Az előző posztban gyakorlatilag lezártam a konzervatizmussal kapcsolatos több évtizedes gondolkodásomat azzal, hogy -- paradox módon -- elmúlt az idő a konzervatizmus fölött, a visszaszerzésére semmi remény, a lényegi törekvése (motívuma), hogy kialakítsa az autentikus élet közegét végleg kudarcba fulladt, ami egyszerre jelenti azt is, hogy a politikumból kiforogtak a szabadság, a humánum és a hatékonyság összehangolására tett modern kísérletek.
Az alkonyattal szembesülve közben egyre nagyobb figyelmem fordul az ismert világunkat egyre meghatározóbban kiegészítő, feltartóztathatatlan digitális-technológiai forradalom felé kétféle kapacitásomban is: társadalomelméleti-filozófiai téren és programozó-kódolóként. Az, hogy milyen hatalmi sruktúrákat fog létrehozni a fejlett mesterséges intelligencia (intellektus), el fogja dönteni, hogy az első -- a fizikai világunk -- kormányzását fokozatosan átvevő második -- virtuális világ -- mennyi szabadságot enged majd annak a kibernetikai lénynek, amelyet jó sokáig még embernek fogunk nevezni. Ma nagyon úgy néz ki, hogy a nagy tech cégek, a közösségi platformok és az államok hol versengve, hol egymást segítve centralizálják a hatalmi teret, azaz a digitalizációval még jobban visszaszorul a szabadság és közel nullára csökkenhet az autentikus (relfexív jelentéssel teli autonóm) élet lehetősége.
Kulcsfontosságú szabadságunk regenerálása szempontjából, hogy a digitális uralom szétaprózódjék és anarchikus formái fel tudják venni a küzdelmet a centralizációban érdekelt hatalmi tényezőkkel. Míg vállalati szinten a digitális szervezésnek egyszerre kell szolgálni a hatékonyságot és az egyéni/csoportos kreativitást, illetve a vállalati rendszereknek digitális változatukban ezeket kell elősegíteniük, a társadalom és a civil élet vonatkozásban nem moderálja semmi a hatalmi ambíciókat úgy, ahogy vállalati rendszereket a még sokáig felválthatatlan emberi kreativitáson múló hosszútávú nyereségesség. Szabadság, kreativitás, nyereségesség -- és a verseny -- összefüggései elejét veszik annak, hogy a vállalatok elnyomó szervezetként érvényesülhessenek. A politikai hatalom ezzel szemben csak hatalom, az csak kontroll, az csak manipuláció.
A civil élet és a szabadság megóvása és újrastrukturálása az alakuló, túlnyomórészt digitális-algoritmikus környezetben a digitális anarchizmus lehetőségein múlik majd.