A világban uralkodó megatrend a globalizáció, a technicizálódás, a homogenizáció, a kapitalizáció, a deszakralizálódás és az etatizmus kombinációjában keresendő. Alapvetően balos fogalmak amennyiben baloldalon a lokális kultúrák, a hierarchia, az emberek közötti megkülönböztetés, a kulturális zártság, az autoritás és a hagyományok feltörését értjük. Mármost a jobboldalon ma az Alt-righttól az etnicizmuson át az illiberalizmusokig, a keresztény politikai mozgalmaktól a jobbos celebek és megmondóemberek radikalizmusán át az n-dik rend víziójáig lázadó ideológiák vették át a az utóbbi három évtized védekező jobboldalának helyét -- bár paradox módon éppen a védekező pozíció jelentené itt az erőt, amelynek van koherenciája, rendszere és összhangban van az aktuális megatrenddel.

Az utolsó ilyen trendképző jobboldal a neokonzervativizmus volt, amely úgy volt piaci és realista, hogy közben idealista tudott maradni: hagyományos erkölcsi értékeket vallott, antietatista és meritokratikus volt (vagy akart volna lenni). A mai jobboldalnak nincs ehhez hasonló robusztus rendszerképző ereje. Legföljebb anarchista, abban reménykedik, hogy azzal, hogy átüti a balos megatrendet, ki is vérezteti azt, és a helyére majd alkot valamit -- egyelőre nem tudni mit --, ami fenntartható. Se a rendszerkritikus baloldalnak, se az ugyanilyen jobboldalnak nincs transzformatív ereje -- megrekedtek (egyelőre biztosan) identitás mozgalmakként ahelyett, hogy rendszerré állnának össze, ezért (is) olyan képlékeny, agonisztikus ma minden a nyugati világban.

De ugyanezért rendkívül unalmas a National Reviewtól a First Things-en és a Breitbarton át a Mandinerig minden jobboldali orgánum is. Éppen a nagy gondolat hiánya miatt a lázadók lephették el a műsorokat és a hasábokat -- hogy ne is beszéljünk most a politikáról -- márpedig a lázadók ritkán szubtilisak, különösen, ha udvari zsoldban csinálják, fusiban. Lázadóink a tömegtársadalom szülöttei és kulturálatlanságának képviselői -- amiatt van (majdnem) mindennek olyan áthatóan fasiszta szaga is. Amit Heidegger be tudott csomagolni és szellemi csemegévé tudott tenni, noha végeredményben radikális, ontológiai civilizációellenesség volt, azt a posztmodern dzsihadisták (akár bal-, akár jobboldalon) óhatatlanul kifejezik a maga valójában: mármint a liberális demokráciával szembeni tömeglázadásként. Ami hagyományosan csak a romboláshoz elég. Kérdés, miként változik majd a megatrend ennek hatására, ha lebukik a nap a véres csatamező fölött (=at the end of the day). Jó eséllyel semennyire. Fenntartható javulást a tömegek életében a lázadás nem fog hozni, a megatrenddel kell beérniük, illetve kivárniuk, amíg ez a világ kiforogja magát a javukra is. A jobboldalnak a mostani állapotában már csak be kell érnie a követéssel és a szimbolikus jelenléttel. Bár a lármásságát aligha lehetne tagadni.