1000 leütés

A hazai "baloldal" kizárólag kulturális jelenség: sajátos találkozási pontja egyrészt a proletár (anyagi értelemben egalitárius) romantikának, másrészt az urbánus (jogi egalitárius), törzsi-liberális miliőnek, harmadrészt az Orbánnal szembeni alternatív ellenállás Ersatz víziójának (ezek lennének a civil mozgalmak). Kulturális jelenség közös éthosz és közös politikai program nélkül: kvázi politikai pozíció politikai érték nélkül. Mindhárom lába egyenként a többit gáncsolja el, mindegyik más szubkultúra -- de úgy, hogy a rendelkezésre álló pártok nem szubkultúrák szerint jöttek létre, hanem részben keresztbe metszve őket vagy tőlük függetlenül, bizonyos személyiségek körül lebegve (tipikusan ilyen utóbbi a kicsit bonyolultabb LMP és a faék egyszerű, gyakorlatilag nem létező PM). Magyarán a politikai pártok nem csak diszfunkcionálisak, reménytelenek abból a szempontból, hogy valaha is képesek lesznek legyőzni a Fideszt, de egyszerűen irracionális jelenségek.

Az Indexen közzétett veszprémi közvéleménykutatás pontosan megmutatja ezt. Kész Zoltán 37%-kal alig van lemaradva a fideszes jelölt mögött, az őt támogató négy párt viszont 15%-ot kapna, ha listás szavazás is lenne a választókörzetben. Magyarán Készhez ezek a pártok nem hozzátesznek, hanem inkább elvesznek tőle (ezt gondoltuk mi eleve, ezért sem támogatta Készt a PKP egy ilyen társaságban), és a jelölt győzi őket távol tartani magától, legalábbis a nyilvánosság előtt. Egyetlen hozzájárulásuk az ellenzék pozíciójához, hogy nem indítanak jelöltet Késszel szemben. Mi következik ebből? Hogy adott esetben le lehetne győzni a Fideszt, vagy legalább meg lehetne akadályozni a többségét, ha a mai baloldali pártok csak annyit tennének, hogy nem indítanak jelöltet a választókörzetekben bizonyos független jelöltekkel szemben (aki jelöltek adott esetben lehetnének találomra kiválasztott helyi polgárok, a lényeg, hogy a közelükbe ne jusson valamelyik baloldali párt -- ami azt illeti, lassan már egy KRESZ-tábla is elég lesz, ha megfelel ennek a kritériumnak). Ám a baloldali erők, biztos, ami biztos, azzal szolgálnák a legjobban a Fidesz vereségét, ha feloszlanának.

Baloldali politika nem létezik. Fideszes politika létezik a baloldal életben tartására. Régóta látja ezt, akinek van szeme. Kíváncsi vagyok, mikor veszik észre kritikus számban nemcsak a választók (ők egyre nagyobb számban látják már), hanem a törzsi véleményformálók is.

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)

Simicska tegnapi napjából (köszönet SL-nek a megállapításért) a magyar népre következő vélhetően legfontosabb információ ez volt, idézem: "Tavaly áprilisban a választások után leültünk és elmondta az elképzeléseit (mármint Orbán). Ennek a részleteibe nem fogok belemenni, de nem tetszett a dolog. Én erre azt mondtam neki, hogy ebben én nem akarok partner lenni. Azóta durvultak el az események."

A kérdésem adott: mik azok az elképzelések? Amelyekről Simicska tud, de se a választási kampányban, se utána nem tartott érdemesnek a miniszterelnök elmondani a magyaroknak? Mit titkol a miniszterelnök a megbízói, a magyar nép elől annak sorsára vonatkozóan? Miért hallgat a miniszterelnök arról, hogy milyen Magyarországot akar egy, két, vagy három év múlva?

Lehet, hogy vannak ebben az országban még olyan választók, akik nem érzik ennek a helyzetnek az abszurditását?! Nem érzik, hogy van egy ember (nem a férjük, nem az apjuk, nem a fiuk, nem a gyerekük tanára, nem a munkaadójuk, hanem egy távoli, öntörvényű figura) aki mindenki másnál nagyobb befolyással lehet (vagy éppenséggel van) az életükre, de a befolyásával teljesen kiszámíthatatlanul, de főként rombolóan él? Hol leszívja a bankszámlájukat, hol tanáccsal él az erkölcsi rendjükre vonatkozóan, hol külföldre kényszeríti a gyerekeit, hol csatába szólítja őket távoli, megfoghatatlan, buta célokért, hol eldönti, hova mehet és nem mehet vasárnap, hol kiugrik az ágy alól, és a nemi életükben kurkász? És nem lehet tudni, hogy mit akarhat még a jövőben? És lehet még olyan választópolgár, aki szerint mindez rendben van?!

Mi kell Magyarországon a demokrácia-tudat felszárnyalásához? Hogy Orbán belepiszkít a (korábbi közös) bizniszbe. Mikor jött rá az RTL Klub vezetése, hogy nincs demokrácia? Mikor a kirúgott zöldállamtitkár? Mikor Simicska? Csak hogy a legutóbb esetekre emlékezzem. Na és mikor az MSZP? Mikor a német cégek?

Szegény, szegény magyar demokrácia. Ez történik, amikor a nép helyett más definiálja a népuralmat.

És csoda-e, hogy Rogán, Pokorni, Csányi, a MET menedzsmentje, a rezsibiztos, a Terror Háza igazgatója, a járási gyevi bírók, az MTVA elnöke, a főügyész, a kormánypropagandisták és még további ezrek szerint éppen ideális állapotban van a demokrácia?

Szégyelljék magukat.

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)

1. A szuverenitás jegyében kezdődött az egész. A szuverenitást azonban a carl schmitti értelemben kell felfogni -- leegyszerűsítve mint hatalmi függetlenséget, a döntéshozó (Orbán) függetlenségét, nem az országét. Az országét csak annyiban, amennyiben az Orbánét takarja ("Magyarország én vagyok."). A függetlenségét a törvényektől, az erkölcstől, a hagyományoktól, a szokásoktól, a józan észtől. A szuverenitás ebben az értelemben a puszta orbáni akarat politikai kódja.

2. Magyarország semmit sem kaphat az oroszoktól, amit más állam ne kaphatna meg a pénzén. Nem kapunk olcsóbb energiát, olcsóbb pénzt, versenyképességet, se nagyobb függetlenséget azáltal, hogy a lojalitásaink (az egyszerűség kedvéért) megduplázódnak. Ha kapnánk (és itt kétséges a paksi kölcsön minősítése), az viszont valami olyasminek az ára, amelyet az egyszerű halandó csak elképzelni tud. (Valaki ugyanis mindig fizet. És olyan nincs, hogy a gyengébb jobban járjon egy nemzetközi kapcsolatban.) Mit kérhet P. cserébe? Ilyen lehet, mondjuk, az EU bomlasztása: ma Orbán éppen a tervezett energiaunió ellen szólalt meg, amit két hónapja még támogatni látszott. Korábban más ellen. Az egész orosz orientáció egyetlen gazdasági és politikai kudarc, kulturális zsákutca. Miért ragaszkodik hozzá mégis a miniszerelnök, ha közben az ország rosszul jár?

3. A ma esti interjúja szerint az oroszokkal való barátság a rezsicsökkentés fenntartásának feltétele. Valóban? És ha, tegyük fel, így van: nem lenne talán időszerű feltenni a kérdést, hogy akarja-e egy szabadságszerető nép ilyen áron a fűtésszámláját csökkenteni? De nincs így. Kiszámítható gazdasági viszonyok között, amelyek nem feltételezik az autokratikus minták átvételét, az oroszok világpiaci áron adhatnák az energiahordozókat, ahogy más országoknak is adják, az állam pedig utána kedvére szabályozhatná a szolgáltatókat, ahogy eddig is tette. Esetleg költené a sajátjából azt, amit más úton más zsebekbe juttat. Eddig sem az oroszokon múlott a rezsicsökkentés. Mi akkor ez az újabb látványos hazugságkör (hogy ti. kellenek az oroszok a rezsicsökkentéshez): csak nem a piaci ár alatti tarifát előlegezi meg, átláthatatlan szívességekért cserébe, a másik ismeretlen zsarolópotenciáljától fenyegetve? (Ami árkülönbözetet egyébként, nota bene, el lehetne érni, ha Nyugaton vennénk az orosz gázt, ahogy teszi ezt a Garancsi-féle Orbán-közeli MET nevű közvetítő cég is, csakhogy lefölözi a hasznot! De ez egy más, ha nem is teljesen más történet.)

4. Orbán ma kinyilvánította: rugalmas tarifát akar a lejáró gázszerződés megújításakor. Nagyon követelőző lett hirtelen, gondolhatná Putyin, ám ha ez az ára annak, hogy egy Merkel-látogatás után Magyarország bent maradjon az orosz érdekszférában, akkor ennek az Orbán-gyereknek éppen megadhatjuk, amit kíván. Főleg, ha egyéb módon is fogjuk -- mert valahogy fogja (III/2? -- ami egy pimf dolog lenne egy ország tönkrezúzásához képest, kb. minden tápos bakát megpróbáltak beszervezni annak idején, azt meg mindenki tudja, hogy nem a nemzet biztonsága miatt nincs ebben az országban ügynöktörvény, szóval, megéri?). Ha messzebb menő érdekünk fűződik ehhez, folytathatná az elmélkedést P. -- és fűződik. A különleges orosz-magyar kapcsolatnak ugyanis semmi értelme nem lenne, ha nem diktálnák személyes érdekek, félelmek, amelyektől Orbán már láthatóan nem tud megszabadulni, mert olyan zsákutcába verekedte magát, amelyben csak rossz választása van. De ahhoz nem államférfi, hogy ugyanebből az okból, előbb feltárja az orosz kapcsolatot teljes mélységében, majd lemondjon. Mert ez már nemcsak az ő bőrére megy. Ösztönözzük a kormányfőt, hogy régóta először tudjon ismét helyesen cselekedni.

5. Orbán ma a HírTV-ben világosan hibázott, és hibás lesz a rezsicsökkentéssel kapcsolatos egész propaganda hadjárat, amely Putyin látogatását meg fogja előzni. A "rezsicsökkentés ára" kitétel ugyanis hazug és inkoherens. Az orosz kapcsolatot más szempontok irányítják. Látszik, hogy a miniszterelnök a falhoz ért. Külpolitikailag elszámította magát, belpolitikailag pedig a rezsicsökkentés a választókkal szembeni imidzsének utolsó védvonala. Ha elbukik a rezsicsökkentés, utána már nincs mi megmentse őt magát sem. És tudja ezt Putyin is.

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)

Orbán Viktor életében már csak hullamosó nem volt. Vannak, akik szerint őriznek róla aktákat Putyin kezei közelében (szemben ugyanis a magyar aktákkal, a Moszkvába küldött másolatokat nem semmisíthették meg a saját embereiket védő aktuális magyar kormányok), tehát valójában a kommunista rendszerben kezdte, de az biztos, hogy radikális liberálisként lépett be a rendszerváltásba, amelyben a "polgári", majd "nemzeti", végül az euroszkeptikus autokrata állapotig jutott -- a jelzők azonban teljesen lényegtelenek a politikai értékrendszere megértése szempontjából, mert az nincs. Orbán Viktor mindig is a hatalmat szerette, ami személyiségi kérdés, és pontosan ez az a személyiség, amelynek kiszűrésére a vegyes vagy liberális demokráciákat valamikor elgondolták. Magyarországon a személyiség győzött (hagyomány ez), a nép fejlett politikai kultúra híján részint tapsol az egymást követő vargabetűknek, részint fonnyad tehetetlenségében.

Orbán a magyar érdekkel takargatja az oroszokkal szembeni "pragmatizmusát", miközben az oroszoknak gyakorlatilag semmi hozzáadott értékük nincs Magyarország jövőjéhez, mert a jövő egyebek mellett az orosz energiahordozók leváltásában van. De Orbán mégis sutba vágná a világ legfejlettebb civilizációjába váltott tagságunkat, ami körülbelül annyira ostoba, mint semmi más. Ezer éves álmunk valósult meg az EU-hoz való csatlakozással, konkrétan szentistvániálom, magyarok, feleim, ezt talán értitek, de mit neki az ezer év! Mondva csinált, parlagi érvekkel megy neki az EU-nak, csak mert az a versenyképességre berendezett, polgári kultúrájával fenyegeti a zavartalan hatalmát. (Nem biztos, hogy Orbán többséget szerzett volna 2014-ben kiegyensúlyozott médiaviszonyok, méltányos választási rendszer és a jogállam körülményei között -- kétharmaddal azonban biztosan nem.) A legócskább, bolsevik trükkökkel nyírja ki a hazai demokratikus intézményrendszert és a politikai ellenfeleit, csak mert azok korlátoznák a hatalmát, ám ami még sokkal fontosabb, kinyírja az első húsz év vitathatatlan eredményét, a Nyugathoz tartozás akarásának egyértelmű társadalmi konszenzusát. Kritikátlansággal vádolja a Nyugat barátait, ami egy részükre -- különösen a balos korrupt részükre -- igaz is, de a vélt kritikátlanságra fundamentális hazudozás a válasz a magyar érdekekről.

A liberális demokráciáról nem lehet többet és frappánsabban elmondani, mint amit Churchill mondott. A legrosszabb rendszer, leszámítva az összes többit. Orbán és kitartott propagandistái megállnak az első mondatrésznél, miközben nap mint nap látjuk a második mondatrész igazát abban, ahogy az oroszok teljesítenek, és legfőképp abban, ahogy Magyarország fokozatosan lemarad, szegényedik, a jövőjét veszti. De ezek az emberek addig nyomják a borzadályt, ameddig csak tudják, az olcsóbbaknak a fontosságuk tudata és egy autó futja belőle, másoknak néhány milliárd, kinek-kinek pedig a bíróság elkerülése. De egytől egyig ócska élősködők.

A magyar nép már most fizet, és még ennél is drágábban fog fizetni a keleties őrjöngésért. Minél tovább csukják be a magyarok a szemüket és várják, hogy egyszer majd elmúlik tőlük a keserű pohár. Minél tovább hiszik azt, hogy személyükben nem felelősek azért, ami itt folyik, következésképp nem is kell tenniük ellene személyesen. Pedig a kollektív magyar érdek, ahogy a túlnyomó többség személyes érdeke is világosan meghatározható: ott van, ahol Orbán nincs. Február 28, du. 4 óra, Budapest, Fővám tér. A polgárság politikai programja. Béndek Péternek, a PKP elnökének nyilvános beszéde.

A félreértések elkerülése végett -- bár megvolna hozzá az ereje -- nem azt várom a német kancellártól, hogy Orbán Viktort különféle eszközökkel kiszorítsa a hatalomból. Ez több okból is rossz lenne, legelőször is, mert megint megszakadna egy tanulási folyamat, amelyen a magyar társadalom most végigmegy. 

Ellenben az várható lenne, hogy feltétlenül és megalkuvás nélkül képviselje Budapesten a Nyugat alapértékeit, az emberi szabadságot, a jogállamot, és a liberális demokráciát, mindazt, ami a Nyugatot megkülönbözteti a világ többi részétől. Mert nem a kapitalizmus, a jólét és a társadalmi hatékonysága miatt vagyunk büszkék a nyugati civilizációra, és ezen belül annak forrására, Európára, hanem amiatt, ami ezek hátterében, ami ezek gyökerében áll. Ezek miatt vagyunk különlegesek.

Nem azt várjuk Frau Merkeltől, hogy Európa gázellátását és Oroszország további megfegyelmezését szem előtt tartva pragmatikusan kiegyezzen az EU egyetlen autokratájával. Túl sok ilyen kiegyezést (feltartóztatási törekvést) éltünk már át és szenvedtünk el a 20. század során itt a kontinensen, amelyekről egytől-egyig kiderült, hogy a maguk idejében végzetes tévedések voltak!

Európa ma is válságban van, mert a vezetői ma sem tudnak utat mutatni az alapértékeink melletti kiállásban. Fokozatosan zsákutcába jut az európai kulturális identitásunk képviselete -- mert folyamatosan megalkuszunk a képviseletében! A Merkeléhez hasonló belső és külső Realpolitik az ilyen alkuk szembetűnő példája, és az egymást érő példákra joggal válaszolnak Európa népei is meglehetősen hasonlóan: csalódással, az európai eszméktől való elidegenedéssel, bezárkózással, xenofóbiával, az európai intézmények és az EU megvetésével. Orbán indirekt igazolásával.

Merkel kancellár, félő, rosszul méri fel Európa védelmének legfontosabb szempontjait. Félő, nem egészen tudja, ki lesz a nyertes a látogatásával. (Az, aki két hétre rá érkezik.)

Miközben a soha, semmiből nem tanuló jámbor baloldali barátaink a DEKÁ-ra függesztik szemüket (amelyet a baloldali pártok már a születése napján elkezdtek fúrni, és körülbelül annyi esélye van bármire, mint egy ólomgolyónak levitálni a Ferenciek terén), miközben a Fidesz néhány független jelöltet azért elindít Veszprémben, nehogy már a független (baloldal által támogatott) Kész Zoltán egyedül adjon új értelmet a függetlenségnek ebben az országban, miközben a baloldali utcai mozgalmak minimum két táborra szakadtak, miközben a hivatalos baloldal társtettessége a Fidesz 2014-es győzelmeiben finoman szólva nem zárható ki, és miközben a Fidesz-média osztódással, közpénzből szaporodik tovább -- nos, mire volna még szükség ahhoz, hogy a NER biztosan belépjen az örökkévalóságba, mint arra, hogy a Fidesz mihamarabb alakítson (hozzáértő személyek irányításával) egy baloldali-demokratikus-progresszív-nyugatos pártot, amely kvázi kész leváltani az elaggott, korrupt baloldalt, és kész végre hajójába menteni a politikától minden okkal a depresszió mély tengerébe merülő baloldali tömegeket?! Van erre politikai zseni és hajlandóság. És főképp így lenne logikus egy ragadozó, hatalommaximalizáló, amorális politikai közegben.

Orbán Viktor elégítené ki mindenki vágyát. A balos értelmiségnek lenne új témája, tovább óbégathatna, fészbukozhatna és konferenciázhatna, a balos választó tovább menekülhetne az életéért és a nemzetéért viselt személyes felelősségétől. A választóknak általában kifejezetten jót tette, hiszen megszűnne (előbb a vájt fülűek, majd mindenki által hallhatóan) "a pártok civódása", és hát a balos öregek is visszavonulhatnának békében, hiszen 25 éves áldásos tevékenységükre végül méltó korona került, megszűnt a politikai teljesítmény frusztráló kényszere, megmaradt az apanázs. Mindenki elérte, amit akart.

Valami mást szeretnél? A PKP is. Várunk február 28-án délután 4 órakor.

A Polgári Konzervatív Párt politikai programját ismertetendő három nyilvános beszédet tartok február 28-án, március 7-én és március 14-én Budapesten (pontos helyszín később). A beszédeket a Biztonság, a Felelősség és a Lehetőség témakörei köré csoportosítom, az első elsősorban az utóbbi években kifejezetten rosszabb pozícióba kerülő, végleges leszakadással fenyegetett, az európai életformából kiszoruló 5 millió magyar emberről (és embernek) szól majd, és a következő kérdéseket is érinti:

- A bizonytalanság terei: megélhetés, jog, nyilvánosság, emberi kapcsolatok, erkölcs, a jövő.

- Törvényszerű-e, hogy nagy tömegeknek veszíteniük kell egy nyugati típusú társadalmi átalakulással?

- Megengedheti-e magának a magyar társadalom az értékteremtők ideális számának megfeleződését?

- A szegénység mint kulturális kérdés.

- Cigányság, gyermekszegénység, alulképzettség, egészségügyi válság, bűnözés, anómia, mindennapos kiszolgáltatottság, kiesés, reménytelenség, cinizmus.

- Az ország sikertelenségének legbiztosabb jele a szegénység növekedése -- visszafordítható-e a folyamat?

- A társadalmi integráció piackonform elveiről. A munkaerőpiac bővítésének lehetőségei.

- Hogy teremthető érték a piacon kívül?

- Az állam haszna és kára: a biztonság hamis látszata. Biztonság vagy állam?

- Az önszerveződés, önsegélyezés, önkormányzatiság haszna.

- A biztonság politikai programja. Konzervativizmus és társadalmi integráció.

- Egy jó ország. Milyen is az?

Várunk február 28-án délután 4 órakor a Fővám téren.

Béndek Péter

A hagyományos szocialista (ma már inkább szélsőbalos) gondolatmenet szerint az ember sorsáért elsősorban a körülményei tehetők felelőssé, azonos körülmények közé születve minden ember élni tudna a neki adatott képességekkel. Előbb tehát létre kell hozni azt a társadalmat, amelyben mindenki kb. azonosan él, hogy aztán számon lehessen kérni azt, hogy hogyan éljük az életünket. Ez a felfogás munkál észrevehetően a nagy jövedelmek, vagyonok és örökségek progresszív adóztatása, az ingatlanokra, a tőkére és a részvényekre (equity) kirótt (vagy kirovandó) magasabb adók, a méltányosság (fairness), az igazságosság (justice), és általában a társadalmi nivellálás (egyenlősítés) balos koncepciói mögött. Külön probléma, hogy ezek a reflexek túlmutatnak az erkölcsi normákon (szolidaritás, könyörület) és az önkéntességen, hiszen jogi normák és állami erőszak is társulnak (társulnának) hozzájuk, magyarán az állam biztosítaná az erkölcsi normák kiszámítható érvényesülését, mert az emberek nem bíznak egymás könyörületességében.

A balos gondolkodásban az egyenlősítés elsősorban anyagi kérdés, az anyagi jellegű igazságosság (elosztás) szinonimája. A balos gondolkodásban az anyagi egyenlőség felel meg az ideális igazságosság állapotának. Minél igazságosabb valami, annál egyenlőbben van elosztva. A balos gondolkodás újraelosztás központú, és a status quót mindig a nagyobb anyagi egyenlőség irányába, és mindig újraelosztással változtatná.

A balos gondolkodásban az állami erőszak révén megvalósítandó nagyobb anyagi egyenlőség értelemszerűen felülüti az ember megtermelt javaihoz való jogát. Az államnak kötelessége elvenni vagy korlátozni a tehetősebbek tulajdonát, hogy növelje az egyenlőséget, különben az emberekkel szemben nem támaszthatók erkölcsi és jogi normák -- és az állam sem töltené be a szerepét. Érdemes felfigyelni arra, hogy a szocializmust nem annyira érdeklik a racionális értékteremtés rendszerei, csak a már megtermelt javak újraelosztása. Innen Thatcher jól ismert bon mot-ja, hogy a probléma a szocializmussal az, hogy végül kifutsz a mások pénzéből. Ha a szocialista gondolatmenet az lenne, hogy az adózás rendszerét oly módon alakítom ki, hogy az a lehető legnagyobb mértékben szolgálja a közösségi (anyagi) értékteremtést (magyarán a GDP-t), akkor azzal rögtön problematikussá válna a hívei szemében, mert nem biztos, hogy a bevételi oldalon egyenlősítést hozna. Könnyen lehet ugyanis, hogy a társadalmi értékteremtésre kevésbé alkalmas embereket (tegyük fel, pontosan meghatározhatók ezek kiléte) kevésbé díjazná, mint egy szimpla egyenlősítő rendszer.

Nem vagyok a libertárius társadalmi rend híve, amelyben az állam feladata a piaci semlegesség szabályainak betartatására irányul (bár kétségkívül a legtöbb államnak jót tenne, ha legalább ennyiben számíthatnánk rá -- lásd a state capture, a lobbizás, a korrupció, valamint az állam és a korporatív biznisz piacromboló mechanizmusait). Az előbbiekből következően értelemszerűen szocialista sem vagyok. A Fidesz hazai patrimoniális szocializmusával szemben (amely "perverz újraelosztással" úgy juttat másoktól elvett pénzeket a háztartásába tartozó rétegeknek, hogy az újraelosztás nem szolgálja a társadalmi értékteremtést) én a társadalmi értékteremtés (fiskális utilitarizmus) híve vagyok, amely azonban egyrészt minimálisan mindenkit benntart az értékteremtési rendszerben, megkeresve (akár "csak" a reprodukción keresztül) minden emberben az értéket, másrészt mindenkinek lehetőséget ad az oktatási rendszer radikális megerősítésével az önkiteljesítésre.E fiskális utilitarizmust egyre alacsonyabb, viszont egyre pontosabb (hatékonyabb) állami újraelosztás mellett, egyre nagyobb közösségi szerepvállalással és önkéntességgel kiegészítve képzelem el.  

Az egyenlőtlenség nem igazságtalan. Az út van igazságtalanságokkal kikövezve, amelyen ma az egyenlőtlenséghez jutunk. A cél tehát az igazságos egyenlőtlenség olyan kulturális állapota, amelyben mindenki a tehetsége, a szorgalma, a családjának és közösségének munkája, és embertársainak szolidaritása alapján (segítségével) boldogul.

Találkozzunk február 28-án délután 4 órakor a Fővám téren!