Régóta hiba a mai kormány-ellenzék ellentétet ideológiákkal leírni (vagy egyáltalán kormány-ellenzék ellentétről beszélni). Konzervatívként lehetek ellenfele az etnicistáknak, ahogy a progresszivistáknak és a balosoknak is, de a mai helyzetben egy oldalra kerülünk -- nem a szellemi rokonság, hanem a radikális politikai kényszer okán, ti. mert a politika maga szűnik meg, ha a hatalom nem leváltható, és ekkor a hatalmon kívül rekedtek egy oldalra szorulnak, arra az oldalra, amelyik visszaköveteli a politika lehetőségét (a politikát, a.m. a közéletet).
Eleve hiba tehát ennek a kormánynak bármilyen ideológiát tulajdonítani (akár az etnicizmust is), hiszen bármit sugall magáról, az változékony, kizárólag a radikális megtévesztést, a manipulációt és az erőszakot -- a közélet radikális korlátozását, a politikából való kivezetést -- szolgálja. Ugyanígy bármiben "van igaza" a kormánynak, az teljesen véletlenszerű, nincs definitív értelme/értéke, mivel a cselekvő értelmében kormány sincs. Ezért a "jobboldal", "demokratikus ellenzék" és minden egyéb szokványos politikai és közjogi kategorizáció a kormányzást uraló klikk érdekeit szolgálja, mert a demokrácia normalitását tulajdonítja a helyzetünknek -- ahelyett, hogy felülkeretezné azt, kilépne az ideológiák csapdájából, ellépne a demokrácia díszletétől.
A helyzet egyetlen adekvát leírásának az uralom és az ellenállás közötti elkerülhetetlen választást tartom: ezzel az aktussal/viselkedéssel/döntéssel írja le a helyzetét (és magát) minden egyes magyar ember. Az uralmat választók döntése világos; ami a nem-választókat illeti (így az ideológusokat is, akik eljátsszák a demokráciát), azok kívül vannak a valóságon, nem élnek velünk, inadekvát, amit csinálnak.
Félünk-e elismerni a valóságot: hogy (legalábbis soft) diktatúrában élünk, amennyiben -- helyesen -- a diktatúra definíciójának nem a vért és a koncepciós pereket, hanem egy hatalmi csoport demokratikus eszközökkel való leválthatatlanságát tekintjük? Felcsút egyetlen polgármester-jelöltje, Pikó kálváriája, a választások tisztaságának minden eszközzel való zavarása mellett, ami már nem egyszerűen az intézményeink beszántásáról, az erkölcsi romlásról és a közpénz-lopásról szól, hanem (korábbi gyanús előzmények után, mint voltak a kopaszok a választási irodában, a választási informatikai rendszer leállása stb.) magának a választási mechanizmusnak az állami erőszakkal való zavarásáról, lehet-e még bármi kétségünk? Avagy milyen kétségünk van még, amit el kell oszlatniuk?
Mert örömmel megteszik a jövőben ezt is.
Az utolsó 100 komment: