A Polgári Konzervatív Párt legalább olyan energikus, versenyképes, a legjobb hagyományaira büszke, polgári Magyarországot akar, mint amilyet az ezredfordulóig a Fidesz-kormány sugallt -- jóllehet ki lenne biztos abban, hogy a 25 évvel ezelőtti radikális liberális Orbán és a mai radikális autokrata Orbán közötti félúton a miniszterelnök komolyan gondolta akkor az ország polgári imázsát? Vagy csak egy központ erejéig. Mivel a radikalizmus a legkevésbé sem illik a polgári attitűdbe, félő, a kormányfő akkor volt kényszerűen a legtávolabb önmagától. 2002-re le is vetette az álruhát.
A PKP kéri a fideszes szavazókat, gondolják át, minek szól a politikai hűségük: a nemzetnek vagy a megroggyant vezérének, aki mára lehetetlen belső és külpolitikai helyzetbe navigálta az országot. Merjenek végre ellépni a valaha nagyságra hivatott, de mára egyre világosabban csak a kisszerűségének élő Orbántól, a korábban a vágyaihoz politikai körültekintést, ma azonban már csak hatalmi szót és arroganciát rendelő vezértől.
Sosem késő megtenni a lépést.