaci alapú kapitalizmus és a szabadság védelmére. És mert nincs, ezért a tulajdon, a tőke és a szabadság nem oszlik el viszonylag egyenletesen, de legalábbis méltányosan a társadalomban, hanem azoknál koncentrálódik, akik fontosnak tartják ezeket maguknak fenntartani, a nemtörődöm többség pedig kifogy belőlük. És cserébe megvédte az állam a polgárát (a kapitalizmustól)? Persze, hogy nem. Éppen ellenkezőleg. Koncentráltan fordította azt ellene, mert megfosztotta az egyes embert a saját (szellemi és anyagi) erőforrásaitól, amellyel megszelídíthette és a saját javára fordíthatta volna a kapitalizmust.
A kapitalizmus megveri azokat, akik nem vesznek tudomást róla. Azokat, akik büszkén a vákuumba mennek levegőzni a Hárs-hegy helyett. De mielőtt az utolsókat rúgják, látni fogják, hogy a vákuumban elég kevés (nagyszájú, keresztény-nemzeti-szocialista-elempés) politikus, üzletember, és még annál is kevesebb holland meg amerikai van. Azok inkább a Hárs-hegyet meg az Alpokat választották.
