Ezért optimális a liberális (deliberatív) demokrácia és a piacgazdaság kettőse. Ahol mind a kettőt fojtogatják, mint Magyarországon, ott sok jóra nem számíthatunk, QED.
A piacgazdaságnak vannak radikális hívei és ellenfelei, de a hívek sem értékelik kellőképp a piacnak és a versenynek azt a tulajdonságát, hogy a lehető legkisebb teret engedi az emberi hülyeségnek és gonoszságnak. Ha az ember megnéz belülről egy nagyobb céget -- és ezt mindenki tudja, aki ilyenben dolgozik --, látja, hogyan dúl benne mindkét említett emberi gyengeség, és ha rosszul szervezett belül, akkor kifejezett erénnyé válnak ezek. A piac azért jó, mert a hülyék és a gonoszak által uralt cégek -- és ezekből nem kevés van -- előbb-utóbb elbuknak, a piac intézményrendszere a biztosíték erre. Ugyanez igaz a politikai rezsimekre is. Ezekről is kiderül -- mint ahogy az Orbán-rezsimről is egyre több alattvalója számára kiderül -- az életképtelenségük: nem tudnak értéket teremteni, hazudnak és lopnak. Ez nem okvetlenül a politikai versenyből derül ki, ahol a versenytársak zöme hason kvalitású, hanem a gazdasági versenyből, amely a rezsim anyagi outputját méri. A piac sokkal jobb mércéje a politikai rezsimeknek is, főleg, ha a rezsim elkalandozott már a liberális demokrácia útjáról. A legjobb persze, ha mindkét oldalról be van szorítva.
A hülyeség és a gonoszság átmenetileg persze lehet sikeres. Az ember minél mélyebbre hatol például a magyar vidékben és lejjebb a településszerkezetben, tehát arányaiban minél több fideszessel találkozik, akire hatnak a Soros- és migráció-ellenes lózungok (nem a releváns problémák megtárgyalása, ami kéne, de nincs), annál erőteljesebben vetődik fel: tulajdonképpen mi az a kultúra, amit védünk? Ezt a kérdést lehet borzasztó arrogánsnak, magyarellenesnek, akárminek felfogni, de ha valaki meg akarja válaszolni, súlyos problémákba ütközik. Kiderülhet, hogy ami a "legmagyarabb", "legnemzetibb" (a politikai besorolás szerint mindenképp), az kulturálisan reflektálatlanabb, élménytelenebb, zártabb, esetenként NINCS, és emiatt szorul annyira védekezésre -- nehogy rádöbbenjen önmaga gyengeségére? Az etnicista meg azért ijesztgeti, hogy fenntartsa zárványként, amelynek a szorosan vett értéke legalábbis kifejezhetetlen azon túl, hogy "itt magyarok élnek úgy, ahogy". Ha az ötszáz-ezer fős falunak tulajdonítjuk az "autentikus magyar életet", és a húszezer fős pusztuló városnak is inkább, mint Budapestnek, az nem romantika, és főleg nem hagyománytisztelet -- az őrültség, mivel élő, produktív hagyomány már nem okvetlenül van ott, csak utánérzés és menekülés a valóság elől. Ez utóbbiakat politikai rangra a kritikátlan hülyeség és gonoszság emeli, miközben látjuk, hogy a piac már leírta őket, így a magyar mélyvidéket is.
Ezért sem véletlen ám, hogy állandó hadiállapot van Magyarországon. A sima nacionalizmus, ami emberek nagyobb csoportjaira hatna még a fideszeseken túl is, már rég nem elég a Fidesz-tábor összetartására, annyira nyilvánvaló a Fidesz-uralmon elszenvedett kollektív veszteség -- ezért kell a nacionalizmust folyamatosan harcba is vinni, amire a legalkalmasabb vevőközönség a félelemben tartott zárvány-Magyarország. Ezért aztán -- bármennyire nem úgy tűnik -- ez egy elég ingatag uralom. A hülyeség és a gonoszság vevőköre meglehetősen fogyóban van. Különösen akkor látszik ingatagnak, ha figyelembe vesszük, hogy nem engedheti meg magának, hogy 5-6%-nál többel visszaessen a támogatottsága. Nem borotvaél még, de szúette gerenda. Mennyit bír még ki? Meg fogjuk látni. A hülyeségnek és a gonoszságnak a piac már beintett, előbb-utóbb jön a demokrácia is, hogy ugyanezt megtegye.