“Örök hála és dicsőség a szovjet hősöknek, akik az 1956 októberi ellenforradalomban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért” -- ezt a szöveget viseli magán az az emlékmű, amelyet Putyin holnap zárt körben megkoszorúz Budapesten.

Orbánnak már semmi sem drága egy ilyen barátért. Maga is nap mint nap alázza a saját népét, kb. hasonló szövegekkel, de hogy ezt átengedi gebinbe ily arcátlan módon, na, ez egy példátlan forgatókönyv a férfibarátságáért mindemellett ezermilliárdokat kinyögő magyarok megalázására.

Hanem ez idáig egy (kivételesen) gyenge poszt lenne, amelyik nagyon emlékeztetne arra a tónusra, ahogy Orbán gerjesztette maga körül a nacionalizmust, mondjuk, tíz éve. De a helyzet az, hogy az értékek teljes átértékelése és a Newspeak idején nem áll távol az embertől azt feltételezni, hogy Orbánnak jól jön egy füst alatt belerúgni a szabadság vékonyka magyar hagyományába, és a keleti barátkozás jegyében jól ütemezetten engedményeket tenni a történelmünk átértékelésének is. Hiszen nem csak arról van szó, hogy az emlékmű felirata alkotmányellenes, az orosz sírgondozó bizottságnál meg hiába akarjuk -- állítólag -- elérni a felirat kicserélését (tesznek rá), hanem főként arról, hogy idejön az orosz elnök, és amikor jó érzékkel kiválasztja ezt a monumentet, mi hagyjuk. A kérdés az, hogy csak kénytelenek vagyunk hagyni, vagy szívesen hagyjuk? És melyik lenne a jobbik eset?

Ennyit Putyin érzékeny barátságáról. Hogy is írta az aranytollú igric, Stier: "Vlagyimir Putyin csak úgy jobbra nézve, s a szemével csippentve annyit mondott, hogy minden rendben lesz. (…) Néztem a szemébe, s láttam, hogy mindezt őszintén gondolja, s Magyarország ebből igazán nyerhet." És hát azóta is csak folyamatosan nyerünk, a vak is látja. Azért szóljon majd Orbán, ha koszorúzni indul egy új sztorozsevojei vagy kamenkai (Don-kanyari) emlékművet, amelyen valami ilyen felirat szerepel, hogy aszongya: "Itt adták életüket a szabad Ukrajnáért a muszkával harcoló hős magyar katonák". Akkor majd más fényben fogom látni a sokat ajnározott, visszaszerzett magyar szuverenitást is. De addig is, amíg összegyűjti a bátorságát, Orbán még bőven leutazhat Világosra is a mentorával egy gyorsan felhúzott új (novij) emlékmű megkoszorúzására, amellyel a magyar nép kinyilvánítja háláját I. Miklós cárnak és mai utódjának a szabadságharcunk leverése okán. 

PS. Annak, aki a Gyurcsány-Putyin amourra vesztegeti a szót: Gyurcsány egy kártékony balfék volt, de nem épített ki autokráciát, és az idejövő vendége akkor még nem törölte bele a sáros bakancsát az egyetlen hagyományba -- a szabadsághagyományunkba -- ami még megvédi a magyar szellemet az autokráciától!!

(Béndek Péternek, a Polgári Konzervatív Párt elnökének beszéde a budapesti Fővám téren február 28-án du. 4-kor. Mindenkit várunk!)