Tamás Gáspár Miklósnál kevesen látják jobban, hogy a marxizmus nem összetévesztendő a politikai (státus-, jog-, elismerési és identitás-) egyenlőségért változatos erővel és felállásban nagyon régóta harcoló aktivisták, politikusok, mártírok, kultúrértelmiség, miegymás fluktuáló ideológiáival. Írt is erről -- mint most -- hol türelmetlenül, hol türelmesebben eleget.
Ha szabad egy megjegyzéssel élnem, nem lehet, hogy a többiek értetlensége és az ő türelmetlensége ugyanarról a tőről fakad: hogy a marxizmusnak az égvilágon semmilyen tényleges (az életekre gyakorolt) jótékony hatása nincsen, ugyanakkor TGM-en kívül "mindenki más" szeretne legalább pszeudo-legitimációt adni neki, hogy legyen -- mert egyébként nincsen -- a világ dolgainak praktikus alakításához átfogó értelmezési kerete? TGM meg közben az intellektuális precizitásnak hódolva a saját megértéséből képtelen "kívülről behozott" tudatosságot (szellemet) generálni ott, ahol már Rosa se tudott, mert a kutya sem akar öntudatra gerjedni, inkább akar kenyeret tenni a családja asztalára, ha -- úgymond -- ennek fejében kizsákmányolják is?
Messze nem értek annyira a marxizmushoz, mint kedves szerzőm. De azért valamennyire. Ami elég ahhoz, hogy felmérjem a mindennapi jelentőségét és esélyeit (nincs, nincsenek, ami engem megnyugtat). A némi türelmetlenségem abból származik, hogy először nem a marxizmus (elméletének) kritikájával foglalkozik az, aki a gyakorlatát egyengetné.
Zárójel 1. Természetesen rengetegen leírták már a marxizmusról, hogy miért nem működhet. TGM személyes ismerősei is. Sőt olyanok is voltak, akik leírták, miért hiba a marxizmusnak akár csak társadalomkritikai jelentőséget tulajdonítani (nem összetévesztendően a kapitalista társadalmak mindig üdvözlendő bírálatával). Írták ezeket -- megint csak -- TGM személyes ismerősei is. Megfontolandó: milyen érvek kellenek még ahhoz, hogy egy marxista lemondjon a marxizmusról, ha az észérvek, az értelem ítélőszéke, a politikai empíria stb. nem elegendők.
Zárójel 2. Szerzőnk írá: "[a]z osztályokat nem az osztályérdek hozza létre a kapitalizmusban, hanem az értéktöbblet elsajátításának módja, a termelőerők és a termelési eszközök elválasztása (a tőkés tulajdon), az árutermelés, a szabad munka." Na, hát ez az. Vélhetően ebből a téves prekoncepcióból ered minden idevonatkozó nyűg. Százmillió hulla meg az apró.
