Tegyünk egy pillanatra úgy, mintha valóban a magyar progresszívok oldalán állna az intellektuális túlsúly - és itt ne tévesszen meg minket Orbán János Dénes, DJ Jesó, Prőhle Gergely és a többiek szellemi és/vagy erkölcsi színvonala, mert nem ez az ellenfelük, hanem a magyar valóság. A valóság pedig az, hogy a posztfeudális-autoriter miliőben ragadt magyar etnikum ízlését és képességeit éppen telibe találó Orbán Viktor további 12 évnyi kormányzás előtt áll (és ezt kétségtelenül elhiszem neki), de erre a progresszívoknak -- lásd a mai beszédére éppen most is születő reakciókat -- a gúny és a röhögés a válaszuk.
Megint rossz a stratégia. A progresszívoknak öt évükbe került, míg elhitték, hogy a pártjaikat lábon megvette és szétkorrumpálta a Fidesz, de a következő öt se lesz elég arra, hogy számvetést tartsanak: szembenézzenek az előttük álló politikai lehetőségekkel és szellemi teendőkkel., következésképp 2030-ig semmi esélyük valami politikailag relevánsat létrehozni. Egyedüli bizodalmuk az orbánizmus fejreállása - de arról már nincs fogalmuk, hogy ez miért következne be, illetve mit tennének akkor, ha valami csoda folytán a kezükbe kerülne a hatalom. Ez a ritka improduktív társaság -- ahogy korábban kormányon és kormányközelben, úgy most az egyre reménytelenebb ellenzéki állapotba visszacsúszva is -- megelégszik az egymás köreiben való magamutogatással és a régi a megrekedt világnézet mantrázásával, annak lejárt hitelével és retorikai ballasztjaival.
Pedig jól látható az egymást követő politikai üdvöskék leszerepléséből és visszahúzódásából, hogy a feladat nem éppen könnyű. Ezt mindannyian tudjuk, akik különböző álláspontokból nem vagyunk "elégedettek" a rezsimmel. A progresszívoknak mindenesetre meg kell válaszolniuk a kérdést, hogy miként lehet itt labdába rúgni polgárság és modernizációs ösztönök, normák és kontextus nélkül. Mi lesz a narratíva? Mi várható húsz éven belül a magyar versenyképesség alapjaiban, ami támpontot ad az (egyelőre még nem létező politikai értékű) szociális stb. elképzeléseiknek. Meg kell válaszolni, hogyan lehet végre elküldeni a saját oldalukon a régieket és a nagyon régieket, noha minden barátságuk és kapcsolatuk odafűzi őket. Meg kell válaszolniuk egyáltalán, hogy mi értelme a közéleti létüknek azon túl, ami H. Kovács Jánosé, szintén a Facebookról. Egyáltalán, el kellene dönteniük, akar-e itt még valaki komolyan vehetően gondolkodni a progresszív politikáról, vagy tényleg megrekednek a nagyon kínos Orbán-bashingben.
Szóval, a NER ötödik hadoszlopa lehet olyan, amilyen, de még mindig több politikailag értékelhető gondolata van, mint a hagyományos balliberális elitnek. Két dolgot a végére. Egy, a progresszívokat nem bántani akarom, hiszen sok jeles ember osztozik a sorsukban, inkább -- már jó ideje -- ébresztgetni. Kettő, ami a szembenézést illeti -- hadd előlegezzem meg ezt a kérdést --, én már megtettem: nem hiszem, hogy a saját pártomból akár középtávon is kisülhetne valami a magyar etnikum képességei által meghatározott országban. Ezen kívül többször és koherensen szembenéztem ezen a blogon azzal is, hogy a nyugatias konzervativizmusnak miért nincs itt tere; végül pedig azzal, hogy ritkábban publikálok, elismerem, hogy Orbán tradicionalizmusa -- amennyiben az urak, az államszolgák és a jobbágyok országában úgy politizál, ahogy ennek az országnak a képességei szerint megfelel -- a legmagyarabb magyar világnézet alapján áll, és ebben a közegben -- a kritikán és az értelmiségi csevejen túl -- nem tudok releváns lenni. Mindezzel összhangban nem hiszem már, hogy középjobb modernizáló pozícióból legyőzhető a Fidesz; ha nem esik szét előbb, legyőzni vélhetően csak egy baloldali populista erő fogja. Az meg erősen kérdéses, hogy ez megérné-e.
(És, hogy Orbán népének van oka félteni az országát, a biztonságát stb., és hogy bizony a progresszívizmus maga is rendelkezik -- az értelmiségen túl is -- komoly globális támogatással, ahhoz elég legyen rámutatnom a Bosch nevű konglomerátum belépésére a politikai térbe. Nem fordítom eme sokadik felhívásukat a nyilvánosságban, google it: Together for tolerance: We believe it is important to raise public awareness of LGBTI (lesbian, gay, bisexual, transgender, and intersex) matters and encourage one another to discuss sexual orientation and gender identity openly. That's why we support Christopher Street Day (CSD), the celebration of the LGBTI community which takes place every year in Germany and Switzerland. We've spoken with various Bosch associates, some of them members of the company’s LGBTI network. Hadd kérdezzem meg, WTF közötök van mindehhez, Bosch?! Vagy az amerikai egyetemeknek, amelyek a munkavállalóktól mind megkérdik azt, aminek tudását az államoktól is óvjuk.)
