Magyarországon a biztos szavazók fele életben tartja és támogatja az Orbán-rezsimet annak minden ismert gazemberségével. (Csontot vetek az objektivitásnak: van a mai Orbán -- elsősorban a migrációval, a multikulturalizmussal, a hagyományokkal és a progresszista-radikális egyenlőséggel kapcsolatos -- politikai nézőpontjában olyan szelet, amellyel egyetértek. Más kérdés, hogy én ezzel egyetértettem volna huszonöt éve is, amikor Orbán még csak éppen távolódóban volt a radikális, akontextuális liberalizmustól, illetve jó tudni, hogy ahogy a korábbiak se, a mai álláspontja se erkölcsi, hanem hatalomtechnikai.) Magyarul, az aktív politikai társadalom fele hatalomban tart egy olyan rendszert, amelyik bizonyíthatóan nemzet-, nép- és emberellenes. (Ezek mind különböző bűnök, a különbségeikbe most nem megyek bele.) Azért van lehetősége hatalomban tartani ezt, mert demokrácia van abban az értelemben, hogy a számbeli többség dönt és mindenkinek egyenlő mennyiségű szavazata van (leszámítva a külhoni magyarokat, akiknek a jogai a szóbanforgó kérdésben persze tovább rontanak az összképen, meg a külföldön dolgozókat, akiknek a szavazását viszont megnehezítik.)
A demokráciánk tehát az emberek ellenében működik. Nem azért, mert ne tükrözné az emberek véleményét -- szerintem alapvetően tükrözi, amiben a kormánypropaganda csak megerősíti őket, de lényegesen nem változtatja az eleve meglévő véleményüket. (A többség az etnicizmus és az erő kettős bűvöletében él, Orbánnak ezt a két motívumot kell tudnia folyamatosan reprezentálni.) A többségi vélemény, amely a Fideszre adott szavazatokban mutatkozik meg, az ország kulturális, értelmi és érzelmi állapotának többé-kevésbé hű tükre, ami évszázadok óta alakul -- döntően kudarcról kudarca, zsákutcákban érlelődve --, tehát a demokrácia jól tükröz. A probléma mindössze az, hogy amit tükröz, az fokozatosan élhetetlenné teszi az országot: a nyugatiasabb felfogásúak számra kulturálisan stb., a mostani többség számára pedig -- még mindig nagyrészt észrevétlenül -- gazdaságilag, szociálisan és mentálisan. Nem a demokrácia, hanem a (politikai) kultúra az, aminek fájnia kéne. Többségi nemzeti kultúránk, amit a demokrácia bevisz a politikai rendszerbe, alapvetően romlásra ítéli magát a nemzetet, boldogtalanságra kárhoztatja a nemzet tagjait és folyamatosan rombolja az erőforrásainkat.
A címben feltett kérdésre adható ugyan az a -- szerintem helytelen -- válasz, hogy nem kéne szavazati jogot adni azoknak, akik legalább mininálisan nem fogják fel ésszel és kultúrával a választásaik távlatos következményeit, de ezzel csak az eszközön szorítanánk. A probléma maga a nemzeti kultúránk képtelensége a nemzet védelmére -- mert árvalányhajjal és gyulai kolbásszal ugyan jól állunk a lelkekben, de a nemzetet tápláló bonyolultabb algoritmusokhoz -- miért fontos a személyes szabadság? miért kellene minél több embernek saját vállalkozásból megélnie? miért kell ragaszkodnunk a kiváló oktatási rendszerhez? miért fontos a jogállam? miért ne hagyjuk elrohasztani az önkormányzatainkat? stb. -- a többségnek lövése sincs. Pedig ezek a bonyolultabb dolgok döntik el egy nemzet jövőjét. Ha hagyjuk bedőlni őket (ahogy hagyjuk), azzal bedől a nemzet is. Persze nem sieti el; akinek nincs szeme és esze, az ma is sikerrel téveszti össze a folyamatot valamiféle nemzeti reneszánsszal. Szépen lassan dől, de amikor végül eléri a dőléspontját (szakértőnk javítása: metacentrumát), ahonnan már nem tudja megtartani magát, mindenki észre fogja venni a zuhanását, majd a becsapódást.
És akkor még mindig sokan a belső és a külső ellenséget fogják keresni.
