1000 leütés

A Polgári Konzervatív Párt jelöltet állít a szavazók elé a februári időközi választásokon. A veszprémi 1. sz. választókerület szavazói a következőkkel kapcsolatban lehetnek teljes biztonságban:

- Olyan képviselőjük lesz, aki veszprémi vagy választókerületi lakos -- tehát a saját emberük lesz, aki ismeri a helyi ügyeket. Az övék.

- Olyan képviselőjük lesz, aki az ő országukért fog küzdeni, és azt, hogy milyen legyen ez az ország, mit képviseljen, a választást megelőző gyűléseken januárban és februárban közösen fogják vele megbeszélni -- röviden tehát az ő országukért lesz.

-- Olyan képviselőjük lesz, aki az országgyűlésben a kistérség érdekeit fogja képviselni a forrásszerzésben, jól fizető piaci munkahelyek megszerzésében, a nevelési és oktatási intézményeik modernizálásában, az utak és a közterek ápolásában, a közbiztonság erősítésében, az emberi élet minőségének javításában -- röviden az ő életük jobbítását fogja szolgálni.

-- Olyan képviselőjük lesz, majd a képviselői ciklus során a parlament előtt álló aktuális intézkedésekről folyamatosan tájékoztatni fogja őket személyesen, és mindig elérhető lesz számukra más módokon. Egy lesz közülük, és mindig elérhető marad számukra  -- röviden, nemcsak őket fogja képviselni, de velük egyeztetve is fogja ezt tenni;

-- Hacsak nem lesz ellenükre, a képviselőjelöltjük az átlátható és hatékony állam, az erős közösségek, az anyagi-szellemi gyarapodás, a kisvállalkozások, a szolgáló politika, és a jó élet oldalán fog állni -- röviden, az emberséget fogja képviselni az erkölcsi romlással és a megvesztegethetőséggel szemben.

-- Olyan képviselőjük lesz, aki számít rájuk és a munkájukra az ország és a választókerülethez tartozó települések ügyeinek intézésében, tehát igényli a jelenlétüket és segítségüket a képviselői munkájában.

Igyekszünk mindenhova eljutni személyesen a kampányidőszakban. A Polgári Konzervatív Pártnak ez lesz az első választási megméretése, amit izgalommal várunk. Izgalommal várjuk a választóinkkal való találkozást.

Az, hogy egy Szijjártó külügyminiszter lehet Magyarországon, mindent elmond a helyzetről. Ellenben azt is tudjuk, hogy a valódi mindenes, Orbán Viktor vágyai és fantáziái által mozgatott magyar külpolitika (és gazdaság, és oktatáspolitika, és stb.) szinte kiköveteli a mamelukokat, akik a legjobb esetben is csak azt mondhatják el magukról, mint Martonyi, hogy kvázi "jobban járt az ország velem, mint az utódommal". Az is igaz viszont, hogy a magyar külpolitika elérte azt, amit azelőtt csak 1989-ben: figyel rá a világ. A figyelem ugyan többnyire undorral párosul, de mint minden bulvárhős, Orbán is csak azt vallja, hogy a lényeg a címoldalon szerepelni, másodlagos, hogy mivel. Ha undorítóként, akkor úgy.

Orbán azonban nem undorító -- a világ igazságtalan vele. Orbán mindössze nem ért semmit. Azt hiszi, hogy érti a "brüsszeli bürokratákat", az ott folyó vircsaftot, az amerikaiakat, a Távol-Keletet, a világot, de hogy értené, amikor nem ismeri a szóban forgó kultúrákat, a népek történetét, az erkölcsi rendszereket, vagy az érdekek diverzifikált hálóját. Aki még értett valaha hozzájuk a környezetében vagy az apparatcsikok közül, azt elmarta. Orbán a rövid távú, korlátozott helyű hatalommaximalizáláshoz ért egyedül, azon túl pedig van egy felcsúti érdekű kategóriarendszere ('68-as vs. tökös, amerikai érdekű vs. független, puha vs. magyar, liberális vs. sikeres, szabálykövető vs. nyertes, alávetett vs. ellenség), amely nyilván torzít már Budapesten is, de rendkívül torzít Hegyeshalmon és Záhonyon túl, amit csak az országunk elhanyagolható súlya és csak ködképekben létező szuverenitása tett a világ számára egyedül elviselhetővé idáig.

Orbán ezt a szuverenitást (a.k.a. saját homokozó) akarta növelni a maga örömére és a hazai vircsaft zavartalanságának biztosítása érdekében, ezért úgy döntött, nem elég a kategóriái provinciális volta, még hazudozni is fog országnak-világnak, és megkísérli a világ folyásáról való, homokon termett, pancsolt tudományát legalább 1964-es Château Latour Pauillac-ként eladni -- ami ment is egy darabig. Jellemtelen hasonszőrűeket válogatott maga mellé, a napi apró hazudozást outsource-olta nekik, de az "új világ" fő orákuluma ő maradt, Én, a Viktor, egyes szám első személyben. A civilizált világot kezdetben meglepte a nem várt helyről jelentkező új tempó, ettől Én, a Viktor maga is meglepődött, és a kis lelkek szokása szerint, akiknek a sáros csizmáját a szalonban rövid ideig spektákulumként értékelik, és itt-ott talán elismerő morgást vált ki a tapasztalatlan ifjabb korosztályban (vö. hazai "ifjúkonzervatívok", na persze), meg is részegült, és szemtelenné -- ami azonban még rosszabb, elbizakodottá -- vált. Ma viszont már úgy néz ki, Magyarországnak nincs szövetségese a világban, országunk -- mint lenni szokott ilyen helyzetekben -- a titkosszolgálatok találkozó helye és harci terepe, a szuverenitásunk (ami nem keverendő össze a magánnyal) romokban. Orbán nemzetbiztonsági kockázat.

Putyin ez idő szerinti kihátrálása a Déli Áramlatból (egyik percről a másikra elvéve Orbán apró geostratégiai jelentőségét), az orosz globális hatalmi pozíciók néhány hónap alatt bekövetkezett visszaesése a 2000-es szintre, az amerikai külpolitika teljes intranzigenciája Orbánnal szemben (tegnap McCain, a republikánusok egykori elnökjelöltje és máig az egyik legbefolyásosabb szenátora kelt ki eddig példátlan vehemenciával a kormányfő ellen), Merkel félreérthetetlen türelmetlensége a magyar kormány mozgásterét gyakorlatilag a nullára redukálta. Az, amit eddig is tudtunk, hogy érzékeny diplomáciára lenne szükség három nagyhatalmi centrum árnyékában, mostanra ennek rettentő hiányában mutatkozik meg. Ésszerű stratégia és diplomácia helyett részeg kocsmahangulat uralta el a külügyet. Orbán károkozása -- elmaradt befektetésekben, a szövetségi rendszerünkben, a politikai kultúránkban -- egyelőre felmérhetetlen.

A Polgári Konzervatív Párt legalább olyan energikus, versenyképes, a legjobb hagyományaira büszke, polgári Magyarországot akar, mint amilyet az ezredfordulóig a Fidesz-kormány sugallt -- jóllehet ki lenne biztos abban, hogy a 25 évvel ezelőtti radikális liberális Orbán és a mai radikális autokrata Orbán közötti félúton a miniszterelnök komolyan gondolta akkor az ország polgári imázsát? Vagy csak egy központ erejéig. Mivel a radikalizmus a legkevésbé sem illik a polgári attitűdbe, félő, a kormányfő akkor volt kényszerűen a legtávolabb önmagától. 2002-re le is vetette az álruhát.

A PKP kéri a fideszes szavazókat, gondolják át, minek szól a politikai hűségük: a nemzetnek vagy a megroggyant vezérének, aki mára lehetetlen belső és külpolitikai helyzetbe navigálta az országot. Merjenek végre ellépni a valaha nagyságra hivatott, de mára egyre világosabban csak a kisszerűségének élő Orbántól, a korábban a vágyaihoz politikai körültekintést, ma azonban már csak hatalmi szót és arroganciát rendelő vezértől.

Sosem késő megtenni a lépést.

Ideje röviden és közérthetően összefoglalni, mit vallunk ebben a kérdésben. Ahogy a blogon ilyen vagy olyan megvilágításban már közel hatszázszor megírtam: noha kezdetben is láttuk a kétharmad veszélyeit, és a forradalmi retorika már a kezdetektől ellentmondott a konzervatív alapbeállítottságnak, nem is sejtethettük, hogy a Fidesz-kormányzásból a rendszerváltás legsötétebb időszaka lesz. 2010-ben a Fideszre szavazni evidencia volt -- 2014-ben minden más.

Azt is tudtuk természetesen, hogyha forradalmat indítani a posztkomcsi elit ellen elhibázott volt is -- még akkor is az lett volna, ha ez a forradalom őszinte és korlátozott --, a 2002-től kezdődött balos kormányzás rászolgált minden megvetésünkre, és megágyazott annak, amiből mára a cinikus kleptokrácia lett. Ennek képviselőit visszaszavazni ezután, bármilyen pártban és bármilyen konstellációban újítsák is meg a hatalomra való igényüket, visszalépés lenne minden tanulságból, amit az elmúlt 15 év hozott, és a sok ostoba politikai lépés közül a legostobább volna, amelyet 2002 óta elkövettünk. 

A lényeg: a Fidesz- és az MSZP-kultúra valójában egy és ugyanaz a kultúra: a vezetői ugyanabban a korban és/vagy ugyanazokban a társadalmi rétegekben szocializálódtak, és ha ez nem lenne elég, ugyanazok az erkölcseik, a vágyaik és az élethorizontjuk: a felkapaszkodottak gátlástalansága, gazdagodása, cinizmusa.

Ilyen körülmények között a konzervatívoknak -- akik egy jobb kor és a jobb minőségű ember illúzióját szegezik szembe az elaljasulással, továbbá a kultúrát és a politikai-gazdasági intézményrendszert az aljasság gátjának és a jobbítás kereteinek tekintik -- tisztában kell lenni az előttük álló út rögösségével. A konzervativizmus mindenekelőtt személyes és közösségi kultúra, erkölcs, és az ezekből táplálkozó politikai gyakorlat, nem pedig fabrikált politikai rendszer és kvázi-demokratikus szenvedélyek, amelyeknek semmi társadalmi bázisa. (Az antiorbánizmusnak lehet, de ezt ne tévesszük össze a demokratikus érzülettel.) Ennek megfelelően a ma érvényesülő politikai döntéseket (konkrétan a Fidesz mégoly ronda eszközökkel elért dominanciáját) kulturális tények visszatükröződésének tartjuk, amelyekkel szemben nem lehet harcolni bármilyen politikai eszközzel.

Kifejezetten nem tartjuk helyesnek a Fidesszel szembeni ("demokratikus" kódnévvel futó) ellenzéki egységet, amelyben szerepet kap a posztkomcsi elit továbbélő részeitől a balliberálisokon és a libertáriusokon át a Fidesszel ellenszenvező volt MDF-es és kereszténydemokrata személyeken keresztül mindenki. Az antiorbánista népfrontosdi olyan politikai manipuláció a választókkal szemben, amely 1) demokráciának mondja az antiorbánizmust, és 2) amely megtakarítja számukra az életükre és választásaikra vonatkozó mélyebb reflexiót, az egyén és a közösség élete közötti összefüggések felállítását, a politikai aktivitás igényének autonóm erősödését, és nem utolsó sorban egy versenyképes ország értékrendszerének megtalálását -- ennyit biztosan. Egy ilyen ellenzéki népfrontnak, ha kormányzati pozícióba kerül, az elhúzódó politikai válság és vele a folytatódó politikai manipuláció és populizmus az eredménye. A jelenlegi helyzetben sokkal inkább támogatni tudjuk a társadalmi ellenzék utcai megjelenését, és saját pártjainak kialakulását, amelynek révén (talán) önálló politikai kultúra kialakítására válhatnak képessé a baloldalon.

A Polgári Konzervatív Párt szerint nem érdemes politikai kényszert és manipulációt alkalmazni a társadalommal szemben ellenzéki célok érdekében sem, ezért mi a belátható időben önállóan fogunk indulni választásokon, és alakítjuk ki a saját kulturális közegünket. Elsődleges célközönségünk továbbra is a Fideszből lemorzsolódó jobbközép szavazók, szakemberek és politikusok, de várjuk a politikailag bizonytalan autonóm polgárokat is, akik a közéletben akarják kamatoztatni a civil világban megtalált tehetségüket.

Ma Magyarországon azok mondják magukat demokratikus ellenzéknek, akik 2009/10-re olyannyira hagyták legyöngülni a demokráciát, hogy az érett gyümölcsként hullott a mára szélsőjobbossá silányult Fidesz ölébe, amely aztán a 2010-es győzelmét 2014-ben megismételte, és legitimálni tudott mindent, amit addig tett. Ma ellenben senki sem hívja magát polgári ellenzéknek (a PKP-n kívül), ami teljesen rendjén is van, mert olyan ellenzék nincs, amely nem a politikai rendszer visszahódítását tűzi ki célul, hanem a társadalom önreflexióra és autonómiára való képességének növelését (amit -- meglehet -- meg kell előznie az ország romlása fölötti katarzis bekövetkeztének).

Sokszor kell még ismételni: a "demokratikus" ellenzék ekként való legitimációjának soha semmi köze nem lesz e társaság tényleges demokratikus elkötelezettségéhez (ezt az MSZP, a DK és a Liberálisok esetében biztosan sem hiszi el róluk senki a hívek legelvakultabb csoportjain kívül), a "demokratikusság" itt Orbán-ellenességet jelent, noha még ez sem okvetlenül igaz. Ez az ellenzék ugyanis kifejezetten Orbán- és NER-barát, ha választania kell ezek és a neobalos társadalmi mozgalom növekvő térfoglalása, és adott esetben párttá alakulása között. 

Az Orbán-ellenesség fő sodra ebben a pillanatban mégis a "demokratikus" ellenzék (nem érdemes beszélni most a hungarista ellenzékről, amely részint közelebb áll a Fideszhez, mint az a polgári eszmékhez, részint obligón kívül áll Európában, és ha hatalomra jut, azzal az országnak nyilvánvalóan befellegzik). Ugyanakkor a harc a baloldalon még nem kezdődött meg igazán a hivatalos ellenzék és a társadalmi mozgalom (az utca) között, a balos média és az értelmiség sem tette le még a voksát. A pártoknak a veszprémi független jelölt, Kész Zoltán mögé való -- esetleges -- beállása az átmeneti helyzetet tükrözi, ugyanakkor az, ha KZ elfogadja az ajánlkozásukat, árt a NER-t meghaladó politikai függetlenségnek és a polgári ellenzék nehéz és hosszú menetelésének.

A pártok helyzete a NER-ben -- ideértve a PKP-t is -- eleve problematikus. Felesküdni ezekre a törvényekre és erre az alaptörvényre képviselőjelöltként és képviselőként is a NER legitimálását jelenti, tehát a polgári alternatíva beáldozását a közvetlen "demokratikus" érdekeknek.

Ahogy a címben áll. Ennyien kellenek, hogy egy ismeretlen párt üzenetét hathatósan eljuttassák az 1. sz. egyéni választókerület háztartásaiba és választóihoz, ennyien, akik részt tudnak venni egy félnapos oktatáson, és akik aztán kb. 1 hónapon át hétköznap napi egy-két órát, hétvégén naponta 3-4 órát tudnak szentelni az ügynek. 

Aki nem akarja se Orbán, se Simicska, se az induló három, hat, nyolc baloldali párt emberét győzni látni, tehet ellene! Most mindenki cselekvésbe fordíthatja az elégedetlenségét, vagy éppen a haragját, és személyes elégtételt vehet az oligarchákon, a korrupción, és a kormányzati cinizmuson! Jelentkezzetek a pkonzervativok@gmail.com címen!

Köszönet, köszönet, köszönet!

Béndek Péter, pártelnök

Polgári Konzervatív Párt

PS: Örülünk Kész Zoltán most bejelentett indulásának.

Veszprémben megdőlhet a kétharmad. Megdőlhet. De nem úgy, hogy a honpolgárok hátratett kézzel nézik, mi fog történni, hanem úgy, hogy ténylegesen bekapcsolódnak a választási küzdelembe, felfogják az esemény szimbolikus és gyakorlati jelentőségét, az értelmiség nem a szalonokba és a FB-ra vonul be meghányni-vetni, mi vár ránk, hanem kimegy a veszprémi utcákra és bezörget a veszprémi lakásajtókon a neki kedves jelölteknek segítve, a média megszólítja és összetereli az induló pártok képviselőit, hogy nyilvánosan beszéljék meg a követendő stratégiát, hogy együtt vagy külön, és ha nem együtt, akkor miért külön, ha pedig együtt, akkor mégis hogyan, eközben a politikai közösség nyugatos ellenzéki része beadja a kampányba a havi fizetése egy százalékát, és teszi ezt minden tüntető is (mert a változást politikai úton kell kicsikarni, és ebben egy mérföldkő lehet a kétharmad megdöntése, ami erősítheti utána az utcai mobilizálást). Ez az utolsó alkalom a belátható időben, hogy megálljt lehet parancsolni a kétharmad országrombolásának, és elejét lehet venni -- amiről minden szélsőjobbos publicista már természetes gyakorlottsággal beszél -- a "puccshangulatnak", CIA-vezette "kormánybuktatásnak", nota bene, a "polgárháborúnak". Meg lehet mutatni, hogy a nép szuverén módon, intézményes keretek között tud dönteni a kétharmad ellen.

Ez a választás nem Orbán és Simicska párharcáról szól, hanem az országról. Némely elemzők -- teljesen függetlenül a személyüktől, innen a többes szám -- minden mozdulatukkal félreértelmezik a téteket, és saját magukat jól-rosszul indokolva, ám mindvégig önmaguk körül pörögve manipulálják a közvéleményt. Veszprém nem milliárdosok által fizetett celebparty vagy egy következő valóságshow lesz, amelynek a hatása elmúlik az éjszakával. Amibe meg lehet merítkezni, aztán a legrosszabb esetben is lehet folytatni az 1.0-ás valósággal való népszerű, nice évődést. És nem is fideszes belharc, a tőlünk független valóság megmutatkozása lesz. Kívánom, hogy végre eljusson a közvéleménybe, hogy ez a mi országunk, a mi életünk, és senki más nem fogja meghatározni a pályáját, mint mi, akármilyen pálya lesz is ez. Veszprémben újabb pályamódosulás vár ránk, vagy a meredekebb zuhanás, vagy a stabilizáció felé, amiről így, vagy úgy, de mindannyian döntünk. A kétharmad megdőlése természetesen nem fenyegeti az ország kormányozhatóságát, viszont fenyegeti a fideszes elitet, a harcuk ezért lesz mindennél elkeseredettebb. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudom, hova fogok szavazni.

Egy, indulunk Veszprémben. Kettő, túlnyomórészt a Fidesz (kiábrándult, bizonytalan, de alternatíva híján megint csak őt választó) szavazóit szólítjuk meg. Keveset? Talán. Eleget? Ahhoz lehet, hogy eleget, hogy a Fidesznek hiányozzanak. Konzervatív és elvszerű párt vagyunk. A mai beteg politikai viszonyok között a Fidesz-rendszer ellenfele. Szemben a balos pártokkal, Török Gáborral, Simicskával, továbbá pl. Bochkor Gáborral, Győzikével, vagy Sarka Katával, akik simán meg tudnák szorítani az előbbieket, ha indulnának, de pont ugyanaz lenne a funkciójuk is: elvinni 5-5%-ot mindkét oldalról. Eminensen Török folyik is a csapból rogyásig, a politikai sajtó nagyobb dicsőségére.

A mi jelentőségünk jóval nagyobb a lehetőségeinknél. (Nekik jelentőségük nincs.) Örömmel láttam ezt igazolva azon, hogy a Mandiner egyik meggondolatlan szerkesztője szemlézte az előző posztomat (trackbackként ott van), amelyben egy elég speciális ajánlatot tettem a választóknak, nevezetesen, hogy megnyitjuk előttük a párt alakuló programjának munkabizottságait és a fórumainkat, jöjjenek, csináljunk együtt egy olyan pártot, amely még nincs: amely a sajátjuk is, és emiatt eloszlik a bizalmatlanságuk  vele szemben, nem szorulnak rá se a balos roncspártokra, se az utcai káoszra, hanem lesz egy autentikus rendszerellenzéki párt. A Mandi a posztot 1 (egy) komment után (kényszerűen) bevette, valamiért nem volt politikus kint tartani. Tették ezt a PKP szerénynél is szerényebb jelenlegi mérete mellett. Örültem? Örültem. Jó úton járunk.

Minden további fejleményről beszámolok. Az inkriminált posztban tett ajánlatom áll. A magyar sajtó dolga, hogy felemeli-e a nyilvánosságba. Csak nyafogni meg cinikusnak lenni nem kéne már olyan elánnal!

(A kép a törökgáborelemez FB-oldalról)

Csinálj pártpolitikát!

Gyurcsánynak az utca iránti (hirtelen jött) megvetése és Orbánnak az utcától való (hirtelen jött) félelme -- vagyis a zárt, magaféltő pártokrácia -- az egyik oldalon, az utca kaotikus, programtalan, dühös, szeszélyes, szervezetlen népe a másik oldalon.

Az egyik kommentelőm nem érti meg: egyszerre nem nyilváníthatja ki, hogy nem bízik az új pártokban (PKP), de hogy nem kell az eddigi tempó (sem), viszont holnapra új életet akar, amiért azonban nem hajlandó semmit tenni önmaga. Sajnos ehhez nem politikára, hanem megváltásra van szükség. Ha a megváltást várja a politikától, akkor 1) egészen a haláláig visszatérően egyik csalódásból a másikba fog esni, 2) nem érti a saját állampolgári kötelességét egy demokráciában, 3) és nem érti, hogy a saját életéért tesz, ha a közösségért tesz.

Javaslom mindenkinek, aki nem csak önmagát áltatja, és nem egyszerűen érdektelen, lusta vagy gyáva, hogy jöjjön, és csinálja velünk a Polgári Konzervatív Pártot. Párttagság nélkül is mindenki részt vehet a programalkotó rendezvényeinket, és ha elfogadja a kommunikáció szabályait, föl is szólalhat. Minél többen jönnek, annál nagyobb térben tartjuk ezeket. Van egy nyitott, éppen formálódó, már bejegyzett párt, amelyik bárki által formálható. Indulunk a veszprémi választáson, és olyan párttal fogunk indulni, amelyet a polgárok gyártanak. Tessék, gyere el a körünkbe, próbáld befolyásolni a párt arculatát, tartalmát, cselekvési lehetőségeit. Így lehet a legjobban szembeszállni a politikával szembeni bizalmatlanságoddal. De ha nem jössz, akkor utána, lécci, lécci, legalább fogd be!

Köszi. (Email fönt, a jelentkezők számának megfelelő termet foglaljuk a legközelebb.)

A Polgári Konzervatív Párt saját jelölttel vagy támogató szervezetként indul a februári veszprémi időközi választáson, és várja helyi, elkötelezett és/vagy jól beágyazott, a pártunk értékrendjével és politikai céljaival azonosuló jelöltek jelentkezését a pkonzervativok@gmail.com email címen. Mint minden esetben később, most is teljesen nyitott jelölti listát vezetünk, és a jelentkezők közül több megbeszélés után választjuk ki a támogatandót. A párt infrastruktúrája készen fog állni januárra, hogy megfelelő támogatást tudjunk biztosítani a legalkalmasabb polgári konzervatív politikusnak. 

Béndek Péter, pártelnök

Pénzbeli adományok

Átutalással (belföldről): A támogató magyar állampolgár bankjában kezdeményezve, kedvezményezettként a Polgári Konzervatív Párt Unicreditnél vezetett 10918001-00000074-87840006 sz. bankszámlaszámát megjelölve. A közlemény rovatban a támogató címét és a "támogatás" szót fel kell tüntetni. Befizethető továbbá a támogatás ugyanerre a bankszámlaszámra készpénzben. A közlemény rovatban ez esetben is fel kell tüntetni a támogató címét és a "támogatás" szót.

Átutalással (külföldről): A támogató magyar állampolgár külföldi bankjában kezdeményezve, kedvezményezettként a Polgári Konzervatív Párt HU33 1091 8001 0000 0074 8784 0006 bankszámlaszámát megjelölve [SWIFT (BIC) kód: BACXHUHB]. A közlemény rovatban a támogató címét és a "támogatás" szót fel kell tüntetni.