Szorosan véve 400 éve a szabad piac jegyében fejlődik a nyugati civilizáció, amely egyedülálló jólétet, biztonságot és erkölcsi felemelkedést hozott az emberiség egészének. Most újabb átalakuláson megy át, érzékelve a legutóbbi válságban manifesztálódott szabályozási hiányosságait. Lesz itt egy-két vargabetű, bizonytalan vagy sikertelen kultúrák fasizálódása és leszakadása, mások tovább erősödése, de a liberális demokrácia marad, mert a központi tőkekoncentráción, tervezésen és elosztáson alapuló rendszerek a kanyarban sincsenek hozzá képest versenyképességben, erőben, innovációban. Ugyanakkor, a liberális demokráciára folyamatos nyomás nehezedik majd ezen túl is.
Kettős nyomás sújtja egészen pontosan. Egy belső, a szabad piacot korlátozó állami és korporatív hatalmi központok (gyakran összefonódó) piactorzító, korrumpáló hatása (korporatív szocializmus és adósságban fuldokló etatizmus); és egy külső, a globális pénzügyi és kereskedelmi rendszer nyitottsága. Egyfelől nő a technológiai verseny, de a centralizálódó, részleteiben máris oligopol piacon az egy állampolgárra számított átlagos belföldi (itt: "nyugati") kompetenciák és hatékonyság stagnálnak (ti. az Apple egy mérnökére nagyon sok képzetlen munkanélküli jut, nő a társadalmi egyenlőtlenség), másfelől a feltörekvő gazdaságok fejlődő, de fokozott kizsákmányoláson alapuló rendszerében felhalmozott plusz források átömlenek a globális kötvény-, áru- és tőkepiacra, azaz a külföldi tőke már-már stratégiai méretekben ássa alá a nyugati belföldi tulajdont, előbb-utóbb megfordulhat a tőkeáramlás főiránya, ami tovább gyengítheti a nyugati etatizmusok szabad piac melletti elkötelezettségét.
A legvalószínűbb azonban a kiegyenlítődés, de ez szükségszerűen a nyugati tőkemegtérülési mutatók (EPS, ROC) romlásában, a nyugati életszínvonal relatív csökkenésében fog kifejeződni, amely azonban a belátható időben (két-három generációra) még így is bőven meg fogja haladni a BRIC országokét. A lényeg, hogy a feltörekvő gazdaságok csak akkor tudnak bekapcsolódni ebbe a felzárkózási folyamatba, ha modernizálnak, modernizálnak, és modernizálnak. És ebben semmilyen értelemben nem különböznek a Nyugattól. Minden valamire való vállalat vagy ország folyamatosan erősíti a versenyképességét, hogy legalább szinten tartsa az elosztható javak és a kihelyezhető források mennyiségét, míg a társadalomnak az az érdeke, hogy kordában tartsa az államot, csökkentse a külső adósságot stb.
Hogy miként köszön ebben vissza az Orbán-állam autoriter, tőke- és társadalomellenes, az országot a bérmunka horizontján elhelyező, etnocentrikus stratégiája, és hol van az unortodoxia helye ebben a folyamatban? Hadd mosolyogjak egyet. De az olvasóknak úgyis csak egy tört része akar egyáltalán megérteni egy ilyen posztot, a nagy többséget nem lehet a fixációiban megrengetni. Sapienti sat.