1000 leütés

Ezen túl nincs most értelme sokkal többet írni. A párt közzéteszi a programját, ahogy ma megtettem az elesettebbek és a megalázottak felé, a jövő héten és azt követően is röviden meg fogom tenni a társadalom szerencsésebb csoportjai felé. De nem ez fogja az országot élhetővé tenni. Mit se számít az, hogy egy párt mit állít magáról, ha azok, akik a pártot hatalomhoz segíthetik annak érdekében, hogy az képviselje őket, nem erősebbek, nem eltökéltebbek és nem látnak tisztábban a párt vezetésénél.

Ahhoz hogy így legyen, nem programdarabokat kell kutatni a pártvezetők köpönyege alatt, hanem saját értékrendszerrel kell rendelkezniük a szavazóknak, amelyet minden körülmények között bevasalnak a párt vezetésén. Ennek az értékrendszernek az alapjául ajánlom – és én nem tehetek mást, csak ajánlást –, ajánlom a szabadság rendjét, amelyről korábban beszéltem. A szabadság rendjére épülhet az a politikai értékrendszer, amely a társadalom tagjainak legfőbb biztosítékát jelenti a hatalmi visszaélésekkel, a közjó tönkretételével és a folyamatos manipulációval szemben. Ha megértitek, hogy a szabadság rendjéből nem szabad engedni, és ennek biztosítékaihoz úgy ragaszkodtok, mint az életetekhez, akkor ezen az országon a Pokol kapu sem vesznek erőt.

Ám ha elherdáljátok a szabadságotokat, akkor nem lesz se biztonságotok, se boldogságotok, se országotok.

(részlet a február 28-i beszédből)

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)

Ha visszaszerezzük az igényünket a saját életünk feletti ellenőrzésre, és ennek nyomán arra, hogy az ember és az emberi élet kerüljenek a politikai középpontjába, attól kezdve minden automatikusan adódik a jó politikai rendre vonatkozóan. Ez a lehetőség egy az eddigiektől teljesen elütő politikai vízióval kecsegtet. Én egy olyan polgári Magyarországot látok a szemeim előtt, amelyben minden ember a lehető legnagyobb eséllyel tudja kiteljesíteni a benne rejlő képességeket, ennek érdekében a nemzet versenyképes oktatási, egészségügyi és jogi szolgáltatásokban részesíti, amiért cserében ő kamatoztatja a képességeit a saját, valamint a kisebb és nagyobb közösségei javára, adózik, és lehetőleg gyermeket nevel.

A konzervatív politika az ember létéről szól a politikai társadalomban. Erkölcsi rendje az igazságos egyenlőtlenségé. Aki képességei és szorgalma révén többet ér el, magasabb státusba emelkedik a társadalomban, az hadd élvezze ezt a helyzetét, ameddig a társadalom egyébként mindenkinek megadja a lehetőséget arra, hogy kiteljesítse a képességeit és a szorgalmát.

A piacon kevésbé honorált képességek – például a gyermeknevelésben, beteggondozásban, társadalmi munkában – olyan társadalmi érdekek, amelyek finanszírozása közügy, ezért világosan el kell választani egymástól a piaci és a közösségi értékek rendjét, az egyiket nem alárendelve a másiknak, ahogy az állami funkciókat is világosan meg kell határozni az egyik és a másik dolgában is. A konzervatív politika olyan tehetséggondozási és oktatási rendszerben gondolkodik, amely mindenkiben meg akarja találni a benne rejlő értékteremtő erőt, ezért a mi pártunk a jelenlegi oktatási rendszer radikális átgondolását, a költségvetésének legalább megkétszerezését, és a tanárképzés rendszerének kiemelt nemzeti ügyként való kezelését az elsődleges középtávú céljának tekinti.

Az elsődleges rövid távú célunk a gyermekéhezés azonnal felszámolása, amely kiegészül egy lényegesen alkalmasabb gyermekjóléti rendszer felállításával. Ehhez nincs mit hozzátenni, erkölcsi kötelesség és politikai ráció egyformán előírja ezeket. A gyermekjóléten túl a közösség tagjainak minimális létfenntartását és alapvető egészségügyi ellátását biztosítani ugyancsak az emberek erkölcsi létében fogant közügy. Ennek mindössze a jól megválasztott formájában lehet vita, amely az egyéni könyörülettől a közösségi/intézményi szereplőkön át az állami feladatokig ível – de teljes körű, és mindenkire kiterjed.

A lényeg, hogy a társadalom leszakadó fele – hiszen már lassan ötmillió ember él európai mércével elviselhetetlen körülmények között – újra reményre leljen, és visszakapcsolódhasson (vagy sokak esetében először kapcsolódhasson be) a társadalmi értékteremtésbe. Felhívom a figyelmet arra, hogy bár a kérdésnek megvannak a költségvetési szempontjai, ez nem egyenlő azzal, hogy a kérdés költségvetési kérdés lenne. Túl sokszor – mondhatjuk 20 éve folyamatosan – tekintjük úgy a megoldandó társadalmi problémákat, mint költségvetési kérdéseket. Ezek nem azok. Ezek erkölcsi és társadalmi kérdések. A szegénység és a cigányság ügye feszítő erkölcsi és társadalmi probléma, amelynek a kezelését csak elodázzuk azzal, ha költségvetési, vagy akár gazdaságpolitikai fejezetként tekintünk rájuk. Ahhoz képest, hogy mennyire pazarló a magyar állam – és ennek taglalásától most eltekintek – a mély társadalmi problémáink kezelése bicskanyitogató módon elnagyolt, felületes és cinikus.

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)

Be akarta valaha is tartani az ukrajnai tűzszünetet V. Putyin? Miért akarta volna, amikor az egyetlen menekülési útja egy korrupt, versenyképtelen ország vezetőjeként a háború. Egyetlen dolog nem világos csak: milyen kiterjedésű háború jár a fejében. Van ellene az impotens Nyugatnak stratégiája? Nincs. Ennyi van: légyszi, légyszi, ne háborúzz, Vologya. Nézd, Vologya, szépen kérünk, mi mind, Angela, Claude meg a Hollande gyerek. 

Benn akarna maradni Orbán az EU-ban, ha nem tüntethetné el a nyugati adófizetők pénzét? Miért akarna, amikor az egyetlen menekülési útja egy még korruptabbá tett, versenyképességében tovább rombolt, autokratikus ország vezetőjeként a Kelet? Egy dolog nem világos csak: meddig tudja még ügyesen hitegetni a Nyugatot. Van ellene a mulya Nyugatnak stratégiája? Nincs. Ennyi van: légyszi, légyszi, ne okozz nekünk gondot, Viktor. Nézd, Viktor, szépen kérünk, mi mind, Angela, Angela meg a Merkel tánte. 

Az utóbbi (Orbán) nem szeretne olyan Európában élni, amely hidegháborút visel az előbbi (Putyin) ellen. Meg kell a szívnek hasadni. Szerintem meg van ennél sokkal rosszabb forgatókönyv is. De belátom, Orbán odaláncolta magát Putyinhoz, mert ez jelenti számára a személyes túlélését, és a kettejük múltkori találkája óta különösen azt várhatjuk, hogy szinkronban fognak beszélni és cselekedni. És akinek még illúziói vannak ezzel kapcsolatban, akinek még illúziói vannak arról, hogy Orbánnal milyen jövője van az országunknak, vagy arról, hogy demokratikus választásokon le lehet győzni ezt az embert, na, az sürgősen temesse el őket, és kezdjen végre gondolkodni, miként használhatja fel azt a kevés időt, ami még megmaradt arra, hogy tegyen az országért (és benne saját magáért, a gyerekeiért, ilyesmi, ha az ország nem volna elég). Az idő fogy. Sőt, nagyon fogy.

(Még a Facebookot is rátok zárhatja, az ám, demokraták!)

Útlevelet kérnek tőled Magyarország határain. És előtte napokon keresztül kell sorba állnod a 90 napos EU-vízumért.

A kirakatokból elfogy a nyugati árucikk, viszont a helyükbe egyre több Putyin-, Orbán- és Rogán-fotó kerül.

A kormányhivatalokban ismét bűnözőként kezelnek és üvöltöznek veled.

Rubelben is vezethetsz számlát a Fidesz-oligarchák tulajdonában álló bankokban. Miután az euró-megtakarításaidat rubelbe konvertálták.

Aki rubel alapú hitelkártyával fizet a CBA-ban, dupla jutalompontot kap.

A közösségi közlekedés lerohad.

Egyetlen központi egyetem, kizárólag állami TV- és ráadióállomások, és központi életszínvonal tervezés lesz.

Minden utcasarkon rendőr áll. Így nagyon biztonságban érezheted magad, talán nem ezt akartad?

Hazaárulókkal telnek meg a börtönök.

Maximálják az internet sebességét és a letölthető megák számát. Bevezetik a számítógépek nyilvántartását és az internetadót. A Google helyett az új kereső az orosz "Virradat" (Aurora), a KGB (SZVR) által kifejlesztett program.

A háromszorosára nő Magyarország katonai költségvetése.

A közmunkások aránya az összes foglalkoztatott 50%-át is meghaladja. A szegénységi küszöb alá kerül az ország lakosságának 70%-a, vidéken 85%-a. De a gáz ingyen lesz, talán nem ezt akartad?

Az összes ellenzéki párt vezetője egyszersmind a Fidesz tagja. Az MSZP-é és az LMP-é tagja a Fidesz elnökségének is.

Nemzeti konzultáció a választások fontosságáról. Országgyűlési választások ezentúl 6 évente. A parlament háromhavonta egy napra ül össze, amikor elfogadja a kormány korábbi intézkedéseit. Az elnöki és a kormányfői hivatalt egyesítik.

Orbán Viktor úgy hal meg élemedett korban, hogy sohasem vonták felelősségre mindazért, amit a magyar néppel szemben elkövetett. Az állami pompával övezett szertartáson, amelyet 30 napos nemzeti gyász követ, 3 millióan vesznek részt. Zokogó emberek mindenhol. A szertartáson egyedüli nyugati vezetőként -- német menedzserek társaságában -- a német kancellár is jelen van. Hosszan ölelgeti Rogánt.

Most pedig nevess csak.

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)

Orbán és Putyin két órán át beszélgettek, a sajtótájékoztató hangulatából megítélhetően baráti, sőt jó baráti hangulatban. Merkellel nem így volt. Az orosz elnök látogatását körüllengő megilletődöttség és keleties pompa nem a Merkel-látogatás hangulatát idézte, és csak azt sikerült elhitetnie, hogy bár Oroszország -- a katonai erejét leszámítva -- minden lényeges hatalmi szempontból sokkal marad alatta Németországnak, számunkra az előbbi "a" nagyhatalom, amely orientál. Vélhetően ez is volt a cél. Tegnap nem tudtuk meg, valójában miről beszélgettek, a tárgyalások után aláírt egyezmények alacsonyabb szintűek és jelentéktelenek voltak, a nyilatkozatok semmitmondóak. De olyan barátiak, amihez foghatót egy európai vezetővel sem produkált Orbán 2010 óta. Amikor Putyin elment, egy tovább kompromittálódott Magyarországot hagyott maga mögött, amely már rég elveszítette a pontos iránytűjét és a jó hírét. A magyar külpolitika a harmincas évek végi állapotába jutott vissza, a legrosszabbhoz, amit egy névleg független ország elérhet. Ez lenne a szuverenitás? Ugyan.

Ahogy az évek teltek, egyre kevésbé értettem egyet azokkal, akik szerint Orbán nem beszélhet az ország, hanem csak a saját kormánya nevében, nem az országot, hanem csak a kormányt járatja le az autokrácia építésének különféle fogásaival. Nem igaz. Tekintve, hogy a hivatalos ellenzéke olyan, amilyen, és tekintve, hogy a fogyó támogatottsága ellenére élvezi a választók relatív többségének bizalmát, minden egyes immorális tette mögött az egész ország sejlik föl. Az ország, amely nem érti a világot, és rosszul érzi magát benne; amely nem érti önmagát, és rosszul érzi magát a saját bőrében. Mindezek miatt pedig sorozatosan rossz döntéseket hoz. Az országnak nincsen a népét egyesítő "küldetése" a világban, olyan nemzeti mítosza, ha tetszik, civil vallása, amely van például az Egyesült Államoknak, nincsen konszenzusos történelemképünk, nincs közös értékrendszerünk, és a miniszterelnök sikerrel törte össze a közös jövőképünk maradékait is a helyébe a saját szuverenitása iránti kötelező hódolatot állítva. A magyarok máról-holnapra élnek minden kollektív élmény, a kivételesség bármilyen megalapozott érzete nélkül, amelyre pedig -- bármit mondanak materialista gondolkodású honfitársaink -- szükség van a szabadságon és a jóléten túl. De ezekből semmi sincs.

Orbán Viktor megszállta Magyarországot, és behívta hozzá Putyint. Orbán, akinek a kormányzása elenyésző jót, viszont annál több hibát és bűnt hozott, nem lehet elégszer elmondani, hogy minél többen értsék: egyetlen dolgot szolgál, a saját hatalmát. A hatalmába kapaszkodva egyre rosszabb pozícióba hajszolja az országot minden lehetséges szempontból. 2006 után a rendszerváltás új erkölcsi mélypontjához jutottunk. Bölcsész károgás? Ha valakinek az, hát büszkén az. És itt a következő: lesz még rosszabb is, mert az ország még messze nem elég felkészült ahhoz, hogy Orbánnal szemben jobb alternatívát tudjon állítani. Az igény talán már születőben, a képesség még hiányzik.

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)

“Örök hála és dicsőség a szovjet hősöknek, akik az 1956 októberi ellenforradalomban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért” -- ezt a szöveget viseli magán az az emlékmű, amelyet Putyin holnap zárt körben megkoszorúz Budapesten.

Orbánnak már semmi sem drága egy ilyen barátért. Maga is nap mint nap alázza a saját népét, kb. hasonló szövegekkel, de hogy ezt átengedi gebinbe ily arcátlan módon, na, ez egy példátlan forgatókönyv a férfibarátságáért mindemellett ezermilliárdokat kinyögő magyarok megalázására.

Hanem ez idáig egy (kivételesen) gyenge poszt lenne, amelyik nagyon emlékeztetne arra a tónusra, ahogy Orbán gerjesztette maga körül a nacionalizmust, mondjuk, tíz éve. De a helyzet az, hogy az értékek teljes átértékelése és a Newspeak idején nem áll távol az embertől azt feltételezni, hogy Orbánnak jól jön egy füst alatt belerúgni a szabadság vékonyka magyar hagyományába, és a keleti barátkozás jegyében jól ütemezetten engedményeket tenni a történelmünk átértékelésének is. Hiszen nem csak arról van szó, hogy az emlékmű felirata alkotmányellenes, az orosz sírgondozó bizottságnál meg hiába akarjuk -- állítólag -- elérni a felirat kicserélését (tesznek rá), hanem főként arról, hogy idejön az orosz elnök, és amikor jó érzékkel kiválasztja ezt a monumentet, mi hagyjuk. A kérdés az, hogy csak kénytelenek vagyunk hagyni, vagy szívesen hagyjuk? És melyik lenne a jobbik eset?

Ennyit Putyin érzékeny barátságáról. Hogy is írta az aranytollú igric, Stier: "Vlagyimir Putyin csak úgy jobbra nézve, s a szemével csippentve annyit mondott, hogy minden rendben lesz. (…) Néztem a szemébe, s láttam, hogy mindezt őszintén gondolja, s Magyarország ebből igazán nyerhet." És hát azóta is csak folyamatosan nyerünk, a vak is látja. Azért szóljon majd Orbán, ha koszorúzni indul egy új sztorozsevojei vagy kamenkai (Don-kanyari) emlékművet, amelyen valami ilyen felirat szerepel, hogy aszongya: "Itt adták életüket a szabad Ukrajnáért a muszkával harcoló hős magyar katonák". Akkor majd más fényben fogom látni a sokat ajnározott, visszaszerzett magyar szuverenitást is. De addig is, amíg összegyűjti a bátorságát, Orbán még bőven leutazhat Világosra is a mentorával egy gyorsan felhúzott új (novij) emlékmű megkoszorúzására, amellyel a magyar nép kinyilvánítja háláját I. Miklós cárnak és mai utódjának a szabadságharcunk leverése okán. 

PS. Annak, aki a Gyurcsány-Putyin amourra vesztegeti a szót: Gyurcsány egy kártékony balfék volt, de nem épített ki autokráciát, és az idejövő vendége akkor még nem törölte bele a sáros bakancsát az egyetlen hagyományba -- a szabadsághagyományunkba -- ami még megvédi a magyar szellemet az autokráciától!!

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)

Nem tudom, mennyire van tisztában vele a kedves olvasó, hogy a 80%-ban állami (majd újraprivatizálandó) bankrendszer mennyire tarthatja aztán ellenőrzése alatt a lakosságot és az üzleti életet. És ha ez az újraprivatizálás mihamarabb megtörténik a jól ismert módszerekkel és körben (a körben mindig Orbán áll középen), az vajon milyen esélyeket ad a Fidesszel szembeni politizálásra "úgy polgári, mint pártalapon" az elkövetkező évszázadban? Remélem tudja a tisztelt magyar lakosság, hogy ezentúl a számlaforgalma, illetve minden fogyasztási, lakás- stb. hitele és betétje -- azaz a lehetőségei, a vásárlási szokásai, a magánélete! -- egyetlen cég, a Fidesz (és a "helyi rátekintéssel rendelkező" pártvezetői, polgármesterei és velük adott esetben kooperáló bankfiók-vezetők) kezében lesz, és e gazdasági köldökzsinóron keresztül a magyarok szabadsága, hogy úgy éljék az életüket, ahogy nekik tetszik, és olyan politikai véleményük legyen, amilyen nekik tetszik, gyakorlatilag megszűnik?

De örüljön Laci bácsi Mázaszászváron, mert csökken a bankadó, robog a gazdaság! Naná, hogy csökken. Minek fizettessen a Fidesz Fidesz-körüli oligarchákkal Fidesz-körüli pénzeket a Fidesz-körüli államnak fölöslegesen keringetve a pénzt -- az egész egyetlen nagy kassza! --, ha ezentúl sokkal fontosabb, stratégiai dolga lesz: közpénzből vásárolt bankokkal ellenőrzése alá hajtani a bankszámláikon keresztül fogott és igazgatott, viszonylag olcsó fogyasztási hitelből élő, elszegényített lakosságot és a minimum forgóeszközhitelre szoruló magyar vállalatokat? Átvenni az uralmat nem csak Magyarország, de minden egyes magyar élet fölött? Ez a totalitarizmus, ha eddig nem is volt -- és nem kell hozzá terror. És nem édes, hogy mindezt a saját pénzünkből finanszírozzuk? Érdekel ez még valakit?! Érdekel még valakit, hogy mi folyik itt? Miközben a stupid gazdasági újságok üzleti kérdésként kezelik a takarékok, a Sberbank, az Erste, az MKB, a Budapest Bank stb. ügyeit és az MNB kormányzását.

Miután a béka már majdnem megfőtt (nézzük csak meg, mennyire érdekli a magyar lakosságot, hogy Simicska bukja a közbeszerzéseket: hogy ugyanis most látványosan bukja, az éppúgy rávilágít ezeknek a "közbeszerzéseknek" a lezsírozott voltára, mint az, hogy eddig nyerte, szóval mennyire érdekli ez a magyar békát, semennyire), most, az új bankrendszerrel, csavarták fel a gázt még egy fokozattal, hogy a forrpont garantáltan mihamarabb eljöjjön. A bankrendszer a gazdaság vérkeringését (pénzkeringését) biztosítja. Ha Orbán úgy kívánja, ezentúl a társadalom, a települések és az üzletek egy részébe elég vér fog jutni, más részébe meg semmi. Lehet találgatni elméleti alapon, hogy hova jut majd a semmi. Miközben Orbán a Fidesz-körüli pártokkal külpolitikáról "egyeztet" (meg lehet nézni, kit hívtak meg, és kit nem), az etatizmus boltozata bezáródik a magyar nép fölött. A Fidesz által finanszírozott lakosság fog a Fidesz által finanszírozott pártok közül választani a Fidesz által kialakított és a többiek által legitimált politikai rendszerben. 2018-nak az ég egy adta világon semmi jelentősége nem lesz.

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)

Nem tudom, mennyire van tisztában vele a kedves olvasó, hogy a 80%-ban állami (majd újraprivatizálandó) bankrendszer mennyire tarthatja aztán markában a lakosságot és az üzleti életet. És ha ez az újraprivatizálás mihamarabb megtörténik a jól ismert módszerekkel és körben (a körben mindig Orbán áll középen), az vajon milyen esélyeket ad a Fidesszel szembeni politizálásra "úgy polgári, mint pártalapon" az elkövetkező évszázadban? Remélem tudja a tisztelt magyar lakosság, hogy ezentúl a számlaforgalma, illetve minden fogyasztási, lakás- stb. hitele és betétje -- azaz a lehetőségei, a vásárlási szokásai, a magánélete! -- egyetlen cég, a Fidesz (és a "helyi rátekintéssel rendelkező" pártvezetői, polgármesterei és a velük adott esetben együttműködő bankfiók-vezetők) kezében lesz, és e gazdasági köldökzsinóron keresztül a magyarok szabadsága, hogy úgy éljék az életüket, ahogy nekik tetszik, és olyan politikai véleményük legyen, amilyen nekik tetszik, gyakorlatilag megszűnik?

De örüljön Laci bácsi Mázaszászváron, mert csökken a bankadó, robog a gazdaság! Naná, hogy csökken. Minek fizettessen a Fidesz Fidesz-körüli oligarchákkal Fidesz-körüli pénzeket a Fidesz-körüli államnak fölöslegesen keringetve a pénzt -- az egész egyetlen nagy kassza! --, ha ezentúl sokkal fontosabb, stratégiai dolga lesz: közpénzből vásárolt bankokkal ellenőrzése alá hajtani a bankszámláikon keresztül fogott és igazgatott, viszonylag olcsó fogyasztási hitelből élő, elszegényített lakosságot és a minimum forgóeszközhitelre szoruló magyar vállalatokat? Átvenni az uralmat nem csak Magyarország, de minden egyes magyar élet fölött? Ez a totalitarizmus, ha eddig nem is volt -- és nem kell hozzá terror. És nem édes, hogy mindezt a saját pénzünkből finanszírozzuk? Érdekel ez még valakit?! Érdekel még valakit, hogy mi folyik itt? Miközben a stupid gazdasági újságok üzleti kérdésként kezelik a takarékok, a Sberbank, az Erste, az MKB, a Budapest Bank stb. ügyeit és az MNB kormányzását. 

Miután a béka már majdnem megfőtt (nézzük csak meg, mennyire érdekli a magyar lakosságot, hogy Simicska bukja a közbeszerzéseket: hogy ugyanis most látványosan bukja, az éppúgy rávilágít ezeknek a "közbeszerzéseknek" a lezsírozott voltára, mint az, hogy eddig nyerte, szóval mennyire érdekli ez a magyar békát, semennyire), most, az új bankrendszerrel, csavarták fel a gázt még egy fokozattal, hogy a forrpont garantáltan mihamarabb eljöjjön. 

A bankrendszer a gazdaság vérkeringését (pénzkeringését) biztosítja. Ha Orbán úgy kívánja, ezentúl a társadalom, a települések és az üzletek egy részébe elég vér fog jutni, más részébe meg semmi. Lehet találgatni elméleti alapon, hogy hova jut majd a semmi. Miközben Orbán a Fidesz-körüli pártokkal külpolitikáról "egyeztet" (meg lehet nézni, kit hívtak meg, és kit nem), az etatizmus boltozata bezáródik a magyar nép fölött. A Fidesz által finanszírozott lakosság fog a Fidesz által finanszírozott pártok közül választani a Fidesz által kialakított és a többiek által legitimált politikai rendszerben. 2018-nak az ég egy adta világon semmi jelentősége nem lesz. 

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)

A 18. század végén a nagy angol politikust, emberbarátot és evangéliumi keresztényt, William Wilberforce-t állítólag azzal bírta rá barátja, a későbbi miniszterelnök, William Pitt, a rabszolgaság elleni harc felvállalására, hogy nem is olyan rosszak az esélyei, mint hinné. Csak a parlament összes tagja az ellenfele, se több, se kevesebb. 300 ember, akinek nagy része közvetetten vagy közvetlenül érdeke volt a rabszolgaság fenntartása a Brit Birodalomban. Mint tudható, 1807-ben mégis megszületett a rabszolgakereskedelem eltörléséről rendelkező törvény, 1833-ban pedig a Birodalomban teljesen eltörölték a rabszolgaságot. Hamarabb, mint az Egyesült Államokban. Közlöm én is, nem olyan rosszak a mi esélyeink sem: csak éppen a parlament összes tagját kell meggyőznünk ahhoz, hogy Magyarországon megszűnjön a társadalom alávetettsége. Igaz, azokat kell meggyőznünk, akiknek közvetetten vagy közvetlenül érdeke az alávetettség fenntartása. De meg fogjuk győzni őket!

Wilberforce-nak egyetlen érve volt minden üzleti, politikai és hatalmi érdekkel szemben, amelyek között voltak bizony egészen tiszteletre méltó érdekek is, nemzeti érdekek, hogy így mondjam, akárcsak ma: az volt az érve, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, és az ebből fakadó erkölcsi rend nem tűri a rabszolgaság szégyenteljes intézményét. A mi érvünk is egy, egyetlen egy: Isten előtt, az isteni rend és Magyarország jogrendje szerint minden ember egyenlő. Annak a gyakorlatnak, amely ezt az egyenlőséget megkérdőjelezi és nap mint nap meghágja, pusztulnia kell! Annak a gyakorlatnak, amely az Isten és a törvény előtti egyenlőséget egy szűk kisebbség érdekében meghajlítja, korrumpálja és elhitelteleníti, véget kell vetni! Azt a gyakorlatot, amely az Isten és a törvény előtti egyenlőséget a törvénynek való kiszolgáltatottsággal helyettesíti, mert a törvényt kiszámíthatatlanná, önkényessé és átláthatatlanná teszi, azt a gyakorlatot az ember érdekében le kell zárni!

Magyarországon megbomlott a törvény és a rend. A törvényességet kikezdték és felemésztették a magánérdekek. Mi másnak nevezzük ugyanis azt, hogy....

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)

A PKP, ha lassan is, erősödik, ezért nem érdektelen újra világossá tenni a politikai pozíciónkat. A PKP polgári konzervatív párt, tehát egyaránt szemben áll a mai kormányoldallal (az autokráciához bekötött járadékos burzsoázia politikai intézményrendszerével) és az ún. "demokratikus" oldallal (azaz az egykori állampárt káderhálózatán alapuló udvari ellenzéknek és kulturális hálózatának identitás- és érdekszövetségével). A két oldal ugyanannak a -- posztkommunista átmenet szándékos korrumpálásából származó -- társadalmi válságnak a kedvezményezettje és fenntartója, még ha az utóbbi ennek ellenkezőjéről van is meggyőződve.

A PKP sosem lépne semmilyen együttműködésre a baloldal vezető reprezentánsaival, az MSZP-vel, a DK-val, vagy a szélsőbalos LMP-vel, még a Fidesz ellenében sem. Noha a PKP nem vállal semmilyen politikai közösséget a ma ismert jobboldali pártokkal sem, a szavazói nagy része ezek környékén, vagy a jelenlegi bizonytalanok között van. Mivel mi az ország kulturális azonosságát sokkal fontosabb ténynek tartjuk a politikai rendszere középre húzásának eszményi állapotánál (magyarán nem tartjuk boldogíthatónak a népet annak ellenében), olyan politikai megoldásban vagyunk érdekeltek, amely jobbról stabilizálja a vegyes demokráciát, ellenkező esetben az folyamatosan a kulturális megosztottság frontvonalában lesz, és nem nyeri el a kellő elfogadottságot. (Ettől független, bár nem megvetendő szempont, hogy a baloldal elkötelezettsége a demokratikus politikai kultúra iránt legalábbis hiányos.)

A PKP nyugatos, közösségelvű, a politikai és a gazdasági monopóliumok korlátozásának, az emberi lehetőségek növelésének, az értékteremtésnek, és a törvényes rendnek és a szabadságnak a pártja. A megbízható emberi tényező a politikában.

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)