Jó, hogy csökken a jegybanki alapkamat. De ehhez nem kell illiberális állam. Jó, hogy csökken a nemzetgazdaság nettó külföldi adóssága. De ehhez sem kell. Jó, hogy banki nyereségeket megvágják, sőt -- ahogy kifejtettem itt korábban itt és itt -- az is jó, hogy belenyúlnak a devizaszerződésekbe, ha már a maga idejében az állam nem volt a helyzet magaslatán a szabályozók kidolgozásában. (Van olyan jogelv, pl. a rebus sic stantibus, amely alapján felülírhatók a leprecízebben megírt szerződések egyenként és tömegesen is.) De egyikhez sem kell illiberális állam. Jó, hogy megnyirbálják az energiaszolgáltatók nyereségét (kérdés, mennyire megy ez a hálózat fenntarthatóságának kárára, de illiberális állam nem kell hozzá). Adórendszer, családtámogatás, sorolhatnám... mind olyasmi, amihez nem kell illiberális állam. Más ambíciójú állam kell, mint amilyen a baloldal által vezetett állam volt, de nem okvetlenül illiberális.

A Fidesz-kormány intézkedéseinek támogatható és elfogadható részéhez semmi szükség az illiberalizmus intézményrendszerére vagy az émelygésig történő centralizációra, autonómiaelvonásra, a társadalom gyarmatosítására és a politikai állóháborúra. Stadiont is lehet építeni tucatszámra ezek nélkül. Miért van hát szükség rájuk?

Egyetlen okból. Az illiberális állam nem más, mint amely gyakorlatilag kizárja a társadalmi és politikai ellenzéket a szellemi, a törvényhozó, a végrehajtó és az önkormányzati hatalomból. Az illiberalizmus a hatalommegosztás ellen van, ez a lényege. Ez a célja is. Ennek az árnyéka aztán rávetül minden másra is. A mai Magyarországon pl. a liberalizmus "fenyegetésének" semlegesítését szolgálják már a devizaadósság leépítésének különféle -- önmagukban helyes -- praktikái is, ami másból sem látszik, minthogy szívesen adósodunk el az autokráciák felé, tehát nem általában a függetlenségünket, hanem a Nyugattól való függetlenségünket féltjük. A liberális hatalommegosztás felszámolása indokolja a választási rendszer meghekkelését, a hatalmi ágak formális és informális eszközökkel végrehajtott összecsúsztatását, az alaptörvény szellemiségét, az önkormányzatok "kimenekítését az adósságcsapdából", un so weiter. Az illiberalizmus ugyanakkor nem indokolható a liberális demokráciák kudarcával és a Nyugat alkonyával, hiszen ezek -- bár tagadhatatlan gondjaik vannak -- nagyon is életképesek, és akkor még nem is érvelek olyasmivel, hogy honnan hova migrálnak az emberek, milyen jellegű célkitűzéseik vannak az életben (a minél melegebb nacionalista akol vagy egy BMW -- ami nem értékítélet, egyszerűen tény) stb. Az illiberalizmus mindent összevetve egyetlen dologgal igazolható: a hatalom akarásával. Ami az erodálódó Fidesz-bázis ismeretében egyre görcsösebbnek ígérkezik a jövőben.

Az illiberalizmus újabb lépés előre a hazugságok zsákutcájában. A kérdés, meddig vagyunk hajlandók még elmenni ebben?