Ha régebben valaki a kutatási igazgató címet viselte, annak kijárt ismeretlenül is az autoritás iránti tisztelet. Ez még azelőtt volt, hogy Schmidt Mária volt a Terror Háza főigazgatója és Békés Márton a kutatási igazgató. Az utóbbi nemrég interjút adott a valaha tudósnak indult G. Fodor Gábornak, aki ma egy heccportált jegyez, hogy fáklyát dobjon a gondolkodása kútjába. "Mi" (én) belenéztünk ebbe a kútba és nem akartunk volna a fáklya lenni.
Az interjú vezértémája Békés gerillaként (helyesen: gerilla-harcosként) való önmeghatározása -- miközben az establishment legeslegközepében ül, ami pontosan mutatja az interjú egészének értelmét: úgy "gerilla" ő, ahogy forradalom van, és ahogy a riporter és interjúalany közös főnöke, Orbán, megvédi "a magyar embereket". Persze "győzött a forradalom", jegyzik meg pajtáskodva, innen a "gerillák" keserű sorsa, hogy ti. az establishment részévé válnak, de mivel se forradalom nincs valójában, se Békés nem volt soha "gerilla", nemcsak az establishment legeslegközepébe enged bepillantást a bedobott fáklya, hanem a rezsim gondolkodásának közepébe is: a szavaknak semmi értelmük, csak a hatalom számít.
Elhangoznak kultikus nevek, Nietzsche, Cioran, Che Guevera és Mao, az egész létet láthatóan a forradalmiság (nem túl míves) romantikája lengi be, nem számít, melyik "hősünk" honnan jön, hova megy, hogy az egyik valóban valaki (bár a megértése éppen nem szavatolt a 888. hu és a Terror Háza közegében), a másik bevallottan lelkes "hitlerista", a Vasgárda szellemi patrónusa, a harmadikat -- végre egy valódi gyilkost -- pechére közvetetten a kommunista establishment tette el láb alól, a negyedik pedig a történelem Top 5 tömeggyilkosának egyike -- a lényeg a konfúzus Ersatz romantika: a beismerten feltartóztathatatlan liberális világrenddel szembeni harc. Ebből a perspektívából érthető, hogy "Che Guevera ma Viktor-pólót" hordana, hiszen -- ahogy Cioran mondta a "hosszú kések éjszakája" nevű náci belharcot kommentálva: "vajon mit vesztett az emberiség azzal, hogy néhány őrültet elvittek" -- nyilván megéri az a veszteség is, amit Orbán országlása jelent életekben, sorsokban, perspektívákban, ha közben "megvédi" a magyarságot. Az emberek az ügyért, "a mozgalom minden, a végcél semmi" -- nem ismeretlen ez a logika az utóbbi kétszáz-valahány év kollektivista praxisából. Mi is ebben a "konzervatív", bár szubkultúrának szubkultúra (nagyon szub-)? A fecsegő urak természetesen nincsenek tisztában a saját pedigréjükkel, ami egyszerűen etno-nacionalista. Igaz, hogy a konzervatívval összekeverni ezt az európai félperifériák kedvenc aránytévesztése, de hát hát azért mi hadd húzzuk meg itt a világos határvonalat a jobboldali csőcselék "kultúrája" és az európai civilizáció védelme között. Elég nehéz ez utóbbi is önmagában.
Mármost ezek a "klántagok" ebben a mederben szenvelgik végig az interjút, amely olyan mondatoktól terhes, mint ezek. "Magamat a „konzervatív forradalom” ügyéhez közel állónak tartom. (....) Most hétéves ausztrál kisfiúk vannak a célkeresztben és nem Aldo Moro.(...) Ami Szíriában zajlik, és ami az egész jelenlegi világkrízis katalizátora volt, az nem más, mint az arab világ spanyol polgárháborúja. (...) A terrorista téged azért öl meg, mert a csajoddal kézen fogva sétálsz a tengerparton. (...) [Aztán ez a meglepő, dacos fordulat:] A posztmodern kori terrorizmus célja egy életforma megsemmisítése, de a győzelem minden reménye nélkül. [Kérdezhetnénk, akkor minek a gerilla, de a végén még kiderülne, hogy az az arab terroristák és az etno-"gerillák" is ugyanazon liberális világ ellen harcolnak, hiszen:] Ahogy Che Guevara mondta: csináljatok egy-két, sok-sok Vietnamot, én azt mondom, csináljatok egy-két, sok-sok Magyarországot, amelyek tűzfészekként szembeszállnak ezekkel a globális, ellenőrizhetetlen és a nemzeti szuverenitást csökkentő struktúrákkal "
Ha a "gerilla" és a terrorista végül találkozik a liberális demokráciák elleni harcban, de az interjúra itt-ott rátelepedő búskomorságban ki-kimondatik, hogy a harc reménytelen, felvetődik vajon, miért van ez így. Az interjú szomorú butasága mögött azért ott a válasz is: mert a gerilla nem tud produktív rendszert alkotni. A gerilla "aszimmetriája" örök, és az establishment (aka a rendszer), amit ki tud harcolni magának, az -- szellemi és anyagi teremtőerő híján -- legfeljebb a kleptokrácia lehet. Teremteni nem tudok, ezért lopok. Ki szellemi forgácsokat kisebb-nagyobb gondolkodóktól, ki pénzt számolatlanul. A 888.hu és a Terror Háza egy kleptokrata rezsim think tankjei, amelyek kutatási igazgatói nem jutnak messzebb a gondolkodásban, mint a politikai uraik: migráció, Soros, NGO-k, Brüsszel, és mindenekfölött a "megszállás" narratívája.
Kerekítsünk le. "Hogy sok minden miatt kimaradtunk a nyugati liberalizmus őrültségeiből (gender studies, multikulti), lemaradásunk immuntartalékot jelent. Ahogy Cioran is mondta: Európa jövője délkeleti felén van. Látom a szemeim előtt a finn hómezőktől Krétáig, és Magyarországtól a Dnyeszterig tartó új Európát. Igenis, lesz kétsebességes Európa, aminek mi leszünk az első sebessége.(...) A Pesti Srácokat, 888-at én egy gondolkodásmódnak tartom, ami a polgári underground után Mao stratégiájának második pontját követi, a milíciává válást valósítja meg. De lehetünk a rend lázadói is. Mondok egy példát. A 444-en, a HVG-n és az Indexen nagyon egyszerre jelent meg egy-egy sárgaföldbe döngölő kritika a Pappa Pia! című filmről. Nagyon lehúzták. Ebben komoly szerepet játszott a liberális gőg és elitista dölyf, ami nem bírja elviselni, hogy nemcsak Fassbinder-filmeket vagy Tarr Béla hosszú snitteket nézünk, hanem, hogy készül egy pusztán szórakoztató film a Vajna-rezsimben. Azt állítom, hogy ezek a cikkek azok ellen íródtak, akik ezt a filmet megnézik!"
Legyen ez a végszó a kutatási igazgatótól, és morzsoljunk el egy cseppet a régi szavainkért, olyanokért, mint "kutatás", "tudomány". Mivel a Nyugat túlélte a kutatási igazgató összes említett ikonját, elég jó eséllyel lehet fogadni rá, hogy őt is túléli. In the meanwhile.