Az emberek Isten és az írott polgári törvények előtt egyenlők.
Ha a magyar közvéleményből nem ez látszik, az mindössze a magyar társadalom istentelenségét és embertelenségét bizonyítja.
Cigánykérdés nincs. Minden egyéb megfontolás ezek után következhet csak.
Utóirat:
Vannak viszont a magyar társadalommal szembeszegezhető kérdések, amelyek a napnál világosabban előjöttek az utóbbi néhány napban. Így többek között: meddig demonstrálja még a saját gyengeségét a társadalmunk azzal, hogy a kisebbségeit üldözi? Meddig szponzorálja még azokat a pártokat, amelyek 25 éve képtelenek a társadalmi integráció eszközrendszerét (az iskolák, a szociális ellátói és gondozói rendszer, cigány mentorok, infrastruktúra, értelmes közmunka, egyházi és civil szervezetek, önkéntesek stb. hálóját, és megfelelő befektetési környezetet) létre hozni, miközben azt viszont megteszik, hogy szegényt állítanak szembe szegénnyel, kisebbségit kisebbségivel, értékrendszert értékrendszerrel, intoleranciát intoleranciával? Mit akar ez a társadalom kezdeni a saját problémáival, ha egyáltalán hajlandó elismerni a felelősségét velük kapcsolatban? Ezek híján meddig akar még eljutni -- természetesen mindig jó okkal -- az elaljasulásban? Meddig még...?