Az enyém a szabadság perspektívája. Régen elfeledtük, mi az, és miért van rá szükség, jobban, mint egy falat kenyérre. Például, mert nélküle nincsen kenyér. Ehhez elég körbenézni, milyen a szabadsághiányos társadalmak gazdasági sikeressége. Észak-Korea, Belorusz, Oroszország, Kína (igen, ez utóbbi is, de erről majd másutt)... Magyarország? Ráléptünk a rossz útra, amely hazugságokkal, agresszióval, nepotizmussal és erőszakkal van kikövezve.

Szabadnak lenni legalább annyi, mint az irracionális, beláthatatlan, kiszámíthatatlan függéstől mentesnek lenni. Nem félni attól, hogy az ismeretlen erők mit hozhatnak a saját életembe -- olyat, amit magam nem választottam vagy nem akartam volna. Nem félni ettől, mert szabad társadalomban ilyen erők nincsenek vagy alig vannak. Szabadnak lenni annyi, mint felelősnek tudni lenni a saját sorsomért. Nem félni (a váratlantól, az erőszaktevéstől, mások döntéseitől). Szabadság, felelősség, a beláthatatlan függéstől való mentesség, a félelem nélküli élet: ezek mind összefüggenek egymással. Szabadság nélkül nincs biztonság. Se életbiztonság, se létbiztonság, se szellemi biztonság. A szabadság a biztonság egyetlen garanciája. Ha nem vagyok szabad, bárki bármit művelhet velem. Leginkább pedig az állam fogja ezt tenni, ahol a legtöbb hatalom koncentrálódik. A képviselői, akik szinte bármit közérdeknek tudnak maszkírozni, sőt ha kellően ellenőrizetlenül tudnak működni, akkor az állami gépezetet adott esetben bárkivel szemben használni tudják. Az állam és képviselőinek hatalomkoncentrációja a szabadság és a biztonság legnagyobb ellensége. Az állam nyújtotta biztonság nem több mint kiméra, érzéki csalódás, propagandamű, bálvány.

Ha valaki nem érti, miért nem menő feladni a szabadságot 10% rezsicsökkentésért, betiltatni akár náci meneteket (a jog helyett) hatalmi szóval stb., annak azt tudom mondani, kár, hogy nem adatott meg neki, hogy (az egyébként vékony) magyar szabadságharcos hagyomány szellemében nőjön föl -- mert így nincs szeme rá, milyen ellentét van a Vezér hétfő és keddi és vasárnapi nyilatkozatai között, és milyen távol esik mindegyik a jogállamtól: ha hoz, ha elvesz. Ezért nem látja azt sem, miben más a szabadság és a nemzeti függetlenség -- és főleg miben más a szabadság és a kormányzat függetlensége (az őt jogosan ellenőrizni akaró társadalomtól és EU-tól). A magyar társadalom szabadsága és a magyar kormány függetlensége jelenleg egymással szemben haladnak. A kormány mindent megtesz az őt esetleg ellenőrizni óhajtó társadalmi kontroll leépítése érdekében. Nincs szabad sajtó (megosztott, rafinált ideológiák mentén államilag manipulált, szabályozott sajtó van, amelynek -- önáltatás ellenére -- még a baloldali része sem volt soha fogékony az alapvető klasszikus polgári jogokra, úgy mint szabadság és tulajdon), a jogállamot szigorúan minősítő hatalommegoszlás kiiktatódott a rendszerből (az esetek 5%-ban életjeleket mutat? - nekünk legyen mondva, kösz, nem hat meg!), nem sorolom tovább, akinek több kell, menjen haza Beloruszba. A vertikális, törvénytelen függés rendszerei annyira megerősödtek az államrendszerben és a gazdasági életben, és közben a társadalom (nem véletlenül) annyira erőtlen, hogy már csak fokozataiban tér el egymástól az az apátia, amely az illegitim parlamenti döntéseket és az Orbán agyú, Rogán szájú, Kósa arcú, Szekeres markú, Lázár lábú, Navracsics gyomrú, Simicska belű, Hoffmann csípőjű, Giró-Szász nyelvű, Gyurcsány tüdejű halálfaló nyilatkozatait környékezi -- na és strictly az ellenzék, az meg egyenesen fenomenális! Millyyyen ajrópai, meccssoda horizont!

De koncentráljuk a velőre! A közbeszerzési, önkormányzati, föld-, dohány- és sorolhatnám még milyen alapú befolyással való üzérkedés, közpénzek elfeketézése vagy átirányítása, az átláthatatlan államháztartás a közvetlen javadalmazotti rétegen túl minden egyes magyar állampolgár személyes érdeksérelme, folytatódó, hallatlan botrány, amelynek gyökerében ott a nemzeti korrupció dolgokat soha nem a nevükön nevező évszázados tradíciója, a polgárosulatlan társadalom, a nép megalázottsága és folyamatos alkalmazkodása, az úri gőg, a poros kádári és a gátlástalan maffiahatalmi technikák keveredése, a rendszerváltás eltérítése és lerablása a mindenféle pártba beépülő szoci struktúrájú klientúrákon keresztül, ott vannak a Che Guevarás és a kszírós pólók.. a félmeztelenek egy diktatórikus agy körül, amelyik pártot keres magának, csak az nem világos, hogy a KISZ legyen az, vagy valami újdonat. Röviden, a szabadság feláldozása -- de minek az érdekében is? Talán biztonságot kapott cserébe a magyar?

A magyar súlyos tévedésben van. Azt hiszi, megvásárolhatja a biztonságát a szabadsága feláldozásért cserébe. Minden oka megvan a félelemre, minden ízében reszket is, de mégis ahhoz fordulna védelemért, aki őt bármikor szájon törölheti és elkobozhatja a lapostévéjét, beviheti a rendőrőrsre és halára verheti, kirúgathatja a munkahelyéről, kipatterolhatja a gyerekét az egyetemről, sorolhatnám. A magyar feláldozza saját magát, családját, kapcsolatait, kis közösségeinek védelmét, a munkahelyét -- állami sugallatra. Mert az állam ezt sugallja. Ne bízz senkiben, csak bennem. És a magyar hagyományosan így tesz. Belehelyezi az állami orkok kezébe mindannak garanciáját, amit elért vagy vágyott életében. Hozzájárul a társadalom kiüresítéséhez, az autonóm élet lehetőségének a felszámolásához -- és mit kap cserébe? Orbán Viktor hazugságait miniszterelnökségi borítékban, képernyőről, újságpapírról, és ha jól viselkedik, és felviszi őt az önkormányzati bérelt busz Pestre, megveheti a hazugságokat négyévente a könyvvásáron is, autogrammal, vászonba kötve.

Ez a blog kiáll annak visszaszorítása érdekben, ami aláásta a rendszerváltást Magyarországon, alternatívát keres azoknak, akiknek elegük van a félelemből és a szabadság hiányából. Kiállok annak a tévhitnek és állami propagandának a legyőzése érdekében, hogy lehetséges biztonság szabadság nélkül. Kiállok annak a tévhitnek ellenében, hogy az ellenőrizhetetlen közhatalomtól ép ésszel biztonságot lehet remélni -- nem pedig kizárólag annak ellenkezőjét: kiszolgáltatottságot, félelmet, agressziót. Kiállok azoknak a szirénhangoknak az ellenében, hogy az állam és maffiaszervezeti jobb gazdái a szabadságunknak és a biztonságunknak, mint mi vagyunk -- miközben evidensen ők a szabadságunk és a biztonságunk legfőbb veszélyforrásai! Az enyém a szabadság perspektívája, az egyetlen legitim perspektíva, amelyik egy magát polgárinak nevezett európai társadalomban éltetheti a jó államot. Teszek az állam és az állami haramiák perspektívájára, és tegyetek ti is! A biztonságotok a szabadságotokkal együtt áll vagy bukik - rajtatok múlik.

És most tegye fel a kezét az, aki úgy véli, függésben biztonságban érezheti magát. Aki szerint a függés inkább biztonságot, mint kiszolgáltatottságot hoz. Mielőtt dönt, nézzen magába, hogy milyen változásokat hozott az elmúlt évtized az életében: szabadabb lett, vagy legalább nagyobb biztonságban van? Kevésbé kiszolgáltatott a főnökével, a rendőrrel, az önkormányzati tisztviselővel, a jobban öltözöttekkel és nagyobb autót vezetőkkel, a hangosabbakkal és a gátlástalanabbak szemben? Vagy úgy érzi, hogy a függése és a kiszolgáltatottsága csak nőtt? Tegye fel a kezét, akinek oka van azt hinni, hogy mások egyre jobban teszik a dolgukat az ő érdekében, és a biztonsága ebben az országban nagy valószínűséggel nőni fog! Tegye fel a kezét, aki életének, jólétének és lelkének biztonságát inkább anonim vagy nagyon is ismert potentátok kezébe helyezné, mint megtartaná a sajátjában! Tegye fel a kezét, aki mások döntéseinek, kénye-kedvének kiszolgáltatva szeretné leélni az életét ahelyett, hogy visszavenné azt, viszont értelemszerűen ne tegye fel a kezét az, aki inkább garanciákhoz kötné, mikor és meddig adja át a maga fölötti döntéseket másoknak. Tegye fel a kezét, aki jobban szeretne ezután is az államháztartás sarokszámainak alakulásával foglalkozni, és elhitetni magával, hogy a saját életét a költségvetési hiánypálya alakulásának meg az arról szóló regéknek kell meghatározniuk! Tegye fel a kezét, aki élvezi az állami mesét! Tegye fel a kezét, aki ezután is jobban hinne a pártvezéreknek, mint a saját szemének, fülének, és szívének! És akkor tegye fel rögtön mind a két kezét, és adja meg magát, mert a következő körben akár lőhetnek is rá.

Vissza a szabadságunkkal! Vissza a biztonságunkkal!