Tisztelt Professzor Asszony!

"A magyar politikára oly jellemző homályos dramaturgia folyományaként kézbe vehettem egy írást", amely Önnek szól, és a miniszterelnök jegyzi. A "homályos dramaturgia" ebben az esetben valóban adekvátnak tűnő kifejezés, mert nem tudni, honnan került az írás az Origóhoz, és nem tudni, mit tartalmazott az a levél, amelyre Orbán Viktor válaszolt. Csak azt, hogy az Ön tollából származik.

A miniszterelnök a levelében olyan gondolatmenetet fogalmaz meg, amelyet ugyan igyekeztem elfogultság nélkül reprezentálni ezen a blogon, de éppen a gondolatmenet egy-két botrányos fordulata miatt, úgy vélem, komoly érdeklődésre tarthat számot a nyilvánosságban az, hogy milyen gondolatok -- jelesül az Öné -- ihlették Orbán Viktor saját eszmefuttatását. Ismerve valamelyest az Ön pályáját, Magyarországon talán páratlan, nemzetközi elismerést is kivívott ikonográfiai jártasságát, hozzá -- orvos család tagjaként -- édesapjának iskolateremtő, komoly tudományos szolgálatait, és ekként az Ön beágyazottságát a polgári értékrendszerben, nem tudom elképzelni, hogy az írása ne lett volna mélyen elítélő a tervezett emlékmű koncepciójával és művészi értékével szemben, de még azt sem, hogy a miniszterelnöki rabulisztika, különösen annak az angyalra vonatkozó néhány passzusa, ténylegesen az Ön meglátásaira válaszolt volna.

Meggyőződésem szerint az Ön levelében kifejeződő gondolatok közérdeklődésre tartanak számot, amelynek több oka van, de közülük a legfontosabb talán az, hogy az országnak meg kell ismernie egy vezető művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia tagjának elfogulatlan szakmai véleményét azzal az emlékművel kapcsolatban, amelynek rendkívül konfliktusos megítélése -- a téma hallatlan fontossága miatt is -- a nyilvánosságban óhatatlanul politikai szempontoknak rendelődött alá. A magyar közvélemény számára ebben a pillanatban teljesen ismeretlen, hogy az emlékműnek lehet olyan szakmai olvasata, amelynek egy nyilvános vitában súlyosan kellene latba esnie a végső döntésnél.

Mivel azonban ilyen nyilvános vita nincs, üdvös volna a demokrácia és az ország erkölcsi állapotának javítása, a polgárai ízlésének nevelése, és nem utolsó sorban a nemzeti megbékélés ügye szempontjából, hogy az elmaradt vita egy eddig ezoterikus, de vélhetően igen fontos dokumentuma elérhetővé váljon. Ezek a viták és azok minősége kulcsfontosságúak egy nemzet identitásának, önbizalmának és a társadalom állapotának megítélésében, felszabadításuk -- a meglátásom szerint -- minden vezető értelmiségi felelőssége és erkölcsi kötelessége egy szabad társadalomban. Az emlékmű ügye társadalmi és nemzeti ügy, amely nem válhat egy szűk, kivételezett, "kormányközeli" kisebbség titkos érdekeinek és belátásainak áldozatává.

Kérem, tegye számunkra elérhetővé az eredeti levelet: akár úgy is, hogy elküldi nekem az ezamihazank@gmail.com email címen, felhatalmazva arra, hogy nyilvánosságra hozzam ezen a blogon.

Bízva érveim kedvező fogadtatásában, nagyrabecsüléssel:

Dr. Béndek Péter