A miniszterelnök kifejtette véleményét egy művészettörténészhez írt levelében arról, hogy miért tartja helyesnek a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű felállítását.
1. Az emlékmű "szellemisége" szerinte inkább az ártatlan áldozatokra, mint az ártatlan országra (vagy államra) utal, és közvetve azt sejteti, hogy az áldozatok (az emlékmű intenciója szerint) a zsidók voltak. Egyúttal viszont -- így Orbán -- a megtámadott arkangyal motívum (az áldozatok szimbóluma) a keresztényellenességet fejezi ki. A kettőt között én ellentmondást látok: most akkor zsidók vagy keresztények voltak-e az áldozatok? Orbán úgy kívánja feloldani ezt ellentmondást, hogy a keresztényellenességet a német birodalomba látja bele, amely kvázi a kötelező keresztény erényekhez méltatlanul viselkedett Magyarországgal. Eszerint az "óhitűek" (a zsidók megnevezése fundamentalista keresztény látószögből) is "egy keresztényellenes szellemi irányzatot megtestesítő diktatúra áldozatai lettek". Magyarán -- Orbánt nem lehet másképp értelmezni -- végül is a keresztények jártak rosszul. Amit az emlékmű kifejez: hogy a kereszténység nem volt elég körültekintő, és kivégzett Magyarországon félmillió zsidót, amivel súlyos traumát okozott magának. Érted haragszunk, Németország. "Komplikált történelmi és szellemi struktúra", valóban. Meg meghökkentően, hihetetlenül, végtelenül cinikus. Visszalépés mindentől, amit eddig a miniszterelnök szimbolikus ügyekben képviselt. Eddig.
Orbán persze nem fog a kardjába dőlni, ha nem úszik mindenki együtt ezzel az értelmezéssel: finoman még hozzáteszi, hogy egyébként gondoljon mindenki, amit akar. Ami azért is jó, mert rajta kívül még gondolnak valamit az áldozatok leszármazottai (elhanyagolható protokeresztény szekta, akik szeretik magukat zsidónak vagy holokauszttúlélőnek nevezni), gondolnak a kordonbontók, gondol az Eleven Emlékmű mozgalom (hogy tán valamit kezdhetnénk végre magunkkal), a sok avatott politikus, Pokorni, Áder, Navracsics meg Schmidt Mária, aztán azok, akik nem nyilvánítanak véleményt, továbbá azok is gondolnak valamit, akik nem gondolnak semmit, és az említett csoportokon belül is sokan többfélét -- és persze gondolnak valamit a nácik is. Mindenki gondol valamit, a Szabadság tér meg fogja látni a nemzeti hermeneutika felvirágzását, ahol az érvek még egy kicsit rusztikusak (kordonbontás, betonozás, menetelés, kurvaanyázás), de legalább magyarok. És ez nem jött létre volna, hölgyeim és uraim, ha nincs az "erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan" emlékmű. (Fordítás: OV nem szereti a didaktikus emlékműveket, ez itt teret enged az eltérő értelmezéseknek -- mégis aligha van helyesebb értelem az övénél, Roma locuta). A kicsit is magára érzékenyebb olvasó ettől kezdve oda sorolja a miniszterelnök hadoválását, ahova csak neki tetszik. Én például a beszédei nagy átlagába: zavaros, álszerény, bratyizósan kenetteljes, közben pedig erőszakos. Eddig.
2. Rendben, és mi van közben Magyarországgal, amelyik nem lehet bűnös, mert egy állam nem lehet bűnös ("természeti és fogalmi képtelenség")? Keresztény persze lehet, rejtély, ha az nem, akkor ez hogyan, de tegyük félre ezt az apróságot. Tiszta sor, 1944. március 19-e után a németek felelőssége megáll -- ebben egyetértek Orbánnal, és egyetértek azzal is, hogy minimum kollaboráció, amit ettől kezdve a magyar kormányok műveltek. De miért nem szól az ezt megelőző zsidóellenes (kb. 20 ezer életet követelő), abszolút független állami bűnözésről és -- bátor ellenálló foltokkal tarkított -- társadalmi kollaborációról? Mi ez a látványos szemhunyás? Az akkori maximumot nyújtottuk talán a megítélése szerint, ennél jobb sorsa nem lehetett volna zsidó származású magyarnak a Kárpát-medencében? És ha márciustól a magyar állam kollaborált, akkor hogy áll meg az Alaptörvény, miszerint éppen megszűnt az önrendelkezésünk (természetesen fontosabbnak tartom Orbán levelét az Alaptörvénynél, ezért az utóbbit értelmezem az előbbi fényében). Megfordítva, hogy tud kollaborálni (cselekedni) az, hogy terhelheti felelősség azt, és hogy marasztalható el az, aki -- mint a magyar állam -- nem rendelkezik maga fölött? Ha már Alaptörvény, akkor miért ilyen puha Orbán?
3. A kormányfő a levele vége felé (miután ennyi gondolkodási anyagot hagyott hátra, finoman fogalmazva) sajátosan bedurvul. Teátrálisnak induló, de 70 évvel ezelőtti húrokat pengető tanakodására, hogy mit tegyünk az "együttélés kérdésével" (nyilván a zsidó-magyar "együttélésre" gondol, konstatálhatjuk szomorúan), másképp szólva a zsidókérdéssel, először is rögzíti, hogy mi, magyarok (mármint hogy mi, magyarok) mindent megtettünk. (Orbán megint pontatlan: amit előtte a magyar kormányok bűnének tudott be, azt most az összes magyar nevében felvállalja -- a zavarosság hegyeket épít a levelében.) Mégis, egyetértek vele abban, hogy a német megszállás nélkül nem lett volna tömeges deportálás. Ha viszont ezt a zsidók nem látják be, írja, akkor "nehezen képzelhető el őszinte és bizalomra épülő együttélés a jövőben. Márpedig a mi nemzedékünk azért lett a radikális antikommunista politika híve, mert elege lett az őszintétlen és bizalmatlanságra épített életből".
A szillogizmus (implicit feltételekkel) megáll: 1. mi (magyarok) azt szeretnénk, ha az őszinteség és a bizalom uralkodna az országban, 2. a kommunisták az ellenkezőjét, 3. a zsidók nem magyarok = > Ha a zsidók nem fogadják el a magyarok szempontjait (az emlékmű értelmezésében), azaz nem viszonozzák a bizalmat, akkor (olyanokká válnak, mint a) kommunisták (akik ismeretes módon a magyar nemzet ellenségei).
Orbán Viktor megfenyegette a zsidóságot. Ez az egyetlen valós, világosan kivehető üzenete a levelének amellett, hogy az emlékmű fel fog épülni.
Az utolsó 100 komment: