Amikor magam három éve lemondtam egy sub-törpe párt, a Polgári Konzervatív Párt (PKP) vezetéséről, ez azzal az akkor már egy éve érlelődő belátással történt, hogy a NER-t nem válthatja le egyedül egy párt, mert egy alternatív pártrendszert kell szembehelyezni vele, és nem láttam ehhez alkalmas szövetségest a színen. Így vált az akkori 0,2%-os pártból, amelyiknek volt egy enyhe emelkedési íve és gyarapodó ismertsége, mára +/- 0,05%-os, az új elnökségek sem tudtak mit kezdeni a helyzettel, nekem meg nem volt okom változtatni az álláspontomon, amit máig visszaigazolnak a tények. Nem sokkal a lemondásom után azonban betört a színre a Momentum a nagyszerű NOlimpia kampánnyal, amelyhez hasonlóhoz nekünk nem volt tehetségünk, és azóta kritikus támogatással figyelem Fekete-Győr Andrásék működését, elsősorban a saját koncepcióm megvalósulásának lehetőségét látva benne. 

Rendszeresen rá szavaztam, hogy ezzel is elkezdjen kinőni egy balra nyitott centrum párt, amelyik be tudja csatornázni a NER baloldalán (a mai hivatalos ellenzékről) óhatatlanul lemorzsolódásnak induló szavazókat (óhatatlanul, mert az már egy ideje azért világos nekem, hogy a vegyesen inkompetens és kollaboráns, ezen változtatni nem fogó szocikat, elempét és P-t előbb-utóbb elkezdik megunni a szavazók, illetve mivel Gyurcsány még a mai életunt és a tíz éve tartó kontraproduktív formájában is tehetségesebb és elkötelezettebb az összes többinél -- márpedig mint minden szakmában, a politikában is a szívósság és a kitartás a legfőbb erények még a tehetséget megelőzve is --, előbb-utóbb legyűri az erkölcsi resztlit és új esély nyílhat a baloldal előtt, amelyhez a Momentumot csatlakozni hívják az ismert szirénhangok és hörgések, de amelyhez -- remélem, tanulva a közelmúltunkból -- nem fog csatlakozni, viszont amellyel azonos vegyértékei is lesznek a választók felé).

Az alternatív pártrendszer alapja lehet a Momentum és (a továbbra is szunnyadó, de 2022-ben egyébként is aktiválandó, ellenkező esetben adminisztatíve kivégzendő) a magyar politikai kultúrát ismerve a Momentumnál mindvégig kisebbnek várható pártunk szövetsége, amellyel egy erős, nagy lefedő képességű -- kezdetben -- koalíciót, majd a centrumot belakó kétosztatú pártrendszert lehetne létrehozni, magyarán a két párt végül egymás ellenfelei lehetnének, ha a magyar pártrendszert sikerül nyugatias formában stabilizálni. De ettől még nagyon messze vagyunk, most a perspektivikus szövetségnek lehet ideje.

Mivel nincs különösebb szerepem ma a PKP-ban, a mi részünkről ezt másoknak kell eldönteni. De ahogy annak idején nem támogattam a pártban a Jobbikkal kapcsolatos koalíciós ötletelést és igazam lett, illetve szorgalmaztam a pártrendszerek mentén való (először kvázi-), majd reális politizálást, úgy nem látok semmit, ami miatt meg kéne változtatnom a véleményemet a három évvel ezelőttihez képest. Másokon van a felelősség, hogy ezt beteljesítsék -- mert jobbat eddig se nem hallottam, se nem látok. MZP és az egy-az-egy-ellen ötletét nem tartom politikailag végigjárhatónak, és nem hallottam még olyan érvet, ami meggyőzött volna. Nincs és praktikusan nem lehet kompromisszum a NER-rel, mert abban a kompromisszumban az új pártok és az ország is csak sérülnének. A saját víziómat ellenben célravezetőnek látom akkor is, ha MZP és Kész Zoltán is belép egy új párttal a küzdőtérre. A PKP akkor is elférne, ebben a helyzetben hárman még erősebbek lehetünk. Már ha megvalósul ebből valami, amihez legelsősorban az kell, hogy a Momentum belássa a maga középtávú korlátait -- tudom persze, hogy a frissen jött nyereség idején ez nehezebb. Mégis a hosszabb távú siker alapja.